Esti Hírlap, 1984. február (29. évfolyam, 29-51. szám)
1984-02-11 / 36. szám
ÉS KOSSUTHKÖNYVEK A mezőgazdasági könyvnapokra jelent meg Csizmadia Ernő: Az MSZMP agrárpolitikája és a magyar mezőgazdaság című könyve, amelyben — többek között — részletesen elemzi, hogy minek köszönhetők nemzetközileg is elismert mezőgazdasági eredményeink. Mátyás Antal: A polgári politikai gazdaságtan napjainkban című könyvében a legfontosabb polgári közgazdasági elméletek és nézetek változásait, illetve továbbfejlesztését vizsgálja. A polgári filozófia a XX. században című sorozat újabb kötetében Juhász Anikó az egzisztencializmus oroszországi vonulatának legjelentősebb képviselője, Nyikolaj Bergyajev munkásságát elemzi. Ismét megjelent Kossa István nagy sikerű memoárkötete, a Dunától a Donig, amelyben olyan tényeket tár a fiatal nemzedékek elé, melyek soha nem mehetnek feledésbe. A Szülőknek a nevelésről sorozat korosztályonként foglalkozik a gyermekek nevelésével. A megjelent két könyvecske — Hevesi Katalin—Kenéz Márta—dr. Püspöky Gabriella: A csecsemő fejlődése és Kálló Éva—Kenéz Márta—dr. Lőrinczy Erzsébet: A kisgyermekkor — 0—1, illetve az 1—3 éves korú gyermekek gondozásához, neveléséhez ad tanácsokat. A ZENEAKADÉMIÁN Hegedűhangversenyek Márciusban a Zeneakadémián négy esten egy-egy hegedűművész ad önálló koncertet. Az elsőn, március 2-án Ligeti András, a második esten Keller András lép a közönség elé. Falvay Attila estje lesz a harmadik, a negyedik hangversenyt pedig Szabadi Vilmos tartja. (MTI) □ NÉMETH GYULA vezényletével a Postás Szimfonikus Zenekar ad koncertet 19-én fél 8-kor a Zeneakadémia Zenekari estek szocialista brigádoknak sorozatában. Közreműködik zongorán Katona Ágnes, klarinéton Kuszing János. Operettszínészeink külföldön Operaházi vendégek a Luxemburg grófjában Magyar klasszikus operetteket játszanak mind nagyobb sikerrel Európaszerte. Főleg az NSZK, Svájc és Ausztria színpadain. Csak néhány példa: az elmúlt héten a bécsi Raimund Színházban Abrahám Pál Bál a Savoyban című operettje és Lehár Drótostátja volt műsoron, míg a Volksopera Csárdáskirálynőt és A víg özvegyet adta. A Csárdáskirálynő színpadot kapott Darmstadtban, Innsbruckban, