Élelmezési Dolgozó, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Fokoztak harcokat az élelmezési dolgozók Az élelmezési dolgozók nemzetközi konferenciájáról Az Élelmiszer-, Dohány-, Szál­loda- és Rokonszakmák Dolgozói Szakszervezetei IX. nemzetközi konferenciája ez év november 18—25-ig Prágában ülésezett, amelyen 79 ország 29 millió szer­vezett dolgozójának 203 küldötte, és tizenhat nemzetközi szervezet képviselői vettek részt. Szakszervezetünket Balogh Károlyné főtitkár vezetésével öt­tagú delegáció képviselte, s kap­csolódott a konferencia sokoldalú munkájához. A konferencia olyan időszak­ban ült össze, amikor az emberi­ség reménye, a dolgozó, alkotó ember jövőbe vetett hite erősö­dik, amikor biztató jelek vannak arra, hogy a békés egymás mel­lett élés alternatívája hosszabb tá­von győzedelmeskedni látszik. Visszatekintve az elmúlt idő­szakra, a nemzetközi szakszerve­zeti mozgalmat az jellemzi, hogy az iparág dolgozói fokozták har­cukat, erőfeszítéseiket az emberi­ség túléléséért, azért, hogy a tu­dományos-technikai forradalom gyümölcsei az emberiséget szol­gálják, növeljék a dolgozók jólétét és garantálják a nemzetközi, gazdasági biztonságot. Ilyen mó­don harcolnak az új nemzetközi gazdasági rend megteremtéséért, a külső adóságok megszüntetésé­ért, azért a célért, hogy a dolgo­zók egyre növekvő szükségleteit biztosítsák gazdasági, társadalmi és politikai téren egyaránt. Fő témák a konferencián A konferencia főbb témája a következő volt: a technológiai fej­lődés következményei; a szak­­szervezetek feladatai a békéért fo­lyó harcban, és az új nemzetközi gazdasági rend megteremtéséért; a fejlődő országok adósságállo­mánya eltörléséért és a társadal­mi haladásért. Vitaindító előadások hangzot­tak el, hogy elősegítsék a témák alapos felülvizsgálását. Freddy Huck, a Francia Mezőgazdasági és Élelmezésipari Szakszervezet főtitkára bevezető előadásában többek között hangoztatta: a je­lenlegi helyzetben az emberiség fejlődése direkt módon kapcsoló­dik a tudományos-technikai forra­dalomhoz, amely óriási mérték­ben növelte a termelőerőket, és érezhető változásokat hozott az élelmiszer- és rokon szakmák te­rületén is. De ha a tudomány és technika az emberi erőfeszítés eredménye, akkor végső fokon az emberiséget kell hogy szolgálja. A kapitalista országokban az új technika alkalmazása közvetlen negatív hatással is van a dolgo­zókra, nő a munkanélküliség, csökken a vásárlóképesség, ve­szélyezteti a szociális vívmányo­kat. Ennek igaz oka azonban a társadalmi rendszerben rejlik. Az élelmiszer egyben fegyver is. Ma a világon 400 millió ember éhezik, egymilliárd alultáplált, másfél milliárd embernek nincs egészségügyi ellátása, és igen je­lentős az analfabéták száma. Nagy felelősség hárul ránk Balogh Károlyné, szakszerve­zetünk főtitkára, a Nemzetközi Szövetség Adminisztratív Bizott­ságának tagja, e napirend vitájá­­ban tájékoztatta a konferenciát a Magyarországon kialakult hely­zetről, a szakszervezeti mozgal­mat foglalkoztató főbb problé­mákról. Elmondotta, hogy Magyaror­szágon a szocializmus építése so­rán új szakaszhoz érkeztünk, melynek folyamán jelentős társa­dalompolitikai és gazdaságpoliti­kai kérdések várnak megoldásra. A társadalmi, gazdasági viszo­nyok átrendezése közvetlenül érinti a dolgozókat, és így meg­valósításukban nagy