Élet és Tudomány, 1983. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-25 / 12. szám
két perc alatt megváltoztassák. A hátsó színpadon berendezett padozatot az előadás szünetében rátolhatják majd a színpadra, s lesüllyeszthetik a színpad megszokott szintjére. A forgótárcsát pedig forgószínpadként használhatják : elfordításával előadás közben is válthatják majd a helyszínt. Nagyon célszerű lesz a díszletek előkészítésére szolgáló rendszer is. A festőműhely a színpad mögötti épületrész felső emeletén van. Onnan egy aknán keresztül ereszthetik majd le a színpad szintjére az éppen elkészült díszleteket. A kellékeket a pincében tárolják, s ott vannak az asztalos- és a különféle javítóműhelyek is. Ezek és a színpad szintje között két nagy teherbírású felvonó teremt majd kapcsolatot. Nyitás: 1984 őszén Operaházunk üzemháza 1981-ben elkészült; ez az Operával szemben, a Hajós utca túloldalán van. Az Opera épületéből az üzemházba telepítették át az igazgatási és az adminisztrációs helyiségeket és több próbaterem is ott kapott helyet. Ez tette lehetővé, hogy az Opera néhány terét — például a hátsó színpadját — átrendezzék, kibővítsék. Az üzemház gázkazánjai fűtik — az üzemházon kívül — az Operát és az Opera Dalszínház utcai klubját is. Az Operaház pincéjébe, a régi kazánház helyére klímaberendezést telepítenek. Ez a nézőteret télen meleg, nyáron pedig kellemesen hűvös és kellően nedves és szűrt levegővel látja majd el. Operaházunk 100. születésnapján, 1984. szeptember 27-én fogadja majd ismét a zene barátait. Hogy mit tapasztal, mi újat lát majd az odalátogató? A patinás épület sem kívül, sem belül nem változók meg — erre gondosan ügyelnek. Ám a megkopott falak, díszek és burkolatok eredeti szépségükben mutatkoznak majd. A földszinten, az új széksorok között könnyebben közlekedhetünk, mint eddig, ott ugyanis — a tűzvédelmi előírások miatt — 120-szal kevesebb széket helyeznek el. A levegő — az új klímaberendezés jóvoltából — „könnyebb” lesz. S végül a tetőtől talpig újjávarázsolt színpadon remélhetően még látványosabb előadásokat láthatunk majd, mint amilyeneket a régi színpadon láttunk. Enyedy László A régi színpadgép „megmentett” részei. Képünk 1983 januárjában készült (Bojtár Ottó felvételei) :i»« Egy fél évtizeddel ezelőtt, lapunk 1978. évi 12. számában részletesen bemutattuk a nevét irodalmunkba és színháztörténetünkbe is beleíró Justh Zsigmond (1863—1894) életművét. Akkor azt kellett mondanunk, hogy a maga korában nagyon híres pusztaszenttornyai nyitott színházépületről nincs pontos ábrázolásunk. Nos, azóta e cikkünk szerzője rábukkant egy eddig ismeretlen fényképre ... . Justh Zsigmondnak 1941- ben feltárt hagyatékában néhány érdekes album is akadt: naplórészletek, az író valamelyik művéről összegyűjtött bírálatok, fényképek följegyzések sorakoztak bennük. 1975-ben előkerült a Justh életének utolsó két esztendejében készült vaskos kötet is. Lapjain egyebeken kívül a Pusztaszenttornyán vendégeskedő magyar és külföldi művészbarátok bejegyzéseit látjuk. Volt, aki kedves mondatokat írt bele, volt, aki valamilyen dallam kottasorát jegyezte be az albumba, vagy a fényképét hagyta benne emlékül. Az egyik oldalról Stróbl Alajosnak sóskúti kőből faragott Jászai Mari-szobra néz ránk . Elektraként ábrázolja a művésznőt, aki e kedves szerepét Justh parkjában is el akarta játszani. E parkban kapott helyet Stróbl egyik tanulmánya is: ezt az Arany-szobor mellékalakjához, Toldihoz készítette — Németh István gányoslegényről. Ott van az albumban a festőbarátnak, Mednyánszky Lászlónak, aztán a francia festőakadémia egyetlen akkori női tagjának, Ruth Merciernek meg amerikai és spanyol kollégájuknak, Edwin Weeresnek és Carbonero Morenának az aláírása, s bejegyzések arról, hogy ecsetjükkel megörökítették a környék szépségeit. Feszty Árpád ott is készített vázlatokat a körképéhez. Néhány műnek a fotója szintén belekerült az albumba — az idő ugyan megfakította őket, de Justh bejegyzéseiből tudjuk, hogy tárgyuk a kukoricafosztás, a környék egy pusztarészlete vagy egy gányó csárdás pillanata. Benne van az albumban Szamossy Lászlónak, Munkácsy tanítványának egy csabacsüdi pásztorfiút ábrázoló rajza és egy ismeretlen kéztől való Justh-arckép is. A legkedvesebb emlékek a színházhoz, pontosabban a színházakhoz kötődnek. Mert Justhnak két színháza volt! Az elsőt egy régi üvegházból alakíttatta át. Ennek belseje látható az 1. képünkön. Ott Shakespeare vígjátékát, A makrancos hölgyet, Moliére Képzelt betegét, Czóbel Minka Délibáb című művét és Justh néhány egyfelvonásosát, jelenetét játszották a kortársaktól felsőfokú jelzőkkel illetett parasztszínészek. A közönség a kastély vendégeiből ss ILYEN VOLT A