Budapesti Hírlap, 1924. február (44. évfolyam, 27–50. szám)

1924-02-01 / 27. szám

^ ^Venízeloszt szélhüdés érte. — A miniszterelnökségről való lemondása küszöbön áll. — Venizelosz — mint más táviratok jelen­tették — a görög kamarában folyó izgal­mas vita során rosszul lett és összeesett, úgy látszik, szélhüdésféle érte, mert a mai jelentésekből kitetszően az orvosok néhány napi pihenést rendeltek a miniszterelnök­nek s a görög kormány Venizelosz időleges helyettesítéséről godoskodik. Azénből eredő újabb tsapas-jelentés szerint a Venizeloszt ért rosszullét aligha könnyebb természetű, mert Venizelosznak a miniszterelnökségről való lemondása is küszöbön van, a­mi Gö­rögország belső- és kü­lső politikai helyzetét ugyancsak alaposan ingadozóvá tenné. Ezzel a hírrel egyidejűen közli a Chicago Tribune, hogy az Egyesült­ Államok kor­mánya elismerte, az úgy látszik, máris vé­gét járó új görög Venizelosz-kormányt. 2 adója tett azután jelentést Lendvai István mentelmi ügyéről. Lendvai tegnap, az el­nöki intelmek ellenére, többizben zavarta a tárgyalást s ezért a mentelmi bizottság­hoz utasították. A mentelmi bizottság azt javasolja, hogy Lendvai kövesse meg a Há­zat. Minthogy Lendvai ma önként ü­nne­­piesen bocsánatot kért a Háztól, a bizott­­ság javasolja, hogy mondja ki a Ház, hogy Lendvai a házszabályoknak eleget tett. A Ház a javaslatot elfogadta. Hunupp a Siázban. Eörs-Szabó Dezső személyes kérdésben szólalt föl. Képviselői kötelességét teljesí­tette, a­mikor tegnap egy világraszóló pa­namáról beszélt. (Zaj jobbról.) Mégis or­kánszerű támadásban részesült ezért. (Zajos fölkiáltások jobbról: Megérdemelte! Rágal­mazott!) Ha az illető sértegetők nem ad­nak módot neki, hogy felelősségre vonja őket, akkor eljárásuk a gyávaságot hordja magán. (Zajos tiltakozás jobbról.) Azzal vádolják őt, hogy a képviselőválasztás után két tehene árát, a­mibe a választása került, viszakövetelte a párttól azzal a kikötéssel, hogy akkor belép a pártba. (Nagy zaj. Föl­kiáltások: Igaz!) Gömbös Gyula most neki Levelet írt, melyben Gömbös kijelenti, hogy mivel a szülő kénytelen volt állatállomá­nyát eladni, (Nagy derültség és zajos kiál­tások: Elállj Eláll!) fölajánlotta neki, hogy megtéríti a tehenek árát. „Helytelen beállí­tás tehát az, írja Gömbös, hogy te fordul­tál hozzám a tehenek áráért“. Erre a nyilatkozatra olyan viharos de­rültség tört ki, a­minőre még nem volt eset a magyar parlamentben. Negyedóráig kacagott és harsogott a derűtől az egész Ház, ugyannyira, hogy Eőrinek egy szavát sem lehetett megérteni többé és az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni. A szünet alatt is állandó derültséggel tárgyalták a képviselők Eöri-Szabó szerep­lését. Ilyen még nem volt! Valóságos ka­barédirektor! — mondották minden ol­dalon. Tíz perc múlva nyitotta meg újra az el­nök az ülést s ekkor Eöri-Szabó Dezső azzal fejezte be beszédét, hogy igenis elfo­gadta a tehenek árát és csak arra kiváncsi, hogy ki vallaná be őszintén a túloldalról, hogy mit kapott a választásért. Erre az egész jobboldal viharosan tiltakozott a gya­núsítás ellen, majd újra harsányan kaca­gott az egész Ház. Héjj Imre nagy derültségre azt kiáltotta Eörs-Szabó felé: Nem csinálunk többé te­henekből ökröt! * Végre lecsillapodott a zaj és Berka Gyula állott föl szólásra. Nagyon