Délmagyarország, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-01 / 176. szám

2 Gyilkolnak a fasiszta Lipót pribékjei Belgiumban Kedden hatalmas tüntetés lesz Brüsszelben a király visszatérése miatt A belga monarchist­a csendőrpri­békek vasárnap a Liége melletti Grace-Berlein községben meggyil­koltak három Lipót-ellenes tünte­tőt. A fasiszta Lipót távozását kö­vetelő tömeg hatalmas felvonulást rendezett a községben, mikor teher­­autón szállított csendőrök körül­vették a­­ tüntetőket és tüzet nyitot­tak. Az egyik áldozatot az AKP je­lentése szerint a csendőri provoká­ció színhelyétől 150 méterre, egy géppuskagolyó ölte meg. Elegében az izgalom rendkívül nagy. *A­ várost ha­talmas tüntetőcsoportok járják be és a csendőri provokáció­nak sok sebesültje van. A Lipót távozását követelő töme­gek egész Belgiumban készülődnek a keddi brüsszeli hatalmas felvonu­lásra. A kormány egyre nagyobb fegyveres erőket összpontosít a fő­városban a Brüsszel felé veze­tő utak lezárására. A Waterlooi történelmi csatamezőn ma újból készülődik egy hadsereg. Brüsszelt ugyanis a déli tartományoktól a Waterlooi síkság választja el, ahol a tün­tetők tízezrei készülnek arra, hogy kedden a fő­városba vonuljanak. A kormány rendőrök, csendőrök és katonák kordonját állítja fel a síkságon, hogy megakadályozza a tüntetőknek Brüsszelbe vonulását. Vasárnap a rendőri erőszak kö­vetkeztében Brüsszelben­­ tizenkét, Liégeben húsz tüntető sebesült meg. A Szakszervezetek Országos Tanácsa 111. teljes ülésének határozati javaslata A határozati javaslatban az Országos Tanács teljes mérték­ben magáévá teszi a Politikai Bizottság igazságos és kemény bírálatát, köszönettel fogadja a messzemenő elvtársi útmutatást és felbecsülhetetlen segítséget, ami a Politikai Bizottság határo­zatában a szakszervezetek felé megnyilvánul. A Szakszervezetek Országos Tanácsa ugyanakkor, amikor megállapítja saját felelősségét az elkövetett súlyos hibákért, fel­hívja az összes szakszervezeti szerveket és az öntudatos szerve­zett dolgozókat, hogy teljes ere­jükkel járuljanak hozzá a hibák feltárásához és kijavításához, a Párt határozaának megvalósítá­sához. A Szakszervezeteik Országos Tanácsa ennek érdekében a kö­vetkező feladatokat állítja a szak­szervez­eti vezetők elé: „ Erősítsük kapcsolatunkat a Párthoz, szélesítsük a Párt befo­lyását a tömegek között. A határozati javaslat felhívja a vezető funkcionáriusokat, mu­tatnak példát a párthatároza­tok lelkiismeretes, harcos végre­­hajtásában. Küzdjenek a lazaság, é fegyelmezetlenség ellen. Nevel­jél: saját példájukkal is harcos, áldozatkész szellemben a dolgo­zókat. A maradi felfogások, a vissza­felé húzó káros kapitalista csö­­kevények ellen a dolgozó tömegek között végzett felvilágosító mun­ka fokozásával kell fellépni, első­­sorban azokon a területeken, ahol a jobboldali szociáldemokrácia befolyása még ma is érvényesül. Q. Fordítsuk minden erőnket a szocializmus építésének meg­gyorsítására.“ Hangsúlyozza a határozati ja­vaslat, hogy minden ténykedé­sünk középpontjába a termelés fejlesztését, a mun­kaverseny és a Sztahánov-mozgalom kiszélesí­tését, a szocialista bérezés mag­valósítását állítsuk, a szocializ­mus alapjait lerakó ötéves ter­vünk eredményes végrehajtására. A Párt politikája megalkuvás nélküli küzdelmet követel a SzOT-tól és a szakszervezeti köz­pontoktól az üzemi szerveze­tekig a politikai és gazdasági kártevők, az ellenség ügynökei ellen. Lép­ü­nk fel az ilyen elemek ellen, alkalmazzuk teljes szigorú­ságában a fegyelmi szabályzatot, működtessük a társadalmi bíró­ságokat, szerezzünk érvényt ál­lamunk törvényeinek. Támogassuk mindenhol me­részen az újítókat, a sztahánovis­­ták­at, a nők és az ifjúság bevo­nását a termelésbe és a társa­dalmi feladatokba, az alulról jö­vő helyes kezdeményezéseket, fel küszöböljük ki munkánkból a bürokratizmust, erősítsük a szak­­szervezeti demokráciát is. