Újítók Lapja, 1956 (8. évfolyam, 1-20. szám)

1956-01-05 / 1. szám

A szakszervezetek feladatai az úfjítómozgalomban írta: Lakatos Béla, a SZOT termelési osztályának vezetője Második ötéves tervünk és ezen belül az 1956-os év nagy termelési feladatok elé állítja egész dolgozó népünket. A termelést 6%-kal, a munka termelékenységét 4,8%-kalkell emelnünk, és 3%-kal kell csökkentenünk az önköltséget —hogy csak a legfontosabb számokat említsük. 1956-ban döntő előrehaladást kell elérnünk a műszaki fejlesztésben, amely a termelés és a termelékenység fokozásának, az önköltség csökkentésének egyik legdöntőbb előfeltétele. Mindezeknek a feladatoknak a végrehajtásában jelentékeny szerep vár az újítómozgalomra, az újítók sokezres táborára, azokra a fizikai és műszaki dolgozókra, akik már eddig is élen haladtak a technikai színvonal emeléséért folytatott harcban. Újítómozgalmunk néhány esztendős története sikerekben rendkívül gazdag. A statisztika szürke adatai helyett beszéljünk most arról, hogy mit mutat az a sok százezerre rugó újítás, ésszerűsítés és találmány, amelyet kiváló dolgozóink az elmúlt évek során benyújtottak. Ezek a javaslatok, elgondolások fényesen bizonyítják azt a lenini tételt, hogy a szabadság kivívása után végre igazén tömegméretekben bontakozhatik ki a dolgozó nép tehetsége, az a tehetség, amelyet a kapitalizmus évszázadokon át elfojtott. Az újítási javaslatok bizonyítják dolgozó népünk tehetségét, rátermettségét, bizonyítják, hogy a kapitalisták által lenézett munkások milyen tehetséggel rendelkeznek és milyen tettekre képesek. Újítóink sok tízezres tábora eleven bizonyíték — sok egyéb bizonyíték mellett —, hogy mennyire megváltozott ma nálunk a dolgozók viszonya a munkához. Ezek a javaslatok azt fejezik ki, hogy dolgozóink most már nem kényszerű robotnak érzik a munkát, és hogy a munka életük elválaszthatatlan részévé vált. Mindezek a körülmények nemcsak azt tették lehetővé, hogy kialakulhatott nálunk az újítómozgalom, de egyben megteremtik a gyorsütemű továbbfejlődés lehetőségét is. Ezeket a lehetőségeket valósággá változtatni, az újítómozgalom továbbfejlesztését biztosítani — ez az újításokkal foglalkozó szervek legdöntőbb feladata. A magyar szakszervezeti mozgalom az újítómozgalom létrejöttének legelső pillanatától kezdve fontos feladatnak tekintette, hogy foglalkozzék ezzel. Szakszervezeteink tevékenyen részt vettek az újítási rendeletek létrehozásában, segítséget nyújtottak az újítóknakújításaik elterjesztéséhez, támogatták törekvéseiket az új, a haladó bevezetéséért. Kiállításokat, előadásokat, ankétokat szerveztek — gondoljunk csak az újítók első országos tanácskozására, vagy az országos újítókiállításokra. Sokszor nyújtottak védelmet az igazukért harcoló újítóknak, segítettek leküzdeni az újítómozgalommal szemben mutatkozó meg nem értést és közömbösséget. Létrehozták az üzemekben a szakszervezeti újítási és ésszerűsítési bizottságokat, melyek jónéhány üzemünkben eredményesen működtek közre az újítómozgalom fejlesztésében. E sokoldalú tevékenység ellenére is az elmúlt évek során sokszor érte bírálat — és tegyük hozzá joggal — a szakszervezeteket, hogy tevékenységük az újítómozgalom fejlesztése tekintetében nem egyenletes, újítóink lényegesen többet várnak a szakszervezetektől. Valóban olyan terület ez, amely különösen nagy erőfeszítéseket kíván minden ezzel foglalkozó szervtől és egyéntől, de amelyek eredményei bőségesen kárpótolnak minden fáradozásért. Az újítónak, aki maga is lelkesedik az újért, sok támogatásra van szüksége ahhoz, hogy le tudja győzni a maradiságot, az egyhelyben topogást, a megszokotthoz való ragaszkodást, nem egyszer rosszindulatot. őszintén meg kell mondani: nem egy, hanem sok tíz és száz újítónak vette el kedvét az elmúlt években a nemtörődömség, a közömbösség, a régihez