Élet és Tudomány, 1991. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-01 / 44. szám
L ÉS DR. KONCZWALD LÁSZLÓ FŐORVOSSAL , anyja révén semmi esélye sem lenne arra, hogy megfoganjon. A halott embernek nem származik kára abból, hogy valamelyik szervét egy élő embertársába ültetik át. Élő emberből való átültetés esetén azonban többé-kevésbé csökken a szervet adományozó szervezet biológiai értéke, ezért ilyen szívességre rendszerint csak rokonok, jobbára a legközelebbi rokonok (szülő, testvér és gyermek) között kerül sor. Különleges esetnek számít a kihordómegszülő anya, mert szívességi alapon egy idegen nő is vállalkozhat arra, hogy vállalja egy számára genetikailag idegen magzat kihordásával és megszülésével járó kockázatot, merthogy a terhességnek és a szülésnek is van bizonyos kockázata, lehet előre nem látható szövődménye, mint azt számos példa tanúsítja. Nem véletlen, hogy az orvosok számára fontos követelmény az olyan jogi szabályozás, amely megóvja a szabályszerűen eljáró, nem hibázó orvost az esetleges szövődmények kapcsán támadó jogi bonyodalmaktól. A testen kívül (azaz in vitro körülmények között) való megtermékenyítés alkalmával tehát nemcsak a petesejttel meg a spermával foglalatoskodó és a megtermékenyítést előidéző biológus szerepe értékelődik fel, hanem a jogászoké is, hiszen az ő dolguk az, hogy a béranyaság (hadd használjam ezúttal mégiscsak ezt a szót) jogi kereteit megformálják. - Milyen jogi föltételei vannak a szívességi alapon kötött egyezségnek? Dr. Ádám György: - A civil társadalmakban az állampolgári jogok közé tartozik a szívességi magatartás. Például egy erőmű építése ellen tüntetők is szívességi magatartást tanúsítanak, hiszen senki sem fizet nekik ezért, közvetlen érdekük sem okvetlenül fűződik hozzá, sőt, egyenest kockáztathatják a testi épségüket és az életüket, mert a szétoszlatásukra kivezényelt erők olyan eszközöket vethetnek be ellenük, amelynek sérülést, esetleg halált okozhatnak. Ilyen magatartás az egészségügyi téren nyújtott szívesség is. Ez megnyilvánulhat véradásban, szerv- vagy spermaadományozásban, s újabban idegen magzat kihordásában és megszülésében is. Ez utóbbival kapcsolatban miért volna meglepő, ha egy nő nagy megtiszteltetésnek, valóságos életszükségletnek tartaná, hogy egy másik nőn (házaspáron) ily módon segíthessen, hiszen átérezheti azt a szörnyűséget, hogy a másiknak csak azért nem lehet gyermeke, mert a méhe nem alkalmas a kihordására, vagy valamilyen ok miatt el kellett távolítani azt. Egy kikötése azonban természetszerűleg lehet: ne kelljen örökre elbúcsúznia a kihordott, a megszült és a genetikai szülőknek átadott gyermektől, azaz az utóbbiak járuljanak hozzá a többé-kevésbé rendszeres kapcsolattartáshoz. De visszatérve a kérdésre, minden résztvevőnek - a genetikai anyának és apának, a kihordásra és a szülésre vállalkozó nőnek meg a férjének - nyilatkoznia kell a tekintetben, hogy tudomásul veszi: ezúttal szívességről van szó. De azt is ajánlatos írásba foglalni, hogy mi lesz majd a gyermek sorsa. Előfordulhat ugyanis, hogy a kihordó-megszülő anya nem adja át a gyermeket, s az is, hogy a genetikai szülők nem tartanak igényt rá, mert meggondolták magukat, nóta bene meghal a genetikai szülőpár vagy megrokkan, s a gyermek gondozására képtelenné válik. A kihordó-megszülő nőnek tehát fel kell arra is készülnie, hogy esetleg ő lesz a gyermek kizárólagos anyja is. Ebből a szempontból azonban szerencsésebb helyzetben van, mint egy gyermeket örökbe fogadó nő, mert ez utóbbi sem genetikai, sem testi (hús-vér) kapcsolatban nincs az örökbe fogadott gyermekkel, míg a kihordó-megszülő anyának a testanyagaiból formálódott olyanra a gyermek, amilyenre azt az örökletes programja predesztinálta. Neki nem is kell örökbe fogadnia az általa megszült, ám genetikailag idegen gyermeket, mert a hatályos jog szerint az ő nevére kell anyakönyvezni a kisdedet. A genetikai szülők tehát csak úgy juthatnak hozzá a gyermekükhöz, ha a kihordó-megszülő nő örökbe adja nekik őt, s a genetikai szülők örökbe fogadják az általa kihordott és megszült gyermeküket. Egyszerűbb a helyzet, ha a megtermékenyült petének a kihordó-megszülő nőbe való behelyezésekor teljes hatályú apasági elismerő nyilatkozatot tesz a spermát adó férj, vagyis a gyermek genetikai apja arról, hogy ő a gyermek apja. Ez ugyanis visszavonhatatlan. Minden egyéb nyilatkozat (az is, amelyben a kihordó-megszülő nő kijelenti, hogy a genetikai szülőknek átadja a gyermeket) visszavonható. Ezért azt tanácsolom azoknak, akik majd efféle szívességi kapcsolatba kerülnek egymással, hogy a kezdet kezdetén kössék ki: a genetikai apa teljes hatályú apasági elismerő nyilatkozatot tesz, mert ez fölösleges bonyodalmaktól mentesíti a feleket. Nagyon fontos a kihordó-megszülő nő férjének a nyilatkozata is arról, hogy tudomásul veszi: a felesége egy olyan magzatot hord ki és szül meg, akinek ismert apja van, s az nem ő. Ez azonban természetszerűleg nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy amennyiben a genetikai apa lemond a gyermekről, örökbe fogadhassa a felesége által szült gyermeket. Ez jogilag rutineljárásnak számít, amelyet a családjogi törvény világosan szabályoz.Jogilag tehát egyértelmű, hogy ki a genetikai anya és apa, és ki a kihordó-megszülő anya és a férje. Az orvosi, biológusi beavatkozás során nem fordulhat elő, hogy véletlenül vagy szándékosan elcserélik a petesejtet vagy a spermát? Dr. Konczwald László: - A szándékosságról nem szólnék, mert ez ellen nemigen lehet védekezni. Mi abból indulunk ki, hogy aki in vitro szülészeti beavatkozásban vesz részt, az erkölcsösen és felelőssége teljes tudatában jár el. A véletlen csere lehetőségét az csökkenti a legcsekélyebbre (de azt is mondhatnám, hogy nullára), hogy minden mozzanatot pontosan dokumentálni kell, tételesen rögzíteni kell, hogy ki, mikor, mit csinált. Ezért egy személyben annak az intézménynek a vezetője felelős, ahol a beavatkozásra sor kerül, s erről rendszeresen és részletesen tájékoztatni kell az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézetet is. Dr. Pécsi Tibor Dr. Adam György 1383