sajnálja, mondotta nyomatékosan, hogy erről a marhaügyről kell szólania. (Nagy derültség. Fölkiáltások balról: Pártügy!) A mi pár­­tunkat elvi meggyőződés hozta össze. (Za­jos Úgy van! jobbról.) Itt áldozatkész fér­fiak vannak és ma is hoztunk áldozatokat, a­mikor tiszteletdíjunkat fölvettük. Az Eöri Szabó két tehene az első és utolsó két te­hén, mely politikai szerepet játszott. (Vi­­­haros derültség.) A lényeges itt egyébként az, hogy ki tette zsebre a tehenek árát. A­ki pedig állandóan a mások becsületébe gázol, az nem játszthatja a purifikátor szerepét. Fölszólítja Eőri Szabó Dezsőt, hogy a két tehén árát vagy pénzben, nagy természetben adja vissza a pártnak. (Viha­ros derültség.) Eőri Szabó Dezső újra fölszólalt s azt mondotta, hogy választói bizalmából ke­rült be a Házba. A tehenek árát pedig Göm­bös rátukmálta. Több szavát azután megint nem lehetett megérteni, akkora hangos derültség tá­madt. Csak a kisgazda Szijj Bálint éles szavát lehetett még hallani. — Tegye le a palástot, a­melyre mél­tatlanná vált! Ezzel az ülés véget is ért. Budapesti hírlap 1924 febru­ár T. 1­27. sz. 9.Nincs még itt az idil, hóm­­agyarorság valamely hatalomh­oz csatlakozzék.“ — Bethlen István gróf nyilatkozata az „Echo de Paris“-ban a kölcsönről és a magyar politikáról. — Párisból jelentik, hogy az Echo­ de Paris legújabb száma hosszabb nyilatkozatot kö­zöl Bethlen István gróftól, a­ki a lap mun­katársát tájékoztatta a magyar kölcsön ügyéről s Csonka-Magyarország politiká­járól. A miniszterelnök mindenkelőtt kijelen­tette, hogy a londoni tárgyalások lényeges lépéssel juttatták előbbre a magyar köl­csön ügyét a megoldás terén, mert vala­mennyi hatalom megegyezésre jutott az alapelvek tekintetében és kétségtelen, hogy ezeket a jóvátételi bizottság is jóvá fogja hagyni. Eddig még — úgymond a minisz­terelnök — döntés nem történt annak a semleges biztosnak kijelölése tekintetében, a­ki Budapesten a pénzügyek orvoslásának folyamatát ellenőrizni fogja, úgy látszik, hogy Amerika nem nagyon hajlandó arra, hogy akár közvetett módon is a népszövet­ség vizeire engedje magát sodortatni, de kétségtelen, hogy egy amerikai főbiztos ki­jelölése nagyon kedvezően befolyásolná a newtyorki piacot. A londoni piac tekinteté­ben — írja a lap — Bethlen gróf, úgy lát­szik, némi nyugtalanságot táplál, mert vé­leménye szerint az angol belső helyzet je­lenleg nagyon próbára teszi a City pénz­ügyi köreinek készségét, de bízik benne, hogy a magyar kölcsönt egy-kettőre je­gyezni fogja. London, Newyork, Páris, Amszterdam, Genf, Róma és Skandinávia. A kölcsön hatása a korona stabilizálása te­kintetében azonnal érvényesülni fog. A miniszterelnök nyilatkozott a kis-an­­tant részéről támasztott kívánságokról is. A kis-antant államai nem tudták elfogad­tatni Angliával és Olaszországgal azt az igé­nyüket, hogy a velük szemben fennálló adósságaiknál hasonló kedvezményes elbá­násban részesüljenek, mint a­minőt Ma­gyarország számára biztosítanak. A kis­­antantnak azt a javaslatát, hogy ő is részt vegyen a szövetségesközi katonai ellenőrző­­bizottságban, nem fogadták el. A miniszterelnök örömmel nyilatkozott arról a rendkívül megjavult légkörről, a­mely a tárgyalások folyamán Magyarország és a kis-antant államai között uralkodott. Ez kétségkívül annak az időszaknak kez­detét