Bányamunkás, 1985 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! 72. ÉVF. 1985. JANUÁR A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA • 2 FORINT Elkötelezett vagyok Valamikor a vállalat vecsési gázüzemének vezetője volt Dankó József. Most is gazdasági társadalmi munkakörben tevékenykedik. A GOV-nál vállalt először olyan szakszervezeti munkát, amely kihat az egész vállalatra. — A közgazdasági bizottságban a bérbizottság vezetését bízták rám. Igazában nem kerültem nagy dilemma elé, amikor felkértek erre a posztra. Világéletemben kerestem az útját, módját annak, hogyan tehetnék — a fizetett munkakörön túl is — valamit társadalmi, politikai céljaink megvalósításáért. A szakszervezeti tevékenység a maga sokoldalúságával, emberközpontúságával mindig is vonzott. Úgy gondoltam tehát, hogy ezen a területen tehetem a legtöbb pluszt a közösségért is — mondotta. Természetesen az ember társadalmi munkájának eredményét is figyelemmel kíséri s időnként számot vet azzal, így van ezzel Dankó József is. És amikor arról kérdeztem, mi az, amiben úgy érzi, tevékenysége számottevő szerepet játszott, már mondja is: — Kettőt emelnék ki abból, amit úgy érzem, bérbizottság és jómagam javaslatára változtattak meg kedvező irányba. Három évvel ezelőtt felmértük a különböző rétegek bérszínvonalát. Megállapítottuk, ugyanezért a munkáért egyik többet, a másik kevesebbet kap és nem azért, mert más a teljesítményük. Javaslatunk alapján a VSZB ajánlotta az aránytalanságok mérséklését, illetve megszüntetését. Aztán felfigyeltünk arra, hogy a fizikai dolgozók akkor is felveszik a pótlékokat, amikor nem dolgoztak meg érte. Mi azt mondtuk, ez nem felel meg a szocialista bérezés elvének, változtatni kell a helyzeten: csak azok kapják meg a pótlékokat, akik meg is dolgoznak érte. Észrevételünket méltányolták. Tevékenysége alapján került a vállalati szakszervezeti bizottságba. Most, hogy a körülmények nehezebbé váltak, bonyolultabb lett a szakszervezeti munka is — jegyeztem meg. — De ebben van talán a szépsége is; nehezebb viszonyok között jól dolgozni, elérni a kitűzött célokat, ez nagy öröm és sikerélmény. De ne higgye, hogy valami ördöngösségről van szó. Az, aki ismeri társadalmunk célkitűzéseit és szakszervezeti aktivistaként gyakorlattá teszi azt az elvet, hogy a szakszervezet védje a dolgozók érdekeit s emellett segítse a gazdasági célok elérését, nem kerülhet tévútra. Kommunista vagyok elkötelezettje a szocialista társadalomnak, ennélfogva igyekeztem mindig a realitás talaján állni, elkerülni a végleteket s a kettős célnak megfelelően dolgozni. Mint a párt tagja arra törekszem, hogy a szakszervezetben is ezt az elvet képviseljem. Hangoztatom, hogy nekünk kommunistáknak különösen oda kell figyelni a szakszervezeti tisztségviselők munkájának segítésére, elismertetésére. Tudjuk, hogy ha egy gazdasági egység vezetője a nehezebb körülmények miatt „szorítóba” kerül, hajlamos elfeledkezni a demokráciáról, a jogokról, az érdekekről, csak a gazdasági célt látja. Ennek lehet olyan következménye, hogy nem kéri ki a szakszervezeti tisztségviselő véleményét és ebből rendszerint baj származik. Pedig a demokrácia — ezt a párt XIII. kongresszusra kiadott irányelvei is hangsúlyozzák —, továbbra is fontos eleme társadalmi életünknek. Szerencsére a vállalat gazdasági vezetői arra intik az egységek vezetőit, kérjék ki a szakszervezeti tisztségviselők véleményét, de ennek ellenére előfordulhatnak hibák. A kongresszus irányelveialaposan áttanulmányoztam őket, annál is inkább, mert a pártalapszervezetben részt vettem a munkát értékelő beszámoló elkészítésében). Még sok olyan célt tartalmaznak, amiben a szakszervezetnek sok tennivalója lesz. Én úgy látom, hogy képesek leszünk dolgaink elvégzésére, hiszen a szakszervezeti munka sokat fejlődött az utóbbi időben és közmegbecsülést is vívott ki magának. