Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)

1874-06-03 / 151. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 * 80 „ Egye* iráni Ara 1© krajzzár. szerkesztési iroda: Budapenti'ii, nád#r-utcaa ©■ s*• Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele : Budapesten­ nádoe-utoza 0. az. (Légrédy testvérel­ irodájában). Kiadó­hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján ■ nádoMitcia 6. ez. a. POLITIKAI NAPILAP. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők, 151. szám. Budapest, szerda, június 3. 1874. II. évfolyam­ Az „Ellenőr“ ára mint eddig: TÁVIRATOK. Bécs, jun. 2. A „N. Fr. Presse“ egy távirata jelenti Párisból, hogy Magne lemondása elkerülhet­len, a kabinet elhatározta magát a bonapartismus ellen föllépni. A bonapartisták mindenütt, hol újabb választások szükségesek, jelölteket akarnak fölállítani. — Hírlik, hogy Napoleon Lajos her­­czeg Mac-Mahon leányát eljegyezi. Csernovicz, jun. 2. Ma délelőtt tartatott meg a román székesegyházban Bendellas metropolita ünnepélyes fölavattatása a tartomány-elnök közben­járása mellett. Strassburg, jun. 2. A „Siecle“ czimű lap Elsass-Lothringenbe járathatása három hónapra betiltatott. München, jun. 2. A képviselői kamarából. Herz képviselő interpellációjára a kötelező polgári házasság behozatala és az anyakönyvek szabályo­zása iránti, Bajorország által kezdeményezendő bi­rodalmi törvény tárgyában. Pfeufer belügyér az öszminisztérium nevében kinyilatkoztatja, hogy arra a legközelebbi napokban fog válaszolni. Madrid, jún. 2. A „Correspondencia“ Cadix­­ból sürgönyt közöl, mely szerint Medina-Paterná­­ban lázadási kísérlet létetett. A lázadók, csak csekély számmal, Gigouza felé vonultak. London, jun. 2. Az angol „Admiral“ hajó Kings-Islandnál Melbourne közelében törést szen­vedett ; 79 személy a tengerbe fúlt. Carlsruhe, jun. 2. Az első kamara az ó-katho­­likusokra vonatkozó törvényt egyhangúlag — 3 szó hiányával — elfogadta. Szt. Pétervár, jun. 2. Itt általánosan uralgó azon nézet, hogy a Brüsselben jul. 15—28-ig a nem­zetközi hadi jog tárgyában tartandó congressus­­nn­k nincs semmi politikai háttere és czélja egye­dül a háborúk esetében követendő humánus eljá­rás terjesztése A kormányok előkelő katonai egyé­niségek által lesznek képviselve. Bécs, junius. 2. (Hivat zárlat.) Magy. földtehem­. köt­vény 74— Salg.-Tarján —.—. Magyar hitel. 144.25. Ma­­gyar záloglevél 85.25. Erdélyi 134.—. Magyar keleti vasút 49.—. Magyar sorsjegy 73.75. Tiszai vasút 210.—. Magyar vasúti kölcsön 95.— Angol-magyar 32.50. Franco-magyar 58.—. Alföld 139.—. Magy. északkeleti vasút 104. . Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 63.60. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet 56 50 Török —. Municipális —.—. Budapesti gá­alapok. Szerdán, junius 3. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ 51. szám. Alfonz u­r. Vígjáték 3 felvonásban. Irta Dumas Sándor; fordította Paulay Ede. BUDAI SZÍNKÖR. Először : Egy szó az országgyűléshez. Korszerű szinmű 4 felv. Irta Berg D. F. Magyar szinre alkalmazta Miklósy. Budapest, jun. 2. (—) Hét év állami, társadalmi és pénz­ügyi szédelgését örökítjük meg törvényköny­vünkben azzal a javaslattal, mely az „ösz­­szeférhetetlenség“-ről került a ház asztalára. Az 1514-iki parasztlázadás után hozott drá­kói törvényeken kívül alig lesz sötétebb