Dunántúl, 1916. január (6. évfolyam, 1-24. szám)
1916-01-01 / 1. szám
Szombat, 1916. január 1. DUNÁNTÚL -dőljünk csak a hírhedt Tartósd Népbank eseteire (vezetősége volt: Izrael Pinkász, Izsák Sámuel, Izrael Hersko, Goldenberg Ignác stb.) Ennek az egy banknak 1158 megállapított uzsora esete volt, s megállapították róla, hogy több száz embert és családot juttatott koldusbotra. Mintegy 528 ember vándorolt ki ennek a banknak grasszálása nyomán. Megtörtént, hogy 15076-ot is szedett kamat fejében. Kiegészítésül néhány statisztikai adat álljon itt. 1890-től 1901-ig 76.500 önálló birtokos pusztult el (évenkint 7665), 1904-től 1911-ig 226.000-rel fogyott a mezőgazdasági munkások száma. 1891-től 1909-ig 1.525.343 esetben, 2740.4 millió kor. értékben cseréltek a maagyar gazdaságok (2795 van) gazdát, tehát 1/B részük évenként. Mi lesz az elpusztult gazdákkal, a mezőgazdaságból kiszorult mezőgazdasági munkásokkal? Egyenlőre talán városainkban keresik boldogságukat. De fejlődés stádiumában levő gyáriparunk, amely a szakmunkást is alig képes teljes számban foglalkoztatni, nyugodt megélhetést nem biztosíthat nekik. A nyomorúság végre is kiűzi őket hazájukból, mely megélhetést nyújtani nem tudott. Ez szükségképen sorsa a kisbirtokos osztálynak, a mezőgazdasági munkásoknak a mai gazdasági rendszerünk, birtokpolitikánk mellett. A kivándorlás okai adva vannak, ismeretesek. Ezeknek elhárításával, csökkentésével kell a visszavándorlás útjait egyengetni és biztosítani. Új kisbirtok politikát kellene tehát kezdeni, azon céllal, hogy intézményesen legyen biztosítva ezen osztály megtartása, megerősödése. Sokféle kísérlet történt már a múltban is a kivándorlás csökkentésére. A Darányi-féle telepítési akciónak voltak a legreálisabb eredményei. Sajnos, hogy ez a telepítési akció megszűnt, hogy a költségvetésbe erre a célra felvett 10 millió koronát törölték, hogy a telepítésről és a birtokfeldarabolásról készült egységes törvényjavaslat lekerült a napirendről. Pedig fényes eredményei voltak ép a magyar faj megmentése körül. Az erdélyi, szilágysági, délvidéki telepek sikerei bizonyítják. A visszavándorlás kérdésével kapcsolatban a telepítések kérdése újra szőnyegre kerül. Az altruista bank, amely miatt Darányi nagy stilu akciója abba maradt, csődöt mondott, a hozzáfűzött reményeknek nem felelt meg. Maga ez a tény, amelyet csak a napokban a kormánypárt részéről is elismertek, egyúttal útbaigazításul szolgál, hogy a visszavándorlás kérdésének megoldásánál a telepítési akciónak Darányi szellemében, az általa megtört után újra meg kell indulhalnia. Mind e kérdések mélyreható fejtegetést, megvitatást igéryetnek és érdemelnek. Ha a fejtegetéseket, megvitatásokat a nagyközönség bevonásával végezzük, szóval ha a viszszavándorlás fontos problémája iránt felébresztjük a köztudatot, úgy az egész nemzet fog tömörülni és részt venni ezen kérdés megoldásában, amelynek sikerétől jövő boldogulásunk, megerősödésünk nagyban függ. A magyar nemzetnek a maga idegenben élő gyermekeit haza kell szólítania s fele után elibéjük menni,, hogy jöjjenek ők is onnan túlról, a munka, a kenyérért való küzdelem harcmezejéről, jöjjenek vissza s azokkal együtt, akik tépett zászlók alatt arról a másik harcmezőről, a világháború zivatarából fognak hazatérni, azokkal együtt segítsenek itt egy új, egy jobb és boldogabb Magyarországot teremteni. Ha ennek a két harcmezőnek, az amerikai bányáknak és gyáraknak s a galíciai lövészárkoknak népe összefog, talán erőt vehet majd 'azokon a hatalmakon, melyek Magyarország sorsát eddig könyörtelen kezükben tartották. Levis. ^T**'''.