Élelmezési Dolgozó, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Fokoztak harcokat az élelmezési dolgozók Az élelmezési dolgozók nemzetközi konferenciájáról Az Élelmiszer-, Dohány-, Szálloda- és Rokonszakmák Dolgozói Szakszervezetei IX. nemzetközi konferenciája ez év november 18—25-ig Prágában ülésezett, amelyen 79 ország 29 millió szervezett dolgozójának 203 küldötte, és tizenhat nemzetközi szervezet képviselői vettek részt. Szakszervezetünket Balogh Károlyné főtitkár vezetésével öttagú delegáció képviselte, s kapcsolódott a konferencia sokoldalú munkájához. A konferencia olyan időszakban ült össze, amikor az emberiség reménye, a dolgozó, alkotó ember jövőbe vetett hite erősödik, amikor biztató jelek vannak arra, hogy a békés egymás mellett élés alternatívája hosszabb távon győzedelmeskedni látszik. Visszatekintve az elmúlt időszakra, a nemzetközi szakszervezeti mozgalmat az jellemzi, hogy az iparág dolgozói fokozták harcukat, erőfeszítéseiket az emberiség túléléséért, azért, hogy a tudományos-technikai forradalom gyümölcsei az emberiséget szolgálják, növeljék a dolgozók jólétét és garantálják a nemzetközi, gazdasági biztonságot. Ilyen módon harcolnak az új nemzetközi gazdasági rend megteremtéséért, a külső adóságok megszüntetéséért, azért a célért, hogy a dolgozók egyre növekvő szükségleteit biztosítsák gazdasági, társadalmi és politikai téren egyaránt. Fő témák a konferencián A konferencia főbb témája a következő volt: a technológiai fejlődés következményei; a szakszervezetek feladatai a békéért folyó harcban, és az új nemzetközi gazdasági rend megteremtéséért; a fejlődő országok adósságállománya eltörléséért és a társadalmi haladásért. Vitaindító előadások hangzottak el, hogy elősegítsék a témák alapos felülvizsgálását. Freddy Huck, a Francia Mezőgazdasági és Élelmezésipari Szakszervezet főtitkára bevezető előadásában többek között hangoztatta: a jelenlegi helyzetben az emberiség fejlődése direkt módon kapcsolódik a tudományos-technikai forradalomhoz, amely óriási mértékben növelte a termelőerőket, és érezhető változásokat hozott az élelmiszer- és rokon szakmák területén is. De ha a tudomány és technika az emberi erőfeszítés eredménye, akkor végső fokon az emberiséget kell hogy szolgálja. A kapitalista országokban az új technika alkalmazása közvetlen negatív hatással is van a dolgozókra, nő a munkanélküliség, csökken a vásárlóképesség, veszélyezteti a szociális vívmányokat. Ennek igaz oka azonban a társadalmi rendszerben rejlik. Az élelmiszer egyben fegyver is. Ma a világon 400 millió ember éhezik, egymilliárd alultáplált, másfél milliárd embernek nincs egészségügyi ellátása, és igen jelentős az analfabéták száma. Nagy felelősség hárul ránk Balogh Károlyné, szakszervezetünk főtitkára, a Nemzetközi Szövetség Adminisztratív Bizottságának tagja, e napirend vitájában tájékoztatta a konferenciát a Magyarországon kialakult helyzetről, a szakszervezeti mozgalmat foglalkoztató főbb problémákról. Elmondotta, hogy Magyarországon a szocializmus építése során új szakaszhoz érkeztünk, melynek folyamán jelentős társadalompolitikai és gazdaságpolitikai kérdések várnak megoldásra. A társadalmi, gazdasági viszonyok átrendezése közvetlenül érinti a dolgozókat, és így megvalósításukban nagy