Aetas, 2010 (25. évfolyam)
2010 / 4. szám - HATÁRAINKON TÚL - "Posztkoloniális értelmiséginek tartom magam" (Beszélgetés Ewa Domanska lengyel történésszel) A beszélgetést készítette: Erős Vilmos
Határainkon túl .Posztkoloniális értelmiséginek tartom magam’ Hiányokkal való kibékítésének nemrégiben megkezdett kísérleteit, amelyek úgynevezett „nagy perspektívájú kérdések” (big picture questions) (globális kapitalizmus, terrorizmus, migráció, ökológiai katasztrófák, biotechnológiai fejlődés), valamint a természet- és humán-, illetve társadalomtudományok között hidat építő koncepciók (emberi és nem-emberi agency, összeállás, kialakulás, erő, habitus, empátia és mimikri kérdései) körül forognak. Nagyon óvatosan át kell gondolnunk a jelenbeli „paradigmatikus szakadék”-ot a domináns értelmezési kereteket illetően, a napjainkban lejátszódó váltás (a posztstrukturalista reprezentáció-elvűtől a poszthumán irányba) problémáit, valamint az úgynevezett „határozott alternatívák” (új empirizmus, új materializmus, relációs ontológia) iránti növekvő érdeklődést. Tehát „rendhagyó” esettanulmányokat (disobedient case studies) keresek, az archeológia (a dolgok hozzájárulása saját sorsuk alakulásához, agency), az antropológia (újratemetési esetek, az emberi maradványok ontológiája), a történelem (a környezet története, „botanikai örökség”), az irodalom és film (Szárnyas fejvadász, Blade Runner), valamint a művészet (bio-art) segítségével, amelyek a környezet, az állatvilág és a tárgyak interdiszciplináris megközelítésével foglalkoznak, azért, hogy megmutassam, milyen jellegű témák, kutatási kérdések, megközelítések, teóriák és koncepciók vezethetnek egyfajta integratív tudáshoz és a jövő pozitív szemléletéhez, és mi erősítheti ontológiai biztonságunkat, a társadalmi bizalmat, s növelheti általában véve az élet fenntartásának értékeit. Ön a historiográfia speciális műfaját is műveli, a különböző történészekkel és filozófusokkal készített interjút. Talán legismertebb könyve is ebbe a kategóriába tartozik, amelyet több nyelvre is lefordítottak. Miért tartja fontosnak e műfajt? Valóban, úgy vélem, hogy az interjú a tudományos munka egyik nagyon fontos műfaja, és örülök, hogy a történetírás elméletének és történetének olyan fontos és befolyásos folyóiratai, mint például a Rethinking History hajlandók publikálni ilyesféle szövegeket. Mindenekelőtt meg vagyok győződve arról, hogy (különösen fiatal tudósok számára) nagyon fontos a professzorokkal kialakított személyes kontaktus és beszélgetés. Talán mindannyian átéltük már az egy tanártól való elragadtatás és a belőle való kiábrándulás élményét. (Az ilyen élmények arra ösztönözhetnek, hogy egy tudós szövegeiből többet olvassunk, míg mások oda vezethetnek, hogy feladjuk az érdeklődést szakterülete iránt.) Másodsorban, az interjú „felszabadultabb” kifejezésmódra ad lehetőséget - a tudósnak nem kell különlegesnek lennie, nem kell feltétlenül valamiféle logikus argumentációt követnie, és sokkal több személyes megfigyelést engedhet meg magának, ami sokat elárulhat gondolkodásmódjáról. Harmadrészt, az interjú gyakran elárulja, hogy a tudós abban a bizonyos időpontban éppen min dolgozik, mit talál érdekesnek és kihívást jelentőnek. Természetesen az interjú kiadási munkálatai meglehetősen időigényesek és bonyolultak: el kell készíteni az interjút, át kell írni, egyeztetni kell az interjúalannyal a javításokat stb. Valójában az első interjúmat nem szándékosan készítettem: angol tudásom még meglehetősen gyenge volt, amikor megkértem Hayden White-ot, hogy egyszerűen vegyük fel a beszélgetésünket. Ezt később mint interjút publikáltuk az „Encounters” című kötetemben, egyéb interjúkkal együtt, amelyek elkészítése, kiadása és megjelentetése öt évbe telt. De megérte. Ezeket az interjúkat antropológiai gyakorlatnak tekintem, terepmunkának (vagy egyfajta oral historynak?). Mit próbáltam kideríteni? Nagyon alapvető dolgokat. Miért és hogyan kezdett érdeklődni a történész a múlt iránt? Kik voltak a mesterei? Mit gondoltak a historiográfia történetének és elméletének aktuális helyzetéről? Milyen könyveket és szerzőket olvasnak stb.? Mindezeken kívül a kilencvenes évek elején mentort is kerestem, valakit, aki megerősít gondolkozási szabadságomban, és segít saját megközelítésem továbbfejlesztésében. 158