Demokrácia, 1948. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1948-02-01 / 5. szám
___________________________________________________________________ mm Ötszázezer 200-Г0СДР6 site HIB reformok nélkül veszély fenyegeti a toto népszerűségét Fordulóponthoz érkezett a magyar embersport fogadás, népszerű nevén a toto ugye. A szó valódi értelmében közüggyé vált, amikor a pályázók félmilliónyi szelvényt jutattak el a Postatakarékpénztár toto osztályához. _ Nem tudjuk még mi lesz azoknak az utólag jelentkezett nyerő szelvényeknek a sorsa, amelyek kapcsán egyes sajtóorgánumok már „toto-botrányról“ és ,,toto-csalásról“ írtak. Ezek az ügyek mindenesetre felkavarták a fogadók népes táborát, mivel kezdetben a Postatakarékpénztár totó osztálya a szablyzatra hivatkozva, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fogadók saját kockázatukra küldik be a szelvényeket és az intézet semmiféle kockázatot nem vállal a elveszett, vagy elkallódott szelvényekért. Az ügyek újabb stádiumában, amikor már egyes fogadók a bírósághoz fordultak vélt sérelmeik orvoslására a Postatakarékkal szemben, a toto ügyekben döntő „Embersportfogadások Intézőbizottsága“ is úgy határozott, hogy minden egyes esetben rendőri feljelentést tesz és így vizsgáltatja ki az Ügyet. A szomszédállamok közül csak Romániában működik egy kisebb jelentőségű embersport fogadási üzem az egyik sportlap keretében, C Csehszlovákia és Ausztria most tervezi a toto bevezetését. A totozók tTatHeyemt Magyarországon a toto bevezetői azt remélték, hogy 1918 áprilisra a fogadók száma el fogja érni a félmilliót. Az elmúlt héten azonban olyan váratlan kiugrás történt, hogy valószínűleg már január hónap utolsó hetében 500.000-nél több szelvénnyel ostromolják meg a torozók a szerencsét. Ezzel a nagy sikerrel együtt azonban napfényre kerültek azok a hiányosságok is, amelyeket sürgősen ki kell küszöbölni a magyar lato rendszerből. A tolo fogadók nem gondolhatnak arra, hogy egyesületet, szövetséget létesítsenek érdekeik védelmére, amely megfelelő súllyal képviselhetné a hatalmas fogadó sereg jogos kívánságai az embersport fogadás intézőbizottságával szemben. Ezért van szükség a sajtó nyilvánosságának teljes mértékű igénybevételére, mert így a fogadók kívánságai és panaszai a közérdek szűrőjén át jutnak az illetékesekhez. A közérdek most azt követeli, hogy a loto fogadóknak valamilyen formában nyújtsanak biztonságot, hogy a kockázat csak addig terhelje őket, amíg a szelvényt személyein, vagy postán feladják, attól kezdve a kockázatot vállalja át az, aki a szelvényt átvette. Ez az egyetlen természetes, ésszerű és megnyugtató megoldás. És nem is keresztülvihetetlen. Ha az intézőbizottság nem akarja a fentebb javasolt reformokat bevezetni, akkor a bevételekből tartalékoljon kockázati alapot, amelyből igazolt és jogos reklamáció esetén kielégítheti az igénylőket. Ezzel a kockázatvállalással megszűnne a tagadók eddigi egyoldalú kockázata, amely könnyen elsorogsztója lehet a totófogadások nagylendületű fejlődésének. Vita a lepecsételt szelvényekről Az eddig nyilvánosságra került esetik megvizsgálása tehát folyamatban van. Az esetek közül legérdekesebb Matolcsi László debreceni postaalkalmazott esete, aki 931.000 forintos főnyereményt követel a totó pénztártól. Matolcsi lebélyegzett szelvényt mutatott fel, a pénztár azonban nem fizette ki a negyedmilliós összeget, mert a Postatakarék vizsgálata szerint a lepecsételt szelvény