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa megbízza az Elnökséget, hogy a szakszervezeti demokrácia széles­körű kifejlesztése érdekében minél előbb dolgozza ki a szakszervezeti központi vezetőségek, megyei (ke­rületi) bizottságok és az üzemi bi­zottságok újraválasztásának tervét, gondoskodjék arról, hogy a vezető­szervekbe minél nagyobb számban új, friss, a Párthoz és a munkás­osztályhoz hű, szilárd káderek ke­rüljenek. A szakszervezeti mozgalom műkö­­désének, a demokrácia elveinek vi­lágos meghatározása érdekében ké­szítse el az Elnökség a szakszerve­zetek új alapszabályait és a dolgo­zókkal való nyilvános megvitatás után léptesse életbe. Meg kell javítani a SzOT irányí­tó és ellenőrző tevékenységét a szakszervezeti központok felé, felv­­álalni kell a felduzzasztott appará­tusok leépítését, a középszervek erősítését, a vezetés közelebbvitelét a munkahelyhez, az önzetlen, ál­dozatkész társadalmi munkások számának növelését. Kíméletlenül fel kell lépni az új káderek visszaszorítása, a klikkek uralma ellen. Véget kell vetni an­nak az álbaloldali elméletnek és gyakorlatnak, hogy a legegyszerűbb szakszervezeti feladatokat is csak párttagokra vagy­­ tagjelöltekre le­het bízni. A pártonkívülieket be kell vonni a szakszervezeti munká­ba és a vezető szervekbe is. Vessünk véget az önkényes veze­tésnek, az apparátus elhatalmaso­dásának a választott szervek felett. Meg kell értetni a helyi szakszer­vezeti vezetőkkel, hogy az üzem egész politikai életének irányítója a Párt, a helyi pártszervezet, ezért minden esetben kérjék ki a párt­­szervezet véleményét, tanácsát, bí­rálatát munkájukra vonatkozóan. Különös gonddal kell megszervez­ni — hangoztatja a határozati ja­vaslat — az üzemben a termelési értekezleteket és a beszámoló tag­gyűléseket. Szakszervezeteink rend­szeresen számoljanak be munká­jukról a nyilvánosság előtt, és hasz­nálják fel a dolgozók véleményét, tapasztalatait, bírálatát. Szakszervezeti szerveink bevéte­­leikből a mainál jóval többet jut­tassanak vissza a tagsághoz, szociá­lis és kulturális gondoskodás for­májában. Kapcsolódjanak bele a la­­kásépítési mozgalomba, fejlesszék tovább a biztosítási és segélyezési rendszert, a bürokrácia egyidejű csökkentésével.­­ Tárgyaljuk meg a dol­gozókkal a­ Politikai Bizottság határozatát.“ A Szakszervezetek Országos Tanácsa a szakszervezeti ve­zető szervek kötelességévé teszi, hogy szervezzék meg aktívákon, taggyűléseken és sajtóban a Politikai Bizottság határozatának megvitatását­. Tárják fel mindenütt a szak­­szervezeti munka hiányossá­gait, határozzák meg a helyi feladatokat, gyűjtsék össze és további munkájukban haszno­sítsák a dolgozók elhangzott véleményét. A határozati javaslat rámu­tat, hogy a Politikai Bizott­ság bírálatának célja a szak­­szervezeti munka megjartá­sa, a szakszervezetek megerő­sítése. A bírálat adjon új len­dületet a szakszervezeti veze­tők munkájának. A napiren­den lévő feladatok eredmé­nyes megoldásával, a norma­­rendezés és alapbéremelés végrehajtásának hatékony elősegítésével, az e munkánál jelentkező opportunizmus és ellenséges befolyás gyökeres felszámolásával, a munkaver­­seny további endítésével bizo­nyítsuk be, hogy megértettü­k a Párt bírálatát. „Ígérjük nagy Pártunknak, szeretett Rákosi elvtársunk­nak, hogy szívós munkával kijavítjuk hibáinkat és min­dent megteszünk, hogy szak­­szervezeteink a Párt hűséges segítői legyenek a szocialista Magyarország minél gyorsabb felépítésében“ — fejeződik be? a határozati javasat. A monarchista pribékek újabb véres provokációja a brüsszeli tőzsde előtt A fél­áronban spanyol lovagokat és beton­­akadályokat állítanak fel Brüsszelben és Belgium va­lamennyi ipari körzetében folytatódik a Lipót lemondá­sát követelő népi tömegek nyomása. A nép felháborodá­sát rendkívüli mértékben fokozt­a a grance-berleui­ munkásg­yilkosság. Brüsszel­ben az egész éjszaka folyamán hatalmas tömegek tüntettek és követelték lápot lemondá­sát. „lápot gyilkos!