jelzi, a­melyben sikerül majd Ma­gyarország és szomszédai között minden függő kérdést véglegesen szabályozni. Ez­zel állanak kapcsolatban azok a tárgyalá­sok is, a­melyek most Belgráddal és Buka­resttel igen tevékenyen folynak. A mostani olasz-jugoszláv egyezmény, minthogy Ma­gyarország és Róma között szívélyes viszony áll fenn, Magyarországra csak kedvező kö­vetkezményekkel járhat. Magyarországnak — folytatta a minisz­terelnök — jelenleg arra a szerény szerepre kell szorítkozni, hogy minden erejét a belső újjáépítés művének szentelje. Nem jött még el az ideje, hogy Magyarország lekösse magát egyik vagy másik hatalom­nak. Folytatni fogja a jövőben is politikai függetlenségét, de azért bizonyos, hogy vi­szonya a környező szomszédokhoz, külö­nösen Olaszországhoz és Lengyelországhoz, igen szívélyes. Oroszország kérdésében Magyarország nem léphet fel közvetetten kezdeményezőül, hanem meg kell várnia a nagyhatalmak döntését. Az ország egyébként még élénk emlékében őrzi a bolysevik uralom bor­zalmait. Okvetlen szükséges, hogy a szovjet feltétlen garanciát adjon arra, hogy tartóz­kodni fog minden bolysevik propagandá­tól Magyarországon. A minszterelnök nyilatkozatához az Echo de Paris a következő megjegyzéseket fűzi: Bethlen gróf úgy látszik, őszintén óhajtja, hogy Magyarország jó viszonyba jusson szomszédaival. Lehetetlenség ezt az állam­férfit, a­ki mindig mérsékeltnek mutatta magát, azzal a sértő feltevéssel illetni, hogy jóakarata csupán szinlelt. Éppen ezért joggal jósolhatni kedvező eredményt ezeknek a tárgyalásoknak, a­melyeknek si­kere életbevágóan fontos a magyar kor­mány szempontjából. A tárgyalásokon, úgy látszik, új szellem nyilvánult meg nagyon szerencsés módon és Bethlen ennek rend­kívül örült. Most arról van szó, hogy a budapesti kormány kiérdemelje a mi bi­zalmunkat. Arról van szó, hogy bölcs ro­­konszenvvel kísérjük Magyarországnak a kibontakozásra való erőfeszítéseit. fi jövátét«!! Igéi’gyés fárcpfalásáraali napfiafé leperl­ése. Pária, jan. 31. A Newyork Herald forrás megnevezése nélkül közli a jóvátételi kérdésben folyó tárgyalások előrelátható fejlődésének alábbi leirását: 1. A szakértő bizottságok a jóvá­tételi bizottságnak fognak beszámolni, az pedig az előterjesztések megvitatása előtt a kormányok utasítását kéri ki. 2. Ilyenfor­mán szabaddá válik az út a miniszterelnö­kök konferenciájára, a­mely március végén lenne, a­melyre az Egyesült­ Államokat és Németországot meghívják. A tárgyalások a kisebb nézeteltérések kiküszöböléséről a kormányelnökök között akkor vennék kez­detüket, miután Macdonald a parlamenttel már érintkezésbe lépett. 3. Az említett kon­ferenciával egyidejűen, vagy közvetetlenü­l az után megkísérelnék Poincaré tervét meg­valósítani, a szövetség­közi fizetési kötele­zettségeknek konferencia útján való reví­zióját a tételek törlése, leszállítása, vagy megerősítése révén. Annak a reménynek adnak kifejezést, hogy Amerikának lehetsé­ges lesz az európai béke érdekében ezúton közreműködni. 