Magyar Gépipar, 1897 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1897-01-01 / 1. szám

1897. január 1. ■ - ' ■ - :Г ~ - MAGYAR GÉPIPAR Birbanner Mihály, esztergályos és díszműáru - kereskedő (akáczfa - utcza 52. sz.) ugyancsak 10"/o engedmény­ben részesíti egyesületünk tagjait. Bevásárlásoknál tagjaink csupán az egyesületünk titkárságánál díjtalanul kapható bárczát tartoznak előmutatni. A dalárda énekórái minden héten hétfőn és pénteken este 8 órától 9 óráig tartatnak meg. Gőzkazánok üzemének ellenőrzése. Kinage G. chemnitzi gyári főmérnök a múlt év folyamán érdekes körülményre hívta fel a kazántulajdonosok figyelmét.­­ Arról szólt t. i., hogy mily módon lehet legmeg­­bízhatóbban a kazánüzem folyamatát állandó figyelemmel kísérni, s így közvetve a kazán­kezelő személyzetet ellenőrizni. Ismerteté­sében felemlíti, hogy a leghelyesebb, leg­megbízhatóbb eljárás a gőz feszélyét állan­dóan ellenőrizni, mert a gőznyomás esetleges változásai, ingadozásai nyújtják a kezelésre, nevezetesen a szénellátásra nézve a legbiz­tosabb felvilágosítását. És tényleg. Tagadhatatlan dolog, hogy a tüzelés minősége, módja, és a gőznyomás változásai egymással szoros összefüggésben vannak. Ha t. i. a szénbeadagolás mérve a gőzfogyasztás nagyságának megfelel, s ha e mellett az adagolás rövid időközökben és rendszeresen is történik, és ha végül a lég­­huzam-szabályozó mindig kellőleg van be­állítva, úgy a kazánnyomás is csak igen csekély ingadozásokat fog mutatni. Viszont tehát, a gőznyomás változásainak folytonos észlelése, vagy valam­ily e c­élra alkalmas készülék segélyével való ellenőrzése alapján teljes bizonyossággal következtethetünk a tüzelés helyes vagy helytelen voltára. A gőznyomás állandósítása a kazánüzem kö­rül bizonyos fokú értelmet és szakavatott­­ságot feltételez, s e körülményből kifolyó­lag kellő ellenőrzést is igényel. A Dreyer, Rosenkranz és Droop c­ég (kazán-armetúra gyár) e czélra egy igen ügyes készüléket bocsájtott forgalomba. E készülék lényegében egy Bourdon-féle ma­­nométerből áll, a­melynek mozgásait egy, a manométerrel összeköttetésben álló író­­készülék folytonosan feljegyzi. Igaz, hogy ezen elv, s az ezen elven ala­puló készülékek sem egészen újak , de sa­játságos, hogy mind ez ideig nem tudtak maguknak oly elterjedettséget biztosítani, mint az a fenti szempontokból kifolyólag várható lett volna. E körülmény oka a leg­nagyobb valószínűség szerint első­sorban abban keresendő, hogy iparosaink még nem ismerték fel e készülékek fontosságát, to­vábbá, hogy e készülékek kezdetben meg­lehetős drágák is voltak, érzékenységük pedig nem volt elegendő nagy.­­ Újabban Berlinben tettek kísérleteket a fentebb em­lített c­ég készülékeivel, s ez alkalommal konstatáltatott, hogy azok úgy érzékenység, mint megbízhatóság tekintetében is teljesen megfelelnek, s e mellett épenséggel nem mondhatók drágáknak. E készülékek szerkezete egyébként a kö­vetkező : A gőz egy Bourdon rendszerű manomé­­ternek köralakban görbített fémhüvelyébe ömlik, a­mely a beléömlő gőz nyomásához képest többé-kevésbé kiegyenesedni törek­szik. A Bourdon-csőnek ezen kis elmozdu­lásai egy emeltyű-szerkezet segélyével egy mutatóra vizetnek át, a­mely egy empyri­­­usan beosztott körosztályzaton mutatja a gőz feszélyének nagyságát. Az osztályzat mögött egy kis hengerke van elhelyezve, a­melyre a diagramm felvételére szolgáló pa­pír van reátekerve. E henger átmérője 90 mm., magassága 120 mm.; mozgatása egy óramű segélyével történik akként, hogy 24 óra alatt tengelye körül egy teljes körül­fordulást végez. A mutatóra egy trón vagy toll van felerősítve, a­mely a nyomásválto­zásokat egy folytonos vonal alakjában raj­zolja fel. Ezen czikk-czakk alakú vonal a gőznyomás változások görbéje, diagrammja. A papír, a­mely a kis hengerre erősít­­tetik, s a melyre a diagramm felrajzoltatik, sűrű vízszintes és kissé ritkább függélyes osztásvonalakkal van beosztva.