korrajz rideg paragrafusokba ütve, mint e tizenegy szakaszból álló bizottsági törvény­­javaslat. Kik átéltük a korszakot, mely e tör­vény hozatalát megelőzte, számos rázkódta­­tásai csúnya lélek vásárjával és piszkos je­lenségeivel, sóhajtozhatunk azon boldog arany­idők után, midőn a képviselők függetlensége és a törvényhozók erkölcsi tekintélye nem igényelt sem sinai kőtáblákat, sem betűkkel telekanyarított papírtekercseket, mert erős vára volt a férfias hazafikebelbe oltott patriarchális becsületesség és az ész rideg önzésén, a szív számító szenvedélyein uralgó ősi erényesség. De hát a tények összejátszó hatalma nem ismeri az érzelgést, hanem egészen sa­ját képére idomítja át a nagy és kis po­l­­tikát. A hirtelen gazdagodás mohó vágya megingatá az emberekben a lelkiismeretet és a collisio officiorum következtében tá­madt tusában nagy volt az erkölcsi halot­tak száma, kik a közérdek és önérdek kö­zött ez utóbbi javára hajtották a kezek ügyében levő mérleget. Ez áramlat erkölcs pusztító hatását okvetlenül erős visszahatás­nak kellett követnie és megszülte előbb a beszédet, melyben Deák Ferencz a józan és becsületes politika mellett foglalt állást, megszülte végre a javaslatot, melynek czélja kikerültetni a képviselői állás ingadozó ele­meivel a lelkiismeret összeütközésének kényel­metlen állapotát. Tökéletes törvény nincs, egy incompa­­tibilitási törvény, bármily szigorúan körvo­­nalazva legyenek is határai, legkevésbbé lehet az. A külélet akár állami, akár tár­sadalmi mozzanatait többé-kevésbbé mindig lehet az államc­éloknak és polgári jólét­nek kedvező útra terelni politikai eszélylyel alkotott és ha kell szigorú intézkedéseket tartalmazó törvényekkel, de a belső élet mozgási törvényeit körülírni majdnem em­berfölötti munka. Megközelítőleg tökéletes incompatibilitási törvényt alkotni csak a szívek és vesék vizsgálatának nagy mestere, és ő is csak esetről-esetre, szavazásról-sza­vazásra,­volna képes, mert így és akkor tű­nik ki igazán, ki van érdekelve és kinek lelkiismerete megbotolva valamely országos ügy és törvény körül. S ha ennek daczára az európai tör­vényhozások azon kényszerhelyz­etbe jöttek, hogy a priori kimondják, ez és ez a lelkiis­meret gyanús, midőn a közérdek terén informálja gazdáját, ez csak azon visszás társadalmi állapotok következménye, mely­ben a corrumpált morál túltette magát azon élet- és politikai szabályon, miszerint első és legszentebb legyen előtte a haza közjava, és a Catokat meg Cincinnatusokat zsebelő államférfiak s üzérkedő képviselők voltak hivatva helyettesíteni egy állam sorsának intézésénél. Érezte is a bizottság feladatának ko­molyságát, amint az indokoló jel­­téséből eléggé kitűnik; de kitűnik különösen a tör­vényjavaslat szövegezéséből, mely roppant hézagokat hagy azok számára, kiknek er­kölcsi érzéke nem keresi, mily után, csak hogy valamikép becsúszhasson a törvény­hozó testületbe. Így például a kormány­nyal szerződési viszonyban álló vállalkozó kizárá­sa szólhat mindenkire, ki esetleges nyeres­­séggel vagy vesztességgel járó üzleti viszony­ba lépett a kormánynyal bár minő termé­szetű is legyen a vállalat, és viszont szól­hat csupán azokra, kik tartósabb és mélyebb szerződési viszonyba léptek. A bizottság ez utóbbi értelmezést vallja magáénak és az indokolásban fel is hozza, mily bénítólag hatna a