Kocsis Gyula (szerk.): A Ceglédi Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör évkönyve, 1981
Kósik Lajos: A "ceglédi határozat"
a "ceglédi határozat"-ot aláíró város vezetőin - Cazmadia Mihály főbírón és Kovács Samu képvis. elnökön - kívül Szabó Károly ref. lelkész és Bobory Károly római kath. plébános ,aki a szabadságmozgalomban való részvételéért a szabadságharc leverése után 1852. elejétől 1857. május végéig Kufstein börtönében raboskodott/ készítették elő. Kossuth kíséretében voltak /Kovách őrnagy feljegyzései szerint/ "az ismertebb hazafiak közül" Dókai Mór, Csernátony Lajos, Egressy Gábor és Rákóczy János, valamint Vörös Antal és Lepresti Árpád "saját toborzású huszárezred egyenruhájában. - írja visszaemlékezésében Dókai Mór. - Puska és kard volt a fegyverzetük..." Egyes adatok szerint ezen a vonaton utazott Petőfi Sándor is feleségével. De ő nem jött be a városba, hanem folytatta útját Szolnok-Debrecenen át Erdődre, majd innen a Székelyföldre ment "némileg országos küldetésben" - amint írja - , hogy a székelyeket fegyverbe szólítsa. Kossuth vonata délután 4 óra körül érkezett Ceglédre. Itt az állomáson merő véletlenségből találkoztak az érkezők a pesti Földváry-féle önkéntes nemzetőrökkel, akik - Dókai szerint "...harctépettek voltak, de harcedzettek..." - az aldunai Szent-Tamás melletti táborból hazatérőben voltak, mivel 3 hónapos önkéntes szolgálat után szolgálati idejük lejárt. A következő percek eseményeit Kovách őrnagy így örökítette meg : "...Amint ezeke t..: a nemzetőrök/ Kossuthot a díszes társasággal megpillantották, azonnal fegyverbe állottak és tisztelegtek előtte. Ekkor Kossuth egy szónoklatot tartott nekik...