Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 2. kötet
E - EREDÉS - EREDET - EREDETI - EREDETILEG - EREDETISÉG - EREDMÉNY - EREDMÉNYDÚS - EREDMÉNYĚZ - EREDMÉNYTELEN - EREDŐ, (1) - EREDŐ, (2) - EREDVÉNY - ~ERĚG - EREGEL - EREGÉL - ERĚGET - ERĚGETÉS - EREJEDZÉS - EREJEDZIK - EREK, (1) - EREK, (2) - EREKLYE - EREKLYETARTÓ - EREKLYETOK - ERELEM - ERÉLY
381 EREDÉS—EREDŐ EREDMÉNY—ERÉLY 382 EREDÉS, (eredés) fn. tt. eredés-t, tb. — ék. 1) Valaminek ér gyanánt kifolyása. 2) Származás, keletkezés. V. ö. ERED. Pannoni tö-eredés (Horv. E.) EREDET, (eredet) fn. tt. eredet-ét. 1) Valaminek keletkezete, támadata, kezdete. Ez a dolog eredete. Gonosz eredetnek gonosz a vége. (Km.) 2) Származat. Magyarok eredete. V. ö. ERED, és EREDETI. EREDETI, (eredeti) mn. tt. eredeti-t, tb. n ek. Ami az első forrásból ered , származik , ami nem más vagy mások közbejártával, vagy példájára, hanem közvetlenül saját magunkból van merítve. Eredeti gondolat, mely saját elménk szüleménye. Eredeti szinmtt. Eredeti költemények. Eredeti nyelv, mely nem más elemeiből vagy romjaiból készült. Eredeti festés (nem másolat). Eredeti aláirás (az aláirónak tulajdon kezeirása). Eredeti oklevél. Eredeti ember, kinek sajátságos, és másokat épen nem követő cselekvésmódja , szokásai vannak. Használják főnév gyanánt is. A másolatot öszvehasonlítani az eredetivel. Ezen másolat az eredetivel mindenben megegyezik. EREDETILEG, (er-ed-et-i-leg) ih. Eredeténél fogva, eredetére nézve. EREDETISÉG, (eredeti-ség) m. tt. eredetiségét. 1) Tulajdonság, melynél fogva valami nem utánzás, vagy mások követése, majmolása által származott , hanem első forrásból, a cselekvőnek önerejéből vette kezdetét, származását. Gondolat, költemény eredetisége. Oklevél, festemény eredetisége. 2) A cselekvési, társalgási módnak sajátossága, tiszta egyedisége , mely a köz cselekvési és társalgási módtól egészen elüt. Ezen ember tetteiben és beszédében sok eredetiség van. EREDMÉNY, (er edmény) m. tt. eredmény t, tb. —ék. Ami valamely vizsgálat, megtekintés, kutatás , számítás stb. után ered, elétűnik , ami mintegy kifoly valamiből. Ezen könyv hosszas, és mély gondolkozás eredménye. Két oklevél lett kutatásaim eredménye. Fáradságomnak nem lett semmi eredménye. Szélesebb ért, minden , ami valamiből ered, következik. Íme, ez az eredménye könnyelműségednek. EREDMÉNYDÚS, (eredmény-dús) ész. mn. Aminek nagy sikere, sok következménye van. Eredménydús kutatások. EREDMÉNYEZ, (ered-mény-ez) áth. m. eredményez-tem, —tél, —étt. Valamiben bizonyos eredményt szül. Jól fölszerelt gazdaság aránylag több jövedelmet eredményez. EREDMÉNYTELEN, (eredménytelen) mn. tt. eredménytelen-t, tb. k ék. Eredmény nélküli, aminek semmi eredménye. Mint igehatározó : eredménytelenül, eredmény nélkül. EREDŐ, (1), (eredő) mn. tt. eredő-t. Ami ered, származik. EREDŐ, (2), (1. fönebb) fn. tt. eredő-t. Elmenő, útra készülés. Már régen eredőben van. Régóta fújja az eredőt. Élnek vele Balaton vidékén. EREDVÉNY, (ered-vény) fn. lásd : EREDMÉNY. — EREG, (er ég) ész. képző, aprózva gyakoritó értelemmel: bizs-erég, did-erég. Az elsőt is ejthetni zárt e-vel : er-ég. EREGEL, (er-eg-el) önh. m. eregel-t. 1) Lassan mendegél, folydogáló ér módjára előbb-előbb halad. Székely szó. 2) Csoportosan mendegél. Eregetnek a juhok. EREGEL, 1. EREGEL. EREGET, (er-é-get v. er-eg-et) áth. m. eregettem, — tél, —étt, par, eregess. 1) Egymás után folyat, ér gyanánt elfolyni készt, enged. Elereget. Zúgó által rétre eregetni a vizet. Korsókba eregetni a bort. 2) Egymás után menni hagy, bocsát. Vége a háborúnak, eregetik a katonákat. Istállóból eregetik a lovakat, ökröket. Eregetni a foglyokat. Haza eregetni az iskolás fiúkat. 3) Küldözget, bocsátgat. Kémeket eregetni az ellenség földére. „Im tisztulni látom az eget, S rám a nap szép sugárt ereget." Kazinczy F. Öszvetételek : Beeregetni a vizet a csatornába. Eleregetni az apró halakat. Kieregetni a borjúkat a mezőre. Leeregetni a pótlásról a zsákokat. Leeregetni a hegyről a fákat. Leeregetni a borokat a pinczébe. ERÉGETÉS, (er-é-get-és) fn. tt. erégetés-t, tb. fék. Cselekvés , mely által valamit vagy valakiket eregetünk. V. ö. ERÉGET. EREJEDZÉS, (er-ej-ed-z-és) fn. 1. ERJEDZÉS. EREJEDZIK, (er-ej-ed-z-ik) k. 1. ERJEDZIK. EREK, (1), (er-ek) fn. tt. erek-ét. Födött folyosó, tornácz, eresz, erkély. L. ERKÉLY. EREK, (2), puszta Szala megyében; ALSÓ —, FELSŐ—, puszták Pest megyében ; helyr. Erek-én, —re, —röl. « EREKLYE, (latin : reliquiae-ből kölcsönzött) m. tt. ereklyét. Tulajd. és kereszt, kat. ért. a szentek maradványa, pl. csontok , vagy egész tagok , testrészek. Szélesebb ért. a szentek által viselt ruhadarabok. Ereklyéket gyűjteni. Ereklyéket tiszteletben tartani. Szentek ereklyéi. Alkalmazott ért. emlék, mely tiszteletben tartatik. EREKLYETARTÓ, (ereklye-tartó) ösz. fn. 1. EREKLYETOK. EREKLYETOK, (ereklye-tok) ösz. fn. Tok, melyben ereklye vagy ereklyék tartatnak. Ily ereklyetokok láthatók az oltárokon. ERELEM, (er-elem) ösz. fn. Eredeti elem, melyből a testek öszveállottak (Urstoff). Jobban : őselem. ERÉLY, (erély, erő szótól) mn. tt. erélyt, tb. kék. Jeles tulajdonság, melynél fogva valaki szellemi erőt fejt ki tettei által, midőn nem gyáván, nem hanyagul, nem félénken, hanem bátran, s működőleg viseli magát. Különösen, főnöki , elöljárói, hatósági tulajdonság, mely a nyilvános igazgatást minden ne-