közforgalomra, ha ki volnának zár­va mindazok, kik valamely nyereséges üzlet végett rövid időre léptek szerződési viszony­ba a kormánynyal, így a többi között egy iparos, ki bizonyos idő alatt megrendelésre teljesít valamely munkát. Nem vitatjuk, hogy a bizottság értel­mezése rész, ellenkezőleg, legtöbb esetben megfelel az a czélnak, de sok esetben a szö­­vegmagyarázás kétségénél fogva nem fog biztos támpontot nyújtani, számos esetben pedig az egyes vállalkozó jelleme szerint az incompatibilitás kijátszására fog vezetni. Ez azonban formai hiba és nem annyira a ja­vaslat ellen, mint inkább a mellett bizonyít, mint nehéz pontos részletességgel az össze­férhetetlenséget szabályozni. Bármily tökéletlen legyen azonban ily törvény, annyi bizonyos, hogy ki lehet vele gyomlálni a szégéresebbeket, kiknek képvi­selősége szemet szúr és megrontja hitelét a törvényhozási munkálkodásnak. E szégéres emberek ellen volt szükséges nálunk az in­­compatibilitás, mert csak ezekből halt ki a szemérem az erkölcsi követelmények iránt, s csak ezek nem akarják megérteni, hogy a közvéleményt botránkoztatja minden egyes szavazatuk. Kivételt egyetlen egy kategó­­riájuk sem érdemel, s ép azért nagy hiba a törvényjavaslattól, hogy az engedélyesekre vonatkozó intézkedését ki nem terjesztette azokra is, kik a jelen törvény előtt eszkö­zölték ki az engedélyt. Egyébiránt minden tökéletlensége, hibája és hézagossága mellett is meg­van a törvény­­javaslatnak azon érdeme, hogy a jövő ország­gyűlésre megtisztítja a levegőt és az elfor­gácsolt munkaerőket visszaadja hivatásuk­nak. Legfőbb eredménye pedig minden­eset­re az lesz, hogy a polgári állás legmaga­sabb fokozatán kiadja a jelszót a becsüle­tes munkára és a társadalmi erkölcsök ja­vulására. Mihelyt az állami és társadalmi élet keresztülesik az újabb egészséges át­alakuláson, beáll önmagától­­ismét a ked­vező állapot, midőn az egész összeférhetet­lenségi törvény, mint törvény túléli magát, mert alapja többé nem a törvényhozó ha­­t­­alom intézkedésében és nem a végrehajtó­i hatalom kényszerében fog gyökerezni, hanem az egészséges társadalmi erkölcsökben. Ezt a legtökéletesebb incompatibilitási törvényt megalkotni a törvényhozás egyedül képte­len, erre csak a társadalmi erők váll­vetett működése képes, mi hogy mentől hamarább sikerüljön legfőbb törekvésünk. A baloldali kör szerdán, f. hó 3-ik napján, d. e. 10 órakor értekezletet tart. Tárgy : a választási törvényjavaslat. A képviselőhöz V. osztálya f. hó 5-ik napján d. e. 10 órakor az országházban ülést tart. — A hivatalos lap mai száma írja: A „Pesti Napló“ i. e. 123. számában a zngó­­váraljai és thurócz-sz.-mártoni gymnasiumok ügyét tárgyaló czikk, mint azt több lapnak nyilatkoza­tából következtetni lehet olynemű félreértésre adott okaimat, mintha a felvidéki tót gymnasiu­mok ellen emelt nyilvános vádak iránt a kormány további intézkedés szükségét nem látná ; ezen fél­reértés helyreigazításául szükségesnek látjuk meg­jegyezni, hogy a nevezett ügyben a vizsgálatok minden irányban még befejezve nincsenek, és csak az elrendelt vizsgálatok eredményének alapos con­­statálása után fog az ügy a kormány részéről érdemleges tárgyalás alá vétetni.