különböző ürügyekkel való ragaszkodás. Nyilvánvaló, ha a szakszervezetek még aktívabb tevékenységet fejtettek volna ki, az újítómozgalom eddigi nagy eredményei még nagyobbak lehetnének. Éppen ezért fontos, hogy 1956-ban a szakszervezetek termelési tömegmunkájának egyik fő feladatává az újításokkal, ésszerűsítésekkel való foglalkozást tegyük. Megvannak-e a munka megjavításának feltételei? Erre határozott igennel válaszolhatunk. Pártunk Központi Vezetősége 1955 derekától kezdve a közvélemény figyelmét erőteljesen a technikai haladás felé fordította. Ez rendkívül kedvező légkört teremt az újítómozgalom számára. Pártszervezeteink és a gazdasági vezetők az eddiginél — éppen a Párt Központi Vezetőségének útmutatásából kiindulva — összehasonlíthatatlanul többet — és ami talán még ennél is fontosabb — alaposabban és szakszerűbben foglalkoznak az újítómozgalommal. Mindez kedvező feltételt teremt a szakszervezeti munka megjavításához is. Nem kevésbé fontos feltétel az sem, hogy a Központi Vezetőség határozata óta ugrásszerű emelkedés mutatkozik a benyújtott újítások számában. Ez azt bizonyítja, hogy dolgozóink helyeslik pártunk határozatát és tevékenyen kívánnak közreműködni annak megvalósításában. Hadd tegyünk itt egy rövid kitérőt. Sokan úgy gondolják, hogy az újító- és ésszerűsítő mozgalomnak nincsen nagy jelentősége a technika fejlesztésében, hiszen ennek a sorsát elsősorban a nagy jelentőségű találmányok döntik el. Rosszul okoskodnak azok, akik a technika fejlesztésében nem tekintik fontos feladatnak az újítómozgalom fejlesztését. Újítóink, ésszerűsítőink — ha még olyan apró ötletekkel is — közvetlenül is fejlesztik a technikát és gyakran éppen ezek a kis, menynyiségi újítások csapnak át minőségi változásba, hozzák létre az adott területen az új technikát. Másrészt az újítók, akik a gyakorlatban ismerik meg az egyes eljárásokat , helyesbítik, tökéletesítik a legmodernebb technikát is az élet, a gyakorlat által felvetett problémák megoldása során, amelyeket semmiféle laboratóriumi vizsgálat vagy számítás nem tud előre figyelembe venni. A Borsodi Vegyikombinát építkezéseinél maximálisan törekedtek az új technika alkalmazására. Ilyen alapon készítették el a savüzemet is. Mégis, amikor az ott dolgozó műszakiak és munkások alaposan megismerkedtek a berendezésekkel, tömegesen nyújtották be újításaikat, hogy még tökéletesebbé tegyék a technikát. Ilyen példákat tucatjával lehetne idézni. Meg kell említeni továbbá azt is, hogy az újítómozgalom révén elért megtakarítások anyagi alapot is teremtenek ahhoz, hogy fokozottabb mértékben fejleszthessük technikai színvonalunkat. Említsük meg a feltételek sorában végül, hogy megjelent az újítási rendelet (és remélhetőleg hamarosan követni fogják — bár határidő után — a végrehajtási utasítások), amely sok vonatkozásban igyekszik kiküszöbölni újító mozgalmunk eddigi hiányosságait és alkalmas arra, hogy újítóink figyelmét valóban az előttünk álló legfontosabb feladatokra irányítsa. Az új újítási rendelettel egy időben hozta meg a SZOT Elnöksége határozatát a szakszervezetek újítási tevékenységéről, továbbá az üzemekben és a szakszervezetek központi vezetőségeiben dolgozó újítási és ésszerűsítési bizottságok munkájáról. Ezek után vegyük sorra a szakszervezetek előtt e téren álló feladatokat. Ezek a feladatok természetesen nem különböznek az újítási és ésszerűsítési mozgalom fejlesztésének általános feladataitól, csupán annak szakszervezeti oldalát, szakszervezeti vonatkozásait mutatják. Mindenekelőtt segítséget kell nyújtaniuk a szakszervezeteknek ahhoz, hogy megjavuljon az újítómozgalom irányítása. Koncentrálnunk kell újítóink figyelmét az előttünk álló legfontosabb feladatokra. Megkívánja ezt tőlünk nemcsak az 1956-os terv eredményes teljesítése, hanem az is, hogy ilyen módon tehet.