Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1843. 1. félév (1-26. szám
1843-01-15 / 3. szám
Első félév. 1843. 3. VASÁRNAP. JANUARIUS’ ÚJPESTEN. 3(iik szám. Magyar«rs*ág. [Megyei közlések.] Kövesdről.(Hontmegyében.) Magasztalja a’ magyar egyház Kopácsi József herczegprimás és esztergomi érsek’ apostoli buzgóságát, hálával emlegeti a’ haza jeles tetteit, nagy áldozatait, mellyek igaz hazafiuságát tanúsítják,s azért méltó hálaadásra mindenkit köteleznek. De mi nem csak a’ romai közönséges anyaszentegyház’ hívei és országunk’ polgárai, hanem e herczegségének számtalan kegyelmeiben részesült alattvalói is, kétszeresen lekötelezve érezzük magunkat hálára. Ugyanis , századoktól fogva a’ jobbágyi munka, ’s egyéb tartozás minő- ’s mennyiségének bizonytalansága terhelő helységünket, 5 volt az, ki e’ tehertől fölmente, ’s egyezésünket aláírván, sorsunk’ javultát előmozdítani akarta. Illy földesúri kegyelem hamar megismerteté atyai szivét, és mi fiúi bizodalommal járulónk alázatos kérésünkkel elébe, hogy mivel egy negyedfél mázsás harangunk, mellyet őseink buzgósága ada nekünk által, elhasadván, a’ legközelebb múlt nyomasztó évek elégtelenekké tettek eldőndeink’ példáját annak helyrehozásában követhetni; méltóztatnék, erőtelen, de Isten’ dicsőségéért buzgó szándékunkat gyámolitani! Elég volt a jó herczegnek meghallani könyörgésünket, hogy egyszersmind megrendelje a’ harang’ átöntését. Nagyobb örvendezésünkre alig szolgált életünkben valami, mint kegyelmes földesurunknak szegény körünkben hódolhatni , főleg tudván, mikép egyedül szükséginken segitni akaró atyai szive vezérlése hozzánk, hogy azokat megismerje. ’S csakugyan nem nagy idő telt, semmi könyörgést sem várván, hogy Istenünket illőbb fényben, sziveinket hozzá inkább emelvén dicsérjük, díszes miseruhákkal ajándékozá meg egyházunkat. Volt továbbá egy, száz néhány éves forró óhajtása Kövesdnek, t. i. hajdankori érseke és földesura herczeg Eszterházy Imre prímástól (kit a’ veszprémi püspöki székből hozott által a’ gondviselés az esztergomi érseki kormányra) 1734ik évben csinos idomzatu uj templomot nyert lelki vigasztalásul , de e’ különben szép templomnak a' minden kebel-kivánta küldisze a’ torony mostanig hiányzott. All ez már most Isten’ dicsőségét hangoztatván, kebleket örvendeztetvén, ’s a’ táj’ díszét emelvén; áll, pedig minden könyörgést megelőző kegyelme által femért, urunknak. Mi annál nagyobb hálára kötelez bennünket, hogy a több ezer forintnyi atyai áldozatjához nem csak egy fillérünket sem kívánta, hanem templomunk’ más szükségein is adakozó keze segitni nem szűnik. Midőn így egyházunkróli gondoskodása nyilvánítja , miként szorgos ő a’ mindenható Isten’ imádó tiszteletére ébreszteni kebleinket, és hű vezérünkké lenni az üdvösség’ ösvényén; ugyanakkor, hogy azt annál tökéletesebben kereshessük, már az emberiség’eszméjével összefüggő bajainkat is atyai szivén hordja, sorsunkról, inkább mint min magunk, gondoskodik, így látta,miképen Garan’ folyama veszélylyel fenyegeti helységünket; hogy e’ veszélyt megelőzvén, tőlünk elhárítsa, nem késett hathatós fölszólalása által a’ nemes vmegyénél olly intézkedéseket eszközleni, mellyek bizton reményltetik a' folyam' szabályoztatását, és mi menekülendünk. Ugyanazon folyam határunkat ketté hasítván, egyik részének olly hasznát, miilyent lehetne, nem vehetjük, főkép ha partjait az túlhaladta, árja elől szénánkat menteni, késedelmessége miatt a’ mostani kompnak, rétjeinkre nem siethetünk, és már gyakorta csak a’ veszteséget láthatták kényes szemeink .A’ kegyes herczeg — bátor ott semmi földesúri telek sincs — szivére véve eme’ bajunkat is, és a’ Garan' két partját összekapcsolandó hid’ építését, nem tekintvén számtalan áldozatait, hogy jobbágyainak sorsán enyhítsen, és a’ közjóra nézvést is a’ közösülés’ akadályán segítsen, kegyelmes volt elrendelni. — Nem csoda tehát, hogy illy atya-földesúr alattvalóinak szivei telvék hálaérzelmekkel. Helyén lesz egypár példa, mikép azok nyilatkozának. Mikor a’ fönemlitett harangért esedezének a’ község’ elöljárói, e’ kérdésre : mi sikerrel végzők követségüket? felelé egy, csak ollya