­­ Az izraelita pénzalap tárgyában Trefort kultusminiszter benyújtotta már jelenté­sét a képviselőháznak. A miniszter előadja az alap történetét és eddigi kezelése és hovafordításánál követett eljárást. A jelentés végén a miniszter ki­mondja, hogy midőn most is erősen áll azon meggyőződése mellett, hogy a tervezett rabbi-semi­­nárium felállítása minél előbb végrehajtandó, távol van attól, hogy az azt váltig ellenző másik fél iránt méltánytalan vagy épen igazságtalan kíván­na lenni és ezeket a közös hitfelekezeti alap jó­tékonyságának élvezése iránti kétségtelen joguk­ból kizárni akarná. Merev ellentétek nemcsak itt hazánkban, hanem más országokban is két külön­váló pártra osztják a zsidóságot, melyek egyike engedve a közművelődés hatalmas nyomásának, a haladás eszméinek hódol, a­nélkül, hogy e miatt őseinek hagyományos hitétől eltérne, míg a másik minden újításban, vonatkozzék bár csak öröklött ősi szokásokra, magát a vallást veszélylyel fenye­gető merényletet lát; oly párt, mely akármit, te­gyen, maga sem tarthatja meg a régi szertartások valamennyi szabványait. — Oly ellentétek ezek, melyeket ép úgy lehetetlen kiegyenlíteni, mint a haladást a mozdulatlansággal. Küzdelem ez, mely, minthogy vallásos nézeteken, meggyőződéseken ala­pul, vagy legalább azokkal van összefüggésben és ezektől kölcsönzi legnagyobb erejét, csak vallási eszközökkel viható ki és nem az egyik párt felka­rolásával és a másiknak letiprásával végezhető. A kényszerrel járó beavatkozás, amint egyfelől igaz­ságtalan volna, úgy csak növelhetné a már is lé­tező bajt. Ily meggyőződés vezette a képviselőházat az 1870. márczius 18-iki és az 1871. márczius 31-iki határozataiban, melyek az izraeliták vallásos köz­ségi életének terén szabad mozgást engedtek és biztosítottak, és ő részéről e határozatokhoz és a bennök kifejezést nyert elvekhez ma is ragasz­kodik. E szempontból indulva ki, elvül lenne tar­tandó továbbra is az, hogy minden izraelita köz­ség, mint eddig, bírjon jövőre is azzal a joggal, hogy rabbiját és talmud-b­ora-tanítóit szabadon választhassa, a­nélkül, hogy e részben a rabbi­­képző-intézetben képzett rabbijelöltekre lenne szo­rítva; de mert e jog az egyik félnek megadatik, a másiktól, mely képzett rabbikat kiván, nem szabad és nem lehet elzárni a lehetőséget, hogy a hazában létező jól berendezett és az egész zsidó­sággal közös Mózes rabbi-féle hittan alapján álló képezdében végzett rabbikat és talmud-t­ora-ta­­nítókat nyerhessen. Miután egyelőre legalább sajnosan fel lehet tenni azt, hogy a felállítandó rabbiképezdét a magát orthodoxnak nevező párt semmint jelöltek, sem ilye­neknek rabbikus alkalmazása végett használni nem fogja, részemről csak általános indoknak és az osztó igazsággal is megegyezőnek találom, hogy viszont az izraelita iskolaalap jövedelmeiből a rabbiképezde, valamint a közösen használt tanítóképezde, a siket­néma és vakok intézeti alapítványok által igénybe nem vett tetemes rész kiosztásánál, jelesen a szegény népiskolák segélyezésénél kizárólag az orthodox­­párt iskolái vétessenek tekintetbe, melyek átlag úgy is szegényebbek és elhanyagoltabbak és igy e rész­ben is szem előtt tartassék az 1856. márt. 29-i legfelsőbb elhatározásban kifejezett alapitói szándék, mely az alap jövedelmeit egyedül a létező szükség­letekre való tekintettel kívánja kiosztatni. Termé­szetes, hogy az orthodoxpárt szegény iskolai segé­lyezése az 1868. 