többi része nem érkezett be s így nem köteles fizetni. Matolcsi erre közölte, hogy peres úton fogja érvényesíteni jogos követelését. A loto intézőbizottság ezzel szemben csalás gyanúja miatt a rendőrségen tett feljelentést Matolcsi ellen. Most került nyilvánosságra, hogy a három héttel megelőző toto verseny miatt is hasonló bíróságirendőrségi feljelentések folynak Oláh Béla szolnoki MÁV főtiszt és a loto intézőbizottsága között. Mivel mind a két komolynak látszó esetben a lepecsételés körül van a vita, olyan hírek kerültek napvilágra, hogy a Posta takarékpénztár megszünteti a szelvények lepecsételését és nagy ládákat áltít fel, ahová a fogadóknak minden elismervény nélkül kell bedobjdok a loto szelvényeket. Ez a tervezett intézkedés a fogadók többszázezres táborában igen nagy megdöbbenést keltett. A pályázók rendszerint több szelvénnyel vesznek részt a játékban, így komoly összegeket kockáztatnak. Ezzel szemben elvárják -- mondják a lelő törzsfogadói -, hogy valamilyen formában elismervényt kaphassanak a beadott szelvényeikről. A közhangulat az, hogy komoly reformok nélkül veszély fenyegeti a toto népszerűségét. Ezért kérdést intéztünk a kérdés egyik legalaposabb ismerőjéhez, aki az elmúlt napokban valóságos közvéleménykutatást végzett a totozók között. A következő érdekes beszámolót kaptuk: Minden hodhűzni! a fogadóé ? Mielőtt Magyarországon bevezették volna az embersport fogadást, áttanulmányozták a külföldi rendszereket. Úgy látszik nem végeztek alapos munkát, mert a külföldi példák éppen a Magyarországon most konkrét formában felmerült nehézségekkel és panaszokkal kapcsolatban igen értékes gyakorlati értékű tapasztalatokat mutatnak. Legnagyobb tömegeket mozgat meg a toto Angliában, ahol hetenként 8 millió fogadó küld be tip-szelvényt. Angliában Hitelben is lehet játszani, mert az úgynevezett tolo-bankok és fogadók között olyan személyes viszony alakult ki, mint nálunk Magyarországon régebben az osztálysorsjáték árudák és a sorsjegy vásárlók között. Ez adta a gondolatot a legutóbbi toto botrányokkal kapcsolatban, hogy a toto fogadók megnyugtatása érdekében igen kívánatos volna az osztálysorsjegy árudák bekapcsolása az embersport fogadás lebonyolítására. A tipszelvények az árudákon keresztül kerülnének beadásra, így vitás esetekben, hiteles tanú is állana a fogadók rendelkezésére. Megszűnne a teljes kiszolgáltatottság érzése, ami a jelenleg érvényben lévő toto szabályzat mellett igen befolyásolja a fogadási kedvet. Svájcban, ahol már 10 éves a tolo, közel 1 millió az állandó fogadók száma. Magyarországon a svájci tolo szelvény egyszerűsített formáját vezették be, Svájcban ugyanis egy szelvényen négyféle tipet lehet leadni. A lóverseny fogadások mintáját követő halmozásnál minden egyes tip külön fél frankkal drágítja a szelvényt. Hátrányos helyzetlen maradna re avideh Olaszországban szintén a nálunk bevezetett módszer szerint zajlik a totózás, csak az arányok nagyobbak. Több mérkőzés eredményét kell eltalálni és a fogadók száma is felül van a 3 millión. A magyar totónál beérkező nagyszámú vidéki szelvények hívják fel a figyelmet arra, hogy Olaszországban Rómán kívül négy másik városban külön fogadási irodák működnek, amelyek igen megkönnyítik a vidékiek részvételét. Magyarországon vidékről napokkal korábban kell elindítani a beli szelvényeket, így a fogadóknak nincs módjuk a mérkőzések előtti döntő értesüléseket számításba venni. Másik kockázat, amit szintén