felelősség hárul a szakszervezeti mozgalom­ra is. Ennek megfelelően a felve­tődő kérdéseket a dolgozók bevo­násával a legdemokratikusabb módon kívánjuk megoldani. Ter­mészetes, hogy ehhez szükség van a társadalom minden szférá­jára kiterjedő — már korábban megkezdett — demokratizálási folyamat következetes végigvite­­lére. E munkánk eredményeként jöttek létre a vállalatoknál új ve­zetési formák, melyeknek kereté­ben a dolgozók által választott vállalati tanácsok, választott veze­tőségek irányítják a gazdálkodó egységeket, választják meg a vál­lalat igazgatóját. Létrehozásuk­ban a szakszervezetek is aktívan közreműködtek, hiszen létérde­künk a gazdálkodás eredményes­ségének javítása, amely elképzel­hetetlen a dolgozók irányításban való közvetlen részvétele nélkül. Egyértelmű, hogy ehhez a fo­lyamathoz a szakszervezeti moz­galom csak úgy tud érdemben csatlakozni, ha állandóan korsze­rűsíti munkamódszerét és mun­kastílusát. Mit jelent ez a gyakor­latban? Nélkülözhetetlenné vált a tagsággal folytatott mindenna­pos eszmecsere, vállalnunk kell a felelősséget és a vitát a társadal­munkban lezajló folyamatok megértetése érdekében, hiszen sokan vannak, akik ragaszkod­nak a régihez, félnek a változá­soktól. Tennünk kell ezt azért is, mert hazánkban a szakszerveze­tek nem egyszerűen végrehajtói, hanem felelős alkotói, formálói a politikának, és ezt a tevékenysé­güket a politikától nem függetle­nül, de feltétlenül önállóan vég­zik. Ehhez minden politikai, jogi és egyéb garancia biztosított. Mindezek egy sor — a szocialis­ta társadalomban eddig nem is­mert, vagy nem jelentkező — új problémát vetnek fel. Ilyen példá­ul: a munkaerő szerkezeti megújí­tása, amely munkaerő-átcsoporto­sítással, -átképzéssel jár. Meg kell szüntetni a gazdaságtalan, elavult technikával és technológiával dol­gozó üzemek termelését. Az itt felszabaduló munkaerőt a gazda­ságosan termelő ágazatokba kell átirányítani. Ezek a folyamatok szakszerve­zetünk aktív közreműködésével mennek végbe, amelyben termé­szetesen nem tévesztjük szem elől a dolgozók érdekvédelmét és azt, hogy az új helyzetben ered­ményes módszereket találjunk a foglalkoztatáspolitikában, az ár- és adórendszer korszerűsítésé­ben. A Venezuelai Élelmezésipari Szakszervezet főtitkára tartott vi­taindítót „Az új nemzetközi gaz­dasági rend létrehozásának szükségessége. A külföldi adós­ság és kamatok csökkentése, együttműködés a különböző or­szágok között” címmel. Értékelte és elemezte a gazdasági válság vi­lágméretű hatását, különös tekin­tettel a latin-amerikai országok helyzetére. A latin-amerikai or­szágok adósságukat nem tudják visszafizetni. A kereskedelmi be­vételek lényegesen csökkentek, miközben sokmilliárdos adósság­­halmaz gyűlt össze. Az exportcik­kek értéke egyre csökken, a beru­házások minimálisak, összességé­ben a kereskedelmi élet egyre rosszabb, a válság egyre mélyül, nfilven. A világgazdaság-politika nem kedvező a fejlődő országok szá­mára. A hozzászólók, mint Ko­lumbia, Guatemala, Argentína, Jamaica, Peru képviselői drámai hangon ecsetelték országuk hely­zetét. A haszon, a tőke kimenekül az országból, miközben nyers­anyagkincseiket mértéktelenül kizsákmányolják. „Gyermekeik hóna alatt kenyér helyett adósság van”. Peruban ezer anya közül 36 meghal a szülésben. Ezer gyer­mek közül 200 csak pár hónappal éli