38-ik t. sz. kívánalmainak meg­felelő népiskolákra kell, hogy szoríttassék, illetőleg arra, hogy a segélyezett iskolák a segély által ilye­nekké tétessenek, az állam felügyeleti joga ellen­­őrzésileg lesz gyakorlandó.­­ A Deákpárt tegnapi értekezlete a vá­lasztási törvényjavaslat tárgyalását a szerdán i. e. 10 órakor tartandó értekezletre tűzte ki. Ugyanekkor fog az értekezlet a középtanodai tör­vényjavaslat tárgyalásának kérdése felett dönteni. Mulai következménye volt aztán az immár megbol­dogult F­a­­­c­i­n­e 11­­ bibornok visszahivatása és Jakobi­ni kineveztetése is, és e szárnyfordula­­tot erősíti meg még inkább ama különbség, mely a márcziusi pápai encyklika és a pápának ápr. 29-én kelt s az osztrák püspöki karhoz intézett levele közt van. Az osztrák püspöki kar és a pápai okmány ugyan szintén tagadják — a konkordátumot még fönállónak tekintvén — az államnak egyházi dol­gokban való törvényhozatali jogát, mindamellett ez utóbbi — az encyklikáénál ildomosabb hangról nem is szólva — óva int az állami törvények ellen való engedetlenségtől s az államhatalommal való összeütközés előidézéséről. Achilles-sarka marad azonban e jegyzékváltásnak az a reservatio men­talis, hogy az egyház csak addig köteles az ál­­lamhatalomnak engedelmeskedni, a­mig neki az egyháznak — tetszik s ép ez Achilles-sark miatt volt a püspöki kar levelének és a pápa válaszá­nak közzététele — tapintatlanság. Ha elkövették e levelezést, tartották volna isten nevében titokban, mert az a „reservatio mentalis“ legkevésbbé sem illik az uj szárnyfordulat — jakobinismusához. Hanem persze : Stremayr miniszter úr miatt a hierarchia fái akár az égbe nőhetnek; ő excel­­lencziája azért nyugodtan mosakodik: — fe­hérre ? A bécsi tavaszi versenyek har­madik napjára, noha az ég borult volt, mégis nagy közönség gyűlt össze a frendenaui gyepen. A hét pontból álló programm sok érdekest ígért s az ígéret nem téveszté el hatását, mert nemcsak a főúri, a par excellence sportközönség jelent meg nagy számban, de a polgári osztályok is tömege­sen. Az udvari páholyban a király, a koronaörö­kös, Károly Lajos és még több főherczeg foglalt helyet. A verseny 2­­2 órakor vette kezdetét s a következő eredménynyel folyt le: I. Produce Stakes. Díj : 1000 frt, tá­volság: 1­4, illetőleg 11/a. Belföldi lovak. Négy versenyző közül a czélhoz elsőnek Sztáray J. gr. a sportvilágban jól ismert „Lady Patroness“-e érkezett be, másodiknak He­ne­kel „Monarch“-ja. — II. Császárdíj; 1000 arany. Három éves és öregebb belföldi és német lovak ; távolság 2 mértf. Nádasdy gr. „Game-Cock“-ja,és Hohen­lohe „Hochstapler“-e közt élénk verseny fejlődik ki, míg végre „Hochstapler“ egy fejnagysággal megelőzi „Game-Cock“-ot, mely a második dijat nyeri. Futott öt ló. — III. Henckel-S­takes. 1000 frt, távolság l1/4 mfld., belföldi és német lo­vak. Csak Henckel gr. „Romanja“ jelent meg a gyepen. — IV. Claiming-S­t­a­k­e­s. 1000 frt., tá­volság l1/2 m­fld.Eleintén Festetich Taszilo gr. „Fitz“-je vezet, de a pálya felén megelőzi Captain Blue „Memorandumba, mely győztes marad; második St. George lovag „Paulinusa“, harmadik „Fitz.“ V. Beaten-Handicap. 