4. Mihelyt megegyezés léte­sül, Németországot felveszik a népek szö­vetségébe, azzal a feltétellel, hogy kötele­zettségeinek megfelel. ff az angol ke­reskedő­i támogatják a munkáskormányt. London, jan. 31. A brit kereskedelmi kamarák szövetségé­nek elnöke tegnap este Derbyben mondott beszédében kifejezte azt a meggyőződését, hogy a hatalomra jutott munkáskormány liberális álláspontra fog helyezkedni és megtesz minden tőle telhetőt az ipar és a kereskedelem segítésére. A­­mennyiben ez az óhajtás valóra válik, a munkáskormányt a kereskedelmi kamarák szövetsége támo­gatni fogja. Változás a francia külpolit­ik­ában ? Pária, jan. 31. (Wolff.) A Petit Parisitn a diplomáciai helyzetről ezeket írja: Ha Párisban és Lon­donban hidegvérrel vizsgálják meg a hely­zetet, a­mely a két ország között szakítást idézhetne elő, már előre is biztos volna e vizsgálat sikere. Ugyanis igen gyorsan ész­­revennék, hogy a német probléma egyik vagy másik kérdésében való kölcsönös en­gedménynek sokkal kevésbbé súlyosak vol­nának a következményei úgy Anglia, mint Franciaország szempontjából, mint a szakí­tás. Poincarénak a pfa­zi kérdésben tanúsí­tott magatartása azt bizonyítja, hogy ezt már felismerte. A lap Macdonald levelében annak bizonyítékát látja, hogy szintén fel­ismerte a szakítás végzetes voltát s azután azt mondja, hogy a szakértőbizottságok munkában vannak s meg lehet jósolni, hogy végkövetkeztetéseiket valamennyi kor­ mány elfogadja. Azt lehetne talán hinni, hogy Franciaország ennek elfogadása elé akadályokat gördíthetne? A francia kor­mány bizonyára nem vállalhatná magára a felelősséget ily súlyos és végzetes elutasí­tásért. Minthogy Macdonald a maga részé­ről kifejezte azt az akaratát, hogy mindent megtesz, a­mi tőle függ, az angol és a francia érdekek összhangba hozatalára, alig van ok arra, hogy ne legyünk optimisták. Angol felfogás szerint nincs pfalzi kérdés. London, jan. 31. A Reuter-iroda értesülése szerint Creve lord párisi angol nagykövetnek Poincaré­­val tegnap folytatott megbeszélése főleg a pfalzi kérdésre vonatkozott. Azt hiszik, hogy az angol nagykövet újból közölte azt a Londonban uralkodó fölfogást, hogy a valóságban egyáltalán nincs pfalzi kérdés és hogy mihelyt a francia hatóságok meg­szüntetik a szeparatista magalom támoga­tását, ez magától összeomlik. Az angol kormánynak, mint már hangoztatták, az a nézete, hogy az egész kérdést nemzetközi döntőbíróság, mint például a hágai tör­vényszék elé kell utalni. Az angol konzervatív párt reorganizációja. London, jan. 31. (Wolff.) A lapok jelentése szerint a kon­zervatív párt reorganizációja ügyében éléntő mozgalom folyik. Legközelebb nagy párt­­gyűlés foglalkozik a kérdéssel, valamint a jövendő konzervatív politikával. A gyűlé­sen Baldwin ismertetni fogja nézeteit. fi politika hírei. Miniszterváltozásokról ismét és ismét imák a lapok, de épp oly makacsul jár a hírek nyomában a cáfolat is. Attól tartunk azonban, hogy a cáfolat addig jár a kútra, mig egyszer össze nem törik. Ma ismét komoly forrásból vesszük a következő híreket: Klebelsberg Kunó gróf lesz legközelebb külügyminiszter, Daruváry elmegy bécsi követnek, Kánya pedig berlini követnek, mig Emich mostani berlini követ nyugalomba vonul. A kultuszminiszteri tár­­cát átveszi Vass népjóléti miniszter, a ki­­nek a tárcáját megszüntetik. Bethlen tárgyalásai: — Bárcz­i, Ugrón és Heinrich a miniszter­­elnöknél. — A parlament miniszterelnöki szobájában Bethlen István gróf ma délelőtt beható eszmecserét folytatott Bárczy Istvánnak Ugrón Gáborral és Heinrich Ferenccel a fővárosi törvényjavaslatról, a mely, tudva­ lévően, mai alakjában senkinek