„Élő Archívum
A hatvanas évek végén néhány hónapig könyvtári segédmunkás voltam, és a Széchenyi Könyvtár rákospalotai raktárában Szíj Rezsőtől tanultam meg a kisnyomtatványok tiszteletét, becsületét. A korabeli plakátok, röplapok, meghívók, de még a gyászjelentések is korhangulatot idéztek, egy-egy történelmi esemény hátterét villantották föl, lényeges vagy apró mozzanatokat értelmeztek. Szíj Rezső arra is megtanított, hogy felesleges nyomtatvány nincs, egyszer minden szöveges vagy képes papírlap dokumentummá válik, segíthet eligazodni a távolabbi múlt hétköznapjaiban.
A hatvanas évek végétől tehát tudatosan gyűjtöttem össze azt az anyagot, amelyet a lakiteleki Népfőiskolának adományoztam. Ez a bőséges és sokrétű irattár, a lakiteleki találkozók, a szamizdatos irodalom és az MDF történetének első éveit részletesen dokumentáló anyag lett az alapja annak a naponta gyarapodó gyűjteménynek, amely immár ezernél több irattári dobozban, 800 hangkazettán és több mint 300 videokazettán őrzi az elmúlt negyedszázad ellenzéki megnyilvánulásait és a rendszerváltó történéseket. Mindezt jól kiegészíti az egyre bővülő emigrációs gyűjteményünk, amelynek alapját a „Emigráció a Hazáért, 1945-től napjainkig” című kiállítás anyaga jelenti. Ezt Szörényi Éva és Tollas Tibor adományozta a Népfőiskolának.
A lakiteleki találkozó 15. évfordulóját barátaimmal együtt azzal köszöntőm, hogy olyan históriai folyóiratot indítunk útjára, amely a rendszerváltoztató évek dokumentációs anyagából közöl szemelvényeket, s a gyakoribb megjelenéssel publikációs teret kíván biztosítani emlékiratoknak, emlékezéseknek, a korszakot kutató, elemző történészeknek.
Ahogy a múltat nem lehet eltörölni, úgy lezárni sem. A közelmúlt élő, eleven archívumából ma is érvényes, időtálló gondolatok, meg nem valósított, befejezetlen nemzetpolitikai törekvések élnek bennünk tovább.
Ez a folyóirat, a Rendszerváltó Archívum legyen a jelenvalóságra ható szellemi műhely!
A jövő így is elkezdődhet.”
(Lezsák Sándor, Lakitelek, 2002. szeptember 23.)