felelősség hárul a szakszervezeti mozgalomra is. Ennek megfelelően a felvetődő kérdéseket a dolgozók bevonásával a legdemokratikusabb módon kívánjuk megoldani. Természetes, hogy ehhez szükség van a társadalom minden szférájára kiterjedő — már korábban megkezdett — demokratizálási folyamat következetes végigvitelére. E munkánk eredményeként jöttek létre a vállalatoknál új vezetési formák, melyeknek keretében a dolgozók által választott vállalati tanácsok, választott vezetőségek irányítják a gazdálkodó egységeket, választják meg a vállalat igazgatóját. Létrehozásukban a szakszervezetek is aktívan közreműködtek, hiszen létérdekünk a gazdálkodás eredményességének javítása, amely elképzelhetetlen a dolgozók irányításban való közvetlen részvétele nélkül. Egyértelmű, hogy ehhez a folyamathoz a szakszervezeti mozgalom csak úgy tud érdemben csatlakozni, ha állandóan korszerűsíti munkamódszerét és munkastílusát. Mit jelent ez a gyakorlatban? Nélkülözhetetlenné vált a tagsággal folytatott mindennapos eszmecsere, vállalnunk kell a felelősséget és a vitát a társadalmunkban lezajló folyamatok megértetése érdekében, hiszen sokan vannak, akik ragaszkodnak a régihez, félnek a változásoktól. Tennünk kell ezt azért is, mert hazánkban a szakszervezetek nem egyszerűen végrehajtói, hanem felelős alkotói, formálói a politikának, és ezt a tevékenységüket a politikától nem függetlenül, de feltétlenül önállóan végzik. Ehhez minden politikai, jogi és egyéb garancia biztosított. Mindezek egy sor — a szocialista társadalomban eddig nem ismert, vagy nem jelentkező — új problémát vetnek fel. Ilyen például: a munkaerő szerkezeti megújítása, amely munkaerő-átcsoportosítással, -átképzéssel jár. Meg kell szüntetni a gazdaságtalan, elavult technikával és technológiával dolgozó üzemek termelését. Az itt felszabaduló munkaerőt a gazdaságosan termelő ágazatokba kell átirányítani. Ezek a folyamatok szakszervezetünk aktív közreműködésével mennek végbe, amelyben természetesen nem tévesztjük szem elől a dolgozók érdekvédelmét és azt, hogy az új helyzetben eredményes módszereket találjunk a foglalkoztatáspolitikában, az ár- és adórendszer korszerűsítésében. A Venezuelai Élelmezésipari Szakszervezet főtitkára tartott vitaindítót „Az új nemzetközi gazdasági rend létrehozásának szükségessége. A külföldi adósság és kamatok csökkentése, együttműködés a különböző országok között” címmel. Értékelte és elemezte a gazdasági válság világméretű hatását, különös tekintettel a latin-amerikai országok helyzetére. A latin-amerikai országok adósságukat nem tudják visszafizetni. A kereskedelmi bevételek lényegesen csökkentek, miközben sokmilliárdos adóssághalmaz gyűlt össze. Az exportcikkek értéke egyre csökken, a beruházások minimálisak, összességében a kereskedelmi élet egyre rosszabb, a válság egyre mélyül, nfilven. A világgazdaság-politika nem kedvező a fejlődő országok számára. A hozzászólók, mint Kolumbia, Guatemala, Argentína, Jamaica, Peru képviselői drámai hangon ecsetelték országuk helyzetét. A haszon, a tőke kimenekül az országból, miközben nyersanyagkincseiket mértéktelenül kizsákmányolják. „Gyermekeik hóna alatt kenyér helyett adósság van”. Peruban ezer anya közül 36 meghal a szülésben. Ezer gyermek közül 200 csak pár hónappal éli túl