sem kell és a­melynek valóban nagy és alapvető hibái is vannak. A három politikus igen részletesen tájékoztatta a miniszterelnököt a maga fölfogásáról, a­mire azért is szük­ség volt, mert Bethlen gróf a javaslat elő­készítése és első bizottsági tárgyalása ide­­jén külföldön tartózkodott. A miniszterel­nök tudomásul vette a politikusok észre­­vételeit, majd Ernszt Sándort fogadta, a­ki a Keresztény Gazdasági Pártnak azt a kí­vánságát tolmácsolta a kormányelnöknek, hogy az alapítványi és egyházi birtokokat minden körülmények között mentesítsék a földreform intézkedései alól. A miniszter­­elnök a kívánság meghallgatása után ab­ban állapodott meg a Keresztény Gazda­sági Párt kiküldöttével, hogy a novellának idevonatkozó szakaszát a vita végén —­ külön — veszik tárgyalás alá, a­mikor is esetleg olyan szövegezésben tudnak majd megegyezni, a­mely mind a két felet kielé­­gíti. Megsemmisítik a debreceni választást? Arról értesülünk, hogy a Debrecenben legutóbb lefolyt nemzetgyűlési választást meg fogják semmisíteni. A megsemmisítés a­miatt történik, hogy a választási elnök egy, a törvényben előírt imperatív intéz­kedést mellőzött a választási aktusnál. Peidl Gyula Londonba utazott. A szociáldemokrata párt parlamenti frak­­ciójának vezetője. Peidl Gyula, ma reggel Vámbéry Rusztem dr. társaságában Bécsbe utazott. A Házban elterjedt hírek szerint Peidl innét — állítóan Garami Ernővel egyetemben — Londonba utazik, a­hol Macdonald miniszterelnök előtt jelenik majd meg. Az alapítványi birtokok és a földbirtokreform. A földreform-novella 9. §-a 3. pontjának végleges megszövegezésére a kormánypárt legutóbbi értekezlete albizottságot küldött ki, mely immár elkészült munkájával. A végleges szöveg a következő: A­mennyiben az OFB a vallás- és közok­tatásügyi magyar királyi miniszter, vagy Z­ törvényesen bevett vallásfelekezetek felügye­lete, illetve kezelése alatt álló kulturális célt szolgáló közérdekű alapok és alapítványok, avagy a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter felügyelete alatt álló, közép­iskolákat fenntartó tanulórendek legalább tíz év óta birtokolt ingatlanait kénytelen igénybe venni, ez a házhelyekhez szükséges területek kivételével lehetően ne megváltás útján, hanem hosszúlejáratú kis haszonbérletek útján tör­téntek. A jelen bekezdés alá eső birtokokból középbirtok alakítása céljából igénybevétel­nek helye nincs és más célból belőlük igénybe vett ingatlanok pótlásáról a 27. szakasz ren­delkezéseinek keretében kell intézkedni. A 27. szakasz az összes birtokpolitikai célok kielégítése után a földadó-vagyonváltsási föl­dekről rendelkezik A fent idézett szöveghez Bethlen István gróf miniszterelnök s Szabó István földmivelésü­gyi miniszter is hozzájá­rultak. Magyarország megsegítése jó eredménnyel biztat. — Angol bankvezér a magyar kölcsönről.­­* Londonból jelentik, hogy Glazebrook, a liverpooli bank elnöke, a bank évi közgyű­lésén nagy elismeréssel szólott arról a mun­káról, a­melyet a népszövetség jelenleg Európa pénzügyi talpraállítása körül vé­­gez. Utalt arra hogy a népszövetség támo­gatásával bevezetett reformok milyen gyor­san talpraállították Ausztriát. Magyaror­szág esetében — úgymond — a népszövet­ség hasonló kísérletre készül, a­mely szin­tén jó kilátással és ugyanolyan eredmé­­­nyekkel biztat.

Next