Középdunántúli Napló, 1959. január (Veszprém, 15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

1959. január X.3 A brigád „utolsó óráiban“ Tévedés ne essék, nem végze­tes utolsó órákról van szó. Éppen ellenkezőleg. Ezeknek az utolsó óráknak nagyon örültek azok, akikről most szó lesz. Hétfőn délelőtt az Elekther­­max-ban jártunk. Az igazgatói irodában Szabó Gyula igazgató és Barna István munkaügyi osz­­­tályvezető elvtársak örömmel új­ságolták, hogy nem csalatkoztak a gyár dolgozóiban, amikor nyár derekán merész­­ lépésre szánta el magát a gyár vezetősége. Már akkor látszott, hogy a gyár dol­gozóinak segítsége révén sikerül határidő előtt teljesíteni éves ter­vüket, s akkor terven felüli vállalást tettek, mintegy kétmil­lió forint értékben. — Valóban — újságolta Szabó elvtárs. — ,a tervet december 13- án déli 12 órakor végrehajtottuk, s azóta vállalásunk túlteljesíté­sén fáradozunk. Arra voltunk kiváncsiak, a túl­teljesítéssel hogyan állnak —, nemcsak szó maradt-e az ígéret? Úgy látszik, a gyáriak vallják, hogy: „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó”, mert vá­lasz helyett Barna elvtárs felve­zetett bennünket a gyár szerelő­műhelyébe, az egyik érmen ,utol­só óráiban” lévő brigádhoz. A „Május 1” tűzhelyszerelő brigád vezetője, Horváth Imre elvtárs, büszkén mutatott a szép sorban álló tűzhelyekre. — Ez a százkilenc tűzhely évi munkánk utolsó darabjai. Innen a műszaki átvétel folyik — mon­dotta. — Valóban, a barnára fes­tett, szépen csillogó elektromos tűzhelyek között sürögtek, forog­tak az emberek. Görög Sándor, Gál József, Szabó István, Sza­kács János és Hencz József bri­gádtagok az utolsó simításokat végezték. Horváth elvtárstól megkérdeztük, hogy mikor lesz „új esztendő” a brigádnál? Azt válaszolta — miközben tré­fásan Barna elvtársra mutatott,­­ hogy „délután háromkor már erre fizet egy pohár sört Pista bátyánk.” A brigád ebben az esztendőben 8400 elektromos tűzhelyet szerelt össze és bocsájtott útra, hogy könnyebb, tisztább legyen a sü­tés-főzés munkája a háziasszo­nyok, s az üzemek konyháiban. Kiderült tehát, hogy a gyárban nemcsak szó az ígéret, hanem tett is. Becsületes, példaadó ígé­retteljesítés követte a vállalást, amint erről a szerelő brigád „utolsó óráiban” meggyőződhet­tünk. —­­­S — Építészeti szak­bizottság­ alakul A városi tanács legutóbbi ülé­sének határozatához híven, a vég­rehajtó bizottság a jövő héten építészeti szakbizottságot alakít a népfronttal együtt, mely a Ha­zafias Népfront városi bizottsága keretén belül működik. A bizott­ság első feladata az lesz, hogy megvizsgálja a lehetőségeket és javaslatot tegyen a kertvárosi is­kola bővítésének legmegfelelőbb módjáról. A bizottság ezután is folytatja majd munkáját és együttműködve a tanács építészeti állandó bizottságával, közreműkö­dik egyéb községfejlesztési fel­adatok végrehajtásában. Építkezik a Tüzép és­­­ Fűszert Régi problémát old meg a ta­nács, amikor ebben az évben vég­re pontot tesz a Schwentzel rét ügyére. Ebben az évben elköltö­zik onnan a szervestrágyagyűjtő telep és ezzel egyidőben a Fű­szert, valamint a Tüzép megkez­di építkezését. A Tüzép itt ala­kítja ki központi telepét, a Fű­szert pedig raktárakat és irodá­kat épít. Ajándékot kaptak a munkaképtelen öregek A városi tanács évek óta 50 elaggott, öreg munkaképtelent se­gélyez, akiknek nincs eltartójuk, vagy támogatójuk. Ezenkívül évenként többször kapnak eseten­ként segélyt a rászorultak. Most karácsonyra is 63 munkaképtelen és öreg kapott pénzbeli segélyt, 19 sokgyermekes