Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)
1923-04-01 / 74. szám
2 SZEGED Szeged, 1923 április 1. Háborúval fenyegetődznek a törökök Konstantinápolyból jelentik, hogy ott minden pillanatban várják a szövetségesek válaszát a törökök ellen békejavaslataira. A választ a szövetséges főmegbízottak Konstantinápolyban közölni fogják Adnan béggel, a kemalista kormány konstantinápolyi képviselőjével, hogy továbbítsa Angolába. A török sajtó felsőbb sugalmazásra azt írja, hogy a szövetségesek a törökök javaslataival szemben nem helyezkedtek megértő álláspontra és ezért a háború valószínűleg elkerülhetetlen. A Westminster Guardian jelenti Washingtonból. Az Egyesült Államok a küszöbön álló keleti konferencia tevékenységében részt vesz és különösen ragaszkodni fognak a kapitulációkhoz. Lehetséges, hogy a keleti konferenciát egy világkonferencia követi. A Daily Mail washingtoni jelentése szerint amerikai körökben számolnak azzal, hogy az Egyesült Államok és Törökország külön békét kötnek. Az uj lakásrendelet intézkedései. Vass József népjóléti miniszter legutóbb a sajtó előtt ismertette a legközelebb megjelenő új lakásrendeletet. A rendelet, amely 85 paragrafusból áll, részletesen intézkedik a lakásügy minden kérdésének rendezése felől. Az első rész a lakásügyi igazgatásról szól. Eszerint a 4000 lélekszámot meg nem haladó községekben 1923 május 1-re"a lakások forgalma teljesen szabaddá válik. Ennél nagyobb községekben a szabadforgalom 1926 november 1-i hatállyal szintén visszaállíttatik. A 4. § szerint az üzleti célra szolgáló és nem lakás céljaira épült helyiségeket a háztulajdonos bejelentés és lakásigazolvány nélkül szabadon bérbeadhatja. Átruházás, vagy csere ilyen helyiségeknél csak a tulajdonos hozzájárulásával érvényes, hatósági engedély nem szükséges. A következő szakaszok fenntartják azokat az intézkedéseket, hogy csak helybenlakásra jogosult igényjogosult egyének kaphatnak lakást, az üres lakások a hatóságnak bejelentendők. Ha a tulajdonos egy üres lakást magának, vagy közeli rokonának akar bérbeadni, igénybevételi eljárás nélkül kiadhatja.A 9. §. szerint albérletbe adni bármely lakásrészt bejelentés és lakásigazolvány nélkül lehet. A 10. §. szerint lakást átruházni csak a háztulajdonos beleegyezésével lehet, viszont, hogy ki a tulajdonos beleegyezését adja, a lakásügyi hatóságnak szintén hozzá kell járulni. A háztulajdonos hozzájárulása nélkül csak közszolgálati alkalmazottak, vagy a régi lakók közeli rokonai számára lehet lakást átruházni. Nem lehet igénybe venni egyes lakásrészeket, nyári lakásokat, amelyek fürdőhelyeken, vagy a város külső részén épültek, s amelyeket a tulajdonos nyári időszakban maga használ. Igénybe venni csupán olyan üres lakásokat lehet, ám ezekre a tulajdonos bérlőt nem jelölt ki, vagy jo*._.lattan egyént jelölt ki. Igénybe lehet venni olyan lakásokat is, amelyek üzleti, vagy irodai célokra használtatnak, továbbá olyan lakásokat, melyekkel üzérkedést folytatnak. A 32—36. § ok üres telkeknek építkezési célokra való igénybevételéről intézkednek. Eszerint igénybe lehet venni minden telket, ha a tulajdonos nem hajlandó azon maga építkezni. Az igénybevétel legfeljebb tíz évre szólhat megfelelő bérösszeg ellenében. A tíz év elmúltával az építkező köteles a telkeket a régi állapotukban visszaadni a tulajdonosnak. A 46. szakasz szerint 1923 május 1-én az 1917. évi november 1-én érvényben volt lakbérek harmincszorosa, 1923 augusztus 1 én pedig az 1917. évi november 1-i bérösszeg ötvenszerese fizetendő. A rendelet tehát nem az 1914. évi béreket veszi alapul, mint azt az