Dunaújvárosi Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-16 / 88. szám

2002. április 16., KEDD A NAP INTERJÚJA A legkisebb fiú esete a skandinávokkal A Vas család jégkorongtörténete majdnem népmesé­be illő. Három fiú is ezt a sportágat vá­lasztotta. Mind a hárman szép sike­reket értek el, de a jelek szerint a leg­kisebb fiú, Vas Já­nos előtt áll a legna­gyobb karrier. Nem egészen 18 évesen a svéd junior li­gában bajnoki döntőt játszott és a rájátszás gólkirálya lett. Könnyen lehet a világbajnokság egyik kel­lemes hazai meglepetése. - Nem szokványos, hogy Ma­gyarországról Svédországba ke­rüljenek játékosok. Neked hogy sikerült oda kijutni? - Igazán én sem tudom, de an­­­nyi bizonyos, hogy egy dán edző figyelt fel rám és ő segített abban, hogy Malmöbe kerüljek. - Tizennyolc évesen milyen kondíciókkal szerepelsz a svédek­nél? - Szerződésem van, fizetésem, sőt most már a jövőm is biztosí­tottnak látszik, hiszen újabb szer­ződést írtunk alá a klubommal. - Nagyon fiatalon kerültél kül­földre, hogyan érzed magad? - Remek társa­ságba kerültem, na­gyon sok barátom van, annak ellené­re, hogy sokáig csak angolul tud­tunk kommunikál­ni, de most már své­dül is egész jól be­szélek. - A magyar hoki után milyen volt a sportág egyik legnagyobb hatal­mának bajnokságában játszani? - Sokkal gyorsabb a játék és ezalatt nem csak a korcsolyázást értem, hanem a pas­szokat is. - A vébén két skandináv ellen­felünk is van, akiknek játékában sok közös vonás van a svédekével. Hogyan látod a magyar váloga­tott esélyeit? - A dánok közül többen is Své­dországban hokiznak, Frantz Nil­­sennel például egy sorban ját­szom. A norvégok közül is sok hokis szerepel a svédeknél, na­gyon jó jégkorongozók, kimon­dottan okosan, ésszel játszák a ho­kit. Úgy érzem valamivel erőseb­bek, mint mi, de éppen ez az, ami minket is felhozhat, doppingol­hat. Bízom a harmadik hely meg­­szerezésében. A NAP JEGYZETE „Hajrá magyarok!” A hoki ünnepe elérkezett Magyarországra. Itt az idő, hogy a ha­zai közönség is bizonyítson. Hatalmas várakozás előzte meg a tor­nát, hiszen soha ekkora feladat előtt nem állt még a honi jeges sport, a Divízió I-es vb dobogója a célkitűzés. Ehhez képest furcsa volt, hogy az első találkozón a VIP-helyek nem teltek meg teljesen. Ki tudja miért maradtak távol a fontos emberek, mikor a jegyeket ki­osztották. .. Nem volt telt ház sem, pedig szükség van a közönség buz­dítására, fülsiketítő Morajára, ami bénítja az ellenfél játékosait (szerencsére a britek ellen annál forrób volt a hangulat, a közönség űzte, hajtotta a piros-fehér-zöldeket). Székesfehérvár szerdától érezheti már testközelből a vb „ ízét”, remélhetőleg nem csak a ma­gyarok mérkőzései lesznek teltházasak, hanem a külföldi alakulatok találkozóira is sok fiatal látogat ki. A fehérvári iskolások szervezet­ten tekinthetik meg a külföldi csapatok összecsapásait, ehhez nem kell mást tenni, mint az Alba Volán sportirodán Sárvári Lászlónál jelentkezni. Egy szó, mint száz: hangosan