a fogadónak kel vállalni, hogy szelvénye késedelmesen érkezik be a Postatakarékpénztárba. A loto csak úgy számíthat a vidéki fogadások számának növekedésére, ha a vidéki központokban is szombat délig lehet leadni a szelvényeket. A vidéki pályázó még így is hátrányban van, mert azok a szombat reggeli és délelőtti lapok, amelyeket a fővárosi tipelők még áttanulmányozhatnak, hozzájuk már tipzárlat után érkeznek meg. A vidéki foto irodák a közvetlen kapcsolat megteremtésével nemcsak könnyebbé, hanem biztonságosabbá is tennék a fogadók számára a tipelést. A mai vonatközlekedés mellett nem okozna nehézségeket ezeknek a vidéki tipszelvények-sek idejében való Budapestre szállítása. Északi testvéreinknél, a fejlett sportéletű kis Finnországban 1 millió az embersport fogadói száma. Ugyanazt az egyszerű tipelési szelvényt alkalmazzák, amelyet nálunk is bevezettek, csak annyi a különbség, hogy náluk nem három, hanem csak két nyerő kategória van. A sokkal népesebb Svédországban sincs több, mint 1 millió fogadó, akik azonban különleges kombinációkkal fokozzák a verseny izgalmait Például a rendes tipelésen túl azt is feljegyzik a szelvényre, hogy a heti 12 mérkőzés közül hány lesz döntetlen. A rádium felfedezésének csodálatos regénye ■ fillm 'METRO-GOLDWYNIEK : MAYER-MOPEX-film! ROYAL APOLLO IRODABÚTORT IS KOCSIS JÁNOSTÓL VEGYEN Nádor u. 20. Telefon H27-182 SZETEOR-CSILLIR olcsó, szép és jó Premsleikp u. 27. József-krt és c . ШМ KULFORGBLMIR. T. megkezdte az importált sz @ E* számgépek revolverpadok, marók, fúrók, köszörűk stb. értékesítését Felvilágosítással a Magyar Kulforgalmi R. T. Angliai szerszámgéposztály szolgál, V. ker., Deák Ferenc u. 5. sz. I. e m. 1. sz. Telefon: 187-800. fia a TISZA letépi lámát... Örök veszedelme ez Alföldnek a rosszul szabályozott folyó Mit írt a tragikus sorsú Cholnoky Viktor fiz évvel ezelőtt? A felsőtiszai áradás újra ráirányította a figyelmet az elrontott Tisza-szabályozásra. A tragikus sorsú nagy magyar író, Cholnoky Viktor, négy évtizeddel ezelőtt drámai hangulatú cikket írt erről a kérdésről „A Tisza látója“ címen. Az író vészkiáltása, hogy a Tisza újabb és újabb pusztításokat fog okozni, az első világháború előtti felelőtlen korban süket fülekre talált. A Demokrácia igazságot akar szolgáltatni az írónak és útmutatást nyújtani az ország mai felelős vezetőinek s a következőkben, közli Cholnoky Viktornak a tiszai árvízveszélyekről írott cikkét: LEHET, hogy kabbalisztikus elábrándulás, lehet, hogy a kalendáriumhoz való hozzászokottság tőlem, de az sem lehetetlen, hogy márciusnak a lehelete az, amelyik mindig fölébreszti bennem a tavasz esetében az emlékezést a magyar tavasz két legnagyobb félreértettjére. Az egyik a Tisza, a másik az ő Petőfin túl való egyetlen igazi megértője, látója: Vásárhelyi Pál. A magyar tavasznak a szülöttje mind a kettő és annak a meg nem értése áldozatává vált mind a kettő. Mert Vásárhelyi Pál sorsa kétségtelenül tragikus, de tragikus a Tisza sorsa is. Megpróbálom elmondani, hogy hogyan. Vásárhelyi Pál a tizennyolcadik századnak a végén született, ezerhétszázkilencvenötben. Akkor nálunk még csak jogászok és költők születtek, de Vásárhelyi Pál elkövette azt a hibát, hogy magyar nemes családból született, de mégsem lett belőle sem jogász, sem költő, sem katona, hanem kiválasztotta magának a legszürkébb és legfurcsább foglalkozást. Mintha az ő próféta lelke megsejtette volna már akkor, a pályája megválasztásakor, a