eddigi híradások tévesen jelentették, hanem az 1917 november 1-i bérösszegeket. Üzlethelyiségeknél május 1-én az 1917 november 1-i bérösszegek ötvenszeresét, 1923 augusztus 1 én százszorosát, november 1-én pedig százötvenszeresét kell fizetni. A háztulajdonos a bérelt helyiségben nem köteles karbantartási, vagy helyreállítási munkálatokat végezni. A megjelölt időpontok előtt is felmondhatók egyes lakások, ha a háztulajdonos közeli rokonának van arra szüksége, vagy ha az állam, vagy más közhatóság saját házában olyan hivatalnokoknak akar lakást juttatni, akiknek természetbeni lakásigényük van. A régi bérlők számára ebben az esetben új lakásról kell gondoskodni. Vitás bérmegállapítási és felmondási ügyekben az illetékes járásbíróság dönt. ítélete ellen felfolyamodásnak van helye a kir. törvényszékhez. Ennek ítélete végérvényes. Mindenáron békülnének a németek, Newyorkból jelentik. Hivatalos körökben úgy tudják, hogy a nemzetközi helyzetben változás következett be, amennyiben Angliát és az Egyesült Államokat értesítették, hogy Németország most már kész tárgyalni anélkül, hogy előbb a franciák kivonulását követelnék a Ruhrvidékről. Poincaré miniszterelnök a francia kamarában nyilatkozatot tett, melyben a Ruhr-vidék kiürítésére vonatkozólag ezt mondta: A Ruhrvidéken csak az elért fizetések arányában fogunk visszavonulni és a fizetéseknek a károk összegéhez kell alkalmazkodni. Testa pápai kiküldött Essenbe érkezett. A pápai kiküldöttet tegnap Degoutte tábornok fogadta. Dr. Fodor Kálmán lesz a vegykisérleti állomás új vezetője (a Szeged tudósítójától.) Annak idején megírta a Szeged, hogy a földmivelésügyi miniszter felmentette dr. Tóth Edét a szegedi vegykisérleti állomás vezetésétől és helyébe ideiglenesen dr. Berkó József budapesti fővegyészt nevezte ki. Dr. Tót Edét váratlanul érte felmentése, illetve áthelyeztetése , amelyhez indokolást nem fűzött a földmivelésügyi miniszter és a leirat kézhezvétele után nyomban táviratilag kérte a fegyelmi vizsgálatot maga ellen, mert így akarta megakadályozni a felmentéséből keletkező esetleges kombinációkat. Dr. Berkó József, a vegykisérleti állomás kinevezett új ideiglenes vezetője azonban nem foglalhatta el állását, mert Szegeden nem kapott lakást és így visszautazott Budapestre. A földmivelésügyi miniszter akkor úgy intézkedett, hogy az állomás ügyeit dr. Csonka Ferenc gazdasági főtanácsos vezesse mindaddig, amíg más intézkedés nem történik. Azóta hetek múltak el, dr. Csonka Ferenc egyedül vezette a kibővített és megnövekedett forgalmú hivatalt, de a várt és beígért újabb intézkedés nem következett be. A földmivelésügyi miniszter mindössze arról értesítette, hogy dr. Tóth Ede ellen nem rendelheti el a fegyelmi vizsgálatot, mert annak semmi alapja sincs, áthelyezését a „szolgálati érdek“ követelte. Más forrásból most arról értesülünk, hogy a szegedi vegykisérleti állomás élére dr. Fodor Kálmán, a magyaróvári vegykisérleti állomás fővegyésze kerül. Dr. Fodor Kálmán a napokban már Szegeden járt, érintkezésbe lépett a főispánnal és a polgármesterrel, akik megígérték, hogy feltétlenül gondoskodnak számára meglelő lakásról. Értesülünk szerint dr. Fodor Kálmán kijelentette, hogy mihelyt lesz lakása, azonnal lejön Szegedre és átveszi az állomás vezetését. Dr. Fodor Kálmán neve egyébként nem ismeretlen Szegeden. Évekkel ezelőtt az itteni vegyvizsgáló állomáson dolgozott. Megbízható forrásból nyert információnk szerint az érdekeltségek személyében teljes garanciát látnak arra nézve, hogy a különösen a paprika-kérdés körül támadt diferenciák elsimulnak, ha ő irányítja a minősítést. azégi szegediek. — írta: Móra Ferenc. — 1. Richelieunek bizonygatta egyszer valami skriblifex, hogy milyen nagy hatalom az irás. — No nem mondhatnám, — mosolygott maliciózusan a bibornok. — Hogy volna az hatalom, aminek a képviselőit én akkor csukathatom le, amikor akarom? — No de ha nem adunk rá okot ? — kérdezte naivul az író. (Viert az újságíró még akkor ismeretlen csapás volt. Csak úgy a messze jövőben ködlött, mint most a „sárga veszedelem.