zúgjon a „hajrá magya­rok” , hiszen sok nehézségen segítheti át a biztatás a csapatot. Ami biztos, Ocskayék mindent meg fognak tenni az újabb sikerért. A világbajnokság tudósítói: Agárdy Csaba és Bobory Balázs JÉGKORONG VILÁGBAJNOKSÁG 2002 SZÉKESFEHÉRVÁR - DUNAÚJVÁROS Négy ponttal Fehérvárra Másodszor szólt a Himnusz Küzdeni akarásból jeles: Magyarország-Nagy-Britannia 4-1 (2-1,0-0, 2-0) Második napjához érkezett a jégkorong-világbajnokság, magyar csapat a honosított ka­­­nadaiakkal teletűzdelt Nagy- Britannia ellen játszott. A ma­gyar táborban egyértelmű volt a vélemény: sorsdöntő lehet ez a mérkőzés, ha a mieink a briteket legyőzik, még bármi lehet. Már az kellemes meglepetés volt, hogy a kínaiak elleni mér­kőzéshez viszonyítva, egészen más légkör uralkodott a Dunaúj­városi Jégcsarnokban. Telt ház és fantasztikus hangulat volt a lelátón, s nem a vendég britek vitték a prímet! Ami azonban még ennél is fontosabb: a ma­gyar válogatott hihetetlen aka­rattal, és nagyszerű játékkal ruk­kolt elő. A játékvezetés nem iga­zán kedvezett nekünk, hiszen rendszeresen emberhátrányban játszottunk, a 12. percben már két kettős kiállításon voltunk túl, de csapatunkat ez sem za­varta, hiszen két szép góllal 2-0- ás előnyhöz jutott, a többszáz brit szurkoló arcára fagyasztva a mosolyt. A sokadik emberhát­rányt azonban már nem bírta el csapatunk, így végül 2-1-es ve­zetéssel várhatta a második já­tékrészt. Akkor aztán egy sokkal erő­szakosabb brit csapat érkezett, mint az elsőben. Talán a szünet­ben fogták föl, hogy nem vehe­tik félvállról a magyarokat, pe­dig a mieink tovább vágták ma­guk alatt a fát, fölösleges sza­bálytalanságok miatt többször is emberhátrányba kerültek. Ez a harmad kevésbé hozott látvá­nyos játékot, viszont éles küz­delmet, s mindeközben a ma­gyar támadások mindig életve­szélyesek voltak. Nem kevésbé a harmadik játékrészben, ami­kor is egészen fantasztikus já­tékkal kápráztatták el a Ladá­­nyiék a közönséget. Fegyelme­zetten, taktikusan védekezett a csapat, támadásban is olyan kombinatívak, kiszámíthatala­­nak voltak, amivel a kissé sema­tikus hokit játszó britek nem tudtak mit kezdeni. Két gyöngö­Chris McSorley: - Először is szeret­nék gratulálni a magyar válogatottnak, nagyon lelkesen játszottak. A veresége­kért a felelősség az enyém, nem tudtam győzelemre vezetni a csapatomat. Telje­sen biztosak voltunk abban, hogy a ma­gyarok elleni összecsapást megnyerjük, de sajnos nem sikerült kihasználni lehe­tőségeinket. Játékosaim nem tudtak kel­lően koncentrálni, lehet, hogy még a va­sárnapi mérkőzésen történt finn bírói ba­ki járt a fejükben, ráadásul a dánok elleni találkozó sokat kivett belőlünk. Jó találat maradt a végére, ezzel búcsúzott a csapat az újvárosi közönségtől. Ma szünnap van a világbaj­nokságon, ráfér a pihenő a csa­patokra, holnap pedig már Fe­hérváron folytatódik a nagy me­netelés, a tegnapinál is nagyobb falattal, a feljutás legnagyobb esélyesével, Norvégiával. De most már tényleg minden