Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-01 / 51. szám

2 (Folytatás az l. oldalról.) nagykövetség nyomban visszaköltözik Kuvaitba — közölte az MTI kérdésére Herman János külügyi szóvivő. Emlékeztetett továbbá arra, hogy a magyar nagykövetséget hivatalosan nem zárták be, munkáját a tarthatatlan életkörülmények miatt szüneteltették. Azt is közölte, hogy pénteken várhatóan döntés születik arról, hogy ismét teljes létszámmal működjön az izraeli, a szíriai és a jordániai magyar nagykövetség. Kínai kapcsolat Európai körútjának egyik fontos állomásaként március 4-én, hétfőn Magyarországra érkezik Csien Csicsen, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere. A kínai diplomácia irányítójának látogatásától a magyar külügyi és gazdasági vezetés azt reméli, hogy hozzájárul az elmúlt másfél évben „ellanyhult” politikai és gazdasági kapcsolatok felmelegítéséhez. A kontaktusok újraélesztését segíti, hogy Kína befejezett tényként, politikai realitásként értékeli a közép-kelet-európai történelemformáló átalakulásokat. Másfelől Magyarországnak fontos érdeke, hogy élénkítse kapcsolatait a vezető politikai és feltörekvő gazdasági nagyhatalommal. E megfontolásban kulcsjelentőségű szempont, hogy Kína az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként is a világpolitika alakulásának egyik formálója. Gazdasági síkon pedig a világ egyik legígéretesebb piaca, amely különleges gazdasági övezeteinek köldökzsinórján keresztül összeköttetésben áll a dinamikusan fejlődő dél-kelet-ázsiai régióval. Európai körútjának második állomásán, Varsóban folytatott megbeszéléseket tegnap Csien Csi-csen kínai külügyminiszter. Tárgyalópartnere Krzysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszter volt, aki megnyugtatta vendégét, hogy kormányának nem áll szándékában diplomáciai kapcsolatok létesítése Tajvannal. Dolláraktívumunk van! "Az elmúlt évben 824 millió dollár bevétele volt az országnak a nem rubelelszámolású turizmusból, s ez 52 százalékos növekedést jelent 1989-hez képest — közölték a Magyar Nemzeti Bankban most összesített adatot. A kiadás 476,5 millió dollár volt, ami viszont csak 50 százaléka az 1989. évinek. (A jelentős csökkenés oka, hogy 1988 végén évi 50 dollárban korlátozták az egyénileg kiutazó magyar turisták valutakeretét.) Így 1990-ben végül 347,5 millió dolláros aktívum alakult ki, szemben az 1989. évi 405,4 milliós passzívummal. Az elmúlt évi rubelbevétel 366 millió rubel volt, 30 százalékkal kevesebb, mint 1989-ben. A rubelkiadás 248,4 millió volt, s ez 213 százaléka az 1989. évinek. Az egyenleg 117,6 millió rubel aktívumot mutat. Mint ismert, 1990-ben, mintegy 38 millió külföldi látogatott Magyarországra, 50 százalékkal több mint 1989-ben. Az ún. tőkés országokból 9,3 millióan érkeztek, s ez 21 százalékos emelkedést mutat. Kevesebb A Központi Statisztikai Hivatalban elkészült az ország társadalmi-gazdasági helyzetét áttekintő összesítés . Néhány adat a kimutatásiból: 1990. január 1-jén Magyarország lakossága 10 millió 375 ezer fő volt, 3,1 százalékkal kevesebb, mint az 1980. évi népszámláláskor. Az elmúlt évben 66 a magyar ezer házasságot kötöttek, csaknem ezerrel kevesebbet, mint egy évvel korábban, de 1500-al csökkent a válások száma is, kereken 23 500-ra. Tavaly 18 200 menekült érkezett az országba, 97 százalékuk román állampolgár. Az egy lakosra jutó átlagjövedelem csökkent, a bruttó keresetek havi átla Körkép ga 13 205 forint, a nettó: 9960. A jogi személyként bejegyezett gazdasági szervezetek száma 