Budapesti Hírlap, 1922. október(42. évfolyam, 224–249. szám)
1922-10-03 / 225. szám
2 Budapesti Hírű? .225. * 1922 október 3. bolond és egy pár éretlen emberén kívül Magyarországon mindenki átokkal kapcsolva mondja ki. Il bis-antant Génfben újra felentette a Habsburg-Herdest. •— Bánffy külügyminiszter tiltakozó jegyzékben kijelentette, hogy ehhez az ügyhöz semmi köze sincs a kis-antantnak. — Edwards elnök zárószavai Magyarországról. — Közel egyhónapos ülésezés után a népszövetség ma elérkezett a kapuzáráshoz. Feltűnést keltett a tagok körében, hogy Edwards elnök záróbeszédében nagyon szimpatikus hangon emlékezett meg Magyarországról és annak felvételét a közgyűlés egyik legfontosabb cselekedetei közé sorolta. Edwards a többi közt a következőket mondotta: — Magyarország azzal, hogy belép a pimzetek szövetségébe, egy nagy nép támogatásával erősíti azt. Olyan népnek a támogatásával, a mely szenvedéseivel a népek általános szimpátiáját szerezte meg, amelynek jövője reménnyel biztat a békés és munkás együttműködés útján. Ez az együttműködés egyszersmind méltó kárpótlása lesz szenvedéseiért. Az elnök beszédének Magyarországról szóló részét a jelenlévők élénk tapssal fogadták. Mi innen Magyarország szivéből hálásan köszönjük a népszövietség tiszteletreméltó elnökének ezeket az emelkedett szellemű szavait s köszönjük a tapsokat is, a melyekkel ez a beszéd fogadtatott. Nem titkolhatjuk el azonban a keserűségünket sem. Ez magára a népszövetségre vonatkozik, amely rokonérzésének kifejezést adhatott volna akkor, amikor a magyarosztrák határkdigazításról volt szó, s amikor a népszövetség még a határkiigazító bizottságok javaslatát sem respektálta és Magyarország kárára döntött ebben a kérdésben. Kapuzárás előtt különben egy érdekes esemény történt még Genfben. Valamennyi tagnak hivatalosan okmányokat adtak át, amelyek Magyarország kötelezettségeit tartalmazzák a Habsburg-kérdésben. Az okmányokat jegyzékbe vették és mellékelték hozzá a kis-eivitantnak a népszövetség főtitkárához intézett levelét, mert hiszen természetes, hogy ez a jegyzékbe vétel a kis-antant eszméje volt. A kis-antantnak erre az újabb okvetetlenkedésére, amelyhez semmi joga sincs, természetesen válaszolni kellett a magyar külügyminiszternek. Ez meg is történt. A MTI. ugyanis az esti órákban hivatalosan a következőket jelenti: Bánffy Miklós gróf külügyminiszter a népszövetség főtitkáránál tiltakozást jelentett be a kisantantnak e lépése ellen. A szóban forgó okmány ugyanis a magyar kormánynak 1921 november 5-én a nagyköveti értekezlethez intézett jegyzéke, ----mint annak idején közölték is — kijelenti, hogy :A királyválasztás kérdésének fölvetése előtt meghallgatta a nagyköveti értekezleten képviselt nagyhatalmakat és azok hozzájárulása nélkül nem intézkedikMinthogy a magyar kormány ezt a kötelezettséget kifejezettem a nagyköveti értekezleten képviselt nagyhatalmakkal szemben vállalta és azt csupán tudomásulvétel végett közölték a kisantant államaival, a jegyzék regisztráltatására a kisantant államai jogosítva nem voltak. A külügyminiszternek ez a tiltakozása világosiam kifejti a magyar kormány fölfogását. Magyarország vállalt ugyan kötelezettségeket, de csak a nagy-antanttal szemben. .. Habsburg-kérdéshez tehát a kis-antantnak semmi köze nincs. Bánfffy energikus hangú tiltakozására valóban szükség volt már, mert talán mégis csak elérkezett az ideje annak, hogy az utódállamokat leszoktassuk a belügyeinkbe való beavatkozástól, Genfben Jugoszláviát okolják a magyar-szerb határrendezés meghiúsításáért. Offinosics a határkiigazítás felborítása miatt bukott ki a népszövetség tanácsából. A népszövetségi tanács