elő­fordulhat... A magyar csapat támadásaiban legtöbbször benn volt a gólszerzés lehetősége. Négyszer ki is jött fotók. Lázár Zsolt EREDMÉNYEK A hétfői első mérkőzésen Dá­nia imponáló magabiztosság­gal, 12-2-re (6-1,3-0, 3-1) verte meg Romániát. Az északiaknál Monberg (4), Molgaard (2), Larsen (2), Dresler (2), Staal és Grey szerezték a gólokat, míg keleti szomszédunknál Cordu­­ban és Elekes találtak a kapuba. A nap második mérkőzésén a norvégoknak nem jelentett aka­dályt Kína legyőzése, a skandi­návok fölényesen, 12-2-re (3-0, 5-2,4-0) nyertek. A norvég csa­patból Myrvold (3), Skroder (2), Johnsen (2), Jakobsen, Aaby, Ask, Nygard, Olsen voltak a gólszerzők, míg az ázsiaiak részéről Hu és Pan volt eredmé­nyes. Divízió I, A-csoport, Hollan­dia: Hollandia - Kazahsztán 2-4 (0-2, 1-1, 1-1), Korea - Fehér­oroszország 1-12(0-5,1-3,0-4), Horvátország - Franciaország 1-6 (1-2,0-1,0-3). SPORT Jan Jasko: - Bejött az, amit remél­tem, négy ponttal költözhetünk át Szé­kesfehérvárra. Nagyon jól kezdtünk a britek ellen, tíz perc után 2-0-ra vezet­tünk. Ezután felesleges szabálytalansá­gok miatt sokszor kerültünk hátrányba, de Szuper ismét szenzációsan védett. A második harmadban néhányan nem kon­centráltak eléggé, de hálóőrünk parádé­zott. A befejező játékrészben sikerültek kontráink, uraltuk a pályát. Bebizonyo­sodott az a tétel, hogy az edzői utasítások szerint kell játszani. DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP 9 Jegyzőkönyv Magyarország - Nagy-Britannia 4-1 (2-1,0-0,2-0) Dunaújváros, 3000 néző. Vezette: Bervensky (Garso, Subbotin). Magyarország: Szuper-Tőkési (1), Kangyal, Palkovics 2, Ocskay (2), Kovács (1), Horváth, Tokaji, Peterdi, Majoross, Ladányi 2, Szuna, Szélig, Sándor, Erdősi, Csibi, Gebei, Svasznek, Simon (1), Kaszala, Vas. Szövet­ségi kapitány: Jan Jasko. Nagy-Britannia: Watkins - Liddiard, Campbell, Clarke, Berrington, Tas­ker, Dixon (1), Wilson, Hurley, Brebant, Longstaff, Strachan, Nelson, Hand (1), Hoad, Shields 1, Wishart, Ellis, Tait. Szövetségi kapitány: C. Me Sorley Kiállítások: 14, illetve 14 perc. 3. perc: Tőkési indította a saját harmadjából meglóduló Palkovicsot, aki végigkorcsolyázott a pályán, majd a kapu előtt csinált egy cselt és a bal sa­rokba passzolt (1-0). 7. perc: Ladányi Simon összjáték után utóbbi lőhetett, a korong kipattant a brit kapusról, érkezett Ladányi és értékesítette a ziccert (2-0). 14. perc: Sokadik emberelőnyét kihasználta a brit együttes, Wilson ját­szott Sieldshez, aki az elfekvő Szuper alatt a kapuba lőtt (2-1). 56. perc: Ladányi ugrott ki, a jobb oldalról befelé terelte a korongot, majd négy méterről Watkins válla felett a kapuba lőtt, 3-1. 58. perc Ocskay remekül ment el a jobb oldalon, a végletekig kivárt, majd pontosan adott Palkovics elé, aki a kapuba helyezett, 4-1. Frank Kovács számára nem volt ismeretlen a brit csapat, hiszen évekig játszott Sheffieldben. Most ő sem kegyelmezett egykori játszótársainak, bár gyakran előfordult a fentihez hasonló jelenet

Next