Jókai szép, nagyszerű hősét: Garamvölgyi Aladárt, Fehér Gyulát, Berend Ivánt, Tátrányi Dávidot, akik mind mérnökök — rosszul mondom —, a legjobb esetben indzsellérek, de valószínűen inkább földkóstolók vagy körvágók vonai nevezet szerint abban az időben. ILYEN INDZSELLÉR lett Vásár- A helyi Pál is. És akkor hagyományokból való elrugaszkodás volt egy magyar nemes embertől, ha így eltévesztette a pályáját, amit a diéták, a sodkák, a testőrruha eleganciája jelöltek ki a számára komponensekként mint eredőt. Lenézték és csak egy ember értette meg: Széchenyi István gróf. Ezernyolcszázharminckettőben tudvalévően a legnagyobb magyart „közlekedési és hajózási biztossá“ nevezték ki. Vásárhelyi ekkor a Duna térképezésének a vezető mérnöke volt s a kettőjük hivatalos érintkezéséből támadt a Vaskapu szabályozásának az akkori technikai tudás szerint gigantikus terve. A másik nagy és Széchenyivel együtt dobogó gondolata a Lánchíd. Mind a Vaskapu áttörése, mind Budának Pesttel való egybeölelése gondolatból valósággá vált és Vásárhelyinek mégsem ezek voltak a legnagyobb gondolatai, hanem az, ami nem lett valósággá: a Tisza teljes megértés szerint való szabályozása. A TISZA! Ez a nagy titok, amit csak két ember tudott meg teljesült, amelynek a csodálatos kanyargása, fent, a tokaji hegyek között való sietős rohanása sem az Alföldön lassú örvénylése csak két lélekben revelálódott meg úgy, ahogyan igazán igazság. A Petőfi Sándoréban és a Vásárhelyi Páléban, És mind a kettő megmondta nemcsak azt, hogy mi, hanem azt is, hogy „ki“ az a Tisza. De Petőfi leírása örök kincs, szakadatlan gyönyörűség, míg a Vásárhelyi Pál meglátását csak sirathatjuk, mert elveszett örökre. A Tiszának a vizek között körülbelül csak két rokona van. Egy kis öccse, a lombardiai Po, meg egy nagyon öreg nagybátyja, a kínai Sárga folyó, a rettenetes víztömeget cipelő Hoanghó. Ez a három folyó egy sorsra termelt. Magas hegyek szülik mind a hármat és a felső folyása mind a háromnak sebes, ragadó. Olyan erőszakos, hogy a követ is előbb homokká, azután iszappá zúzza össze. A középső folyásában pedig mind a három csaknem átmenet nélkül Alföldre ér. Ellustul, szinte eséstelen mederben lassan siklik tovább és amit a hegyek közül törmeléknek szakított le a zúdulása, azt len a völgyben a lomha víz lerakja iszapnak. Mind a három folyó folyton emeli, gyarapítja a saját medrének a fenekét. Ez a három vízkígyó lassan, következetesen és szinte öntudatosan emeli a saját maga tükrét. Folyton feljebb, folyton magasabbra, hogy föléje kerekedhessék a partjain levő emberikultúrának. ÉS EZ IRTÓZATOS VESZEDELEM. A Hvanghó, amikor ezernyolcszázötvenkettőben lerombolt mindent, amit emberi mesterkedés tudott emelni az árja ellen, egész Magyarországnál nagyobb területet árasztott el diluviummal és új medret vágva magának olyan távolságban, mint Budapest Berlintől van, egy egész nemzedéket kiirtott. A Tisza nem hord huszadnyi vizet sem, mint a Sárga folyó, de ő is, „le fogja tépni táncát". A Tisza éppen azért, mert nem a Vásárhelyi gondolata és tervei szerint szabályozták meg, örökös és elkerülhetetlen és múlhatatlan veszedelme a magyar Alföldnek. A Damokles kardja, amely folyton följebb és följebb emelkedik, hogy annál rettenetesebb rontással zuhanhasson azután alá. Tigris, amely ma már megszelídítetlen, pedig háziállattá tudta volna kezelíteni. A Tisza árterülete, vagyis az a föld, amit a" vize árja a szabályozása előtt