túl születését. A lakosság 38 százalékának nincs ivóvize. A dol­gozók csak másfél-két órai mun­káért járó bért kapnak az egész napi munkáért, a többi a tőkés zsebét dagasztja. Maximilian Morano, a 25 or­szágot tömörítő Latin-amerikai Élelmiszeripari Regionális Szer­vezetek főtitkára kiemelte: a la­kásgondok, az egészségügy, szo­ciális ellátás, az adósságok a dol­gozók vállán óriási teherként ne­hezednek. Az egyre romló gazda­sági helyzet egyenes következmé­nyei a sztrájkok, felkelések. Közö­sen lépnek fel az adósságok visz­­szafizetésének elutasításában, a szakszervezeti jogok védelmében, a bebörtönzött és megkínzott szakszervezeti vezetők szabadon bocsátása érdekében. A munkanélküliségről, az éh­ségről és a fajgyűlöletről tartott vitaindítót Menoukon, a Benini Élelmiszeripari Szakszervezet fő­titkára. Részletesen szólt az afri­kai éhség sújtotta területek, az ott élő népek és dolgozók tragikus helyzetéről, sorsuk kilátástalansá­­gáról, a kontinens mértéktelen ki­zsákmányolásáról. A szakszervezeti egység, a kö­zös akciók és a párbeszéd szüksé­gessége témájáról az Indiai Do­hányipari Szakszervezet főtitkára tartott bevezető előadást. Hang­súlyozta a közös szakszervezeti és politikai akarat szükségességét és jelentőségét. A munka során fon­tos a közös elhatározás, összehan­golás. Példaként említette a kör­nyezetvédelmi tevékenységet. Közös szakszervezeti tevékeny­ség szükséges a termelés alapjai­tól a szükségletek kielégítéséig. Ez tudja csak felvenni a versenyt a multinacionális vállalatok befo­lyása ellen. Kiemelte, hogy a fejlődő orszá­goknak 658 milliárd dollárt kellett volna kamatként visszafizetni, amire képtelenek. Az Angol Dohányipari Szak­­szervezet főtitkára hangoztatta: az egység útjainak indításaként a célt a békéért folytatott harcban kell megvalósítani. Legyen szoro­sabb a kapcsolat a szocialista, fej­lődő és a kapitalista országok szakszervezetei között, mert így tud megerősödni és erőre kapni a szakszervezet olyan területeken is, ahol a dolgozóknak nincs, vagy alig van joguk. A nemzetközi konferencia, a plenáris üléseken elhangzott álta­lános viták mellett szakmai, kon­tinentális, regionális üléseket is tartott, azzal a céllal, hogy felül­vizsgálják a VIII. moszkvai szak­mai konferencián elfogadott kö­vetelési programot, aktualizálják, pontosítsák a kor követelményei­nek megfelelően. Ezeken aktívan részt vettek a magyar delegáció tagjai is. Az üléseken elhangzott több száz javaslatot a szakmai bi­zottságok vezetői, a regionális, kontinentális ülések felelős alel­­nökei értékelik és felveszik a kö­vetelési programba. A konferencia végül megvá­lasztotta a nemzetközi szövetség vezető testületeit. A szövetség el­nöke Freddy Huck, a Francia Me­zőgazdasági és Élelmiszeripari Szakszervezet főtitkára, főtitkára Luise Martell Rose, a Latin-ame­rikai Élelmiszeripari Regionális Szervezet főtitkára lett. Az Admi­nisztratív Bizottság tagjává vá­lasztották Balogh Károlynét, szakszervezetünk főtitkárát. Blatonszky Kálmán Konzervesek Szocsiból A Szocsi Konzervipari Kombi­nát négy dolgozóját látta vendé­gül a Debreceni Tartósítóipari Kombinát ez év őszén. A vendé­geknek bemutattuk a vállalatról és gyártmányainkról készült vi­deofilmet, majd üzemlátogatáson ismerkedtek a gyárral, a hús­üzemmel, savanyítóüzemmel, le­­vesporüzemmel. A séta