Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor és a svéd diplomáczia (Budapest, 1882)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Bethlen Gábor diplomácziai tevékenységének felderítésére történeti irodalmukban már eddigelé is sok történt ugyan, de mégis távol állunk attól, hogy annak teljes, hű képét vázolhassuk. Csak részleteiben, mondhatni csak töredékeit ismerjük. S ha tudunk is annyit, hogy róla, mint államférfiról alkothatunk képet, de működésének összefüggő lánczolatát minden részleteiben nem tudnók előadni. S ennek igen természetes oka van. Az erdélyi államlevéltár elpusztult, leveles könyvek csak uralkodása első éveiből maradtak fenn, diplomácziai iratainak, utasításainak, levelezéseinek igen csekély töredékei jutottak ránk, s ami fennmaradt, azt is össze nem függő töredékekben bírjuk. Itt hát a külföldi levéltárakhoz kell fordulnunk, ha ezeket a tárgyakat pótolni akarjuk. Főként életének utolsó évei azok, melyekről legkevesebbet tudunk: azok az évek, melyek második házassága s a szőnyi béke megkötése után folytak le. Ha roppant tevékenységének fennmaradt emlékeit a megelőző évekből összehasonlítjuk ezzel, azt hinné az ember, hogy fiatal nejének mulattatására rendezett udvari ünnepélyek absorbeálták idejének nagy részét. Pedig nem. Épen ebben az időben ismét, most már negyedszer fogott hozzá ahoz a sisyphusi munkához, melyet eddigelé mindig, a viszonyok hatalma vagy mások hibája miatt, félbe kellett hagynia, mely mint megvalósítandó terv, mint egy álomkép lebegett előtte — hozzá fogott több kilátással a sikerre, s abban a hitben, hogy végre megtalálta a szövetségest, kiben nem fog csalatkozni.