Budapesti Hírlap, 1896. március (16. évfolyam, 60-90. szám)
1896-03-01 / 60. szám
. Az a fejlődés, melyet a viszonyok vettek, rá fogja kényszeríteni a kormányt, hogy e kérdésben olyan álláspontot foglaljon el, mely a gazdák érdekének megfelelő. Ha a pénzügyi minisztériumban, mint nemrég kijelentették, azt hiszik, hogy a gazdálkodás nem járhat veszteséggel, mert akkor abbahagynák, vegyék figyelembe azt, hogy a gazdák, ha földjeiket műveletlenül hagyják, biztosan és azonnal elpusztulnak, ha nem, akkor adóssággal, a jövőbe vetett reménynyel s a kormánynak tett szolgálatokért kapott beneficiumokkal még tengethetik életüket. A régi haszonról azonban a legtöbb helyen ma már alig lehet szó. A közeledő választásoknál hatásosabb programpont nem lehet, mint az igazságtalanul magas, a termelés többi ágait terhelő adóval arányban nem álló földadó leszállítása. És e jelszó erejét csak növelni fogja az a tudat, hogy az osztrákok ezt keresztül bírják vinni. A mi kormányunk pedig tehetetlenül, sőt közömbösen áll szemben közgazdasági életünk és nemzeti létünk legégetőbb problémájával. Magyarországon a jelszavaknak nagy súlya van s a kormány jól teszi, ha ezzel számol akkor, mikor még nem késő sem rá, sem a nemzetre nézve. Budapest, febr. 29. Műegyetem és miniszter. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter konfliktusba keveredett a műegyetemi tanácsosai. Március 1-én lép ugyanis életbe az új szabadalmi törvény, melynek egyik pontja értelmében a szabadalmi tanács tagjai közé négy műegyetemi tanár is kinevezendő. A négy tanár kinevezése a minap a hivatalos lapban ő felsége aláírásával meg is jelent, csakhogy, mint értesülünk, mind a négy tanár egyértelműleg fölírt a kereskedelmi miniszterhez, hogy a kinevezést el nem fogadhatják. A dolog előzményei, mint értesülünk, a következők voltak: A szabadalmi törvényben a műszaki férfiak háttérbe vannak szorítva. Tudvalevő dolog, hogy szabadalmi dolgok megítélésénél elsősorban a technikai szakértők vannak hivatva ítélni, mindazáltal a Nem tudom, hogy az oxfordi diákok fövege, vagy az angol bírák parókája milyen eredetű, sem azt, hogy a londoni lordmajor diszfogata milyen stílusban épült, —nnyi azonban bizonyos előttem, hogy mindaz ma angol, éppen úgy, mint a kelta és normán népvegyülékből alakult nemzet ma angol. És egész Európában a zsinóros attila, a mente, a kucsma és a rövid csizma magyar ruha számba megy, ha mindjárt szlávoktól vették is volna az eleink. Csodálatos és szinte érthetetlen, hogy a magyar díszruha ünnepi és nyilvános aktusoknál, amelyeknél pedig a nemzeti pompa kifejtése kívánatos, nem játszsza azt a szerepet, amelyet játszania kellene. A lembergi tartománygyűlés lengyel képviselői nevezetesebb ülésekben kardosan és lengyel ruhában tanácskoznak; mi biztosra vehetjük, hogy a képviselőház millenáris díszülésén is látunk majd redingot is ,— vagy pláne frakkos! — honatyákat ... És miért nem adnak a törvényszéki ikráinknak magyar köntöst? A nyilvános végtárgyalások külső képe méltósággal teljesebb volna, ha a szavazó bírák és a közvádló nem utcai kabátban teljesítenék komoly tisztüket. Az új perrendtartás értelmében a királyi táblának és a kúriának is lesznek nyilvános ülései. Ott is utcai kabátban, tarka nyakkendővel fognak ítélni? Ismerek több embert is, aki bizonyos alkalmakkor hazafias ünnepen, szoborleleplezésen, főispáni installáción vagy reggeli fogadáson — szükségét érezte már annak, hogy magyar ruhát öltsön magára, álszeméremből azonban mégis inkább — frakkot vett magára. Frakkot napfényes délben, nyilvános téren, vagy pláne gyöpös réten, tudvalevőleg csak a szudáni néger királyok és az osztrák hivatalnokok viselnek. Montörvény úgy van szövegezve, hogy elnöklést pl. csupán csak a bírói kar tagjai végezhetnek. A műegyetemi tanács 1895. év december 6-án egy memorandumot nyújtott át a kereskedelemügyi miniszternek, melyben kifejtette, hogy az akkor még megalkotandó törvény olyan pontokat tartalmaz, melyek a