700 frt, a májusi versenyben részt vett, de első díjat nem nyert lovak számára, távolság 1 l0 mért. Hét ló, a­me­lyek közt heves és rendkívül érdekes verseny ke­letkezik. Az eredmény mindvégig kétes, mikor is Bethmann b. eddig hátul maradt „Delphine“-je előrevágtat és győztes lesz. — VI. S t­ee p­­­e­c­h a­­s e. Győztes Sellinger főhadnagy „Frou-frou“­­ja, második Apponyi gr. „Curiosity“-ja. Az utolsó verseny alatt heves zápor kereke­dett s a közönség nagy része távozott, a nélkül, hogy bevárta volna az eredményt. Az utolsó futta­tás (VII) a nagy bécsi steeplechase (han­dicap) volt 3000 frt. Győztes S­c­h­a­w­e 1 „Char­­latan“-ja. A verseny 6 órakor ért véget. A versenyről a közönség nagy része a te­metésre ment, a víg opera temetésére. Ez a komi­kus „múzsa-templom“ a szédelgési epocha művé­szeti kornyikáló enfant terribleje, tegnap végleg bezáratott, négy és fél havi gyöngélkedés után — végelgyöngültségben múlván ki. E sze­rencsétlen vállalatot több ízben méltattam már érdem szerint s mindjárt megnyitása után valódi értékére redukáltam, most tehát még csak annyit, hogy ma délután fölmerült hírek szerint Lich­tenstein bg. 800.000 forintért akarja megvenni a színházat egy Hasemann nevű megtestesült ignorantia számára. Nem valótlan színű hát, hogy a komikus operaház a jövő őszszel ismét meg fog nyittatni, hogy a jövő tavaszkor­­ ismét be­zárják. A hernalsi gyilkosság tettese még mindig az éj homályában késik, noha a rendőrség már több „nyomot“ fedezött föl. Legfontosabb ezek közt a Proznitzból érkezett ama értesí­tés, hogy pünkösd hétfője utáni napon egy szegénye­sen öltözött ember 200 frt esüstpénzt akart egy ke­reskedőnél bankjegyekre váltani. A kereskedő, ki a gyilkosságról ekkor még mit sem tudott, el lévén fog­lalva, elutasította őt. Az előbbi most nemcsak részletes személyleírást, de az illető egyén arcz­­képének rajzát megküldte a bécsi rendőrségnek. A polgári házasság ügyében az állam és egyház közötti viszonyok sza­bályozására kiküldött­ albizottságnak a nagybizottsághoz intézett jelentése. Az albizottság kiküldetése értelmében a pol­gári házasságnak hazánkban miként alkalmazását vette elsőben is tárgyalás alá, s ezen ügyre vo­natkozó jelentését a következőkben van szeren­csénk a 1. bizottság elé terjeszteni. Az albizottság ép úgy fontolóra vevén azon okokat, melyek a polgári házasság intézményének hazánkban életbeléptetését már-már halaszthatatla­nul szükségessé teszik, valamint megvizsgálva azon nehézségeket, melyek kezdetben a gyakorlati kivi­telnek útjába állnak, tanácskozásaiban azon ered­ményre jutott, hogy a polgári házasság nem facultative, sem nem csak az úgynevezett szük­ség eseteiben, hanem (miként a bizottság ki­küldésére vonatkozó képviselőházi határozat szel­leméből is következik) már első alkalommal általánosan kötelezőleg életbeléptetését vélemé­nyezi. Az albizottság azon nézetben van, hogy a jelen viszonyainkból felmerülő mindazon bajok, melyek a polgári házasság intézményét szükséges­sé teszik, csakis az által fognak orvosoltatni, ha ezt nem kivételes esetekre, hanem általánosan és ki­zárólagos jogérvénynyel lesz életbeléptetve, és másfelől a kivitel leglényegesb­b nehézségét is ép úgy le kellene győzni a facultative, mint az álta­lános kötelező alkalmazásnál. Nevezetesen az albizottság nézete szerint a pol­gári házasság intézményét nem csupán azon körül­mény teszi szükségessé, hogy jelenleg az országnak törvény előtt egyenlően jogosított polgárai némely más vallásúakkal nem léphetnek házasságra a­nél­kül, hogy vagy hitvallásukat ne változtassák, vagy magukat ne expatriálják, hanem egyszersmind azon, talán