családnál pedig egy-egy gyermek ruhafélét ka­pott ajándékba. Kötelező a gyermekparalízis elleni oltás A városi tanács egészségügyi osztályán közölték, hogy az Egészségügyi Minisztérium kötelezővé tette, — 1959. január 1-től — bizonyos korosztályok gyermekbénulás elleni védőoltását. Az eddig alkalmazott gyermekbénulás elleni védőoltás nem volt kötelező, csupán a szülők megítélésére volt bízva. Mától kezd­ve a védőoltás elmulasztása büntető szankciót von maga után. A kötelező védőoltások idejéről a városi hangoshíradó, lapunk, valamint falragaszok útján időben értesítik a szülőket. Lezárják a Csokonai utcát Tekintettel a Csokonai utcai építkezésre, dr. Kiss Zoltánné ta­nácstag kérésére, január első hetében a közúti forgalom elől le­zárják a Csokonai utcát, az Ányos Pál utcától a Bástya utcáig. Az utca lezárása azért vált szükségessé, mert a kocsik és a gép­kocsik tönkretették a járdát, s a gyalogos forgalom kellemetlen­né vált a nagy sár miatt. ülés­­téri a napi ellenőrzési bizottság A járási és város­­népi ellenőrzési bizottság január első napjaiban ülést tart. Az ülésen megvitatják a Pápai Vendéglátóipari Vállalat, a Pápai Földművesszövetkezet, valamint a Földművesszövetkezetek Járási Köz­pontja munkájának felülvizsgálatáról szóló beszámolókat. Ugyancsak fog­lalkoznak a kisiparosok munkájával kapcsolatos ellenőrzéssel is. Új utcanyitásokat készítenek elő a tanácsnál tölik az utcanyitást, de még min­dig nem történt intézkedés. A városi tanács ipari és műszaki osztályán sürgősen igyekeznek helyrehozni e hibákat. Az Achim és Döbröntei utcák­ból eddig csak a vasúti töltés mellett lehetett eljutni a Bercsé­nyi utcába, s ott igen rossz a köz­lekedési lehetőség. Most az Achim utcát kivezetik a Bercsényi utcá­ra, s a Wesselényi utcát ugyan­csak megnyitják. Évek óta komoly probléma a városban, hogy bár a városren­dezési tervek már régen megje­ Ítéletet hirdettek a várkeszői verekedők ügyében A Pápai Járásbíróság büntető­tanácsa az elmúlt nap tárgyalta Kiss Zoltán és társai hatósági kö­zeg elleni erőszak bűntettét. Vár­­kesző községben 1958 szeptember 21-én kisbúcsúi táncmulatságot tartottak. A táncmulatságon meg­jelent Kiss Zoltán is társaival. Ugyancsak a búcsúban szórako­zott Szakács Ferenc is. A táncmulatság végén Kiss Zol­tán el akart távozni, és kerék­párjáért ment, amelyet a szom­széd háznál helyezett el. Távozá­sakor Kissel tartottak társai is, Visi János és Horváth Antal. Kiss mivel ittas állapotban volt, más­nak a kerékpárját vette ki a töb­bi közül. Mikor rájött a tévedés­re, ittas fejjel azt földhöz csap­kodta. Ezt észrevette a kerékpár tulajdonosa, aki szóvátette ezt. Kiss a tulajdonossal mit sem tö­rődött, tovább folytatta a kerék­pár rongálását. A kerékpár tu­lajdonosa, hogy megakadályozza ezt, felkérte az ott tartózkodó Szakács Ferenc BM. dolgozót, hogy avatkozzon közbe. Szakács figyelmeztette Kisst. A figyelmez­tetett azonban Szakácsnak esett és ütlegelni kezdte. Ebbe beleh­fivatkozott a két cimbora: Visi János és Horváth Antal is. Agy­­ba-főbe verték áldozatukat, úgy, hogy mentőrepülőgéppel kellett Budapestre kórházba szállítani. A járásbíróság büntetőtanácsa Kiss Zoltán elsőrendű vádlottat egyévi, Visi Jánost héthónapi, Horváth Antalt négyhónapi bör­tönbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Pápai A héten a vas­úton akadt dolgom. Befelé menet — a másodosztályú vá­róterem folyosóján — három fiatalem­ber vonta magára figyelmemet. Külö­nös dologgal voltak elfoglalva. Lázas igyekezettel pakol­ták ki zsebeikből