születését. A lakosság 38 százalékának nincs ivóvize. A dolgozók csak másfél-két órai munkáért járó bért kapnak az egész napi munkáért, a többi a tőkés zsebét dagasztja. Maximilian Morano, a 25 országot tömörítő Latin-amerikai Élelmiszeripari Regionális Szervezetek főtitkára kiemelte: a lakásgondok, az egészségügy, szociális ellátás, az adósságok a dolgozók vállán óriási teherként nehezednek. Az egyre romló gazdasági helyzet egyenes következményei a sztrájkok, felkelések. Közösen lépnek fel az adósságok viszszafizetésének elutasításában, a szakszervezeti jogok védelmében, a bebörtönzött és megkínzott szakszervezeti vezetők szabadon bocsátása érdekében. A munkanélküliségről, az éhségről és a fajgyűlöletről tartott vitaindítót Menoukon, a Benini Élelmiszeripari Szakszervezet főtitkára. Részletesen szólt az afrikai éhség sújtotta területek, az ott élő népek és dolgozók tragikus helyzetéről, sorsuk kilátástalanságáról, a kontinens mértéktelen kizsákmányolásáról. A szakszervezeti egység, a közös akciók és a párbeszéd szükségessége témájáról az Indiai Dohányipari Szakszervezet főtitkára tartott bevezető előadást. Hangsúlyozta a közös szakszervezeti és politikai akarat szükségességét és jelentőségét. A munka során fontos a közös elhatározás, összehangolás. Példaként említette a környezetvédelmi tevékenységet. Közös szakszervezeti tevékenység szükséges a termelés alapjaitól a szükségletek kielégítéséig. Ez tudja csak felvenni a versenyt a multinacionális vállalatok befolyása ellen. Kiemelte, hogy a fejlődő országoknak 658 milliárd dollárt kellett volna kamatként visszafizetni, amire képtelenek. Az Angol Dohányipari Szakszervezet főtitkára hangoztatta: az egység útjainak indításaként a célt a békéért folytatott harcban kell megvalósítani. Legyen szorosabb a kapcsolat a szocialista, fejlődő és a kapitalista országok szakszervezetei között, mert így tud megerősödni és erőre kapni a szakszervezet olyan területeken is, ahol a dolgozóknak nincs, vagy alig van joguk. A nemzetközi konferencia, a plenáris üléseken elhangzott általános viták mellett szakmai, kontinentális, regionális üléseket is tartott, azzal a céllal, hogy felülvizsgálják a VIII. moszkvai szakmai konferencián elfogadott követelési programot, aktualizálják, pontosítsák a kor követelményeinek megfelelően. Ezeken aktívan részt vettek a magyar delegáció tagjai is. Az üléseken elhangzott több száz javaslatot a szakmai bizottságok vezetői, a regionális, kontinentális ülések felelős alelnökei értékelik és felveszik a követelési programba. A konferencia végül megválasztotta a nemzetközi szövetség vezető testületeit. A szövetség elnöke Freddy Huck, a Francia Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakszervezet főtitkára, főtitkára Luise Martell Rose, a Latin-amerikai Élelmiszeripari Regionális Szervezet főtitkára lett. Az Adminisztratív Bizottság tagjává választották Balogh Károlynét, szakszervezetünk főtitkárát. Blatonszky Kálmán Konzervesek Szocsiból A Szocsi Konzervipari Kombinát négy dolgozóját látta vendégül a Debreceni Tartósítóipari Kombinát ez év őszén. A vendégeknek bemutattuk a vállalatról és gyártmányainkról készült videofilmet, majd üzemlátogatáson ismerkedtek a gyárral, a húsüzemmel, savanyítóüzemmel, levesporüzemmel. A séta