“ — kiál­tásokkal sokszáz tüntető vo­nult fel a tőzsde elé, ahol a tüntetőket lovas- és gyalogos rendőrök támadták meg. Há­rom tüntetőt puskatussal sú­lyosan megsebesítettek. Brüsszel gyakorlatilag ost­romállapotban él. Valamenn­­­­n­yi főútvonalon és különösen a dén és délkeleti peremváro­sokban, a hadsereg spanyol­­lovasokat és betonakadályokat állított fel, hogy meggátolja a keddi tömegfelvonulás részt­vevőit a belváros meg­közel­í­­tésében. A kormány egyre ifjabb vaapaterősítéseket vont össze, de egyáltalán nem biztos azoknak a csapatoknak a hű­ségében, melyekkel vérbe akarja fojtani a királyellenes küzdelmet. Egyes hírek szerint az ereyik Hegel kaszárnyában a csendőrök megtagadták az engedelmességet, amikor pa­rancsot, kaptak, hogy „szükség esetén“ használják fegyverü­ket. Hasonló jelentés érkezett az egyik Németországból vis­­­szarendelt katonai egységről is. A kormány éjjel 2 órától reggeli 8 óráig tartó minisz­­tertanácson tárgyalt az ifjabb terrorintézkedésekről. A sztrájkolók köreiben attól tartanak, hogy a jobboldali szociáldemokrata párt hátba­­támadja a belga nép Lipót­­ellenes egységmozgalmát. Er­re mutat az AFP-nak az a jelentése, hogy délelőtt fél 11 órakor Bouset pártelnök veze­tésével jobboldali szocialista küldöttség kereste fel Lipótot a laekeni kastélyban. A bécsi Volksstimme a Jugoszláviába i­r­ányul­ó fegyver­száll­í­t­mányról A „Volksstimme“, az Osztrák Kommunista Párt lapja vasárnap jelentette, hogy két amerik­a­i és angol rond­rakomány fegyver és ti­sz­t ment Ausztrián keresztül Ju­­g­osz­láviába. Az egyik szerelvény július 21-én hagyta el Salzburgot. A szerelvény 41 vagonból állt, amely közül 11-en tüzérségi ágyú, 30-on pedig lepecsételt ládákban lőszer volt. A következő nap 38 vagonból álló szerelvényt ügyeltek m­eg.­­ Ezek a küldemények bebizo­nyítják, hogy Tito uralma most már teljesen az amerikai háborús kalandorokat szol­gálja és ezért fegyvereket kap — írja a Vo­­ks­­ inl­ine. KEDD. 1950. AUGUSZTUS 1. A koreai néphadsereg felszabadította Ani és Kocsang városát A phongjangi rádió közli a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadserege főparancs­nokságának július 30-án reggel közzétett hadi jelentését. A néphadsereg alakulatai vala­mennyi fronton folytatják heves harcukat az amerikai csapatok­kal. A néphadseregnek azok az alakulatai, amelyek Ani (Angi) város körzetében támadnak, mi­után megtörték az amerikai csa­patok ellenállását, július 28-án felszabadították Amit. Július 29-én hét amerikai bom­bázógép repü­lőtámadást kísérelt meg Phöngjang kövezete ellen. A néphadsereg légierejének sikeres hadműveletei következtében az el­­lenséges bombázógépek nem ér­­ték el céljukat és szétszóródtak. A többi frontokon nem történt lényeges változás. A phöngjangi rádió közli a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadserege fő­parancs­­nokságának július 30-i esti hadi­­jelentését. Július 29-én a néphadsereg ala­­kulatai elkeseredett harcok után megtörték az ellenség erős ellenállását és teljesen felszaba­dították Kocsang (Kioszio) vá­rost. A néphadsereg alakulatai több mint száz foglyot és sok zsákmányt ejtettek. CSINDZSU FELSZABADULT A koreai hadszíntér Csindzsu közelében, július 31 Az AP jelenti: Erős északko­reai nyomás arra kényszerítette az USA csapatait, hogy három­napos küzdelem után hétfőn ki­vonuljanak a déli partvidéken lé­vő Csindzsuból. A harcokban résztvevő 24. gyalogsági hadosz­tály a várostól keletre, alig 50 mérföldnyire Puszimtól, az ame­rikai csapatok fő utánpótlás ki­kötőjétől foglalt el új állást Az ütközetet irányító magas­rangú tiszt pokolinak jellemezte a Csindzsuért folytatott küzdel­met és elmondotta hogy