Az Ujság, 1922. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-14 / 11. szám
1922. Budist, .nírv XX. évfolyam. 1I. szám. _ Szombat, Jfrimfor Ti, l""^ rngaw^ a"1 —■" —— ..................... *" "' *"........ '' "'' fj} ^ """" ^ ken és a pályaudvarokon 3korona. SRjjjjg ?§I Ijj§ fm a WS BsS IgUIoa.J ^ Mekiev!t!vc^ana^r1mrp^,K * &ig «» Budapest, Erzsébet körut 43 1 ROVÁS na egy mondással jellemezni lehetne a mai ■kormánypolitikát, azzal tennék meg: a törvényt Akadálynak érzi. A kurzuspolitikának csak akadály minden régebbi törvény, mely egyenlőséget és jogbiztonságot jelent s a közjogi politikának akadály a saját alkotta alaptörvény is. Amott egyszerűen félrelökik a kellemetlen törvényt, itt próbálják megkerülni. Februárból júniust csinálni szinte lehetetlen, de megy, ha megvan a többség. Amit Rassay Károly a főrendiházi reformról mondott, ha puszta gyanakvás is, mégsem nevetséges. Ha az ember ma törvényt lát, szinte haraggal kérdezné: mire való! Töredelmesen bevalljuk: mi nem vagyunk olyan hősök, mint az exponált ellenzéki képviselők. Mi bizony félünk s inkább velük beszéltetünk, mint jómagunk, mert komolyan veszszük az állítólag komolyan nem veendő megfélemlítéseket. Mi félünk a cenzúra eltörlésétől s minél jelentéktelenebb valaki, annál súlyosabbnak tekintjük az afféle kijelentéseket, erről gondoskodni fogunk. Sajnáljuk, de ha ilyet a jelentéktelenségtől hallunk, abban jobban bízunk, mintha a kormányelnök mondaná. • Nem tudunk politikailag annyira elfogultak lenni, hogy felháborodnánk Rassay Károly kiviteli leleplezésein. Sem olyan tendenciózusak, hogy a valónál nagyobb felháborodást konstatálnánk a nemzetgyűlés többségénél. A f felháborodáshoz kettő hiányzik: a meglepetési momentum és az aránytalanság a leleplezés ésaz általános stílus között. Ezeket a dolgokat majdnem mindenki tudja és nem találja őket kirívóknak. Pártkassza? Hazafias czél ma. Azelőtt tagadták, mert röstelték. Protekczió? Jó Szív? Hát éppen ebben az esetben ne legyen, holott minden másban van? — ■ ■ tjmmanmm m ■« m ■ Briand. Briandból, a kegyetlen német falóból megértő, engesztelékeny, mértékletes reálpolitikus lett azzal, hogy a franczia naczionalizmusnak az ő kegyetlensége, vak elfogultsága nem volt elég. Bizonyára nem a jó szivére s nem német Szimpátiákra hallgatott, mikor belement a fcannesi egyezségbe, melytől a világ fellélegzett, a saját hazája érdekében érezte, hogy kénytelen igy cselekedni, ám hazája döntő elemeimás nézeten vannak s kiütötték a nyeregből. Ezzel a cannesi fellélegzésből ismét lidércz)nyomás lett. Nemcsak Németország nyakán is szorul ismét a hurok, problematikussá vált ismét minden. Briand bukása Lloyd-Georgeváltozatlan politikája mellett kérdésessé tesziaz egész európai helyzetet. Francziaországnemcsak a miniszterelnökét buktatta meg, hanem szembefordult Angliával, talán Olaszországgal és a többi államokkal is, melyek szenvednek a járomtól, mely alatt Francziaország továbbra is tartani akarja Németországot. Nemcsak egy enyhülés hiúsult meg, hanem a status quo is romlott. Hajlandó lesz-e Angliaa franczia belső ügy miatt továbbra is munka nélkül hagyni az ő kétmillió munkáját? Nagyobb biztonságban érzi-e nélkülözhetetlen tengeri útjait azért, mert most Poincaré a franczia miniszterelnök? Az érzelmekről nem is beszélünk, a presztízsről még kevesebbet. Nem kosár fez Angliának, hanem arczulütés. Nem tartozik reánk. Mireánk az tartozik, hogy minden beleszólás nélkül részesei vagyunk a fenyegető válságnak. Nem hiszszük, hogy rákerül a sor, de rákerülhet újabb háborús bonyodalmakra. S nekünk nincs fegyverünk, hogy a magunk portáját megvédhessük. De addig is el lehetünk készülve