Révész Mihály: A magyarországi munkásmozgalom története 1867-1913 (Budapest, 1913)
A régiek és az újak
végeztek. A magyar állapotok késztették őket a munkára, az ország gazdasági viszonyai lökték őket a porondra — de nélkülük a kilencvenes esztendők két kézzel is hadakozó katonáinak az utat kellett volna törniük! Nem most írjuk először, hogy akkor, a kezdet kezdetén, a hetvenes esztendőkben szocialista’ пак lenni, harcos pártembernek lenni, egyenlő volt az önfeláldozással. Ipartalan országban, dúló közjogi harc közepett bigott emberek előítéleteivel kellett megküzdeni, birkózni közönyösséggel és a hatalom embereivel és védekezni, egyre csak védekezni a rágalmak ellen. A sok-sok vita, ütközet, háború, hadjárat után a kilencvenes esztendők vége felé már csak egy-egy roham kellett, hogy a munkásmozgalomra nyelvet öltő és tüzet okádó sárkánynak mind a hét feje egyszerre essék a porba: már szünőben volt a kiáltozás az idegen izgatók ellen, halkult az a vád, amely a mindenáron való rombolásról szólt, a haza és a vallás ellenségei, az istentelen és hazátlan bitangok nem egyszer politikai küzdőtársakká váltak; a sztrájkotokban már nem látták a naplopót és a vad-sovének is tudták, hogy a szocializmusnak van, van gyökere Magyarhonban. A kezdet éveiben a nagyobbik munka nem is annyira a párt építése lehetett, a támadás, mint az előítéletek döntögetése, a védekezés. Az elődeink ültettek, plántáltak, termesztettek, öntöztek, ápoltak, dolgoztak, fáradtak, kidőltek, — a magyar züllöttség talajában nem nőhetett tölgy, egy-két színes virág csak. De a talajt ők készítették elő, minden tiszteletünk, minden szeretetünk és minden hálánk az övék. Ők hirdették azt a fölháborítóan forradalmi igét, hogy a munkás is ember szociálpolitikát, munkásvédelmet, munkaidőrövidítést, munkásbiztosítást ők követeltek, a munkásbetegsegélyezést a maguk erejéből ők is csinálták meg, ők teremtettek a magyar viszonyok között formát a szervezkedésre, a munkásköveteléseket ők tartották napirenden, adtak pártkeretet és lapot, ők hangoztatták, fogyni nem akaró erélyességgel, az általános választójog szükségességét, a munkásságnak ehhez való jogát. Úttörők voltak, a munka nehezebbik része az övék. Az utánuk következőké, a miénk a szebbik.