14 ezerrel nőtt, az új vállalkozások többsége kis tőkével dolgozó kft. A tavaly alakult gazdasági szervezetek 29 százaléka — több mint 3800 — külföldi tőke részvételével alakult. Az országban összesen 43 800 lakás épült fel, 92 százalékuk magánerőből. A város biztonsága Szeged közbiztonsági helyzetéről tanácskozott tegnap a közgyűlés jogi és igazgatási bizottsága dr. Szilvássy László elnökletével. Megjelent dr. Lippai Pál polgármester, Tűhegyi József alpolgármester, Kohn Róbert közbiztonsági tanácsnok, Tóth László megbízott jegyző, dr. Szőke Péter városi rendőrkapitány, dr. Bálint Gyula büntetőbíró és dr. Jármai Tibor városi vezető ügyész. Márton István rendőr őrnagy ismertette a helyi bűnözési statisztika legfontosabb mutatószámait, és tájékoztatott városunk rendőrségének korlátozott lehetőségeiről a bűnüldözés területén. A képviselők felvetették: a bűnelkövetésben megtörtént a rendszerváltás, szerencsés lenne, ha ez végbemenne a rendőrségnél is. Pénz-, létszám- és eszközgondjaik vannak. Lehetőségeik csak különböző erőátcsoportosításokra korlátozódnak, ez nem elégséges a sok esetben korszerű technikával felvonult bűnözők visszaszorítására — válaszolta Márton István. A rendőrség és az önkormányzat kapcsolatáról elmondta, szabályozatlanságának oka elsősorban a rendőrségi törvény hiánya. A közbiztonsági tanácsnok jelezte: igen nagy a társadalmi nyomás, hogy a rendőrség a törvényt és a közrendet sértőkkel szemben szigorúan járjon el, ugyanakkor a társadalom és a sajtó lojalitását kérte azokra az esetekre, ha a rendőrök valóban szigorúan intézkednek. Egyúttal szólt a legfontosabb problémákról, s az önkormányzati kezdeményezés főbb irányairól. Egy úr — miként azt Horváth Balázs volt belügyminiszter ittjártakor tette — a lovas rendőrséget hiányolta. A Centrum Áruház vezetője fokozott rendőri jelenlétet kért az üzlet elé — ennek elriasztó hatása lenne eddig, mondotta, ha felbukkant egy-egy járőr, az hírláncokon azonnal végigfutott, s a kétes elemek bemenekültek az áruházba. — Ez is növelte a forgalmat — jegyezte meg tréfásan a bizottság elnöke. A rendőrkapitányság vezetőinek elmondása szerint azonban erejükből csupán az Árpád tér ellenőrzésére futja. A bizottság ellenszavazat nélkül elfogadta Kohn Róbert tízpontos előterjesztését amely a rendőrség tehermentesítését is nagy mértékben szolgálja. (A bizottsági ülésen tárgyalt kérdésekre — nagy fontosságukra való tekintettel — holnapi lapszámunkban visszatérünk.) 0. J. Pusztamérges: túlélésre elég képviselő-testületi ülést tartottak szerdán (estébe hajlóan) Pusztamérgesen. A tét az 1991 -es költségvetés részletező, felelős áttekintése és elfogadása volt. Az önkormányzat már a lakosság előtt részletesen ismertetett, falugyűlésen megvitatott pénzcsoportosításról kellett, hogy döntsön, amellyel legalább az oktatási, illetve szociális intézmények működését biztosítja. Az elfogadott költségvetés valójában ennél többet nem nyújthat, csupán az alapellátás szinten tartását teljesítheti felújításra, bárminemű nagyobb munkára az idén nem jut. Összességében alig több, mint 20 millió forintból gazdálkodhatnak az idén, ami annyit jelent, hogy az alapellátáshoz hiányzik még egymillió-négyszázezer forint, s ezt a forráshiányt az állami tartalékalapból igényli a községi önkormányzat. A világ ötödik iszlám országa Modern birodalom? Egy világgazdasági és nemzetközi politikai rendszerváltás küszöbén állunk. Ebben összekapcsolódnak a kelet-európai problémák és az Öböl-konfliktus. A konfrontációs szakaszból