a dohányport, csikke­ket, gyufásdobozo­­kat, kiflivégeket, papírdarabokat, egyszóval az összes „személyi szeme­tet”, melyet azután lelkiismeretes gon­dossággal a folyosó fala mellé helyez­tek. — Mit csinálnak kérem? — teszem fel a „szigorú”-nak induló kérdést. Qetpszit — Eleget teszünk a felhívásnak — válaszol készsége­sen az egyik pá­ciens, majd foly­tatja: — Nézze ezt a bekeretezett táblát (középen a vastag, piros nyíllal). — Ez arra szólít fel ellentmondást nem tűrő hangon, min­den honpolgárt, hogy „a szemetet ide dobd!” ... Valóban így van. Én is megné­zem a táblát, s meggyőződöm ar­ról, hogy a tábla alatt — ahova a nyíl mutat — hal­vány nyoma sincs valamiféle szemét­kosárnak, mely ha volt is: „eloszlott, mint a buborék, s maradt, mi volt a puszta ...” padló. Új ismerősöm foly­tatja az okfejtést: — Ha még úgy szólnának hozzám (a táblán keresztül), ahogy kultúrembe­­rekhez illő, pl.: „szíveskedjen a szemetet ide dob­ni”, vagy „kérjük” stb., akkor nem raknám a földre a szemetet, de ez — ahogy itt áll — pa­rancs. Én pedig voltam kérem ka­tona! — teszi hoz­zá hamiskásan. ... Én is voltam. Mit tehettem mást, mint „hátraarcot csináltam”. ... S különben: igazuk volt. (Horváth) imOTTUZCMfi)..? ... hogy karácsony estén az állo-­­­más előtti egyetlen közvilágí­tási lámpa is felmondta a szolgálatot, és olyan sötétség borult a környékre, hogy még a bennszülött pápaiak sem tudtak tájékozódni. Hát még a vonattal érkezett idegenek! Nem tudjuk, hogy a vasút il­letékesei felhívták-e az ÉDÁSZ figyelmét erre a hibá­ra, de egy biztos: intézkedés nem történt. Bár március vé­ge lenne már! De várjuk azt­­ a fénycső világítást! * ... hogy a Fő tér 13-as számú ház tetőzetét a Pápai Tetőfe­dő KTSZ megjavította, azon­ban a javítást úgy végezték el, hogy az eső most is zavartala­nul folyik be a lakásba. A te­tőjavítás után a lakók siettek szépen kifestetni lakásukat. Mindez felesleges volt. A meg­javított tetőzeten keresztül befolyt víz lemosta a friss­­ festést, bosszúságot okozva a lakóknak. Vajon ki felelős ez­ért jó hanyag munkáért? * ... hogy a Sallai utca végén, a Bakony ér partján védőkorlá­tot építettek, hogy a gyanút­lan járókelők így télvíz idején nehogy­ rituális fürdőt végije­nek a hideg vízben. Balesetet igyekeztek ezzel megelőzni. Azonban a védőkorlát, az alépítménnyel együtt, már hónapok óta bedőlve fekszik a Bakonyérben. Lehetséges, hogy az illetékesek csak a fi­gyelmeztetésre vártak ez ide­ig. Még az a szerencse, hogy baleset nem történt. De tör­ténhet!? ... hogy a Pedagógus Szakszerve­zet színjátszói ismét munkál­kodnak: Dobozi Imre: Szélvi­har című drámájával készül­nek. Ezen a téren a kultúrház színjátszói is az élen járnak. Szorgos munkával készülnek W. Sommerset Maugham: A szent láng című szín­játéká­val. Tervek szerint az új év első negyedévében helyi cso­portok érdekesnek ígérkező előadásain szórakozhat a kö­zönség. .. hogy a kiskereskedelmi válla­lat Kossuth utcán lévő üzle­teinek kirakatait még most sem világítják ki esténként. A cipőüzlet, az Anyák Boltja, ,a hangszer, az édesség és még több, fel nem sorolt üzlet ki­rakatai, habár ízlésesen ren­dezettek, kivilágítatlanok. A vásárló közönség kívánságát helyes lenne teljesíteni. * ..hogy a Jókai Kultúrház elek­trotechnikai tanfolyamának hallgatói úgy határoztak leg­utóbbi megbeszélésükön, hogy az ünnepek utáni első foglalkozásukat január ötödi­kén délután hat órakor tart­ják meg a Jókai utcai hármm számú iskolában. . .. hogy jónéhányan gondoskod­tak arról — az utolsó pillanat­ban —, hogy eseménytelenül ne múljon el ez az év sem? Az ünnepek alatt ugyanis pár helyen, ünnepi verekedést rendeztek, ivászattal egybe­kötve. Hogy az első díjat ki­nek ítéljük oda, azt olvasó­inkra bízzuk. íme két eset: Nórápon, december 26-án este Takács István, Ihász Károly, Mészáros Lajos és Takács Já­nos meglesték a kocsmából távozó ifjú és idős Polgár Fe­rencet. Ifjú Polgárnak sike­rült elmenekülnie, de az idő­sebb Polgár Ferencet a tám­a­­dók „agyba-főbe” verték. Pol­gár Ferenc tizennégy napon túl gyógyuló sérüléseket szen­vedett. Pápasalamonban kocs­mai iszogatás közben Hardi Ferenc azt találta mondani Tomsics Ignácnak, hogy ,,b­á­­ci, visz a víz...” (lehet, hogy inkább a bor beszélt belel. Ezen a „súlyos becsületsérté­sen” azután összeverekedtek. A verekedésbe beleavatkozott Tomsics öccse is, s — mint már ilyenkor lenni szokott — a két verekedő között ő húzta a rövidebbet. Tomsics József könnyebb sérüléssel került a pápai kórházba. * Kérnek, de adnak is... Két hét sem múlt még el azóta, hogy a városi tanács tárgyalta a városfejlesztési tervet, melynek során elfogadták azokat a javas­latokat, melyeket a szakbizottsá­gok álítottak össze. Igen komoly felhívás hangzott el akkor a ta­nácstagokhoz, a társadalmi mun­ka szervezésére. Minél több tár­sadalmi munkát végzünk, annál többet tudunk megvalósítani ter­veinkből. A tanácstagok részéről egyhangú volt az igenlő válasz, melyet egyre több vállalás is iga­zol. Zsirai Sándor, a 36. körzet ta­nácstagja az elsők között van, aki tettekkel válaszol a felhívásra. A tőle beérkezett jelentésben nem­csak kérnek, hanem vállalnak is a dolgozók. A Fűtőház utcaiak kérik, hogy a Fűtőház és az Acsádi utca sar­kán lévő területet sajátítsák ki, mert addig az utcát nem lehet megnyitani, s lehetetlen ott a jár­művel való közlekedés. Kérik egyúttal az utcába a vízvezeték­hálózat bevezetését. „A vízvezetékhálózat építéséhez társadalmi munkával hozzájáru­lunk” — írják az utca lakói. S egymás után a nevek: Kovács Emma, Krivácsi Gyula, Papp Ti­bor, Rigler János és a többiek, akik tudják, hogy nem lehet min­dent egyszerre az államtól várni, a lehetőségekhez mérten nekik is kell biztosítani a hozzájárulást. A Hold utcaiak évek óta ugyan­csak vízvezetéket kértek, hiszen az utóbbi időben komoly mérték­ben kiépült ez a rész. Most ők is az elsők között vannak, akik tár­sadalmi munkát vállalnak, hogy ezzel is segítséget nyújtsanak a munka elvégzéséhez. A bejelenté­sen itt is megvannak az aláírások, Gaál Gyula, Kóta József, Horváth Gyula, Németh János, Sárközi István és a többiek részéről, ami biztosítékot jelent arra, hogy ko­molyan veszik vállalásukat. A múlt évben több ezer forinttal meg tudták emelni a városfejlesz­tési terv teljesítését. Több száz mé­terrel hosszabb járdaépítésre és vízvezetékhálózat bővítésére nyílt lehetőség, a társadalmi munka eredménye­ként. Az új esztendőben további nagy feladatok állnak előttünk a város szépítése, a dolgozók érde­kében történő városfejlesztés te­rén. Ha a városfejlesztési tervre rá­pillantunk, először nagynak lát­szanak a feladatok, melyek meg­oldására vállalkoztunk. Az erő azonban a tömegek megnyerésé­ben van. A tömegmozgalom, a választópolgárok jó mozgósítása komoly eredményeket hozhat. S ha minden tanácstag olyan lelke­sen vállalja hivatását, mint Zsi­rai Sándor, akkor nem maradhat­ el az eredmény. Az 1959-es évben megint komoly lépést tudunk elő­re tenni, s talán még az sem el­érhetetlen cél, hogy ismét elnyer­ek az első helyet a városok ver­senyében. (Mayer)

Next