Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 április 1. Háborúval f­enyegetődznek a törökök­ Konstantinápolyból jelentik, hogy ott minden pillanatban várják a szövetségesek válaszát a törökök ellen békejavaslataira. A választ a szö­vetséges főmegbízottak Konstantinápolyban kö­zölni fogják Adnan béggel, a kemalista kormány konstantinápolyi képviselőjével, hogy továbbítsa Angolába. A török sajtó felsőbb sugalmazásra azt írja, hogy a szövetségesek a törökök javas­lataival szemben nem­ helyezkedtek megértő álláspontra és ezért a háború valószínűleg el­kerülhetetlen. A Westminster Guardian jelenti Washington­ból. Az Egyesült­ Államok a küszöbön álló kele­ti konferencia tevékenységében részt vesz és különösen ragaszkodni fognak a kapitulációk­hoz. Lehetséges, hogy a keleti konferenciát egy világkonferencia követi. A Daily Mail washingtoni jelentése szerint amerikai körökben számolnak azzal, hogy az Egyesült­ Államok és Törökország külön békét­­ kötnek. Az uj lakásrendelet intézkedései. Vass József népjóléti miniszter legutóbb a sajtó előtt ismertette a legközelebb megjelenő új lakásrendeletet. A rendelet, amely 85 para­grafusból áll, részletesen intézkedik a lakásügy minden kérdésének rendezése felől. Az első rész a lakásügyi igazgatásról szól. Eszerint a 4000 lélekszámot meg nem haladó községekben 1923 május 1-re"a lakások for­galma teljesen szabaddá válik. Ennél nagyobb községekben a szabadforgalom 1926 november 1-i hatállyal szintén visszaállíttatik. A 4. § szerint az üzleti célra szolgáló és nem lakás céljaira épült helyiségeket a háztu­lajdonos bejelentés és lakásigazolvány nélkül szabadon bérbeadhatja. Átruházás, vagy csere ilyen helyiségeknél csak a tulajdonos hozzájá­rulásával érvényes, hatósági engedély nem szük­séges. A következő szakaszok fenntartják azokat az intézkedéseket, hogy csak helybenlakásra jogosult igényjogosult egyének kaphatnak lakást, az üres lakások a hatóságnak bejelentendők. Ha a tulaj­donos egy üres lakást magának, vagy közeli rokonának akar bérbeadni, igénybevételi eljárás nélkül kiadhatja.­­A 9. §. szerint albérletbe adni bármely la­kásrészt bejelentés és lakásigazolvány nélkül lehet. A 10. §. szerint lakást átruházni csak a ház­­tulajdonos beleegyezésével lehet, viszont, hogy ki a tulajdonos beleegyezését adja, a lakás­ügyi hatóságnak szintén hozzá kell járulni. A háztulajdonos hozzájárulása nélkül csak köz­­szolgálati alkalmazottak, vagy a régi lakók kö­zeli rokonai számára lehet lakást átruházni. Nem lehet igénybe venni egyes lakásrészeket, nyári lakásokat, amelyek fürdőhelyeken, vagy a város külső részén épültek, s amelyeket a tu­lajdonos nyári időszakban maga használ. Igénybe venni csupán olyan üres lakásokat le­het, ám ezekre a tulajdonos bérlőt nem jelölt ki, vagy jo*._.lattan egyént jelölt ki. Igénybe lehet venni olyan lakásokat is, amelyek üzleti, vagy irodai célokra használtatnak, továbbá olyan lakásokat, melyekkel üzérkedést folytatnak. A 32—36. § ok üres telkeknek építkezési célokra való igénybevételéről intézkednek. Esze­rint igénybe lehet venni minden telket, ha a tulajdonos nem hajlandó azon maga építkezni. Az igénybevétel legfeljebb tíz évre szólhat meg­felelő bérösszeg ellenében. A tíz év elmúltával az építkező köteles a telkeket a régi állapotuk­ban visszaadni a tulajdonosnak. A 46. szakasz szerint 1923 május 1-én az 1917. évi november 1-én érvényben volt lak­bérek harmincszorosa, 1923 augusztus 1 én pe­dig az 1917. évi november 1-i bérösszeg öt­venszerese fizetendő. A rendelet tehát nem az 1914. évi béreket veszi alapul, mint azt az eddigi híradások tévesen