szombati ülésén szóba került a szerb-magyar határkiigazítás kérdése. Hymans belga kiküldött, a bizottság előadója kifejtette, hogy Szerbia nem akarja Magyarországnak visszaadni a Vendvidéket, de hajlandó átengedni a Vendvidék északnyugati szögletét átszelő utat egy faluval egyetemben, ha Magyarország belemegy abba, hogy Horgost, Szabadka külső területei ellenében kicserélje. Magyarország kijelentette, hogy hajlandó erre a cserére, ha Jugoszlávia elfogadja a népszövetségi tanács döntését a Vendvidék tekintetében, amelyet a határbizotság teljes egészében Magyarországnak juttatni javasolt. Minthogy Jugoszlávia ezt az ajánlatot nem fogadta el, a kérdés barátságos rendezése nem sikerült. Hymans bejelentette, hogy erről a nagykövetek értekezletének jelentést fog tenni. Az előadó nem mondotta ki ugyan világosan, de mégis éreztette, hogy a sikertelenségért Jugoszláviára hárul a felelősség és hogy Magyarország mindent megtett a megegyezés érdekében. A szerb-magyar határkiigazítás békés reijdezéséneki.j megrelúsulásáért, mint, Genfbólatálában Jugoszláviát okolják. Ennek a következménye volt az, hogy Nincsics külügyminiszter a tanácstagok választásánál kibukott. A népszövetség ugyanis meggyőződött arról, hogy Jugoszlávia minden körülmények között ragaszkodik szerzett területeihez, abból engedni nem akar, s ezzel a magatartásával teljesen elvesztette a népszövetség bizalmát, minthogy bebizonyosodott az, hogy Jugoszlávia semmiféle békés megállapodásra nem kapható. • Bánffy holnap délután hazaérkezik. Bánffy Miklós gróf külügyminiszter, Török Bea követségi tanácsos és Lukács Simon osztálytanácsos kíséretében vasárnap reggel utazott el Gertiből. A távozó külügyminiszter tiszteletére a genfi lapok igazgatói vacsorát adtak, amelyre hivatalos volt a francia Svájc több hírlapírója, akik a múlt évben meglátogatták Magyarországot Szombaton este a külügyminiszter viszonozta a vacsorát, vendégesül látván magánál a genfi társadalom és a svájci sajtó előkelőségeit. A vendégek szíves hangon búcsúztatták el a külügyminisztert, aki holnap délután éerkezik vissza Budapestre. A numerusz felauzust a népszövetség előtt, Genfiül jelentik. A népszövetségi tanács napirendjén szerepelt többi között az a fölterjesztés, amelyet az Alliance Israelite és a Joint Foreign Commitee of Jewis Board of Deputies and Anglestwish Association intézett egy év előtt a népszövetséghez a Magyarországon törvénybe iktatott numerusz klauzus ellen. A fölterjesztést a kisebbségek védelmére vonatkozó eljárás szabályai szerint közölték a magyar kormánnyal. A magyar kormány nevében a genfi magyar titkárság válaszában visszautasította a fölterjesztés állításait és magyarázatát adja a törvénynek. A tanács úgy határozott, hogy mindenekelőtt ismernie kell, milyen módon alkalmazzák a numerusz klauzuszról szóló törvényt és tudnia kell, várjon a gyakorlatban csakugyan megsértik-e a kisebbségek törvényes jogait. A magyar kormány azt állítja, hogy erről nincs szó: a magyar nemzet parancsoló szükségeinek szem előtt tartásával akarja alkalmazni a törvényt, de számot vet a kisebbségek jogaival és érdekeivel. A tanács elhatározta továbbá, hogy a magyar kormánytól kérni fogja a szükséges adatokat. Bánffy Miklós gróf külügyminiszter is jelen volt Magyarország képviseletében a tanácsülésen. A külügyminiszter kiegészítő magyarázatokkal szolgált a tanács tagjainak. Megörült tette, hogy a szegedi egyetemen igen sok példát vettek föl. A maga részéről hozzájárult ahhoz, hogy a tanácsnak megadja a szükséges tájékoztatásokat. A politika hírei. — Bethlen István gróf hazaérkezett. — Legitimisták küldöttsége Klebelsberg Kunó gróf helyettes