Slézia Gabriella (szerk.): A közművelődés házai Budapesten 3. - Módszertári füzetek, Különszám (Budapest, 2005)
Décsiné Viszmeg Ágota: A Láng Művelődési Központ története
változtatta nevét) karnagy vezetésével, amely a tagok öntevékenységére alapította munkáját. A dalárda kezdetben csak a családi jellegű ünnepségeken lépett fel, de később már a Kultúrház rendezvényein is szerepelt, különböző bálokon, karácsonyi ünnepségeken adott műsort. A ’30-as évek elejétől az országos rendezvényeknek is állandó fellépője lett. Láng Gusztáv, a gyáralapító Láng László fia apja példáját követte a sport és a kultúra támogatásában. Ezért amikor a 40-es évek elején megalakult a szimfonikus zenekar (szintén Szvoboda Kornél karmester vezetésével), hangszereit a gyár saját költségén szerezte be, de ugyanígy gyári költségen alakították ki a Műszaki Könyvtár állományát is. A Láng Kultúrházban mozgalmas élet folyt. Tevékenysége gerincét a zenekar, a dalárda és a színjátszó csoport képezte. E közösségek tagjai minden nap látogatták a házat, rendszeressé váltak a különféle bálok és műsoros előadások a tisztviselők és az igazgatóság szórakoztatására. Ezek elsődlegesen az egyház (karácsony, húsvét) és a Láng-család, valamint a gyári vezetők személyes ünnepeihez (születésnapok, névnapok, házassági évfordulók stb.) kötődtek. 1945. január 14-e után a kultúrház vezetése a Sportköri Elnökség kezéből fokozatosan a szakszervezeti bizottság irányítása alá került, majd 1949. augusztus 20- Lánggyári Dalárda 1931-ben a Marosi Dalosversenyen