jelentették, hanem az 1917 november 1-i bérösszegeket. Üzlethe­lyiségeknél május 1-én az 1917 november 1-i bérösszegek ötvenszeresét, 1923 augusztus 1 én százszorosát, november 1-én pedig százötven­­szeresét kell fizetni. A háztulajdonos a bérelt helyiségben nem köteles karbantartási, vagy helyreállítási munkálatokat végezni. A megjelölt időpontok előtt is felmondhatók egyes lakások, ha a háztulajdonos közeli roko­nának van arra szüksége, vagy ha az állam, vagy más közhatóság saját házában olyan hi­vatalnokoknak akar lakást juttatni, akiknek ter­mészetbeni lakásigényük van. A régi bérlők számára ebben az esetben új lakásról kell gon­doskodni. Vitás bérmegállapítási és felmondási ügyekben az illetékes járásbíróság dönt. ítélete ellen felfolyamodásn­ak van helye a kir. törvény­székhez. Ennek ítélete végérvényes. Mindenáron békülnének a németek, Newyorkból jelentik. Hivatalos körökben úgy tudják, hogy a nemzetközi helyzetben változás következett be, amennyiben Angliát és az Egyesült­ Államokat értesítették, hogy Német­ország most már kész tárgyalni anélkül, hogy előbb a franciák kivonulását követelnék a Ruhr­­vidékről. Poincaré miniszterelnök a francia kamarában nyilatkozatot tett, melyben a Ruhr-vidék kiürí­tésére vonatkozólag ezt mondta: A Ruhr­­vidéken csak az elért fizetések arányában fo­gunk visszavonulni és a fizetéseknek a károk összegéhez kell alkalmazkodni. Testa pápai kiküldött Essenbe érkezett. A pápai kiküldöttet tegnap Degoutte tábornok fogadta. Dr. Fodor Kálmán lesz a vegykisérleti állomás új vezetője (a Szeged tudósítójától.) Annak idején meg­írta a Szeged, hogy a földmivelésügyi minisz­ter felmentette dr. Tóth Edét a szegedi vegy­­kisérleti állomás vezetésétől és helyébe ideigle­nesen dr. Berkó József budapesti fővegyészt nevezte ki. Dr. Tó­t Edét váratlanul érte fel­mentése, illetve áthelyeztetése , amelyhez in­dokolást nem fűzött a földmivelésügyi minisz­ter és a leirat kézhezvétele után nyomban táv­iratilag kérte a fegyelmi vizsgálatot maga ellen, mert így akarta megakadályozni a felmentésé­ből keletkező esetleges kombinációkat. Dr. Berkó József, a vegykisérleti állomás ki­nevezett új ideiglenes vezetője azonban nem foglalhatta el állását, mert Szegeden nem ka­pott lakást és így visszautazott Budapestre. A földmivelésügyi miniszter akkor úgy intézke­dett, hogy az állomás ügyeit dr. Csonka Ferenc gazdasági főtanácsos vezesse mindaddig, amíg más intézkedés nem történik. Azóta hetek múl­tak el, dr. Csonka Ferenc egyedül vezette a kibővített és megnövekedett forgalmú hivatalt, de a várt és beígért újabb intézkedés nem kö­vetkezett be. A földmivelésügyi miniszter mind­össze arról értesítette, hogy dr. Tóth Ede ellen­ nem rendelheti el a fegyelmi vizsgálatot, mert annak semmi alapja sincs, áthelyezését a „szol­gálati érdek“ követelte. Más forrásból most arról értesülünk, hogy a szegedi vegykisérleti állomás élére dr. Fodor Kálmán, a magyaróvári vegykisérleti állomás fővegyésze kerül. Dr. Fodor Kálmán a napok­ban már Szegeden járt, érintkezésbe lépett a főispánnal és a polgármesterrel, akik megígér­ték, hogy feltétlenül gondoskodnak számára meglelő lakásról. Értesülünk szerint dr. Fo­dor Kálmán kijelentette, hogy mihelyt lesz la­kása, azonnal lejön Szegedre és átveszi az állomás vezetését. Dr. Fodor Kálmán neve egyébként nem is­meretlen Szegeden. Évekkel ezelőtt az itteni vegyvizsgáló állomáson dolgozott. Megbízható forrásból nyert információnk szerint az érde­keltségek személyében teljes garanciát látnak arra nézve, hogy a különösen a paprika-kér­dés körül támadt diferenciák elsimulnak, ha ő irányítja a minősítést. azégi szegediek. — írta: Móra Ferenc. — 1. Richelieunek bizonygatta egyszer valami skriblifex, hogy milyen nagy hatalom az irás. — No nem mondhatnám, — mosolygott maliciózusan a bibornok. — Hogy volna az hatalom, aminek a képviselőit én akkor csukat­­hatom le, amikor akarom? — No de ha nem adunk rá okot ? — kér­dezte naivul az író. (Viert az újságíró még akkor ismeretlen csapás volt. Csak úgy a messze jövőben ködlött, mint most a „sárga veszedelem.