még fontosabb körülmény, hogy jelenleg kü­lönböző, azon hitfelekezeteknél is, melyek hívei egyik vagy másik egyháznál vegyes házasságra lép­hetnek, nemcsak eltérő, de csaknem egészen ellenkező házassági szabályok vannak egykarúan érvényben, ésannyira, hogy lehetők, sőt gyakran elő is fordulnak oly esetek, melyek az egyik fél egy­házi törvényei szerint teljesen elismertetnek, a má­sik házastárs egyházának törvényei szerint pedig érvénytelenek, s vagy csupa concubinatusnak vagy esetleg bigámiának tekintetnek, a­miből, tiszta, ha­tározott és mindenkire nézve egyformán kötelező törvény hiányában, gyakran igen nagy jogi bonyo­dalmak származhatnak. A különböző hitfelekezetek házassági szabályainak egymással ellenkező voltá­ból származó men­datokon csak az által vél az al­bizottság segíthetni, ha az állam a házasság jogi viszonyait (s természetesen a házasság jogérvényes megkötését is) az ország minden polgárára egyenlőn kiterjedő egységes törvénynyel rendezi.­­ Külön­ben is az állam egyik leglényegesb alapja a család lévén, nehéz valóban és jól rendezett államéletet képzelni ott, hol a családnak és ennek első alaku­lásának, a házasságnak, jogviszonyai nincsenek ál­lami törvénynyel biztosítva és szabályozva. A polgári házasság rögtöni behozatalának leglényegesebb akadálya az, hogy nincsen házas­sági törvényünk. Ámde ez a nehézség ép úgy fenforog akkor, ha facultative, vagy a szükség eseteire alkalmazzuk, mintha általánosan kötele­zőleg léptetjük életbe ez intézményt. És éppen annyi időbe és annyi munkába kerül a házassági anyagi törvénynek a facultatív mint a kötelező polgári házasság érdekéből megalkotása, a különb­ség csak az lévén, hogy az utóbbi esetben azon törvény az ország minden lakosára kiterjesztetik. Már Deák Ferencz reámutatott (emlékezetes 1873. júniusi beszédében) azon rész következésekre, melyek származnának abból, hogy ha a polgári házasság facultativ behozatala által szembeállíta­nák mintegy a polgári házasságot az egyházival s ez­által alkalmat nyújtanánk arra, hogy egyiket szentednek, a másikat kevésbé erkölcsösnek vagy épen erkölcstelennek tekintsék és hirdessék. Holott már a családélet nagy érdeke is követeli, hogy minden törvényes házasság a polgárok köztudatá­ban is egyenlő becsű erkölcsi és jogi intézmény­nek tűnjék fel. A polgári házasság ne tétessék és ne tekintessék az egyházi házasságnak, mint szent­nek ellentétéül, ne legyen az egyéb mint a há­zasság jogi — polgári oldalának az állam által általánosan rendezése, sértetlenül fenhagyatván a vallási momentumnak az illetők hite szerint való érvényesítése. Ezen okok mellett figyelembe kell vennünk még azon szempontot is, hogy ha törvényhozásunk azt tűzi ki céélul, hogy az állami ügyek a vallási s egyházi ügyektől lehetőleg és fokonként elkülöní­tessenek , akkor a czél felé természetes lépés az, hogy a házasság, s átalában a családi élet jogi, pol­gári ügyei s viszonyai a vallásiaktól kellőleg elvá­lasztva, az állam kezébe adassanak s törvénynyel szabályoztassanak. A polgári házasságnak facultative, vagy a szükség eseteire, behozásánál egyedül a kivitel külső módozatai járnának kevesebb nehézséggel, a­meny­nyiben ez esetben könnyebb volna a felsőbb közigaz­gatási tisztviselőkben a végrehajtásra alkalmas kö­zegeket találni. Azonban ez esetben még épen az anyakönyvi bejegyzéseknél még másnemű és újabb bonyodalmak merülhetnének fel.