átléphetünk-e a konszenzusos szakaszba? — ez ma a világpolitika legfőbb kérdése, mondotta dr. J. Nagy László, a JATE Politikatudományi Tanszékének vezetője — az arab népek történelmének kutatója —, akivel az aktuális világhelyzetről, s a formálódó, új szovjet magatartásról beszélgettünk. — A szovjet tábornokokat bizonyára érzékenyen érintette az óriási közelkeleti hadi felvonulás. Érveiket már tavaly ősszel elmondták, csak most talán élesebben fogalmaznak. Az ideologikum most mellékes, az igazán fontos az állam biztonsága. Márpedig a hadszíntér túlságosan közel van a Szovjetunió déli határaihoz. Tovább bonyolíthatja a helyzetet, ha ez az óriási erő, vagy annak egy része hosszabb-rövidebb ideig ott is marad. Kétségtelen azonban, hogy az USA lépései a konzervatívokat erősítik: a katonai szembenállás megszűnt ugyan, de a verseny nem. Kialakulni látszik egy új válságkezelő technika az ENSZ és a Biztonsági Tanács keretei között, ám a Szovjetunió mégsem vállalt feladatokat. — Sok oka lehet ennek. Talán nem is tudtak, de szerintem inkább egy hátsó gondolat húzódott meg emögött: hagyták belesétálni az Egyesült Államokat a bejrúti csapdába. — A visszafogott szovjet magatartás magyarázható-e azzal, hogy a szuperhatalom saját óriási tömegű iszlám népességének, déli köztársaságainak foglya? — Ez is egy szempont, de a jelek azt mutatják, hogy a Szovjetunió iszlám közösségei alapvetően más helyzetben vannak. A Közel- Kelet erősen frusztrált térség, csődöt csőd követett. 1918-tól, mióta felszabadult a török birodalom fennhatósága alól, nem szólhat bele a saját ügyeibe. Állandó vereségélménye van. Kelet-Európában ismerjük ezt a problémát. A Szovjetunió muzulmán népei ettől mentesültek. A sztálinizmus — minden hibája ellenére — e területeken nagyfokú kulturális fellendülést hozott. Ezt egyszerűen nem lehet letagadni, a húszasharmincas évek nagy vallásellenes kampányai után békésebb időszak következett: ha az ember a Brezsnyev-korszakban ellátogatott például Buharába, a hívők éppúgy imádkoztak délben az utcákon, mint társaik a Közel-Keleten. Az óriási különbség: frusztráció hiányában itt nincsenek szélsőséges irányzatok sem. A Közel- Kelet utóbbi negyven-ötven évének történelme két dologra épült: az erőszakra és a nemzetközi jog sorozatos megsértésére. Ebben a térségben még semmilyen nemzetközi határozatot nem tartottak be: Szíria Libanonban van, Törökország Cipruson, Palesztináról nem is beszélünk. Mindez természetesen termeli ki a terrorizmust, a diktatúrákat; Szaddám Huszein is tipikus eset. Ez a problémakomplexum nincs meg a Szovjetunióban. — Elképzelhető-e mégis, hogy a Szovjetunió föladja az iszlám pozíciókat, föladja ezeket a területeket, s kiengedi e köztársaságokat a föderációból? — Nem hiszem. Senki nem léphet ki. A baltiak sem. Bizonyos gazdasági érdekek is közrejátszanak ebben, de a politikai szempontok a meghatározók. Egy ország sem engedheti, hogy feldarabolják. Közbülső megoldást tudok elképzelni. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy Oroszországnak soha nem volt, és ma sincs modern birodalmi koncepciója amellyel például Anglia és Franciaország rendelkezett annak idején, s a hiányt általában kozák csapatokkal pótolta. Azt nm szabad azonban elfelejteni, hogy a Szovjetuniót ma már nemcsak a fizikai erőszak tartja össze. Nem egy köztársasága számára alternatívát csak a föderáció jelent. Mit tehetnének egymagukban a déliek? Hova mehetne például Üzbegisztán? Csatlakozna Iránhoz? Nem vagyok meggyőződve arról sem, hogy a