után a gyártmánybemutató teremben megkóstolták gyártmányainkat. Nagyon meg voltak elégedve a magyar ízekkel. Másnap a hűtőraktárakat nézték meg. Nagy érdeklődéssel figyelték a kukoricavonalunk berendezéseit. Vendégeink elmondták, hogy nagyon tetszett a sok modern feldolgozóvonal, ami a nehéz fizikai munkától mentesíti vállalatunk dolgozóit. Elismerésüket fejezték ki termékeinkről, egyben sajnálatukat fejezték ki, hogy lakóhelyük környékén nem tudják ezeket a termékeket megvásárolni. Bíró Gábor hűtőgépház-vezető * * * A Szocsiból érkező szakmai csoport tagjai négy napon át a Hajdú-Bihar megyei ÉDOSZ vendégei voltak. A szakmai tapasztalatszerzést követően két napon (szombat, vasárnap) Debrecen és Hortobágy nevezetességeit mutattuk meg vendégeinknek. Tetszett nekik Debrecen tisztasága, és a jó áruellátás, a kedvesség, figyelmesség a kiszolgálás során. Vasárnap a Hortobágy felé tartott utunk. Gyönyörű napsütésben — számukra egy kicsit hűvösnek tűnő időben — sétát tettünk a Nemzeti Parkban. Szó volt a békéről, a barátságról. Igazi baráti hangulat alakult ki. Varga Istvánné megyei titkár ismét a gyárban A Mátravidéki Cukorgyárak hatvani gyárának vezetősége november második felében a Hatvani Cukor-, Konzervgyár művelődési otthonában rendezte meg a nyugdíjas-találkozót, melyen Lang Károly tiszb-titkár köszöntötte az egybegyűlteket. A gyár helyzetéről, fejlődéséről Gergely Mihály gyárigazgató tartott tájékoztatót, melyet üzemlátogatás is követett, így az ismertetőkkel a gyakorlatban is meggyőződhettek a helyszínen. A gyárlátogatás után a fővárosi művészek másfél órán keresztül szórakoztatták a mintegy másfél száz nyugdíjast. A műsorban többek között felléptek: Zsadon Andrea, Aradszky László, Molnár Júlia nóta- és táncdalénekesek, Angyal János parodista, valamint Kovács Magda zongorista. A műsort közös vacsora és zenés szórakozás követte. Szűcs Ferenc Tisztességet parancsoló nyugdíjasok Most sajnáltam csak igazán, hogy nem vitt utam hamarabb Kiskunhalasra, a baromfi-feldolgozó vállalathoz. — Pedig küldtünk meghívót a kétévenként megrendezésre kerülő nyugdíjas-találkozónkra — mondotta kissé szemrehányóan Lajtai Benőné, a vállalat szb-titkára. — Hogy kétévenként találkozunk annak az az oka, hogy nincs olyan helyünk, ahol egyszerre 360-an összegyűlhetnénk. Az idén szerencsére a Tisztiház klubjában tarthattuk a találkozót. — Felmértük, ki tud részt venni a találkozón. 265-en jelezték vissza a meghívót igennel. Aki nem jöhetett betegsége, egyéb elfoglaltsága miatt, arról sem feledkeztünk el. Ezenkívül minden karácsonyra fél kiló szaloncukrot, s ezer-ezerötszáz forintot kapnak nyugdíjasaink ajándékként. Differenciálunk. Ugyanis akik régebben mentek el, kevesebb a nyugdíjuk, jobban rászorultak és többet kapnak ez alkalommal. — A vállalatnál fogadtuk kedves vendégeinket. Fehér köpenyt vettek fel és 10-15-ös kis csoportokban végigmentek az üzemen. Aztán előálltak az autóbuszok, s azzal mentünk át a Tisztiházba. Már itt kezdődött a jó hangulat, ismerősökkel, barátokkal találkozva elbeszélgettek, ki mit látott, hogyan dolgoznak az őket követők?! Aztán a szépen terített asztaloknál helyet foglaltak. Igazgatónk, Forgács Péter tájékoztatást adott a vállalat gazdasági eredményeiről, gondjairól. Megkérte a