Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 2. kötet

E - ERÉLYĚS - ERÉLYĚSEN - ERÉLYĚSSÉG - ERÉNT - ERÉNY - ERÉNYDÚS - ERÉNYĚS - ERÉNYĚSEN - ERÉNYĚSSÉG - ERÉNYHŐS - ERÉNYOKTATÓ - ERÉNYTAN - ERÉNYTANITÓ - ERÉNYTELI - ERÉNYTELJES - ERÉNYTŰKÖR - ERES - ERESĚDIK - ERESŰL - ERESZ - ERESZALJ - ERESZCSATORNA - ERESZCSŐ - ERESZET - ERESZJOG - ERESZGET - ERESZKE - ERESZKĚDIK

383 ERÉLYES—ERÉNYTAN ERÉN­YTANITÓ—ERESZKEDIK 384 Kézségek , akadályok , ellenszegülések daczára hatá­lyosan viszi. (Energia). ERÉLYES, (er­ély-és) mn. tt. erélyes-t­v. —et, tb. —ek. Erélylyel biró , tetteiben erélyt mutató. V. ö. ERÉLY. Erélyes családapa. Erélyes kormány. Eré­lyes elnök. ERÉLYESEN, (er-ély-és-en) id. Erélylyel, erélyt tüntetvén ki. Erélyesen föllépni. ERÉLYESSÉG, (er-ély-és-ség) m­. tt. erélyesség­ét. Erélyes tulajdonság, erélylyel birás, az erélynek tettleges megmutatása. A rendőrök erélyessége sok visszaélést képes megakadályozni. ERÉNT, a székelyeknél annyi mint: eránt vagy­is iránt. ERÉNY, (er­ény) m­. tt. erény­­, tb. —ék. E he­lyes alkotású nem régi szó , hasonlókép az er szóból származik, s erkölcsi értelemben vétetvén , jelenti az emberi akaratnak azon erejét, melynél fogva az er­kölcsi törvényeket teljesíti, még pedig némi könnyű­séggel és készséggel, vagyis ezen erőnek gyakorlása által szerzett , s nemesi értelemben vett erkölcsi tö­kélyt. Keresztényi erény, mely a keresztény-, polgári erény, mely a polgári-, katonai erény , mely különö­sen a katonai kötelességek teljesítésében áll. Erény útján járni. Erényt az ellenségben is tisztelni. „ Oh , remélj , remélj egy jobb hazát! S benne az erény diadalát." Arany. Szélesebb ért, tökély. Isteni erény, emberi erény. In­nen a tökélyek különfélesége miatt az erény is kü­lönféle. Mértékletesség, sziszeség, állhatatosság erénye. Szeretet, adakozás, irgalmasság erénye stb. Régen : jószág. ERÉNYDÚS, (erény-dús) ész. m­. 1. ERÉNY­TELJES~ ERÉNYES, (er­ény-és) mn. tt. erényes-t­v. —et, tb. —ék. Erénynyel biró, erkölcsi tökélyekkel ékes. Erényes ifjú, férfi, nö. ERÉNYESEN, (er­ ény-és-en) id. Erényekkel ékeskedve. Erényesen viselni magát. ERÉNYESSÉG, (er­ény-és-ség) mn. tt. erényes­ség-ét. Tulajdonság, melynél fogva valaki erényesnek mondath­otik. ERÉNYHŐS, (erény-hős) ész. fn. Erényért vagy erényekért küzdő. „Bizzál elcsüggedt erényhős : Földi sérveid felett Egy mindent sejtő igazság Hoz majd végitéletet." Bajza. ERÉNYOKTATÓ, helytelen öszvetétel, mert nem erényt oktatunk, hanem személyt (az erényre). Jobban : erénytanitó. ERÉNYTAN, (erény-tan) ösz. m­. Tan, mely magában foglalja azon törvényeket, segédszereket, módokat, melyeket követnünk kell, hogy erényesek együnk. ERÉNYTANITÓ, (erény-tanitó) ész. fn. Ki erénytanra oktat, ki az erénynek szabályait, segéd­eszközeit, rugóit, s gyakorlati módját előadja. ERÉNYTELI. Nem helyes észretétel, mert teli rendszerént anyagi értelemmel bír. Jobban : erény­dús vagy erényteljes. ERÉNYTELJES, (erény-teljes) ösz. mn. Több­féle erénynyel ékesített, erényekkel diszeskedő. Más­képen : erény­dús. ERÉNYTÜKÖR, (erény-tükör) ész. mn. Képes kifejezésben, am. az erénynek tiszta, feddhetetlen pél­dája ; olyan erényes , tökélyekkel ékesített lény, ki példát mutat, milyennek kell lennünk. Üdvözítőnk a legtisztább erénytükör. ERES, (er­es, ér főnévi gyöktől) mn. tt. eres-t v. —et, tb. —ek. Erekkel ellátott, erekkel bővelke­dő. V. ö. ÉR, mn. Eres lábikra. Eres falevelek. Eres mezők, rétek, legelők. ERESÉDIK , (er-es-éd-ik) k. m. eresed-tem, —tél, —ett. 1. ERESÜL. ERESÜL, (er-es-ül) önh. m. eresül-t. Eressé lesz, ereket kap, erek képződnek rajta vagy benne. V. ö. ÉR, fn. Eresül a bőre. Eresül a dohánylevél. ERESZ, (er­esz, lásd : ER gyök), mn. tt. eresz­t, tb. kék. A házfödélnek azon alsó része, mely a hom­lokzat vagy oldalfalak fölött előre kinyúlik, kiér, vagy mintegy alá ereszkedik, honnét e nevezet is szárma­zik. Az országban divatozó különféle építések sze­rint különösen eresznek mondják­­) a ház homlokán­­ kalapalakban előnyúló födelet, mely úgy áll, mint-­ ha bukni akarna; 2) a konyhaajtók bejárása fölé épí­tett kő-, deszka- vagy nádfödelet; 3) a folyosót takaró­­ házfedelet. Eresz alá állani vagy bújni az eső elöl. Eresznek v­­eresztnek mondják néhutt a toldást, melyet a varró nők az üngbe toldanak. ERESZALJ, ERESZALY, (eresz-alj v. -aly) ösz. fn. Az eresznek alja vagyis a ház környékének azon része, melyet az eresz föd. ERESZCSATORNA, (eresz-csatorna) ösz. fn. Csatorna a ház ereszén , mely az eső- és hóvizet fel­fogja s lefolyatja. ERESZCSŐ, (eresz-cső) ösz. fn. Cső a ház ere­szén , melybe a tetőről jövő víz belefoly, hogy kellő helyen kártétel vagy alkalmatlanság nélkül alászivá­rogjon. ERESZET, tájszó, 1. ERESZ. Oly képzésű, mint : mész helyett a táj divatos meszet. ERESZJOG, (eresz-jog) ösz. fn. Jog, melynél fogva a háztulajdonos a szomszéd udvarába bizonyos messzeségre épitheti be házának ereszét. ERESZGET, (er-esz[t]-get) 1. ERÉGET. ERESZKE, (er-esz-ke) m­. tt. ereszkét. Bányai lejtőzet, lejtes menetel. ERESZKÉDIK, (er-esz-kéd-ik, lásd : ER gyök), k. m. ereszkéd-tem, —tél, —étt. 1) Tulajd. ere­deti értelménél fogva lassan, menetelesen alább-alább száll, mint a forrásból jövő és elfolyó ér szokott. 2) Különösen, alábocsátkozik , magasról lefelé száll.

Next