járt, majdnem kétszáz négyszög mérföld volt. Voltak területek, amelyeken a Tisza árvize idején hetven kilométernyi szélességben az ő vize volt az úr. Rengeteg mennyiségű és őserejű termőföld volt hasznavehetetlen a Tisza mindenéves árvize miatt. Természetes tehát, hogy abban az időben minden tanult mérnöknek, ha a Tisza szabályozásaim botlott volna bele az esze, feltétlenül csak ez az óriási terület lebegett volna a fantáziája előtt és hamar meg is találta volna rá a módot: árvízgátakat emelni. Nagy pénzzel, de mérhetetlenül nagyobb vagyon megmentéséért. Oly nyilvánvaló volt a dolog: a Tiszát rakoncába kell fogni, nagy töltések gátlójával. MERT NEM ÉRTETTÉK MEG, csak Vásárhelyi Pál értette meg az ő prófétalelkével, hogy a Tisza vize fölött már akkor is ott imbolygott a Petőfi Sándor kóbor, kongeniálisan rakoncátlan lelke. Ő látta meg az igazságot, ezt a magyar tavaszi igazságot, úgyhogy megértette! Ha a Tiszát szélesen épített gátakkal veszik körül, amelyek közé oda esik minden kanyarulata, akkor csak jobb módot nyújtanak neki a maga feliszapolására. És mivel a töltéseket elvégüe mégsem lehet egészen a felhőkig emelni, tehát nyilvánvaló, hogy az árvízkatasztrófának előbb-utóbb be kell állania. És mentül később áll be, annál szörnyűbb lesz, mert az önmagát emelő víztükör helyzeti energiája évről évre, napról napra jobban feszül. A Tisza szabályozásának a legfőbb feladata nem az ármentesítés, hanem az, hogy az ár vizének gyors lefolyást kell adni, hogy magával sodorja az iszapot is. Tehát a Tiszát nem a gátak, hanem csupán szűk töltések közé kell fogni és a kanyarulatait átvágásokkal győzni le. Ami a folyót megrövidíti, tehát a folyását gyorsabbá, meredekebbé teszi. Vásárhelyi így készítette el a szabályozás tervét. Szűk gátakkal és százegy átvágással, amivel a Tisza mai hosszát a kétharmadára csökkenthette volna vissza. És úgy tervezte, hogy a töltéseket felülről lefelé kezdjék el, az átvágásokat meg alulról fölfelé. És teljesen készen volt a terve és ezernyolcszáznegyvenhat április nyolcadikai eléje terjesztette a Tiszavölgyi Társulat értekezletének. És magyarázta a tervét (is az asztalra kiterített tervezeteire szenvedelmes erővel ütött rá az öklével, azután pedig arccal borult rá a rajzaira és ott halt meg, prófétához illő nagyszerűséggel, mint ahogyan Illés költözőit a mennybe , vagy az izgatottságtól túldobogó szíve, vagy a gondolattól túlfeszült agya ölte meg szerencsésen pillanatnyi halállal. TUTIÉRT NEM TÁMADT meg Shakespeare, aki ezt a tragédiát is megírhatná? És megírhatná, hogy Vásárhelyi halála után jött a sírásó. .. Tisza sírásója. El ne felejtsétek: Pietro Paleocapa volt a neve. Teljes olasz akadémiai műveltséggel bíró és felsőbbséggel való úr volt, hivatalos tudós, mert hiszen ő volt az akkor még osztrák Lombardiának a császári főépítési igazgatója Aki tudott mindent, amit csak iskolában meg lehet tanulni, de távol állott lelkétől minden úgynevezett ostoba, poétás intuíció. És aki föléje szabályozta a Pót az egész Lombardiának. Jött a Paleocapa, reá bízták a Tisza-szabályozást és ő nagy elismeréssel nyilatkozott a Vásárhelyi terveiről. Csupán csak kettőt kifogásolt bennük: a szűk árvízgátakat meg az átvágásokat. És megszabályozta ő a Tiszát. Így, ahogyan most van és ahogyan évről évre növekedik a hatalma mindaddig, amíg újabb katasztrófában nem csempésítheti le a kedvét. Mert a Tisza, ez egészen bizonyos, új, nagyobb pusztítást okoz majd nemsokára.