“) — Nem is önöknek kell arra okot adni, monsieur — legyintett a bíboros fölényesen. — Az okot én találom meg, ott, ahol akarom. Nincs az a sor írás, amelyiknek az íróját én a Bistilleba ne tudnám vitetni ! A monsieur még mindig makacskodott és erővel próbát akart tenni. ír ő olyan sort, amibe senki a világon bele nem köthet. — Hát próbálja meg. A monsieur kapta a lúdtollat, felvett az asztalról egy kitöltetlen lettre de cachet-t (így hívták az elfogatási parancsot) és ráírta ezt az ártatlan igazságot: egy, meg kettő, az három. — Micsoda? — förmedt rá a bíboros herceg, ahogy belepillantott az írásba. — Egy, meg kettő, az három? Mars a Bastilleba, hiszen ön kicsúfolta a szentháromságot! ! ... A világ nem sokat változott azóta és la mai skriblifexnek, különösen ha természettől olyan félénk ember, mint én vagyok, nagyon vigyáznia kell, hogy még ibolyaszálakkal se hajigálódzzék, mert akadhat, aki nekem támad, hogy agyon akartam ütni. (Mert hiszen csakugyan történt is már ilyesmi: az Ezeregyéjszakában a halász egy gondatlanul elhajított datolyamaggal üti vakszemen a Szellemet.) Hát egy életem, egy halálom, de én azért csak kimondom, hogy én a régi Szegedet jobban szeretem, mint a mostanit. T. i. azt a régi Szegedet, amelyik már kiköltözött az élők városából a halottakéba. S mielőtt a sorok közt szaglászó felebarátom oldalba lökné a szomszédját, hogy ahá, a terrorista mindnyájunkat ki akar hurcoltatni a temetőbe, — sietek kijelenteni, hogy én éppen az ellenkezőt szeretném. A rég elpuriadt halott szegedieket szeretném föltámasztani és behozni az élők közé. (Legalább elcsudálkoznának a nagy változáson. Mármint a holtak az élők elváltozásán.) Elég régi szegedi vagyok már én ahhoz, hogy mindig fölbosszankodjak rajta, amikor Szegedet leparasztozzák. De gondolom, ez nekünk szépíróknak is bűnünk, akik kultuszt csináltunk a parasztból. Persze, nem ez a bűnünk, mert a parasztunk rászolgált arra, hogy híressé tegyük. Hanem az volt a hiba, hogy másról nem beszéltünk és azt nem mondogattuk el az országnak, hogy mindig volt ám itt más is, nemcsak suba, meg paprika, meg paraszthumor. Azon kezdem, hogy régebben ezek a szegedi hírességek nem is voltak meg. A múlt század elejének Szegedje nem subás város volt, hanem kaputos. (Persze télen a főbíró is fölvette a kaput fölé a subát, mint ahogy most is fölveszi úriember is, akinek van, csakhogy most bőrkabátnak hívják.) A régi Szeged az iparosok és kereskedők városa volt és az akkori világhoz képest volt benne annyi kulturember, mint ma van. Ezeknek az elfelejtett kulturembereknek az emlékezetét szeretném én föleleveníteni. Egyrészt azért, mert megérdemlik. Másrészt azért, hogy itt-ott megszégyeljük házunkat. Mert néha a szégyen is ránk fér. Legfőképen pedig dicsekedni szeretnék ezekkel a nagyszerű régi szegedi magyarokkal. Itt van például Vedres István, a múlt század elejének híres szegedi földmérője, aki elsőnek irt könyvet a Duna—Tisza-csatornáról. Lángelme volt és annyi nyoma se maradt a köztudatban, mint egy faggyúgyertyának. Aztán itt van Mary Pál uram, aki talán az első bibliofilja volt Szegednek. Különben sze-