Édes Anyanyelvünk, 1983 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Vigyázat! Keverékszó! Van egy kevéssé ismert, de mégis figyelemre méltó szóalkotásmódunk: a szóvegyülés. Akkor keletkezik ilyen módon új szó, ha két különböző szó elemei - akár tudatos szóalkotó törekvés eredményeként, akár véletlenül - egymásba olvadnak, s a létrejött új forma többé-kevésbé elterjed, köznyelvivé válik, így született csokréta szavunk a csokor és a bokréta egybekombinálásából; így alakult ki az ordít és a kiabál igéből az ordibál, a kerget és a zavar összevegyüléséből a zargat, a motor és a hotel tudatos összerántásából a motel. A szóvegyülés útján keletkezett szavak ugyan nem egyformán értékesek — azok közülük az igazán hasznosak és fontosak, amelyek mást jelentenek, mint alkotóelemeik, de általában a többi ellen sincs okunk tiltakozni. Egyrészt azért nem, mert már szentesítette őket a nyelvszokás, másrészt pedig, mert többnyire már felbukkanásuk idején sem okoztak zavart. És itt álljunk meg egy pillanatra! Ezek szerint van olyan szóvegyülés is, amely nem nyereségnek számít, s amelyet ezért már eleve viszolygással, ellenérzéssel tanácsos fogadnunk? Bizony van. Ahogy az összetétellel vagy képzéssel alkotott szavak sem mind kifogástalanok, úgy a szóvegyülés útján keletkezettek között is akadnak sikerületlenek, sőt ártalmasak. Évek óta figyelem ezt a szóalkotásmódot. Tapasztalataim és megítélésem szerint a szóvegyülésnek főleg azokat a termékeit kell körültekintően megvizsgálnunk és kellő óvatossággal kezelnünk, amelyekben nem - vagy nem csupán maguk a szótövek vegyültek össze, hanem a ragok, képzők, képzőbokrok és egyéb járulékos elemek is keveredtek egymással, olykor meglehetősen sután, sőt zavaró módon. Itt van pl. ez a felszólalásokban, hozzászólásokban elég gyakran hallható szó: együttérzés. Első felbukkanásakor alighanem egyszerűen nyelvbotlásnak számított, ma azonban a már megszokott forma, legalábbis az élőbeszédben. Apja nyilván az egyetértés, anyja pedig az együttérzés. Bár az együttérzés mindkettőből éreztet valamit, én nem tudok e szóval sem egyetérteni, sem együtt érezni, mert szerintem a másik kettőnek a rovására tér,jeszkedik, s ráadásul még zavart is kelt. Az együttérzésre már jó egy évtizeddel ezelőtt felfigyeltem. Gyűjteményemben jócskán akadnak azonban olyan újabb - legalábbis számomra újabb — példák is, amelyeket én a szóvegyülés nem kívánatos termékei közé sorolok. Íme néhány azok közül, amelyekre már egy vagy több nyomtatott példám is van, vagyis amelyek semmiképpen sem tekinthetők egyszeri tévesztésnek, pillanatnyi figyelmetlenség „eredményének”. Ezek nem bakik, hanem használóik szándéka szerinti szavak. Elbizonytalankodik. Hogy nem elírás, arra, úgy vélem, elég bizonyíték, hogy ugyanannak az újságnak egyetlen számából két adatom is van rá, más-más személy cikkéből. Nem nehéz rájönni, hogy ez a homályos jelentésű szó az elbizonytalanodik és a bizonytalankodik keveredéséből született. Kizöldell. Egy megyei lapban ezt olvasom: „Kizöldelltek a gyomnövények...” Ezt a keverékszót is ártalmasnak érzem, mert zavaróan egybemos két dolgot. Végtére is arról van szó, hogy a gyomnövények először kizöldültek, majd pedig zöldelltek. De ez a kettő nem egyszerre ment végbe! Kooprodukció. Hol itt, hol ott bukkan fel a koprodukció helyett ez a furcsa szóelegy, amelynek egyik okja alighanem a kooperációból vagy a koordinációból került ide. Talán még nem késő megálljt parancsolni e hibás alaknak. Magabiztonság. Ezt az egyik hetilapunkból fülön csípett szót látva törheti fejét az olvasó, hogy biztonságot vagy magabiztosságot kell-e érteni rajta. Ugyanis mindkettőre utal, de egyikre sem eléggé. Megküszködik. Két szó keveredésének terméke ez is: a megküzd é és a küszködik-é. A fő baj éppen az, hogy e szavak csak küszködnek, megküzdeni azonban valójában nem tudnak egymással, mert az egyik befejezettséget jelöl, a másik ellenben meg-megújuló ismétlődést. Rendre-másra. Sportlapunkban bukkant fel, 1982 nyarán. Valójában van sorra-rendre, és van egyre-másra. A rendre-másra azonban sem ezzel, sem azzal nem ér föl. Akkor minek? Szükségszerűképpen. Élőszóban már többször is találkoztam vele, nyomtatott adatom azonban csak egy van, egyik megyei lapunkból. Könnyű belátni, hogy a szerv(en) és a képpen fölösleges egymás mellett. Ezek sem erősítik egymás hatását, hanem éppen megfordítva: gyengítik, rontják. Vagy azt tanácsos helyette mondanunk: szükségszerűen, vagy azt: szükségképpen, amelyik jobban beleillik a szövegbe. Noha módszeres gyűjtéssel a példák számát meg lehetne többszörözni, szemléltetésül, úgy gondolom, ennyi is elég. A tanulság pedig világos. Arra figyelmeztetnek bennünket ezek az adatok, hogy a szóvegyülésnek nem kis számban vannak olyan esetei, megvalósulási formái is, amelyeket nem tanácsos ennek az aránylag ritka szóalkotásmódnak teljes értékű példái közé sorolni, hanem inkább hibás, torzult alaknak kell felfogni. Ezek a magabiztonság, szükségszerűképpen-sde formák keletkezésüket tekintve szóvegyülések ugyan, nyelvi értékük alapján azonban inkább az egy szónál nagyobb egységek véletlen vagy tudatlanság szülte egybemosódásával, a szólás- és szerkezetkeveredésekkel vannak közvetlen rokonságban. A magam részéről éppen ezért jobbnak is látom, ha róluk szólva nem szóvegyülésről, hanem - valamelyest az értékbeli különbséget is érzékeltetve - szókeveredésről, illetve keverékszóról beszélünk. Grétsy László : ÉDESANYANYELVÜNK Éber szemmel, füllel CSAPDÁK (Kisalföld, 1982. jún. 11.; beküldte: Jászai Zoltánná, Győr, Mártírok útja 38.) Kardcsörlelés és tárgyalási kétség? Ne hagyja magát senki sem félrevezetni! A készség szó a kész melléknévből származik, nem pedig a két főnévből! T. Urbán Ilona TAVASZTÓL ŐSZIG A VÉRTESALJÁN Boglyákban ég a mész (Esti Hírlap, 1982. júl. 29.) Tudomásom szerint a boglya szálas takarmányféléből, esetleg apróra hasogatott fából készített, kupola alakú, 2-2,5 m magas rakás. A boglyák egyikének belsejében sem égetnek semmit. Boglyakemencék voltak ugyan vidéken, de ezeket sem mészégetésre, hanem a lakások fűtésére használták. A meszet kisipari módon boksakemencékben égetik. A nagyipar e célra kör-, hengervagy aknakemencéket használ. Dóra László Székesfehérvár József Attila u. 83.