kiválás stabilizálódást eredményezne a Szovjetunióban és a világban. Ellenkezőleg. Ha kiválnak — például a kaukázusi köztársaságok — azonnal megjelennek a törökök, a távol-keleti határokon pedig esetleg a kínaiak. — Ha kialakul egy új külpolitikai fenyegetettségérzés, milyen belső változásokat eredményezhet, van-e félnivalónk pékünk, magyaroknak? — A peresztrojka lelassul, esetleg megáll, de visszarendeződés nem lesz. Megtartják a választásokat. A többség feltehetően a föderáció fenntartása mellett szavaz. Véleményem szerint a Szovjetunió komolyan veszi az új világpolitikai folyamatokat, s ezzel együtt a csapatkivonásokat is. Ennek amúgy sincs számottevő katonai jelentősége, politikai gesztus ez, hiszen, ha akarnak, órák alatt jutnak el, akár Bécsig is. Magyarország jövője a semlegesség hosszú folyamata, esetleg a NATO politikai szervezetéhez való csatlakozás, de a Nyugat katonai megjelenése, ha csak a tanácsadók szintjén történne is ez, semmiképpen sem lenne* szerencsés Odor József 1991. március 1. péntek Késlekedő törvények miatt még piros a jelzés Indokolt volt szakmai-társadalmi vitára bocsátani az új oktatási törvénytervezetet, hiszen a szegedi pedagógusokat nagyon is érdeklik a jövő oktatási rendszer kérdései — ez volt a tudósító első benyomása a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola dísztermének zsúfoltsága láttán, amikor a szakmai vita elkezdődött. A tervezet szövegét előre elküldték az oktatási intézményeknek, így az annak megalkotásában részt vevő dr. Gazsó Ferenc professzor egy többé-kevésbé ismerős szöveget mutathatott be hallgatóságának. Vitaindító előadásában elmondta, hogy 1991-ben három képzéssel foglalkozó törvény kerül majd a plénum elé: az első önálló felsőoktatási törvény, a most vitatott közoktatási törvény, és a szakképzési törvény. Sajnos, nem egy időben A szakképzési törvény csak most kezd körvonalazódni, a felsőoktatási tervezet koncepciója pedig még kész sincs. A közoktatás parlamenti vitája is várat még, hiszen ezzel meg kell várni a májusi államháztartási törvényt, amely után eldől, hogy az államnak milyen kötelezettségei legyenek a közoktatásban. Az állam szerepének újraszabályozásával megszűnne a kizárólagos fenntartási rendszer, de megmaradna a közoktatás minden elemére kiterjedő ellátási kötelezettség, vagyis a működés, és az iskolakínálat biztosítása. A tervezet sarkalatos pontja az ellátási kötelezettség módja. A finanszírozás kétféleképpen történhetne: a fenntartáshoz szükséges pénzt vagy közvetlenül az iskola kapná, ez esetben évi elszámolást kellene benyújtson, vagy az iskolát fenntartó önkormányzat, amelyik a kapott állami támogatást akár újra is oszthatja. Ha a garantált finanszírozást nem sikerül kialakítanunk, az egész törvény labilis lesz — hangsúlyozta dr. Gazsó Ferenc. Az oktatás központi tartalmi szabályozásáról elmondta, hogy törvény határozná meg az általános követelményeket, létrejönne egy standard vizsgarendszer, illetve az érettségi igazodna a nemzetközi szabványhoz, ami legalább egy idegen nyelv középszintű ismeretét feltételezi. Az érettségi szabvány által szükségtelenné válna a központi felsőoktatási felvételi rendszer is. Bővülne az iskolák autonómiája, intézményen belül határozhatnák meg az óraszámot, illetve az órák hosszát, tehát az állam által kínált tantervet, és tankönyveket az iskolák szabadabban adaptálhatják majd pedagógiai programjukhoz. A tervezet nem rendelkezik arról, hogy milyen szerkezetű iskolákat működtessenek. Amint