Zenetudományi dolgozatok, 2011

19-20. századi zenetörténet, Hangszertörténet, Népzene-Néptánc - Sipos János: Az azerbajdzsáni mugam és az azerbajdzsáni népzene

AZ AZERBAJDZSÁNI MAGAM ÉS AZ AZERBAJDZSÁNI NÉPZENE 383 A korai középkori repertoárban az énekes részek domináltak, mert az éneket mé­lyebbnek, megindítóbbnak tartották, mint a hangszeres darabokat. A zenei forma foly­tonosan változott az idők során, ennek pontos nyomon követésére azonban írásos do­kumentumok hiányában az azeri magam szakértői sem vállalkoznak. Most csak a 14. század egyik kiemelkedő zenésze, Abdulqadir Maragayi (1360—1435) egy kijelentését idézzük: „Szerzeményeimet már unokáim is pontatlanul játsszák, és félek, dédunokáim teljesen el fogják felejteni formájukat.” Az idők során egyre tökéletesedtek a hangszerek és a hangszeres előadás is. Megnövekedett a hangszerek hangterjedelme; újabb érintőket tettek rájuk, hogy a speciális magas hangsorok játszhatók legyenek rajtuk. Egyúttal fokozott zenei igényességgel léptek föl. Az előbbi szerzőt idézzük: „A professzionális zenésznek a jó zenei képességeken kívül elméleti tudással is kell rendelkeznie.”­ A zenei kompozíciók neves költők arab, perzsa, illetve török nyelvű versein alapul­tak, amelyeknek úgynevezett araz metrikája a hosszú és rövid szótagok váltakozásán alapul. A költemények gyakori témája a szerelem, de nem a földi, hanem az Isten iránt érzett misztikus szerelem, így, noha ez a poézis lényegét tekintve világi műfaj, a magas kompozíciók párhuzamba állíthatók a spirituális istenkereséssel. A költemé­nyek és a mugam zenei folyamata egyaránt a földi lét mindennapiságából az istennel való transzcendentális egyesülés felé halad. A Korán-olvasók, a müezzinek is merítet­tek a mugam zenéből. Emellett a szúfi tekkékben a vallási oktatás mellett a zenei nevelésre is erős hangsúlyt fektettek, és a keringő dervisek vallási szertartásain részt vevő zenészek közül sokan elméleti értekezéseket is írtak a mugam zenéről.­ A történeti magammal való rövid ismerkedés után térjünk rá vizsgálatunk tulaj­donképpeni tárgyára, a mugam-elv és az azerbajdzsáni népzene közötti összefüg­gések vizsgálatára. Azerbajdzsánban általánosan elfogadott nézet, hogy a mugam a népzene és a professzionális zene szintézise, valamint hogy a néphagyomány alapul szolgált ehhez a fejlett, kidolgozott művészi formához. Kevéssé vizsgálták azonban eddig, hogy miben is mutatkozik meg a népi hatás, és hogy pontosan milyen nép­zenei elemek észlelhetők az azeri magamban. E kettősség, a műzenei forma és a népi hatások találkozásának részletesebb áttekintése mellett a jelen írás célja az is, hogy a magamat kevésbé ismerő magyar szakmai közönség számára képet nyújtson ról: Ramiz Zohrabov, Teoreticheskie problémy Azerbaidzhanskogo mughama (Baku: Shur, 1992); Shakhla Mammadova, Tematizmn mugham (Baku: Shur, 1997), Uzeyir Hacibekov, Azeri Müzigi (Istanbul: Avesta, 1998); Uzeyir Hacibeyov, Azsrbaycan xalq musiqisinin jsaslan (Baki, 1950), Murat Bardakci, Maragali Abdulkadir (Istanbul: Pan, 1987); Sanubar Bagirova, Azirbaycan Mugami 1—II, (Baki: Elm, 2007); Jean During, La musique traditionnelle de l’Azerbayjan et la science des muqams. Sammlung musikwissenschaftlicher Abhandlungen 80 (Baden-Baden: Koer­­ner, 1988); Zemfira Safarova, Azirbaycamn Musiqi elmi XIII—XXosrler (Baki: Azarnajr, 2006). 6 Aydin Azimov, „The Issue of Decryption of Azerbaijani Mugham”, in Proceedings of Internation­al Musicological Symposium „Space of Mugham " (Baku: Sark-Qarb, 2009), 71-73. 7 Karl L. Signell, Makam: Modal Practice in Turkish Art Music (Seattle: Asian Music Publications, School of Music, University of Washington, 1977).

Next