miniszterelnöknél. — Bethlen István gróf miniszterelnök vasárnap reggel érkezett vissza szabadságáról s ma délelőtt átvette a kormányzat ügyeinek az intézését Elsőnek Klebelsberg Kunó gróf helyettes-miniszterelnök jelent meg a kormány fejénél és részletesen beszámolt a távllétében lezajlott belpolitikai eseményekről, elsősorban természetesen a keresztény nemzeti koncentrációs mozgalomról. A külpolitikai eseményekről Kánya Kálmán meghatalmazott miniszter, a külügyminiszter helyettese, szolgált felvilágosítással Bethlennek, aki a délutáni órákban még férfiból a közélelmezési miniszterrel is behatóan tanácskozott. A miniszterelnök a kapott felvilágosítások alapján nyilatkozott az aktuális kérdésekről. Nyilatkozatát más helyütt közöljük. Szerdán, minden valószínűség szerint, Bethlen István gróf az egységes párt körében kifejti álláspontját a politikai helyzetről. A politika híreiről írván, meg kell még emlékeznünk Zichy János grófnak egy nyilatkozatáról, amelyben a legitimistáknak a királykérdésben elfoglalt álláspontját szögezi le. A nyilatkozat abból az alkalomból jelent meg, hogy IV. Károly király halála óta hat hónap telt el, s a trón várományosa nem koronáztatta meg magát, holott a magyar alkotmány értelmében ennek meg kellett volna történnie. Zichy azt mondja, hogy Ottó örökös királyt a vis major fenforgása tartja távol az országtól és hogy a legitimisták hűséggel várják azt az időt, amikor az örökös király elfoglalhatja trónját. Zichy János grófnak a jogi helyzetet leszögező nyugodt hangúnyilatkozatán kivül, amely maga is beismeri, hogy a király kérdésnek ezidő szerint nincs politikai aktualitása, a legitimista politikusok még egy lépést tettek. Szombaton délelőtt Apponyi Albert gróf, Palugyay Móric és Láng Mihály báró kíséretében megjelent Klebelsberg Kunó gróf helyettes miniszterelnöknél, akivel Apponyi Albert gróf közölte, hogy a Károly király halálával megüresedett magyar trónt a detronizációs törvény ellenére betöltöttnek tartják. Tekintettel azonban arra, hogy Ottó trónörökös részben bel-, de külpolitikai okok folytán is a magyar király koronázására előírt hat hónapon belül nem tudta magát megkoronáztatni, ezt a körülményt a kormánynak azzal hozzák tudomására, hogy — véleményük szerint — ezzel a trónörökös jogaiban semmi sérelem nem eshetett. . A legitimista politikusok e két lépésének van ugyan jelentősége, de nem az aktuális napi politikára, amely remélhetően nyugodtan fog elhaladni Megegyezés reménye szelen. — Franklin Bullson tárgyalása Kemál basával — A törökök Mudániában fognak találkozni a szövetségesekkel. — Az angol-török háború kitörése a legutóbbi jelentések szerint talán elkerülhető lesz. Ennél az óvatos fogalmazásnál többet ma még alig lehet mondani, ez is azonban, már szép haladás, tekintve, hogy szombaton úgy látszott, hogy a diplomaták tudománya már csődöt mondott. Ez az örvendetes fordulat Franklin Bouillon személyes közbelépésének köszönhető, aki a törököknél nagy népszerűségnek örvend és Kemál basának is bírja bizalmát. Franklin Bouillon Kemál basával folytatott tárgyalásainak eredményéről már szombaton értesítette Poincarét, aki viszont nyomban továbbította, az értesítést az angol és olasz kormányokhoz. Mind a három fővárosban azóta a helyzetet sokkal nyugodtabban ítélik meg, ami érthető is, mert, noha semmi sem történt, ami a háborús veszedelem végleges elmúlását ígérné, a dolgoknak ilyen feszültsége mellett az egy pár napiidőnyereség is nagy dolog, különösen, hogy ez alatt a pár nap alatt a szembenálló felek találkozása újest már biztosítva van. Ez a találkozás valószínűleg már a holnapi napon fog Mudániában