­­ Továbbá, ha a polgári házasság kötelező alkalmazásával addig akarnánk várni, míg a községi élet mindenütt magától oda fog fejlődni, hogy a házasságköté­seket s anyakönyvek vezetését már kezdetben is nehézség nélkül és teljes megnyugvással bízhatjuk minden helyen az elöljáróságra, félő, hogy ez annyi idő múlva következnék el, meddig nem halaszt­ható jogállapotunk teljes rendezése. Ha később fo­gunk is hozzá, a kezdet nehézségeivel akkor is meg kell küzdenünk. Egyébiránt az albizottság azon nézetben van, hogy a kezelést illetőleg nagyobb ne­hézségekre csak helyenként, kisebb községeink egy részénél számíthatunk és hogy a felsőbb hatóságok kellő felügyelete, sőt vezetése mellett, és az álta­lunk is javaslott átmeneti intézkedések segélyével a házasságkötés és az anyakönyvek vezetése körüli teendők ma is bízhatók községi elöljáróságainkra és úgy, miként p. o. Francziaországban már a múlt század végén reájuk bízták. Sőt jelenleg is hazánkban néhol akként vezettetnek az anya­könyvek, hogy a közrend és az állam érdeke is sürgősen kívánja, hogy az anyakönyvek ve­zetését az állam vegye saját kezelése és ügye­lete alá. Ezek azon főbb okok, melyeknél fogva az albi­zottság a polgári házasságnak általánosan kötelezőleg behozatalát ajánlja. A kivitelt illetőleg a következő javaslatokat terjeszti a 1. bizottság elé: 1) Miután a polgári házasság behozatalának első és legfőbb akadálya az, hogy nincs házassági anyagi törvényünk, a 1. bizottság jelentésében ja­vasolja a képviselőháznak, hogy határozatilag hi­vassák fel az igazságügy miniszter arra, hogy leg­­főlebb a folyó év végéig nyújtson be törvényjavas­latot a házasság jogi viszonyairól és a házasságkötés módozatairól. Az albizottság e törvényjavaslatot az év vé­géig elkészíthetőnek hiszi, ha az örökösödési s egyéb anyagi viszonyok szabályozására nem ter­jeszkedik ki, s másfelől ezen idő alatt benyújtan­­dónak véli, hogy az még ezen országgyűlés tartama alatt törvénynyé válhassék. 2) A házasságkötés külső módozatait s az anyakönyvek vezetését illetőleg a következőket véleményezi az albizottság : a) A házasságok kizárólag a községi elöljáró­ságok előtt köttessenek, oly módon, hogy a hivata­los felelősség egyenlőn terhelje a bírót, illetőleg a községi tanácsnak e czélra törvényben kijelölendő Bécs, junius 1. (Saját levelezőnktől.) (Minisztertanács. — Pius pápa ta­nácsa. — Sport. — A hervalsi gyilkos­sághoz.) Ma délben ő felsége elnöklete alatt minisztertanács tartatott, melyben a folyó ügyek intéztettek el. Holnap, rebus bene gestis, a bel­ügyér, igazságügyi, honvédelmi és közoktatásügyi miniszterek hosszabb szünidőre elhagyták Bécset. Az oktatásügyi miniszter fürdőre utazik. Ő excellen­­cziája egyébiránt nem az a macska, a­ki, mert nincs otthon, azért ezm­ozognának az egerek. Czinczognak bizony a katholikus egyház (de nem a templom) egerei akkor is, ha Stremayr úr akár Bécsben van. A bécsi „Diecesenblatt“ például ép most közli az osztrák püspöki karnak márczius hóban a pápához intézett levelét s IX-ik Pius pápa vá­laszát. Említettem volt egyik régebbi levelemben, hogy a római curiának Ausztria iránt való politi­kájában — osztrák részről tett ígéretek, vagy puszta f­ö­l­v­ilá­g­o­sí­t­áso­kr­a-e ?, nincs el­döntve — lényeges változás állt be. E szárnysor­

Next