után a gyártmánybemutató teremben megkóstolták gyártmányainkat. Nagyon meg voltak elégedve a magyar ízekkel. Másnap a hűtő­raktárakat nézték meg. Nagy ér­deklődéssel figyelték a kukorica­vonalunk berendezéseit. Vendégeink elmondták, hogy nagyon tetszett a sok modern fel­­dolgozóvonal, ami a nehéz fizikai munkától mentesíti vállalatunk dolgozóit. Elismerésüket fejezték ki termékeinkről, egyben sajnála­tukat fejezték ki, hogy lakóhelyük környékén nem tudják ezeket a termékeket megvásárolni. Bíró Gábor hűtőgépház-vezető * * * A Szocsiból érkező szakmai csoport tagjai négy napon át a Hajdú-Bihar megyei ÉDOSZ ven­dégei voltak. A szakmai tapaszta­latszerzést követően két napon (szombat, vasárnap) Debrecen és Hortobágy nevezetességeit mu­tattuk meg vendégeinknek. Tet­szett nekik Debrecen tisztasága, és a jó áruellátás, a kedvesség, fi­gyelmesség a kiszolgálás során. Vasárnap a Hortobágy felé tar­tott utunk. Gyönyörű napsütés­ben — számukra egy kicsit hű­vösnek tűnő időben — sétát tet­tünk a Nemzeti Parkban. Szó volt a békéről, a barátságról. Igazi baráti hangulat alakult ki. Varga Istvánné megyei titkár ismét a gyárban A Mátravidéki Cukorgyárak hatvani gyárának vezetősége no­vember második felében a Hatva­ni Cukor-, Konzervgyár művelő­dési otthonában rendezte meg a nyugdíjas-találkozót, melyen Lang Károly tiszb-titkár köszön­tötte az egybegyűlteket. A gyár helyzetéről, fejlődéséről Gergely Mihály gyárigazgató tar­tott tájékoztatót, melyet üzemláto­gatás is követett, így az ismerte­tőkkel a gyakorlatban is meggyő­ződhettek a helyszínen. A gyárlátogatás után a fővárosi művészek másfél órán keresztül szórakoztatták a mintegy másfél száz nyugdíjast. A műsorban töb­bek között felléptek: Zsadon Andrea, Aradszky László, Mol­nár Júlia nóta- és táncdaléneke­­sek, Angyal János parodista, va­lamint Kovács Magda zongorista. A műsort közös vacsora és ze­nés szórakozás követte. Szűcs Ferenc Tisztességet parancsoló nyugdíjasok Most sajnáltam csak igazán, hogy nem vitt utam hamarabb Kiskunhalasra, a baromfi-feldol­gozó vállalathoz. — Pedig küldtünk meghívót a kétévenként megrendezésre ke­rülő nyugdíjas-találkozónkra — mondotta kissé szemrehányóan Lajtai Benőné, a vállalat szb-tit­­kára. — Hogy kétévenként találko­zunk annak az az oka, hogy nincs olyan helyünk, ahol egyszerre 360-an összegyűlhetnénk. Az idén szerencsére a Tisztiház klubjában tarthattuk a találkozót. — Felmértük, ki tud részt ven­ni a találkozón. 265-en jelezték vissza a meghívót igennel. Aki nem jöhetett betegsége, egyéb el­foglaltsága miatt, arról sem feled­keztünk el. Ezenkívül minden ka­rácsonyra fél kiló szaloncukrot, s ezer-ezerötszáz forintot kapnak nyugdíjasaink ajándékként. Dif­ferenciálunk. Ugyanis akik régeb­ben mentek el, kevesebb a nyug­díjuk, jobban rászorultak és töb­bet kapnak ez alkalommal. — A vállalatnál fogadtuk ked­ves vendégeinket. Fehér köpenyt vettek fel és 10-15-ös kis csopor­tokban végigmentek az üzemen. Aztán előálltak az autóbuszok, s azzal mentünk át a Tisztiházba. Már itt kezdődött a jó hangulat, ismerősökkel, barátokkal talál­kozva elbeszélgettek, ki mit látott, hogyan dolgoznak az őket köve­tők?! Aztán a szépen terített asz­taloknál helyet foglaltak. Igazga­tónk, Forgács Péter tájékoztatást adott a vállalat gazdasági ered­ményeiről, gondjairól. Megkérte a