jelenlévőket, akik úgy érzik, hogy van erejük, kedvük, és még szívesen tevékenykednének, jöjjenek dolgozni. Szükségünk van tapasztalataikra, szaktudásukra. Nagyon hiányoznak a gyárban. — Itt nem kell félni az elbocsátásoktól? Sok helyütt hallottam, hogy a nyugdíjas dolgozóktól válnak meg leghamarabb. — Szó sincs róla — mondja az szb titkár —, mi 40-50 nyugdíjast inkább fel akarunk venni. Az nem kizárt, hogy minőségi cserét hajtunk végre, de hát ezt másfél éve csináljuk! Akinek többszöri bejegyzése van a munkakönyvében, nyilván nem kell nálunk sem. — Az este kellemes óráiról szóljunk — kérem. — Kiskunhalas szülötte, Puskás Sándor, a népszerű énekművész, fiával együtt adott műsort. Szép, kellemes órákat tölthettünk ezen az estén. Emléklapot és ezer forint jutalmat kaptak hatan, akik már 40 éve szakszervezeti tagok. Varga Jánost felesége, hű asszonya tolókocsiban hozta el a találkozóra. De nemcsak kettőjük szemébe szökött könny, amikor az oklevelet és az ajándékot átvette. * * * Ez csak egy eseménye volt a vállalati szakszervezeti bizottság idősebbekkel való melegszívű törődésének. A részükre szervezett kirándulásokon is hasonló gondoskodással veszik körül őket. Ezt így kívánja az emberség, a becsület, a tisztesség! — Sz — Új üdülő Szegeden Az ÉDOSZ is alapító tag „Forrás" néven SZOT gyógyszálló nyitotta meg kapuit Szegeden, a Tisza bal partján. A város és a meleg vizes üdülés kedvelői régóta várták ezt. Szegeden és környékén mintegy fél évszázada bukkantak az első hőforrásokra, amelyeket azóta már sokoldalúan hasznosítanak. Az alapkövet 1985 májusában rakták le és ezután két és fél év alatt felépült a szálló. Hét szakszervezet, az ÉDOSZ, Építők, ÉPVDSZ, Művész, Postás, Ruházati, és Vegyész adták össze a kivitelezéshez szükséges 255 millió forintot. A háromszintes, 150 szobás szálló 300 személyt képes fogadni (nyáron 600 fő), akiket 600 adagos konyha lát el a nap minden órájában. Az előcsarnok egy lambériázott társalgóba nyitik, amelyet siklósi márvány díszít. A 120 személyt befogadó presszót napközben a szegediek is igénybe vehetik. Az elegáns és célszerűen berendezett szobákban tv és rádió áll a vendégek rendelkezésére. A szálló gyógyászati részlegében két reumatológus orvos és 18 asszisztens foglalkozik a betegekkel. A szállóban úszó-, illetve gyógymedencék állnak a vendégek rendelkezésére. Ehhez a részhez tartozik az orvosi rendelő, a fizikoterápiás és iszapkezelő, a súlyfürdő, a masszásrészleg, a szolárium, valamint egy kondicionálóterem. Ezenkívül a beutaltak felkereshetik a szálló közvetlen szomszédságában lévő fedett termálfürdőt és nyáron a tiszai strandot. A város első gyógyszállója olyan gazdag kulturális és szórakoztató programokat is kínál, mint az Újvidékre (Jugoszlávia) és Temesvárra (Románia) történő kirándulások. A környék nevezetességei — mint a Pusztaszeri Emlékpart, dorozsmai Sziksósfürdő, a Nemzeti Színház és Kisszínház előadásai, nyáron a Szabadtéri Játékok rendezvényei, a híres Somogyi Könyvtár, a Móra Múzeum stb. A szállón belül nyert elhelyezést egy jól felszerelt könyvtár, játékterem és gyermekfoglalkoztató is. Az új gyógyüdülő felkészülten és szeretettel várja a gyógyulni és kikapcsolódni vágyó élelmezésipari beutaltakat Szegeden, a „napfény városában”. Csikós Mihály