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ne legyünk önelégültek. A ránk váró temérdek munkát csak úgy győzzük, ha a célok és érdekek összhangját szem előtt tartva dolgozunk, segítjük a gazdasági célokat és közben soha se tévesztjük szem elől az embert, a jogos érdekeket. Szegedi Nándor Beszámoló taggyűlések tapasztalatai Véget értek a beszámoló taggyűlések a Dorogi Szénbányáknál is. Az ott elhangzottakról, a tapasztalatokról beszélgettünk Baranyai Lőrinccel, a nagyüzemi pártbizottság titkárával. — A gondok közismertek: létszám, bér, lakás. Milyen vélemények hangzottak el ezekről? Vegyük sorra. Létszám? — Több helyen merült fel a kérdés, meddig, lehet ezt csinálni? A túlműszakok száma a tűrési határon van. A szénfalakon 40—60 túlműszak az átlag. Általános vélemény, hogy a bányászat megbecsülése nem éri el azt a szintet, amit a társadalmi szükségessége indokolna. Ha a pótlékokat levesszük, a túlmunkával is csak annyit keresünk, mint az iparban dolgozók nagy része. A Külizsmainknél is vannak gondok. A brikettgyár taggyűlésén hangzott el, hogy vannak jó néhányan, akiknek több mint száz túlműszakjuk lesz ebben az évben. A szolgáltató üzemnél egy autószerelő mondta: ebben az évben 17 jól képzett, jó pár 15 éves gyakorlattal rendelkező szakimunkás állt odébb. Mentek, mert máshol többet keresnek. — Tehát beszéljünk a bérről. —- összefügg a létszámgondokkal. Találóan fogalmazott valaki a Dorogi Bányaüzem taggyűlésén: minél előbb, reálisan rendezni kell a bányászok bérét, mert késése jóvátehetetlen károkat okozhat az egész népgazdaságnak. Ezt több helyen, ha más szavakkal is, megismételték. A pénzeszközök más célra is kellenének. Bányászaink megismerték, némi húzódozás után megszerették a korszerű technikát, például a lencsehegyi komplex fejtést. Látják, hogy van lehetőség a nehéz fizikai munka csökkentésére és igénylik, hogy tegyen meg a vállalat mindent ennek megoldására. A minden ebben az esetben sajnos, pénzt jelent, fejlesztési alapot. Ebből pedig kevés van. — A lakásgondok is minden bizonnyal összefüggenek a létszámhiánnyal? — 1980 óta csak 17 tanácsi célcsoportos lakás épült. Ez kevés, nagyon kevés. Hiába épülnek most az OTP-lakások, a beugró magas a fiataloknak, nem tudják őket a lakással a vállalathoz kötni. OTP- lakásokkal szociális gondokat nem lehet megoldani. — A gondokat figyelembe véve milyen a hangulat a Dorogi Szénbányáknál? — A bányászat helyzete pozitívan változott a dorogi medencében is. A bizonytalanság réme elszállt a fejünk felől, bizakodó a hangulat. A Lencsehegyen már a látható jövő nem egyszerűen változás, hanem minőségi ugrás a bányászatban. Ez a dinamikus fejlődés azonban csak akkor lesz teljes, ha a munka személyi feltételei is megnyugtatóan rendezésre kerülnek. Minden bizonnyal ezek a gondolatok is szóba kerülnek majd a kongresszusi irányelvek vitáján és a vezetőségválasztó taggyűlésekre történő felkészülés során. Fenyvesi Károly Január 1-től emelkednek az újságárak A lapok és folyóiratok fogyasztói ára 1985. január 1-től átlagosan 25 százalékkal emelkedik. Ezen belül az árnövekedés eltérő mértékű. A politikai napilapok ára hétköznap az eddig 1,40 helyett 1,80, hét végén és ünnepnap 1,80 helyett 2,20 forint lesz. A képes hetilapok ára átlagosan 1,50 forinttal, a tudományos és szaklapoké, a szórakoztató lapoké átlagosan 30 százalékkal nő. A Bányamunkás ára példányonként 1,50-ről 2 forintra emelkedett. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete 1985-re átvállalta a különbözetet. Így a Bányamunkás évi előfizetése 1986. január 1-ig változatlanul 18,5 Ft. A Kőolajkutató Vállalat szocialista brigádjainak felajánlásai elsősorban — a berendezések átszerelési idejének és a gépállási idők csökkentésére, — az egyösszegű bérutalványozással megtakarított munkanapok számának növelésére, — az importanyag megtakarításra, illetve kiváltására, — a munka minőségi színvonalának emelésére irányulnak. A DHK—160-as fúróberendezésnél dolgozó harminctagú „Vosztok” szocialista brigád az MSZMP XIII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának tiszteletére indított munkaversenyhez csatlakozva, országos csúcs megdöntését vállalta. Céljuk, hogy 1984. április 4. és 1985. április 4. között összesen 40 ezer métert fúrnak le a föld