jelenlévőket, akik úgy érzik, hogy van erejük, kedvük, és még szíve­sen tevékenykednének, jöjjenek dolgozni. Szükségünk van tapasz­talataikra, szaktudásukra. Na­gyon hiányoznak a gyárban. — Itt nem kell félni az elbocsá­tásoktól? Sok helyütt hallottam, hogy a nyugdíjas dolgozóktól vál­nak meg leghamarabb. — Szó sincs róla — mondja az szb titkár —, mi 40-50 nyugdíjast inkább fel akarunk venni. Az nem kizárt, hogy minőségi cserét hajtunk végre, de hát ezt másfél éve csináljuk! Akinek többszöri bejegyzése van a munkakönyvé­ben, nyilván nem kell nálunk sem. — Az este kellemes óráiról szóljunk — kérem. — Kiskunhalas szülötte, Pus­kás Sándor, a népszerű énekmű­vész, fiával együtt adott műsort. Szép, kellemes órákat tölthettünk ezen az estén. Emléklapot és ezer forint jutal­mat kaptak hatan, akik már 40 éve szakszervezeti tagok. Varga Jánost felesége, hű asszonya toló­kocsiban hozta el a találkozóra. De nemcsak kettőjük szemébe szökött könny, amikor az okleve­let és az ajándékot átvette. * * * Ez csak egy eseménye volt a vállalati szakszervezeti bizottság idősebbekkel való melegszívű tö­rődésének. A részükre szervezett kirándulásokon is hasonló gon­doskodással veszik körül őket. Ezt így kívánja az emberség, a becsület, a tisztesség! — Sz — Új üdülő Szegeden Az ÉDOSZ is alapító tag „Forrás" néven SZOT gyógy­szálló nyitotta meg kapuit Szege­den, a Tisza bal partján. A város és a meleg vizes üdülés kedvelői régóta várták ezt. Szegeden és környékén mintegy fél évszázada bukkantak az első hőforrásokra, amelyeket azóta már sokoldalúan hasznosítanak. Az alapkövet 1985 májusában rakták le és ezután két és fél év alatt felépült a szálló. Hét szak­­szervezet, az ÉDOSZ, Építők, ÉPVDSZ, Művész, Postás, Ruhá­zati, és Vegyész adták össze a ki­vitelezéshez szükséges 255 millió forintot. A háromszintes, 150 szobás szálló 300 személyt képes fogadni (nyáron 600 fő), akiket 600 adagos konyha lát el a nap minden órájá­ban. Az előcsarnok egy lambériá­zott társalgóba nyitik, amelyet siklósi márvány díszít. A 120 sze­mélyt befogadó presszót napköz­ben a szegediek is igénybe vehe­tik. Az elegáns és célszerűen be­rendezett szobákban tv és rádió áll a vendégek rendelkezésére. A szálló gyógyászati részlegé­ben két reumatológus orvos és 18 asszisztens foglalkozik a betegek­kel. A szállóban úszó-, illetve gyógymedencék állnak a vendé­gek rendelkezésére. Ehhez a rész­hez tartozik az orvosi rendelő, a fizikoterápiás és iszapkezelő, a súlyfürdő, a masszásrészleg, a szolárium, valamint egy kondicio­nálóterem. Ezenkívül a beutaltak felkereshetik a szálló közvetlen szomszédságában lévő fedett ter­málfürdőt és nyáron a tiszai strandot. A város első gyógyszállója olyan gazdag kulturális és szóra­koztató programokat is kínál, mint az Újvidékre (Jugoszlávia) és Temesvárra (Románia) történő kirándulások. A környék neveze­tességei — mint a Pusztaszeri Emlékpart, dorozsmai Sziksósfür­dő, a Nemzeti Színház és Kisszín­­ház előadásai, nyáron a Szabadté­ri Játékok rendezvényei, a híres Somogyi Könyvtár, a Móra Mú­zeum stb. A szállón belül nyert el­helyezést egy jól felszerelt könyv­tár, játékterem és gyermekfoglal­koztató is. Az új gyógyüdülő felkészülten és szeretettel várja a gyógyulni és kikapcsolódni vágyó élelmezés­ipari beutaltakat Szegeden, a „napfény városában”. Csikós Mihály

Next