műegyetemre sérelmesek és melyeknek mellőzését kérte. A miniszter ennek ellenére a törvényt abban a szövegezésben nyújtotta be a képviselőháznak, melyben az fogalmazva volt, a memorandumra pedig egyáltalában még csak nem is válaszolt. Minden kérdezés nélkül fölterjesztette a kinevezett tanárokat ő felségéhez, akik azonban egy újabb föliratban kinyilatkoztatták, hogy mindaddig, míg a memorandumban foglalt kívánságaik tekintetbe nem vétetnek, a kinevezést el nem fogadják. Svastits főispán fölmentése. A hivatalos lap mai száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére, Svastits Benő Zala vármegye főispánját eme állásától saját kérelmére kegyelemben fölmentem. Kelt Bécsben, 1896. évi február 11- én. Ferenc József s. k. Perczel Dezső s. k. Agliardi kardinálissága. Római telegram szerint a Stefáni-ügynökség ma a következőket jelenti: Agliardi nuncius elutazik Bécsből és május hónapját nem fogja ott tölteni. Agliardi csak a júniusban tartandó konzisztórium után fog visszatérni Bécsbe. Ebben a konzisztóriumban Agliardi, valamint a párisi, madridi és lisszaboni nuncius meg fogja kapni a kardinálisi méltóságot. Agliardi a bíborsüveget Bécsben a király kezeiből fogja átvenni. A visói mandátum. A felső-visó (máramarosi) választókerület mandátuma, Vincz Gyula országgyűlési képviselőnek főispánná történt kinevezése folytán megüresedvén, — mint a Nemzetnek Máramarosból írják — a szabadelvű választók egyhangúlag K. Jónás Ödön budapesti műegyetemi tanárt, visói kerület előbbi képviselőjét kiáltották ki jelöltjüknek. K. Jónás Ödönnek a visói kerületben földbirtoka és Petrován kastélya is van. A törvényhatóságok: és a kiegyezés. A közgazdasági kiegyezés dolgában Pozsony szabad királyi várostól és Szepes vármegye közönségétől érkezett ma fölterjesztés a képviselőházhoz. Figyelemreméltó különösen a pozsonyi felirat, mely határozottan az önálló vámterület mellett foglal állást. „Mi azt hiszszük, így szól Pozsony szab. kir. város közönsége, és ez meggyőződésünk is, hogy az ország érdekében van nem a kiegyezés, a közös vámterület fentartása, hanem épp ellenkezőleg a szövetség fölbontása, az önálló vámterület. Ez felel meg az ország anyagi érdekeinek, ez az állam tagdom: nálunk sokan álszeméremből veszik magukra a frakkot, mert úgy vélekednek, hogy a díszruhára — nem tudni miért — a politikai közéletben szereplőknek bizonyos monopóliumuk van. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a díszruhát nálunk átlag túlságosan pompásan és drágán készítik, sok ember pedig, aki tudja magáról, hogy nem zászlós úr és hogy az ükapja sem volt Magyarország nádora, rostés cobolyprémes brokátot és türkizes aranykardot viselni. Igen helyesen. Magam is nevetek azokon a józsefvárosi és terézvárosi kaszinói korteseken, akik Zách Feliciánnak és Bánk bánnak öltöznek. A díszruhának azonban van egy szerényebb kiadása is, az, melyet a régi országgyűlések követei és a megyei honoráciorok viseltek. Karneol gombos posztóruha, sastollas asztrakán kucsma vagy hegyes süveg, sötét szűr vagy posztómente, ezüstös vagy oxidált sötét kard. Jóizlésű ember könnyen el fogja találni, hogy milyen díszruha illik a társadalmi állásához. Néhány szóval meg kell megemlékeznem az egyenruhákról is. Nem tudom miért, de való igaz, hogy nálunk, ha egy új egyenruha kreálásáról van szó, mindig a világ legkevésbbé karakterisztikus és legkevésbbé jóizlésű egyenruháját, az osztrák hadseregét tartják szem előtt. Még a csendőrségnek is osztrák lágerruhát adtak. Nem tudom belátni, hogy derék csendőreink, ha stájer kalap helyett structollas piröge kalapot és két soros német kabát helyett a festői és bizonyára, elég harcias régi perzekutor-ruhát viselnék, miért ne végezhetnék kötelességüket épp oly jól, mint most? Úgy tudom, hogy a fővárosi rendőrség is új ruhát kap és már előre lázom a bürokratikus fantázia ez alkotásától. Miért nem kérik ki Nem igaz, hogy lefelé folyik a Tisza, mert hallottuk Kálmántól, hogy felfelé folyik, s