ez a ki­lencedik vereség, amit csapatai egymás után elszenvedtek. A ki­vonulást fedező hátvédcsapatok gyors ütemben vonulta­k ki a vá­rosból, hogy kikerüljék az észak­­koreai csapatok átkaroló mozdu­latát és megmeneküljenek a be­kerítéstől. A legutolsó Reuter-sürgönyök szerint a koreai hadihelyzet hét­főn este a következő volt: Déli arcvonal: Erős északko­reai támadásnak sikerült elfog­lalni Csindzsu várost, amely út­elágazáson fekszik a déli part­vidék mentés és kapuja az innen mindössze 60 mérföldnyire fekvő Puszan amerikai hídfőállásnak. Az északiak kezén van most a csindzsu-kocsangi országút, mely fontos szárazföldi összekötő vo­nal. Csindzsu­tól délnyugatra északi tankok Hadong felé ha­ladnak. Központi arcvonal: Már bizo­nyos, hogy Kocsang az északiak kezén van és a Kocsang­tól észak­­ra fekvő Csirje is az észak-koreai­­ak birtokában van. A jelentések szerint a nyomás „erősen Kocsangtól keletre Kumcson irá­nyában. Keleti arcvonal: Az északiak „átfogó erőfeszítést"” tesznek, hogy előretörjenek a partmenti úton Puszan felé. A koreai partizáncsapatok beszivárogtak Puszan közelébe A koreai távirati iroda jelentése szerint a koreai fegyveres beavat­kozók körében nagy megdöbbe­nést keltett, hogy Puszan kikötőjébe közlekedő vonalakat több helyütt megrongálták. Az amerikai katonai szóvivő már július 26-án beismerte, hogy koreai partizán erők beszivá­rogtak Puszan közelébe és néhány mérföldnyire közelítették meg a várost. Puszan tudvalévően az utáni amerikai csapatok egyedüli pótlási kikötője Koreában. A Kiungcsu, Jungcsun, Jungil és Jungtuk környékén, Kiungszang tar­tomány északi részében működő koreai partizánok megbénították a­ közlekedést az amerikai hadsereg utánpótlási vonalain, amennyiben megrongálták azokat az utakat, amelyek Taegut összekötik a keleti partvidék mentén fekvő városok­kal. A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete hét jobboldali szociáldemokratát zárt ki tagjai sorából A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége a kö­vetkező kizárási határozatot hozta nyilvánosságra: A szakszervezet tagjai sorából kizárták­ K. Váradi Sándort, a Szerelőipa­ri NV volt üb. bérfelelősét, aki a normarendezéssel kapcsolatos ak­­tív pértekezleten a normarendezés ellen uszított. Basa Istvánt, a Lampart zománc­ára gyár vegyipari műhelyének mű­­helybizottsági termelési felelősét, akiről kiderült, hogy 1939-ben a nyilas párt tagja volt. Basa István hazug rágalmakkal uszított a nor­marendezés ellen. Litzler Jánost, a Lampart zo­­máncgyár vízóra osztályának dolgo­zóját, aki a normarendezéssel kap­csolatos aktívaértekezleten azt a valótlanságot állította, hogy az ő műhelyükben nem avultak el a nor­mák, mert nem kaptak új gépeket. Hangsúlyozta, hogy ők, a „régi szocialisták“ ellenzik a normaren­dezést. Józsa Imrét, a forgácsoló szer­számok gyárának osztályvezetőjét, aki meghamisította társai elszámo­lását. Józsa jobboldali szociálde­mokrata, a Magyar Dolgozók Párt­jából kizárták­ Bartók Jánost, a Salgótarjáni vasöntöde és tűzhelygyár dolgozó­ját. Bartók igyekezett elégedetlen­séget szítani a normarendezés ellen. Noha havonta 900—1.000 forintot keresett, azt hangoztatta, hogy a népi demokrácia nem biztosítja megélhetését. Antal-Béra Jánost, az Ózdi Rima Kohászati Művek NV durvahenger­műjének dolgozóját. Hazug rágal­makkal szintén a normarendezés el­len lazított. Állandóan az elmúlt fasiszta rendszert, dicsőítette és lépten-nyomon kifejezésre juttatta jobboldali szociáldemokrata érzel­meit. Fide Józsefet, az EMAG NV for­gácsoló műhelyének esztergályosát. Ellenségesen fordult szembe élmun­kás­társaival, akik lazának tartották elavult normáikat és kérték annak felülvizsgálását. Igyekezett elége­detlenséget kelteni a normarende­­zéssel szemben. JOBBAN szórakozik a nyári kupamérkőzéseken, -TOTO szelvény is van a z­ebében.

Next