Egyenlőség, 1926. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1926-02-20 / 8. szám
EGYENLŐSÉG 1926 február 20. Igazgató-változás a zsidó kórházban Alapy Henrik az új igazgató Már múlt év júniusában jelentette az Egyenlőség, hogy Benedikt Henrik dr. egyetemi tanár, a nagynevű orvos-professzor beadta lemondását a pesti izr. hitközség kórházában viselt igazgatói állásáról. Benedikt professzor az elöljáróság kérésére ez év elejéig megtartotta állását, de az elmúlt napokban megkapó körlevélben búcsúzott orvoskollegáitól és bejelentette, hogy a kórházigazgatói állását végképen otthagyja. Természetesen megmarad a belgyógyászati osztály élén, melyet nagyszerű munkájával európai tudományos nívóra emelt. A pesti hitközség elöljárósága dr. Alapy Henrik egyetemi magántanárt, a nagynevű sebészt, aki a zsidó kórház sebészeti osztályát vezeti általános tisztelettől övezve, kérte fel a kórház igazgatói tisztségének elvállalására, amit — mint értesülünk — Alapy ideiglenesen elfogadott. A fővárosban minderről sokat beszélnek. Mint értesülünk, ezek a kombinációk annyiban igazak, hogy Benedikt professzor minden idejét betegeinek és tudományos működésének akarja szentelni és ezért adminisztrációs munkálatokkal nem foglalkozhat. A betegek és gyógyulást keresők ezrei legnagyobb fájdalommal látják a jóságos Benedikt professzor távozását és csak az vigasztalja meg őket, hogy olyan méltó utód került a helyére, mint az aranyszívű Alapy tanár. 70*95 — ״ zsidójáradék‘* * (Az Egyenlőség berlini tudósítójától.) Furcsa kis társaság a németországi antiszemiták tábora és ötleteik helyenkint ,valósággal a vicclapok hasábjaira kíván־ koznak. Most is micsoda nagyszem ideájuk támadt! Nem elég, hogy a zsidókat pereputtyostól ki akarják kergetni Németországból, nem elég, hogy minden szabad pályát el akarnak zárni előlük, hogy szabályozni akarják a zsidók születési számát, vissza kívánják állítani a gettót, s most már (átmeneti intézkedésként) a zsidó adót is rendszeresíteni szeretnék ... A ...Tüdeiusbgabe“ néven ismert zsidó türelmi adó századokon keresztül pompás jövedelmi forrása volt a német hercegecskéknek, akik kegyesen eltűrték, hogy zsidók élhetnek falvaikban, városaikban, életet, elevenséget hoztak a kihalt falak közé és tán nem utolsó sorban hozzájárultak ahhoz, hogy a civilizáció és a kultúra frissebb lendülettel induljon meg a világtól elzárt álmos német rezidenciákban. Hiszen azt még a legcsökönyösebb német fajvédő sem tagadja, hogy a kereskedelemnek, az áruk kicserélésének, az utazásnak van valami kis köze nemcsak egy ország gazdasági viszonyainak megjavításához, hanem az ismeretek, a tudás terjedéséhez, a fejlődés és a haladás gondolatához is. A zsidók azonban mindennek fejében tűrellmi adót űzettek és a német krónikák igen szépen számolnak be az egyes hercegek udvartartásainak jövedelmeiről, költségeiről kapcsolatban a megtűrt zsidók keservesen kiizzadt talléraival és aranyaival... A Judenabgabe-t elsöpörte az idők vihara, mint annyi más rendi kiváltságot, de most, amikor a polgári időszámítás 1926. évét írjuk, meg kellett érnünk azt is, hogy Németországban egy pár levitézlett nagyság a régi jogcím alapján követeli a „Juden abgabe“ rendszeresítését, mint egy olyan fáradság és munka nélkül kamatozó tőkét, amely föltétlen szükséges a megkopott hercegi koronák újraaranyozásához... Valóban szép és megható, hogy a kis német hercegecskék ilyen kegyesen megemlékeznek ״ kedves zsidóikról, és még nem felejtették el azokat a boldog szép időket, amikor még a zsidók vagyona ״ Vogelfrei“ volt. Az nem jut eszükbe, hogy a zsidóktól kapták a Bibliát, a Szentírást, az erkölcsi világ alaptörvényeit, ellenben számon tartják a zsidó adót. Ezek közül a nagy visszaemlékezők közül való Freiherr Schneck zu Schweinsberg, aki most a német köztársaságtól évi 70.95 