** • . . '■f'V r.t f Rezervében. Végre valahára a mi batalionunk is kikerült a rezervébe. Alaposan ránk fért már ez a kis pihenő, hiszen innen-onnan a tizenötödik hetet töltöttük a svarmliniában, mosolygó ősz volt, mikor az Ikwa partján hozzákezdünk a Stellung építéshez s most a tizenötödik hét végén egy fagyos, havas téli alkonyaton gyönyörű szépen kiépített állást adtunk át felváltóinknak. Tizenöt hét múlott el szakadatlan, éjjel nappal tartó, egy pillanatra sem szünetelő munkában. Stelling építésben, drótakadály húzásban, közben verekedtünk is egy keveset, mikor a muszka ki akart bennünket helyünkről zavarni, de ez legyen a legkisebb bajunk. Jól esett alaposan elpáholni a muszkát, mindjárt változatosabb, érdekesebb lett az élet, egy kis verekedés nélkül túlságosan elkényesedtünk volna, s utóvégre is vagy háborúban van az ember, vagy odahaza ül a kályha mellett. Hát megraktuk az oroszt minden egyes esetben kellő alapossággal és szakértelemmel, ilyenkor azután csend állott be, ellenben újból elkezdődött a régi nóta: erősíteni s javítani a stellingot, meg vigyázni és vigyázni__ Milyen jól esik most éjszakánként nyugodtan s a biztosság érzetében álomra hajtani fejünket, milyen jól esik pihenni, hiszen nincsen éjjeli őrszolgálat, nem riaszt fel bennünket éjszakánként egy-egy orosz patrul lövöldözése, mienk most az egész éjszaka, állhatunk, pihenhetünk, helyrehozhatjuk az eddigi munkával terhes, virrasztással, vigyázással töltött éjszakák mulasztásait. Igaz, hogy egyéb éjszakai szórakozás sincs itt, mint az alvás, de ki is veszi belőle boldog, boldogtalan a részét Hiába, hogy az ember kellőkép kipihenhesse az otthoni „fáradalmakat“, kénytelen feljönni ide a harctérre.... Pár kilométerre a front mögött tanyázunk most egy fenyvesben. Ezen a helyen volt már előbb is egy batalion rezervében s igy készbe jöttünk bele. Csodálatos, különös világ ez itt. Mintha törpék, nagyszakállu gnómok tanyáznának itt, apró, kacéran megépített lakások, kertek, utak, fenyőgruppok, — dehogy, dehogy szálas magyar bakák laknak erre, magyar baka művészi érzése, munkaszeretete teremtette meg ezeket a kecses lakásokat, rendezett utakat, fantasztikus díszítéseket, fenyőcsoportokat, annak a rendszeretetét hirdetik, a századokat, szakaszokat, szarmokat jelző táblák, annak a vallásosságát dicséri a fenyőlombokból összeállított kápolna, s hogy katonák vagyunk, mutatja az itt uralkodó nagy rend és tisztaság, nem találni egy eldobott cigaretta végét, ragyognak a svarmdekungok előtti fegyvertartókon a fegyverek, söpörve az utak. Levélszekrények gyűjtik össze a sok-sok rózsaszínű lapot. Istenem, mennyi hazavágy, jókívánság foglalódik ezekben az egyszerű paraszti írásokba, a fehérmegyei kis falvakban aggódva várja őket egy-egy nehéz szivü édesanya, uráért aggódó asszony, egy-egy szerelmesen várakozó kis leány Nekünk tiszteknek kávéházat, vendéglőt, esti korzót, mindent, mindent a tiszti étkezde pótol. Valóságos kis palota. Fenyőlombokkal van kidiszitve, előtte kis fenyő park, homlokzatán díszesen megrajzolt tábla hirdeti a nagyvilágnak a ház rendeltetését, belül kandalló, a falon őfelségének fenyőgaly rámába foglalt képe. Itt töltjük estéinket, jól esik itt a messze idegenben egy csomó magyar fiúnak együtt lenni, hazagondolni s megfe I ledkezni mindenről... Előkerül egyik századból Babari, a sárbogárdi prímás és sira hegedű ki a sötét estébe, Nagy