elhangzott, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban jelenleg 67 kérelem van különböző szerkezeti átalakításokról, ezek kapcsán bizonyos mozgás figyelhető meg: a gimnáziumok lefelé terjeszkednek, hogy magukba foglalják az általános iskolai osztályokat is, a kisvárosok, községek iskolái pedig fölfelé, hogy 9-10 osztályos rendszert alakítsanak ki. A kérdésben egyelőre a pedagógusok véleménye is megoszlik. Szó esett az iskola—Ön*kormányzat kapcsolatról is, de mint dr. Gazsó Ferenc elmondta, ennek beiktatásához a tervezet meg akarja várni az önkormányzati tulajdontörvényt. Pa nek József Falugyűlés Szatymazon Nehéz párbeszéd A későn jövőknek már állóhely sem jutott szerdán a Béke Művelődési Ház nagytermében, ahol a szatymazi falugyűlést tartották. Tele lett az előcsarnok is érdeklődőkkel, több mint négyszázan vettek részt ezen a késő éjszakába nyúló összejövetelen. Közéleti fórum soha ennyi embert még nem vonzott ebben a faluban. A kíváncsiság persze érthető, hiszen a település viharos rendszerváltást élt meg, a takarítónőn kívül a hajdani községházán mindössze két régi alkalmazott maradt. Hogyne szerették volna megismerni a falu új elöljáróit: megtudni, mit ígérnek számukra, illetve mit várnak el tőlük. És mert közmeghallgatásra is szólt a meghívó, úgy vélték, itt a remek alkalom, hogy végre „kitálaljanak”. Az önkormányzat 1991. évi előzetes pénzügyi tervét türelmesen végighallgatták ugyan az emberek, de joggal vonták kétségbe, nem ez a fórum hivatott megvitatni hogyan, milyen előírások alapján osszák a falu pénzét. Ez a szakemberek dolga, no meg a képviselő-testületé. Tűzzék ott napirendre a kérdést, és ne itt töltsék vele az időt. Különösen ne személyeskedjenek mindenki szeme láttára és füle hallatára — zúgolódtak a tömegben Abba viszont már jó lenne, ha az embereket is be* avatnák — vetették fel többen hogyan akarják megteremteni a falu közrendjét, közbiztonságát. Talán ez lenne a legsürgetőbb feladat, hiszen egyre több a betörés a településen. Az önkormányzat egyedül nem képeis megbirkózni ezzel a feladattal — hangzott a válasz. Egyetlen rendőre van a falunak, és hiába kérik, a Csongrád Megyei Rendőrkapitányságnak nem áll módjában növelni a létszámot. Vagyis, a falu összefogására van szükség, ahhoz, hogy közadakozásból, alapítványi pénzből gondoskodni tudjanak a polgárok élet- és vagyonvédelméről. Reggelig feszegették volna a falu lakói, kik követték el a „bakit” a kábeltévé szerelésével kapcsolatban; ki a felelős a tervezés és a kivitelezés hibáiért, a beruházás elhúzódásáért, ám ez az önkormányzat csak örökölte ezt a zűrös ügyet, így csupán a jelen történéseivel hozakodhattak elő. Mármint azzal, szorgalmazzák a mielőbbi bekötést, a hibákat kijavították, és ahogy az időjárás engedi, beviszik a kábeleket a házakhoz. Igaz, csak a vasúton innen élők számára adatik meg ez a lehetőség, mert hogy, hogy nem, a kisebbségben élő sínpáron túliakról elfelejtkeztek a hajdani tervezéskor. Módjukban áll ugyan csatlakozni az igénylők közé, de már jóval mélyebben kell zsebbe nyúlniuk, ha ők is fogni akarják az égi jeleket. Alaposan kibabráltak velünk — jegyezte meg az egyik felszólaló, mintegy végső konklúzióként. Elégedetlen, zsörtölődő emberek vették a kabátjukat, talán sokan már nem is hallották a polgármester utolsó megjegyzéseit. Kedvezményes cukorakció indul, a villanyszámlát ezentúl kéthavonta hozzák, a tankok útjéért kártérítést kap a falu, az oktatás, az egészségügy és a közbiztonság támogatására Szatymazért Alapítványt hoznak létre (gombos)