az sem igaz, hogy nem folyik az többé vissza, mert Tisza István ma visszaszabályozta atyja minisztereinek és pártjának Apponyi elleni kitörését. Igazán nevezetes volt ama támadások után, melyeket Apponyi politikája és indítványa ellen a kiegyezési kérdésben Tuba és Rosenberg előharcosok s Tisza Kálmán és Lukács László vezérek három napon át folytattak, ma a pénzügyminisztert vezekelni látni s Tisza Istvánt nagy mérséklettel hallani, amint azt bizonyítja, hogy közte és Apponyi között véleménykülönbség alig van, s Ausztriával szemben a múlt napok éles vitája öreg hiba, s a pártok, különösen a közjogi alapon állók egyetértésére kell törekedni. Mindenki elcsodálkozott, hiszen ezt beszélte Apponyi hétfőn. Mire való volt tehát Tisza Kálmán nagy jelentőségű föllépése s utána Lukács László kirohanása ? Csak „félreértés“ volt, magyarázták meg utólag a szelíd Lukács és az igazságos Tisza István, az ellenzéki képviselők azonban ezt a feltűnő visszavonulást úgy magyarázták, hogy a szabadelvű pártban nagy visszatetszést szült a pénzügyminiszter beszéde s a meghasonlást kellett a párttól elhárítani, amire Tisza István vállalkozott. De hogy Lukács László miért mondotta azt a beszédet, ennek okát abban keresik, hogy lejött Jósika üyenekben valami hozzáértő művészember véleményét? A postán és a vasúton is az osztrák tiszti sapka dominál, az a célszerűtlen és alaktalan löveg, amelynek kiküszöbölése érdekében mozgalom folyik éppen az osztrák hadsereg mértékadó köreiben. Végül még egy szót szeretnék mondani azoknak a lelkes ifjaknak, akik a tudományos egyetemen a magyar divatot propagálják. Mozgalmuk bizonyára célt fog érni, de valószínűnek tartom, hogy a millenáris ünnepek lezajlása és a millenáris lelkesültség lelohadása után, az ifjúság magyar ruhája is oda fog kerülni, ahová a kiállítási parádé többi kelléke : a sutba. Pedig kár volna. Ha valakihez, hát a magyar ifjúság vezéreihez illenék a nemzeti viselet. Úgy hiszem, állandóvá lehetne tenni legalább az egyetemi ifjúság elitje körében a magyar viseletét, ha nem a német egyetemi korporációk mintájára, de azoknak példáján okulva, magyar egyenruhás egyetemi egyesületeket szerveznek. Vagy talán a már meglevő egyesületek egyikének vagy másikának alapszabályait lehetne kiegészíteni ilyen értelemben ? Egy bizonyos fokig exkluzív egyesület, amely a fiatalság színejavát egyesítené kötelékei közt és amely az egyetemi tanács részéről is bizonyos privilégiumokat élvezne, (ünnepi alkalmakkor például az ilyen egyesület képviselné az egyetemi fiatalságot), sokat használna a célnak. A magyar ruha viseletét nem kell kötelezővé tenni, de bizonyos egyetemi egyesületeket föl kell hatalmazni rá, hogy följogosítsák a tagjaikat a megállapított ruha viselésére. Azt hiszem, az ilyen külső megkülönböztetés vonzó erőt gyakorolna az ifjúságra. Katang. BUDAPESTI HÍRLAP, (60. sz.) 1896. március 1. getlenségének, ez az önálló vámterület biztosíthatja csak egyedül az ország gazdasági önállóságát, önrendelkezését. Hazafias bizalommal kérjük tehát a képviselőházat, méltóztassék az ország gazdasági önállóságát egyedül biztosító önálló vámterület mellett és érdekében állást foglalni, annak életbeléptetésére vonatkozó intézkedéseket és törvényhozói lépéseket megtenni és erről álláspontról legfeljebb csak az esetre eltérni, ha Ausztria, mint a másik szerződő fél Magyarország közgazdasági érdekeinek megvédéséhez és biztosításához hozzájárulni kész és hajlandó.“ Szepes vármegye felirata sajnálattal konstatálja, hogy „a Lajtán túli országok illetékes testületei és hírlapjai ez alkalomból oly követelésekkel lépnek elő, amely kívánságok teljesítése közgazdasági érdekeinket nemcsak veszélyeztetné, hanem nemzetgazdasági téren, nagyrészt állami kedvezmények, tehát anyagi áldozatok árán előidézett némi haladásunkat megakasztaná és az Ausztriával szemben nagynehezen elért közgazdasági függetlenségünket megsemmisítené.“ ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 29.