rá, hogy a vasmarok a mi torkunkhoz is nyúl: fizessetek! Nemcsak szénnel, marhával, hanem mindennel, ami éppen eszükbe jut Franczi,a országot nem politika vezeti, hanem kurzus. Vad elvakultság, mely mindent okosnak lát ami lehetséges. Teheti, tehát megteszi. Teheti ma, tehát nem gondol a holnapra. S ráfeküdvén a maga bolsevista tehetőségével a világra, izolálja magát, mint a bolsevista Oroszország, az egész világtól. Politika, érdek, világnézet dolgában Francziaország ma egyedül áll a világon. Mi lesz ebből? S megint csak rémült ámulattal tekintünk a mi gondviselőinkre: még ez sem elég, hogy fejüket kihúzzák a homokból? A franczia fér dalaiból magyar gazdasági és politikai katasztrófa lehet s adva volna megint a nélkülözhetetlen veszélyben a haza, mely alkalmas félretétetni velünk minden egyéb elválasztó momentumot. S nálunk csak a könnyelmű, felületes sajtóerdő zizeg valamicskét a nagy viharról, a nagy politikusok észre sem veszik, mintha csak szél rázná az ablakokat. Mikor fognak ezek az urak az országgal is törődni? ás*** Lisre ott a kereskedelmi megegyezés Magyarország és Ausztria között. — Könnyítések az útlevél és a határátlépés kérdésében. — A kölcsönös kár-* térítés ügye. — Budapesten és Bécsben felváltva folytatják a tárgyalásokat* 1 Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése. Bécs, január .13. A magyar delegáczió egyik tagja, akinek a magyar külügyminisztériumban nagy állása van, a tárgyalásokról a következő információt adta: A bizottságok munkája javában folyik. A nyilvánosságnak azonban el kell készülnie arra, hogy a tárgyalások hosszabb ideig fognak tartani és pedig felváltva Bécsben és Budapesten. Máris örvendetes eredményeket értünk el az útlevél- és a határátlépési kérdésekben. Egyes pénzügyi kérdésekben már nehezebb megegyezésre jutni, mivel ezek nagyon bonyolultak. Az osztrák delegáczió több kérdésben még nem dolgozta ki javaslatait és mi elég előzékenyek voltunk elismerni, hogy egyes javaslatokkal mi is hasonlóképpen vagyunk.Szükséges, hogy kölcsönösen barátságos megegyezéssel előkészítsük a tárgyalások közös alapját. A tárgyalásoktól feltétlenül kedvező eredményt várhatunk. ■ A pénzügyi bizottság mai munkája. A pénzügyi bizottság ma a két tárgyaló félnek egymással szemben támasztott követeléseivel foglalkozott. Először Ausztria ellenkövetelését vették elő, melyet Ausztria a velenczei egyezmény alapján »Nyugat-Magyarország késedelmes átadása« czímén emelt. Ehhez az osztrák delegáczió egy áj tételt is kapcsolt és pedig a késedelmes megszállás folytán is elmaradt nyugatmagyarországi élelmiszer szállítmányok összegét. A pénzügyi bizottság munkakörébe még egy adminisztratív természetű kérdést is bekapcsoltak: ,4 nyugatmagyarországi hivatalnokok, bírák, tanárok, tanítók sorsának elintézését. Arról van itt szó, hogy Ausztria milyen módon veszi át azokat a hivatalnokokat, akik osztrák szolgálatba akarnak lépni, illetőleg állásaikban meg akarnak maradni, továbbá átveszi-e Ausztria Magyarország nyugdíjkötelezettségét e hivatalnokokkal szemben és beszámítja-e a magyar szolgálatban eddig eltöltött éveket. Hivatalosan jelentik, hogy a pénzügyi bizottság tárgyalása ma főképpen elvi kérdés körül forgott. Azt akarták tisztázni, hogy Magyarország elvben elismeri-e a kártérítési kötelezettséget a késedelmes megszállásért. Bécsben az a nézet, hogy a pénzügyi tárgyalások nem fognak nehézség nélkül lefolyni. A kártérítési igények összetétele ugyanis annyira bonyolult, másrészt a követelt összegek oly nagyok és azok részletezése annyira, szétágazó, hogy alapos átvizsgálásra van szükség, ami mindenesetre hosszabb ideig fog tartani, tették. Miután