Élő Sziget, 2017 (1-12. szám)
2017-01-01 / 1. szám
Élő Sziget X/1. szám Elsősorban: Ilonka néninek, Anci néninek, Erzsi néninek, Misinek. Köszönöm a takarító csoport tagjainak és a szentségimádóknak a segítségét. Köszönöm a rózsafüzér-társulat imádságát! Köszönöm a karitász munkatársainak, hogy segítenek Jézus örömhírét elvinni a rászorulóknak. Köszönöm a felnőtt- és a gitáros énekkar szolgálatát, amellyel még szebbé tették a liturgiánkat. Köszönöm a hitoktatók munkáját, köszönöm a ministránsok egész éves segítségét. Köszönöm az irodai munkákban nyújtott segítséget. Végül pedig köszönöm mindazoknak, akik bármiben is segítettek az év folyamán. Mindenki munkáját és áldozatát az Isten fizesse meg százszorosan. Kérjük Istenünket, hogy az új esztendőben is álljon mellettünk, segítsen minket és adjon erőt nekünk. Szent Anna pedig könyörögjön értünk. Amen, László atya 200 év + Éld meg az álmot! A 200-as szám arra utal, hogy ennyi éves a Marista Rend 2017. január 2-án. Ezen a napon került sor a bicentenáriumi misére templomunkban. (Büszkék lehetünk arra, hogy az ünneplést nálunk kezdték!) A szentmisét Dr. Székely János püspök atya celebrálta, Ferenc atya Győrből és László atyánk koncelebráltak. Kétszáz éve alapította a rendet Marcellin Champagnat. Életéről János atya a következőket mondta: Tízgyermekes család kilencedik gyermeke. Tizenhat éves koráig nem járt iskolába, mert a tanárok durván bántak a kisdiákokkal. Amikor azonban tanulni kezdett, szorgalmas volt, és jó tanuló lett belőle. Marcellin az egyháztól eltávolodott emberekhez szólt, a legrosszabb sorsú, legszegényebb gyerekek szívébe akart reményt önteni. Minden ember végtelenül értékes Isten szemében - ezt a gondolatot plántálta belénk János atya. A maristák küldetése a kitaszított társadalmi csoportokhoz szól. Udvariasak, kedvesek, szelídek velük és megadják a tiszteletet a gyermekeknek is. A munka és a család értékeit akarják átadni nekik. Mária értékeit, az ő szelídségével. (Mi, akik ismerjük Esztergomban végzett emberfeletti munkájukat, tanúsíthatjuk ezt.) A Marista Iskolatestvérek a világ hetvenhat országában, öt kontinensen 4.300-an élnek, munkájukat 4.000 laikussal megosztva végzik, mintegy ötszázezer gyermek és fiatal körében. A címben jelzett + jel jelentése: A rend ugyan 200 éves, de küldetésük még nincs kész, egy új kezdet kapujában állnak, egy új hajnal előtt. Éld meg ezt az álmot! Ez mindenkihez szól! Mindenki személyesen vállalhatja ezt a jövő felé való küldetést, élményt, amelyet együtt szeretnénk alkotni. Teréz anya írja: „Küldj valakit, hogy szeretni tudjam!” A marista szerzetesek is ötszázezer szeretni való lelket gondoznak, akikhez a testvériség, a gyöngédség légkörét viszik a Föld minden zugába. Vállalják továbbra is Marcellin testvér álmát, jobbá tenni a fiatalok életét! Kívánjuk, hogy egyre nagyobb eredménnyel végezzék ezt a munkát Karcagon az iskolájukban és Esztergomban is! Recska Valéria Jelenlét... Úgy adódott (bár tudjuk, hogy véletlenek nincsenek), hogy ez év elején három program kapcsán is megérintett - megszólított - ez a fogalom. Igaz, a közelmúltban több olvasmányomban, rádiós beszélgetésben is találkoztam vele, amik csak ráerősítettek, hogy a jelenlétről írjak. A maristák jubileumi ünnepségén Péter testvér előadásából, ami a rendjük történetéről, működéséről, célkitűzéseiről szólt, ez a fogalom keltett legnagyobb visszhangot bennem: a jelenlét az ő pedagógiájuk lényege. Fontos a sokféle segítségnyújtás („...Amíg egy gyermek nagyra nő, / Bizony egyet-mást tenni kell...” Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem), de ezt felmérni személyre szabottan, hatékonyan és rugalmasan csinálni csak úgy lehet, ha a segítségre várók között élnek. Ha velük együtt vannak — szinte a nap 24 órájában. Természetes, hogy gondozottjaik nagy-nagy szeretettel veszik őket körül. Osztozunk Székely János atya érzésében: pironkodva látjuk, hátrányos helyzetű fiataljainkkal távolról jött testvéreink foglalkoznak, és rendjükbe nem akad jelentkező honfitársaink közül... Még aznap este - január 2-án - Senior imaklubunk idei első összejövetelén Veronika nővér volt a vendégünk. Mivel ők is jubilálnak az idén - 90 éves a Ferences Szegénygondozó Nővérek Rendje -, történetükön keresztül a szolgálatukról is beszélt, és a főleg idősekből álló támogatott, gondozott testvérekkel kapcsolatos sok-sok tanulságról. A nővérek szolgálata a konkrét fizikai segítségnyújtáson túl szintén a jelenléten keresztül ad a legtöbbet. A lelki támasz sokszor szükségesebb a fizikai jól-léthez, mint a gyógyszerek, meg a betegápolás klasszikus teendői. Különösen fontos ez a földi útjuk vége felé tartó testvérek esetében. Megrendítő, misztikus élmény távozni készülő testvérünk elkísérése, elengedése. Bizony, ezt a szolgálatot sem képes akárki végezni. Nagy öröm számunkra, hogy egyházközségünkből ketten — Kinga és Margit nővér - is ezt az életpályát, hivatást választották! (Veronika nővér hiteles, átfogó, példákkal bőven illusztrált előadása elgondolkodtató, olykor megható, óriási élmény volt számunkra.) Januári imaóránkon Kalkuttai Szent Teréz anya gondolatai alapján elmélkedtünk a szolgáló szeretetről. Teréz anya és rendtársai szintén — a konkrét segítségnyújtáson túl — a létükkel, a jelenlétükkel adták a legtöbbet gondozottjaiknak, a számkivetetteknek. Példát adva mindenkinek, hogy a szeretet leleményes: eszköztelenül is sokat adhatunk testvéreinknek, csak Krisztus szeretetével kell jelen lennünk számukra! Vajon mi mennyire vagyunk jelen testvéreink számára? Házastársunk, gyermekeink, unokáink, vagy idős szüleink hogyan nyilatkoznának rólunk ez ügyben? Félredobott, haszontalan karácsonyi ajándékaink is figyelmeztetnek, hogy a mieinknek inkább ránk lehet szüksége, még ha ezt esetleg nem is tudják megfogalmazni. Tekintsünk Mesterünkre, tanuljunk Tőle, aki földi életében jelen volt a hozzá fordulók számára, és jelen van számunkra is az Oltáriszentségben, az Egyház szolgálata által, és testvéreink szeretetében. Vegyük ezt észre, és legyünk jelen, ahol jelenlétünkre szükség lehet... Nyitrai László Szállást keres a Szent Család A 2016-os évben is útjára indult a Szent Család kép szállást keresni szívünkben, otthonainkban. A Senior imaklub tagjai örömmel vállalták e szép hagyomány folytatását, a Szent Család befogadását. Az idei adventi készülődésünket még bensőségesebbé tette az, hogy elsőnek a rovátén megáldott Szent Család képét dr. Székely János püspök atya fogadta be otthonába, a Szent Adalbert Központban december 15-én. János atya karizmatikus egyénisége, kedves szavai olyan légkört teremtettek, amelyben öröm volt részt venni. Együtt imádkoztunk, énekeltünk, majd mindenki egyenként elmondhatta felajánlását, hogy kiért és miért szeretne imádkozni. Imáink befejeztével püspöki áldásban részesültünk. Ezután püspök atya vendégül látott minket finom pogácsával, üdítővel, közben jó hangulatban sok mindenről