Bercsényi Miklós sirdogál magában ... Utána csak annál szilajabb erővel zúg fel egy jóképű csárdás, harsog a nóta, a batalion parancsnok kapitány fent az asztalfőn mosolyogva gyönyörködik a pezsgőkedvű fiatalságban, hiszen ma még az övék az élet, övék minden, holnap . •.. ez nem érdemes a holnappal törődni, örüljünk a mának, élvezzük a mát. S azután van egyéb szórakozás is. Csináltunk egy kitűnő ródli pályát, suhannak a szánkók, piros gyulladt arcok mesélnek a tél gyönyöreiről, ha néha nem szólalna meg egy-egy ágyú, akár mintha otthon lennénk... Nem ijedünk meg a téltől, mulatunk rajta, nem fog ki rajtunk, ha a tavalyi kárpáti téli ki nem fogott, ez az orosz tél sem ... S a legények? Iparkodnak kihasználni a helyzet kellemességeit, nagyban tisztálkodnak, pihennek. Néha felpezsdül bennük a vér s olyan hócsatát rendeznek, hogy csak úgy visszhangzik a jókedvű hejehujától a vidék- Repülnek a hógolyók, a végén meg olyan szilaj kedvvel, hurrázással mennek egymásra, mintha komolyan menne a dolog. Alaposan megforgatják egymást a hóban, nem árt az, csak annál egészségesebb lesz tőle az ember. Meg azután mennek mókusra vadászni. Tömérdek mókus ugrál itt a fákon, lesik is ám őket nagy buzgalommal, s végén diadallal hoznak haza egy-egy elejtett mókust. Reszketve lapul meg a kecses jószág a kérges bakatenyérben ... Hogy pedig ki ne szökjenak a legények a katonai regulából, délelőttönkint egy kilencven perces rukkolás van, egy kis fegyverfogás, svarmlinázás, utána meg iskola, mindenféle háborúban szükséges és hasznos dologra tanítják ott őket. Vakarják is ám a fejüket a most feljött regruták, ők valahogy nem így képzelték a háborút. Csatákról, viharos sturmokról, szaladó oroszról ábrándoztak s ime mindez nincs sehol, ellenben mindennap rukkolás, iskola s ha az ember nem csinálja meg ropogósan az indikláncot, és úgy felmagasztalja őket az ezercsillagú mennyországig freiter úr Szajkó, akár odahaza a gyakorlótéren. ... Nem, nem így képzelték a háborút szegények... Jönnek ám nagyban hazulról a csomagok, az állam is jól tartja koszt dolgában a fiait, de jól is néznek ki a gyerekek. Piros, pozsgás, az egészségtől majd kicsattanó arcuk elpusztíthatatlan életkedvről tesz tanúságot; a betegséget még hírből sem ismerjük. A doktor, a kistermetű Dr. K___• orvosi elfoglaltsága miatt akár egész nap a legyeket fogdoshatná (ámbár doktori mellékfoglalkozása mellett van egy tisztességes főfoglalkozása is: a batallion officiers menázs májer! így élünk mi mostanában, múlnak a napok s mi iparkodunk a mélt napok minden egyes óráját jó kedvvel kihasználni. Úgyis egy-kettőre itt lesz az idő, mikor egy másik batallion jön ide pihenni, minekünk pedig megint elölről kezdődik a régi nóta: stellungot javítani, stellungot erősíteni, virrasztani, vigyázni, és vigyázni__ Neusiedler Jenő- 3. oldal. Sebesültek ha találkoznak. A villámfényes kávéházba’ Szól a zene, pezsgő is járja Színház után, úgy éjféltájba’. A dámák szépek, halaványak; Üdék, frissek mind a leányok — Szemük, akár a csillaglángok. Közöttük udvarló forog, Civil is, no meg katona; Megoszlik köztük mosolya A hölgyeknek — s ők boldogok, Szivük diadaltól dobog. Az ajkakra sóhajok szállnak, Pillantások egy pillanatra Egymásba vesznek... Halk suhanva Érkezik Ámor s bontva szárnyat Lesi, rabokat hol találhat? Nyitják az ajtót, S hogy belép Egy felkötött karú vitéz. Egy percre mind csak oda néz. I Az asztalok közt ahogy elmegy, Felé száll sok édes tekintet — Hódolat ez, hőst a mi illet. I ! \