megtörténni, mégpedig, hír szerint, Kemál basa és Harrington tábornokok között. Itt kellene a két főhadvezérnek megállapodnia abban, hogy a békekötés napjáig a csapatok mely állásokat tarthassák megszállva. Ugyancsak Mudániában találkoznak a szövetségesek és az angtórai kormány katonai megbízottai, hogy Tráciára vonatkozóan a fegyverszünet tartamára közös megállapodásokra juthassanak. Erre nézve Franklin Bouillon és Kemál basa a következő feltételekben egyeztek meg: a szövetségesek haladéktalanul megszállják Tráciát és a közigazgatást Drinápolyban állomásozó néhány ezer katonával, valamint különféle stratégiai pontokon, főképpen Gallupedin elhelyezett kisebb osztagokkal ideiglenesen biztosítanák. A szövetségesek Tráciát átadnák egy hónapon belül kemálista csendőrséggel támogatott bizottságnak, amely a békekötésig birtokában tartaná a tartományt. Az angoloknak a török csapatok visszavonására vonatkozó kívánságát Kemál basa csak annyiban teljesítette, amennyiben Erenkiöjből kivonta katonái. Látnivaló, hogy mindez a készség Kemál basa részéről még nem jelenti azt, hogy a békekötés ideje immár elérkezett, főleg miután Kemál basa ragaszkodik ahhoz, hogy a mudániai tárgyalások 48 óra alatt véget érjenek, mert míg egyfelől nem akar a görögöknek módot adni arra, hogy Tráciában katonai helyzetüket megjavítsák, másfelől meg akarja akadályozni, hogy Trácia is az elpusztított Anatólia sorsára jusson. Ez a mudániai találkozás elősorban azt mutatja, hogy mindkét félben meg van a hajlandóság a bonyodalmakat háború nélkül elintézni, de maga a bonyodalom tulajdonképpen változatlanul fennáll. A tengerszorosok kényes kérdése egy szóval sincs említve a Franklin Bullton által küldött jelentésben, ami pedig a tráciai rendezést illeti, ebben még a görögök és bolgárok támaszthatnak követeléseikkel és magatartásukkal újabb nehézségeket. De az oroszok szerepe is tisztázatlan maradt, noha világos, hogy az oroszok mindent meg fognak mozgatni, hogy a török kérdés náluk nélkül ne nyerhessen megoldást, amihez, úgy látszik, Kemál basa is ragaszkodik. Franklin Bullton a Kemál basával történt tárgyalás után, eredeti szándékától eltérően, nem ment Kemál hasával Angorába, hanem Konstantinápolyon keresztül Párisba tért vissza. A franciák szerint ez a hirtelen hazatérés nem jelent kedvezőtlen fordulatot, hanem annak tulajdonítható, hogy Franklin Bullton nem óhajtott Angorában az oroszokkal találkozni és a személyes intervenció látszatát is kerülni akarta. Londonban, ahol szombat este óta a minisztertanács úgyszólván, megszakítás nélkül együtt van, azt remélik, hogy a mudániai találkozásig nem merül föl újabb nehézség. Mudániában pedig a törökök magatartása a békés megegyezést lehetővé fogja tenni. Minthogy pedig alig hihető, hogy az angol közvélemény megnövekedett bizalmának nem volna konkrét alapja, nagy feutartással kell fogadni az Intransigeant konstantinápolyi jelentését, mely szerint háromszáz főnyi kemalista lovasság Belkos közelében átkelt a Boszporuson és hogy Kemál basa elfogadta a szovjet kormánynak azt az ajánlatát, hogy a török nacionalista csapatokat orosz hajókon szállítsák Ázsiából Tráciába. A moszkvai kormány hajlandónak nyilatkozott, hogy nagyobb számú hajót küld a kis-ázsiai kikötőkbe, amelyek azután Midiába szállítanák át a csapatokat. Kemál basa ilyenformán csapatait a Fekete-tenger partjain vonhatná össze, úgy hogy azok Tráciába juthatnának, az ném mellette. A kormány fölfogása ismeretes, ragaszkodik a király kérdés teljes kikapcsolásához és ezen ki- VÜl köti őt az 1921. évi XLVII. törvénycikk is. Rakovszky Iván belügyminiszter holnap Simon Elemér főispán beiktatására Sopronba utazik.