aranymárkát követel ״ zsidójáradék“ fejében ! Hát ami azt illeti, soknak ugyan nem sok, de a né-met zsidók legyenek boldogok, hogy ilyen magas és „jól született“ (wohlgeboren) helyen egyáltalában még megemlékeznek róluk. Van azonban Németországon kívül is egy újabb zsidóadó-igénylő. Az illető úr egy dr. Stückelberg nevű baseli ügyvéd, akinek a felesége egy igen magasrangú hölgy, Folin von Breidenbach. Őnagysága, úgy látszik mésalliance-ot követett el, amikor a plebeius származású ügyvédhez feleségül ment, de valószínűleg őnagyságának sem volt előkelő nevén kívül más számbavehető hozománya. Az ügyvédnőnek most eszébe jutott, hogy hozományának van egy igen fontos része: a zsidó adó, amelyet nem szabad elévülni hagyni. Az ügyvéd úr most a porosz köztársaságtól neje őnagyságú jogigénye alapján 1D,30 aranymárkát követel évi járadékképpen. Szép is a tradíció, a hagyományok kügyeletes megőrzése, — főleg, ha egy kis pénz néz ki belőle !... 9. oldal A Nazkir dalosa Kántoroknak egy a sorsuk a szinmüvet székkel. Rohamosan sülyednek a feledés örvényébe. ״ Dem Mimen flicht die Nachwelt keine Kränze.“ Amig élnek, a bíborsugaras nap tündöklő fényében fürödnek, haláluk után a tömeg új csillagoknak hódol. Kivételt csak a nagy hivatásos mesterek alkotnak, azok, kik új csapásokon haladva törekednek a szent cél, az istentisztelet megnemesítése felé. Ilyen gondolatokkal eltelve tűnődtem e héten a Kerepegi-úti régi zsidótemetőben, mikor kibeleztem a minden idők egyik legnagyobb zsinagógái énekesmesterének, Fredmann Mór főkántornak elárvult sirkövét. Figyelmesen olvasom a sirkő feliratát. Született 1826 február 14-én. Éppen száz esztendeje. Mint nagy kántorok méltó tanítványa, kiknek sorában a halhatatlan Goldmark apja, a keszthelyi Szímcheluben első helyen tündöklő : nála a templomi funkció nem kereseti forrás volt, hanem élethivatás, melyet szives lélekkel szolgált Ami a költőnek a vers, a festőnek a kép, a szobrásznak a márvány, az volt számára a szentséges i1tentisztelet, amelyben zseniális egyéniségének áhitatos alázatát kinyilatkoztatta. Mélységes jámbor áhítattól eltelve, minden reménykedő vágyát és ég felé szárnyaló ihletettségét dalba öntötte, mely imává, istentiszteletté nemesült . Idegenkedett a belkantónak a zsinagógában való meghonosításától, mert féltette az igazi áhítatot a színészkedő dal-zsonglőrködés profanizációjától. A régimódi éneklés elvesztette létalapját a modern istentiszteletnél: jönnie kellett az ő inflációjának teremtő géniuszával és megalkotta művészi rátermeltségével sajátos, mégis mindent átfogó zsinagógai énekkultuszát. Találóan hirdeti azt sírköve: az ő dalművészete Kankan júsán másé dádások. Új, modern tartalommal töltötte meg a régi tradíciók szentelt edényét: az istentiszteletet Szentségtelen kézzel nem nyúlt a tradíciókhoz, a régi dallamokat nem engedte száműzni a zsinagógából, hanem tetszetős új köntösbe öltöztette azokat. Nem volt forradalmár, hanem csak továbbfejlesztő. A teremtő géniusztól megihletve alkotta meg egyedül azt a gyönyörű istentiszteletet, melynek a világon párja nincsen, mely a lelkek százezreit az igazi zsidó szent áhitat szárnyán emeli a végtelen magasságba : egy szebb, egy jobb, egy tisztább, egy szentebb légkörbe. Sokan már nem is tudják, hogy még ma is az ő szívbemocrkoló maszkír-melódiájával emlékezünk meg a főünnepek alkalmával legdrágábbjainkról. A ״ Ha az Isten kedves inkét“ kezdetű dalt ő zenésztette meg. Megérdemii, hogy kegyeletes megemlékezéssel 116- dőljünk most születése 100 éves évfordulóján. Abrahamsohn Manó pesti főkántor. --------------------- ־ - M Minden gyógyszertért a héten csupa burleszket játszunk!"•■I CHARLIE CHAPIN: GRAND HOTEL MUCSA, komédia 5 felvonásban.—TEMPÓS BIBERÓ11 Amerkai sportviejéték MOZGÓKÉPOTTHON 7 levonásban és még két nagyszerű burleszk. CAPITOL