Vasuti és Hajózási Hetilap, 1938 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-31 / 1-4. szám
XL. évfolyam Budapest, 1938 január hó 31. 1—4. szám. VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI HETILAP A „MAGYAR VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI KLUB“ KÖZLÖNYE Megjelenik minden szombaton (Egyelőre havonkint jelenik meg) Felelős szerkesztő Dr. ESZLÁRY ISTVÁN klubtitkár Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., Csengery utca 68. szám TELEFON : 122-598 Postatakarékpénztári csekkszámla 30743 A csepeli nemzeti és szabadkikötő írta: Ifj. Gonda Béla Magyarország kormányzójának múlt év december végén Szolnokon, a nemzethez intézett és immár történelmi jelentőségűvé vált ünnepi szózatában, különös nyomatékkal emelte ki és örömmel állapította meg a magyar Duna-tengerhajózás eddigi sikereit és azt, hogy a csepeli szabadkikötőben épülnek már a tárházak s ezzel a Középeurópa és a Kelet kiszolgálásába belekapcsolódó szabadkikötő máris szép fejlődésnek indult. Az államfőnek a kikötő nagy jelentőségét ismételten kiemelő ez a nyilatkozata adja az alkalmat e sorok írójának, a csepeli kikötőnek nemzetközi folyami és tengeri kereskedelmünk e forgalmi gócpontjának alább vázlatos ismertetésére. A csepeli kikötő terve, elgondolása s vele Budapestnek a nemzetközi vizikereskedelembe való bekapcsolása, — Magyarország s vele Budapest Középeurópában való központi fekvésénél fogva, amely egyben Budapestet az egész Dudamedence természetes forgalmi gócpontjává is teszi — nem új keletű. Már a jelen századeleji boldog békeidőkben elhatározták az akkori kormányok, Csepelen egy nagyszabású s Középeurópát a messze Kelettel és Nyugattal, megfelelő transitóforgalom útján összekötő, korszerű folyami kikötő építését. A tervezéssel 1903-ban, e sorok írójának néhai atyját, Gonda Béla miniszteri tanácsost, a kereskedelmi minisztérium akkori hajózási, kikötőépítési és tengerészeti szakosztályának mérnök-főnökét — aki úgy a Vaskapu szabályozás, mint a fiumei kikötő építési munkák tervezésében és vezetésében már előbb nagy érdemeket szerzett — bízták meg. Gonda Béla a tervezést megelőzően, két éven keresztül a helyszíneken tanulmányozta felsőbb megbízásból a nagyobb külföldi folyami és tengeri kikötőket s azoknak berendezéseit és kereskedelmi üzletvitelét. Mindezek gondos mérlegelésével készült el 1906-ban a magyar és főképpen budapesti kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági, továbbá a vasúti és hajózási érdekeltségek kívánságának, végül pedig a kincstári pénzügyi (vám, stb.) szerveknek meghallgatása után a csepeli kikötő nagyszabású első terve, amely a külföldi kikötőépítő mérnökszakértők nagy és általános elismerését is kivívta. E nagyvonalú terv alapján, a kikötő teljes felépítése, a hozzátartozó nagy vasúti teherpályaudvarral együtt, mintegy 80 millió aranykoronába került volna. Azonban az akkori időkben már a feszültség jeleit mutató általános gazdasági helyzet, amely szinte már előszele volt a közelgő világháborúnak, ezt követően pedig még inkább Trianon, lehetetlenné tették az említett nagyszabású terv végrehajtását. A megcsonkított, határaiban és területében összezsugorított Csonkamagyarországot, többek közt egy kikötő legfontosabb életelemeitől, hajózási berendezéseinek legnagyobb részétől és az országon átfolyó nagy Duna folyam, mint közlekedési fővonal felett való szabad rendelkezésétől is jóformán teljesen megfosztották. Ezenfelül még Trianon az utódállamok, főképpen Csehszlovákia és Jugoszlávia hajózásának és kikötőinek a mi rovásunkra s nagyrészben a tőlünk elvett hajópark segítségével való rendkívüli előretörését tényleg is elősegítette. Ily módon már-már úgy látszott, hogy a csepeli kikötő megvalósítása aligha fog bekövetkezni. De a magyar nemzetet egy évezrede jellemző, páratlan élniakarás — a magyar géniuszban rejlő erős élet — és teremtőképesség, amely súlyos helyzetekben mindig kellő életrevalósággal is párosult, nem engedte meg, hogy legyőzetésünket és megcsonkításunkat meddő lemondással és beletörődéssel tetézzük. Ellenkezőevi, az új, változott helyzet alig bíztató alapján a lábát mégis erősen megvetve, 1920 óta az egész gazdasági élet minden ágazatában, szívós, MEGHÍVÓ HELYÁRAK: Ötszemélyes páholy 15 pengő, számozott ülőhely 3 pengő, a többi ülőhely 2 pengő. — A hangverseny utáni belépésre jogosító táncosjegyek ára 1.20 pengő. A MAGYAR VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI KLUB 1938. évi február hó 9-én (szombaton) este fél 9 órai kezdettel a m. kir. Operaház művészeinek és a Vasutas Ének- és Zenetársaság 60 tagból álló szimfonikus zenekarának közreműködésével a klub gyermeknyaraltatási és ösztöndíjakciója javára rendezendő MŰVÉSZESTRE ÉS AZ AZT KÖVETŐ ZÁRTKÖRŰ TÁNCESTÉLYRE Belépőjegyek a terem befogadóképességére való tekintettel csak korlátolt számban, a borítékos meghívó előmutatása mellett adatnak ki. Meghívók igényelhetők és jegyek kaphatók a klub irodájában d. u. 4—6 óra között. A vigalmi és művészi bizottság.