“) — Nem is önöknek kell arra okot adni, monsieur — legyintett a bíboros fölényesen. — Az okot én találom meg, ott, ahol akarom. Nincs az a sor írás, amelyiknek az íróját én a Bistilleba ne tudnám vitetni ! A monsieur még mindig makacskodott és erővel próbát akart tenni. ír ő olyan sort, amibe senki a világon bele nem köthet. — Hát próbálja meg. A monsieur kapta a lúdtollat, felvett az asz­talról egy kitöltetlen lettre de cachet-t (így hívták az elfogatási parancsot) és ráírta ezt az ártatlan igazságot: egy, meg kettő, az három. — Micsoda? — förmedt rá a bíboros her­ceg, ahogy belepillantott az írásba. — Egy, meg kettő, az három? Mars a Bastilleba, hi­szen ön kicsúfolta a szentháromságot! ! ... A világ nem sokat változott azóta és la mai skriblifexnek, különösen ha természettől olyan félénk ember, mint én vagyok, nagyon vigyáznia kell, hogy még ibolyaszálakkal se hajigálódzzék, mert akadhat, aki nekem támad, hogy agyon akartam ütni. (Mert hiszen csak­ugyan történt is már ilyesmi: az Ezeregyéjsza­kában a halász egy gondatlanul elhajított da­tolyamaggal üti vakszemen a Szellemet.) Hát egy életem, egy halálom, de én azért csak kimondom, hogy én a régi Szegedet jobban szeretem, mint a mostanit. T. i. azt a régi Szegedet, amelyik már kiköltözött az élők városából a halottakéba. S mielőtt a sorok közt szaglászó felebarátom oldalba lökné a szomszédját, hogy ahá, a ter­rorista mindnyájunkat ki akar hurcoltatni a temetőbe, — sietek kijelenteni, hogy én éppen az ellenkezőt szeretném. A rég elpuriadt halott szegedieket szeretném föltámasztani és behozni az élők közé. (Legalább elcsudálkoznának a nagy változáson. Már­mint a holtak az élők elváltozásán.) Elég régi szegedi vagyok már én ahhoz, hogy mindig fölbosszankodjak rajta, amikor Szegedet leparasztozzák. De gondolom, ez­­ nekünk szépíróknak is bűnünk, akik kultuszt­­ csináltunk a parasztból. Persze, nem ez a bűnünk, mert a parasztunk rászolgált arra, hogy híressé tegyük. Hanem az volt a hiba, hogy másról nem beszéltünk és azt nem mon­dogattuk el az országnak, hogy mindig volt ám itt más is, nemcsak suba, meg paprika, meg paraszt­humor. Azon kezdem, hogy régebben ezek a szegedi hírességek nem is voltak meg. A múlt század elejének Szegedje nem subás város volt, hanem kaputos. (Persze télen a főbíró is fölvette a kaput fölé a subát, mint ahogy most is föl­veszi úri­ember is, akinek van, csakhogy most bőrkabátnak hívják.) A régi Szeged az iparo­sok és kereskedők városa volt és az akkori világhoz képest volt benne annyi kulturember, mint ma van. Ezeknek az elfelejtett kulturembereknek az emlékezetét szeretném én föleleveníteni. Egy­részt azért, mert megérdemlik. Másrészt azért, hogy itt-ott megszégyeljük házunkat. Mert néha a szégyen is ránk fér. Legfőképen pedig dicsekedni szeretnék ezekkel a nagyszerű régi szegedi magyarokkal. Itt van például Vedres István, a múlt század elejének híres szegedi földmérője, aki elsőnek irt könyvet a Duna—Tisza-csatornáról. Láng­elme volt és annyi nyoma se maradt a köz­­tudatban, mint egy faggyúgyertyának. Aztán itt van­­ Mary Pál uram, aki talán az első bibliofilja volt Szegednek. Különben sze-

Next