Nyugat-Magyarországot Ausztriáiához csatolták, Sopron pedig magyar maradt, mert az a bonyolult helyzet állott elő, hogy a vonat magyar területről osztrák, aztán megint magyar, aztán megint osztrák területen haladt keresztül a helyeken, ahol megfelelő állomás nincsen, az útlevél- és áruvizsgálatot teljesen mellőzni fogják, illetőleg azt csak ott eszközlik, ahol a vonat végleg osztrák területre lép. Úgy az útlevélkérdésben, mint a vámkérdésben közel a megegyezés. Annak idején a kereskedelmi megállapodással együtt már 1920 januárjában létrejött egy vasúti egyezmény, amely, politikai okokból szintén nem léphetett érvénybe. Ezt fogják elfogadni. Ez a bizottság tárgyalja a portorosei megállapodás életbeléptetését is. Mielőtt a portorosei határozányokat ratifikálnák, egyes kisebb kérdésekben még itt is meg kell állapodni, melyek révén a be- és kivitel, posta, táviró és távbeszélő és a vasúti közlekedés ügyében rögtön fontos könnyítések lépnek életbe. A közlekedési kérdés elintézése aránylag könnyű. Politikai megállapodás egyelőre nincsen. Politikai megállapodásokról Bethlen és Schober kormányelnökök ugyan tárgyaltak tegnap is ma is, e tárgyalások azonban csak általános keretben mozogtak és a mostani tárgyalások folyamán nem lehet remélni, hogy végleges politikai megállapodás létrejön. Schober Budapestre jön. Schober kancellár — mint értesülünk — Bethlen látogatását viszonozni fogja és e czélból legközelebb Budapestre utazik. Budapesti látogatásának időpontja nincs meghatározva, valószínűleg februárban lesz. * Rövidesen aláírják a cesagyar-osztrák kereskedelmi egyezményt. A kereskedelempolitikai bizottság mai tárgyalásának alapjául a már meglevő többkedvezményi szerződés szolgált. Ennek alapelvei részben az annak idején kötött osztrák-román, részben pedig az osztrák-német gazdasági megállapodás szerint igazodnak. A szerződés kölcsönös vámokat állapít meg. Ezeket a »szerződési vámokat« Ausztria a saintgermaini, Magyarország pedig a trianoni békekötés alapján vezette be. A szerződés annak idején tudvalevőleg életbe nem léphetett. A kereskedelempolitikai bizottság ma gyors eredményt ért el. Elfogadták az 1920-ban kötött Bubinek—Haendel-féle életbe nem lépett szerződést, melynek aláírása is rövidesen meg fog történni. Ez az eddig elért legjelentősebb eredmény. Megegyezés az útlevél- és a határvizsgálatkérdésében. A közlekedési bizottság ma megállapodott abban, hogy az útlevél vizsgálatot és a határátlépést, a soproni vonat egyik szakaszán teljesen megszün t címcapé megalakította kormányát. Kant fog tukó naczionalista politikát folytatni ? Bécs, január 13. (Az Újság bécsi szerkesztőségének telefon jelentése.) Párisból jelentik, hogy Poincaré ma bemutatta a kamarának kormánya névsorát. E szerint miniszterelnök és külügyminiszter: Poincaré, belügy: Manoury, gyarmat: Larrant, munkaügy: Le Toquer. A kormányban Magnaut és Doumergue is helyet foglalnak. Pénzügyminiszter valószínűleg Lastoyre lesz, míg Barthou hadügyminiszter marad. Meglepetést kelt, hogy Leygues, a volt miniszterelnök tengerészeti miniszter lesz. A kamara jövő csütörtökig valószínűleg elnapolja magát. A párisi politikai körök élénken tiltakoznak az ellen a feltevés ellen, hogy Poincaréval az eddigi politika szelleme megváltozik. Bár Poincaré erélyesebb hangnemet használ, lényegében Briand intenczióit fogja követni. Világos bizonyítéka ennek az, hogy Poincaré kormányának parlamenti bemutatkozása után azonnal tanácskozásra jön össze Briand-nal. A legfelsőbb tanács tizennégy nap múlva ülésezik újra vagy Parisban, vagy — ami valószínűbb — Londonban. Ez alkalommal fogja Paincaré kifejteni véleményét az angol-francia egyezményről.