­­ A füg­gélyes vonalak a légkörnyomásokat jelentik, még­pedig akként, hogy körülbelül két c­entiméter jelent rajtuk egy légkörnyomást ; a vízszintes vonalak oly sűrűn metszik e függélyes vonalakat, hogy ezeken minden osztás egy ötöd légkörnyomást jelent. A vízszintes vonalakon az időt mérjük, még­pedig akként, hogy egy ily teljes hosszú­ságú vízszintes vonal 24 órát jelent. A füg­gélyes osztóvonalak segélyével a vízszinte­sek 24 osztásrészre vannak beosztva, úgy hogy ennélfogva minden egyes osztás a víz­szintes vonalakon egy-egy órát képvisel. Ezen beosztás nagyban megkönnyíti a dia­gramm áttekinthetőségét, úgy hogy ennek alapján a készülék által felrajzolt diagramm­ból a nap bármely szakában, csaknem per­­czekig terjedő pontossággal meg lehet álla­pítani az akkori gőzfeszély nagyságát. Az egész készülék egy pormentesen elzárt, könnyű szerkezetű vasszekrénykébe van el­zárva, a­mely üvegajtócskával bír. A szek­rény legczélszerűbben egy kis fali konsolra helyezhető el a kazán közvetlen közelében. Hogy a diagramm felvételére szolgáló pa­pír kényelmesen felerősíthető, s az óra­szerkezet könnyen felhúzható legyen, e vég­ből a hengertartókeret lecsavarhatónak van készítve. Ezen készülék segélyével felvett diagram­mokból már most a következő következte­téseket vonhatjuk le. Hirtelen esésnél, s utána bekövetkező gyors emelkedésnél, vagyis oly helyeken, ahol a vonal czikk-crakkszerűvé lesz, teljes bizonyossággal feltehető, hogy ott szén­beadagolás történt. E feltevés helyessége könnyen belátható, ha meggondoljuk, hogy minden ajtónyitás alkalmával a hideg lég­­huzama következtében a kazán fűtőfelületes lehűl, s így a gőztermelés kissé csökken; innét a vonal sülyedése. Viszont a szén­beadagolás, illetőleg az ajtó bezárása után, a friss tüzelőanyagból fejlődő nagyobb­­mérvű hő következtében a gőzfejlődés na­gyobb mérveket ölt, úgy hogy a nyomás­változások vonala a beadagolás után kissé felszökik. Ezen hirtelen ingadozások mind­annyiszor ismétlődnek, valahányszor a fűtő a rostélyra szenet dob. Ennélfogva kis gya­korlattal a diagrammból leolvashatjuk, hány­szor és mily időközökben történt szénbea­dagolás. Ugyanilyen hullámzás észlelhető a dia­grammon mindannyiszor, valahányszor csak vizet táplálnak a kazánba. Ezen hullámzás főleg oly esetekben karakterisztikus, midőn a fűtő — legtöbbször hanyagságból — mu­lasztásának pótlására egyszerre nagyobb mennyiségű vizet táplál a kazánba. A fent leírt készülék tehát egyrészt lehe­tővé teszi azt, hogy a tüzelés és a léghuzam szabályozás, táplálás stb. iránt teljes képet nyújtson, másrészt megadja a lehetőséget arra nézve is, hogy a gőzkazán kezelését éjjel, az üzem szünetésénél is ellenőriz­zük. Természetes, hogy ez ellenőrködésnek legnagyobb fontossága a nappali üzemnél van, nevezetesen főleg gőzgép-üzemnél. A gőzgépek járása t. i. sokkal nyugodtabb, egyenletesebb, az üzem maga gazdaságosabb lesz, hogy ha a gőz feszélye állandó és oly magas, a mily nyomás magasság az üzem­viszonyokhoz képest a legelőnyösebb. Ezen h­ó-manométer tehát megbecsülhet­­len szolgálatokat, tehet az üzem biztonsága és jósága körül, s e mellett megvan azon kiváló előnye is, hogy kezelése rendkívül egyszerű. Nem kell t. i. egyebet tennünk, mint e papírhengerkére minden 24 órában új papírt reá tekerni és a henger forgatá­sára szolgáló óraművet hetenként egyszer felhúzni. Mint a fent elmondottakból kitűnik, e ké­szülék módot nyújt arra is, hogy a fűtő­személyzetet éberségre és a leggondosabb kezelésre ösztönözzük. Egy némely gyárban már e czélra meg is honosították azt a mód­szert, mely szerint a fűtő vagy fűtőszemély­zet jutalomban részesül, ha a készülék által felvett diagramm szép, egyenletes gőznyo­mást mutat az egész üzemidőn keresztül és viszont megbüntettetik, ha a gőznyomásának ingadozása bizonyos, megengedett maximális határokon túllép. Természetes dolog, hogy ezen határok az üzem természetéhez képest állapítandók meg, még­pedig akként, hogy kényesebb, pl. gőzüzemnél a határok sokkal szűkebbekre legyenek szabva, mint kevésbé fontos, pl. a gőzfűtési stb. üzemeknél, a­hol t. i. a gőznyomásának ingadozásai az üzem jóságát nem annyira alterálják. Az izó-manométer készülék még értesü­lésünk szerint más czélokra is sikerrel hasz­nálható, így nevezetesen oly gőztelepeknél, a­hol az erőszükséglet üzemközben meglehet .

Next