Budapesti Szemle. 1928. 209. kötet, 605-607. szám
606. szám - SZÍNHÁZI SZEMLE - Fodor László: A templom egere. – Rédey Tivadartól - Lengyel Menyhért: A postáskisasszony. – Rédey Tivadartól - Deval: Őnagysága őrangyala. – Rédey Tivadartól - Móricz Zsigmond: Úri muri. – Rédey Tivadartól
átdolgozásaival, oly kevéssé boldogult a maga lábán. Zenélő órája nem a múzsa sugalmából keletkezett, inkább a «minden jót és drágát» egybezsúfolni óhajtó recept szerint. A Bach-korszaknak Jókaitól ellesett színeivel dolgozott s ezekkel a mai irredenta érzésekre kívánt hatni. Ebből hamis korrajz lett s még hamisabb irredentaság. A Bach-korszakban nem lehetett ennyit szónokolni, ma pedig szónokolni lehet ugyan, de érdemesebb dolgozni. Görögtüzes volt az előadás is, sok tarkasággal, kevés melegséggel. Fodor László A templom egerében a jól bevált gépírókisasszonyromantikának egy maibb változatával kísérletezett véletlenül ugyanakkor, midőn a Városi Színház az ős-gépírókisasszonyt, Szomaházy Lehmann Vilmáját vitte színpadra , megzenésítve. S mikor a közönség betelt ezekkel a konkurráló kisasszonyokkal, Lengyel Menyhért a kenyérkereső nőnek egy másik típusával jelentkezett: a Postáskisasszonnyal. A nagy technikai jártasságú író itt ránézve meglehetősen idegen területre tévedt : a magyar dzsentriről rajzolt képet s ez elég ferdére sikerült, művészi igazsága közel jár az irodalmi paprikahamisításhoz. De hatásos fordulatokban, hálás szerepekben nem szegény a darab, s a Vígszínház jó együttessel sietett segítségére. Varsányi Irén művészete megnemesítette a főalak mondvacsinált mártíromságát. Ez a színház régebben valósággal a franciákból élt , most a gall import jelentékenyen megcsappant. Ez évadban csak Jacques Deval vígjátékának, az Őnagysága őrangyalának nyitották meg a kapukat. A fordításban kissé bohózati címet nyert darabot a színház stílusban is némileg eltolta a bohózat felé. Jellemrajza felüláll a bohózatok színvonalán, dialektikája szellemes, megépítése pedig arra vall, hogy külföldön a könnyebb műfajban is erősen hódít a tisztább, egyszerűbb formák felé igyekvés. A helyzet- és embertorlódás helyébe a dialógus nyomul, a fordulatok kevesebb ajtónyílással járnak, inkább a lelkekben igyekeznek szerepeket nyitogatni. Móricz Zsigmond Úri murijának előadása a színháznak ez évadban nyilván legkülönb vállalkozása. Már az első percekben érezni kellett, hogy a színpadról ezúttal igazi író beszél, ha talán nem is igazi drámaíró. Móricz itt sem kevésbbé epikai, mint régibis színpadi munkáiban, sőt a cselekmény vezetésében még az eddiginél is inkább a genreképek felé hajló. Darabjában a legjobbak is éppen a genrerészletek. A középponti dolgok (Szakmáry Zoltán gazdasági reformtervei s váltóproblémái) kissé elnagyoltak, az író álláspontja inkább az epizódokban tisztázódik. Ezért azután szokatlanul népes színpadján is főleg az epizódalakok kerülnek érdeklődésünkhöz közel. Ezek-