mélyébe. Ennyit még egyetlen fúróbrigád sem teljesített egy év alatt Magyarországon. A felajánlás rendkívüli jelentőségét mutatja, hogy például a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalatnál egy berendezés egy év alatt elért átlagteljesítménye 12 700 méter, a Kőolajkutató Vállalaté 17 700 méter/év, amelyen belül a kutató fúrásé 12 671 méter, a feltáró fúrásé 24 096 méter. A brigád 1984. november 28-ig 33 585 méter feltárófúrást végzett el, ez 17 kút fúrását jelentette. A Vosztok brigád eddig is jelentős mértékben járult hozzá a vállalat gazdasági eredményeinek fokozásához, a tervek teljesítéséhez. A brigád 1984. május 1. alkalmával az elmúlt években elért kiemelkedő eredményeiért „Szakma (Ágazat) Kiváló Brigádja”, a brigád vezetője a XXXIV. Bányásznapon „Kiváló Bányász” kitüntetésben részesült. Ruzicska György OKGT műszaki-gazdasági tanácsadó ! Évkezdés imét eltelt egy esztendő és itt az új, az 1985-ös év. Elérkezett az ideje annak, hogy számot adjunk egy évi munkánkról s meghatározzuk a következő esztendő, a VI. ötéves terv utolsó évének tennivalóit. Szakszervezetünk elnöksége december 11-én tárgyalta, az Ipari Minisztérium előterjesztésében, az 1984-es év várható eredményeit, az 1985-ös esztendő elvárásait. Mindenekelőtt azt állapíthatta meg, hogy a bányaipar teljesítette feladatait. A szénbányászat a 24,96 millió tonnás szakmai tervét túlteljesíti várhatóan 25,1 millió tonnára. A TÜZÉP-ekkel szerződött 4,9 millió tonna helyett a szállított szénmennyiség megközelíti az 5,1 millió tonnát. A szénhomogén-bányászat, a geofizikai kutatásokon belül, a szeizmikus mérési tervét 104,3 százalékra, a kutatófúrások tervét 100,5 százalékra, a feltáró fúrásokét 101,4 százalékra teljesíti. A kutatásokeredményeként 1984-ben mintegy 5,5 millió tonna olaj egyenértékének megfelelő menynyiséggel gyarapszik az ásványvagyon mérleg. A 2 millió tonnás kőolaj termelési terv 100 százalékra, a nettó szárazgázban mért földgáztermelési terv várhatóan 102,3 százalékra teljesül. A Mecseki Ércbányászati Vállalat teljesíti 1984. évi előirányzatait, feladatait a kormányközi egyezmény szellemében végezve, a tervezettnél kedvezőbb önköltséget elérve. Az Országos Érc- és Ásványbányák a bruttó termelési érték tervét várhatóan 104,2 százalékra teljesíti. A dolomitok, a mészkő őrlemények, az üveg és finomkerámiai homokok termelésében, a piac igényeinek megfelelően, kiemelkedő, 110 százalékos a teljesítés. Jelentős a tőkés és szocialista piacra jutó export volumene, mely utóbbinála tervhez képest 10 százalékos növekedés valósul meg. Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat eredményesenvégezte tevékenységét, amellyel elősegítette a hazai ásványvagyon bázisának bővítését. Az összes mélyfúrási tervét várhatóan 100 százalékra teljesíti, ezzel kielégíti a bányavállalatok és a KFH részéről felmerülő kutatási igényeket. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat sikeresen teljesítette a bányaépítési programokból rájuk háruló feladatokat. A függőaknák mélyítésénél a köbméterterv 110 százalékot meghaladóan teljesül. Elmamaradás mutatkozik a lejtősaknák kihajtásánál. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat a termelési tervét túlteljesíti, ezen belül jelentősen növelte a nem rubel elszámolású exportját. A nem bányászati érdekeltségű rendszerben dolgozó vállalat igyekezett kielégíteni a bányavállalatok igényeit, segítve műszaki fejlesztő tevékenységüket. A bányászati intézetek és hivatalok törekvéseikkel, eredményes munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a bányaipar feladatait teljesíthesse. E rövid összegező áttekintés után úgy tűnhet, hogy csupán az a feladatunk, hogy megállapítsuk a derekas helytállást, a jól végzett munkát, s ennek megfelelően várjuk a megérdemelt elismerést, kitüntetéseket. De elég-e ennyi? Úgy gondolom nem, mert 1984 sok tekintetben rendkívüli év volt, amelynek tanulságait érdemes és szükséges lesz mélyen elemezni. Milyen volt az 1984-es év. Hiány volt a lakossági szénpiacon, a TÜZÉP-eknél sorban álltak az emberek. Megjelentek a bányáknál a protekciót keresők.