Állami gimnázium, Beregszász, 1896

I. Ünnepi beszéd. * „Ne nézz ősidre, oh magyar, Ki most sötétségben vagy itt! Ne nézz ősidre, e napokra .... Szemeid gyöngék .... a napfény megvakít.“ Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves növendékeink ! Így sóhajtott fel egykor a magyar, midőn hazája egére a szenvedések sötét éjszakája borult, midőn bágyadtság, csüggedés vett erőt rajta s hona állapotán kétségbeesett. De az oroszlán fel­ocsúdott bágyadtságából, megrázta sörényét és az édes epedéssel várt, hajnalhasadás után kisütött végre a szabadság ragyogó napja, melynek fényénél immár bátran felkiálthatunk : „Csak nézz fel ősidre, oh magyar, Ki most világosságban jársz itt! Csak nézz fel ősidre, e napokra .... Szemeid erősek .... a fény meg nem vakít.“ Azért hát csak „Ki kell göngyölni azt a zászlót, Hogy lengjen nyíltan, szabadon, " Hadd lássa azt meg minden ember Fenn,, lenn és minden oldalon!“ Mert gyönyörű, nemzeti szivárvány-lobogónkra ez van arany­­betűkkel felírva: * ' Ezer év / Ezer éves Magyarország! Ez hangzik most fel nemcsak a Kárpátok bérczeitől az Adriáig, de ez hangzik most fel az egész művelt világon. Az egész művelt világ rokonszenves érdeklődéssel “ Felolvastatott 1897. május 9-én a beregszászi állatai középiskola ezredéves ünnepélyén. .. .. ••

Next