— Adjatok szenet — mondták decemberben. Addig nem gondoltak arra, hogy biztosítani kellene a téli tüzelőt? Akadozott a gázellátás, lelassultak a lakossági gázprogramok. Helytelen lenne az elnökség alapvető megállapítása, miszerint abányaipar teljesítette, sőt túlteljesítette tervfeladatait? Természetesen nem. A gondokat más okozza. És ezt kutatva jutunk el a lényegi megállapításhoz: a hazai termelés iránti igények meghaladják a reális lehetőségeket. Biztos vannak, akik kétségbe vonják ezta megállapítást. Azoknak azt a kérdést teszem fel: mikor teljesítette a tervét a szénbányászata munkarendnek megfelelő napokon? Nagyon régen. Az 1984. évi tervek teljesítésével sajnos, sikerült rekordot felállítani. Mintegy 1,3 millió tonna szenet — az utóbbi évek maximumát termelték a bányászok a szabadnapokon. Az arányt tekintve ez a teljes termelés 5 százalékát meghaladó mérték. Szakszervezetünk központi vezetőségének félidős értékelése és állásfoglalása szerint az elfogadható határ 2—4 százalék lehet. Nem fogadjuk el, nem támogatjuk — jelentette ki a bv — az ezt meghaladó mértékű szabadnapi igénybevételt és mégis most azt kell mondani, hogy köszönet a föld alatt dolgozó bányászoknak azért, hogy vállalták ezta többletmunkát, plusz igénybevételt, hiszen a frontokon gyakori az 50—70 túlműszakot teljesítő vásár. Köszönjük a szénhidrogén-bányászatban dolgozóknak, hogy a számos többlettermelési terv megvalósításáért odaadóan dolgoztak. Az ő esetükben csupán azért nem beszélünk túlműszakról, mivel folyamatos munkarendben dolgoznak. Ezek után természetes lenne, hogy a hősies helytállást megfelelő elismerés kísérte. Sajnos nem ■ — állapította meg az elnökségi ülés, hiszen a szénbányászat bérfejlődése a sorozatos felvetések ellenére 1984-ben is 1— 2 százalékkal elmaradt az ipar fejlődési ütemétől. A bányaipar átlagostól csak kissé elmaradó fejlődését is csak úgy értük el, hogy a szénhidrogén-bányászatban sikerült az átlagot meghaladó bérfejlesztést végrehajtani. Ennek megfelelően az elnökség úgy fogalmazott, hogy a szénbányászat, a BÁV és a MÉV 1985. évi tervezett 7 százalékos bérfejlesztése nem elégséges. A bányászat jövőjére hosszabb távra kiható bérpolitikai intézkedés szükséges, amely kiegyenlítené az ipari bérfejlődéshez viszonyított 13—15 százalékos kiemeltség elmaradását. Ahhoz, hogy a népgazdasági igények teljesíthetők legyenek— így az 1990. évi 28,5 millió tonnás széntermelés — a szükséges fejlesztési források biztosítása mellett meg kell állítani a vájár, a föld alatti létszám eláramlását, ami természetesen azt is jelenti, hogy a kiemelt bérfejlesztést a részükre kell biztosítani. Ezen túlmenően az elnökség szükségesnek látja a bányászlakás építési akció folytatását, kedvezőbb feltételek között, úgy, hogy a dolgozói előtörlesztés ne haladja meg a 10 százalékot; a föld alatti bányászati tevékenység során megváltozott munkaképességű dolgozók hatékonyabb foglalkoztatása érdekében rendelet módosítását, az utánpótlás biztosítása érdekében a szakmunkásképzés (vájárképzés) színvonalának emelését, nagyobb pénzügyi támogatását. Talán vannak, akikben mindezek olvastán olyan gondolatok fogalmazódnak meg, hogy a bányászok csak követelnek. Nem így van. A bányászok csupán azt kérik, hogy az államilag meghatározott árak és termelési volumenek mellett, legyenek biztosítva a vállalatok zavartalan működésének feltételei is. Ez nem követelés, hanem a létezés feltétele, amit már a XXII. kongresszusunk is megfogalmazott határozataiban. A munka sikere megkívánja, hogy szakszervezetünk vezető testületei, aktivistái megkülönböztetett figyelemmel kísérjék, illetve segítsék a gazdasági építőmunkát, a bányaipar feladatainak maradéktalan megoldását. Kísérjék figyelemmel a termelés emberi oldalát, erősítsék a komplex szociálpolitikai szemléletet s használják fel a szakszervezet sajátos mozgósító munkamódszereit. Megköszönve az elmúlt esztendő eredményes munkáját, az 1985. évi munkához kívánunk sok sikert, jó egészséget és Jó szerencsét! Korompay Péter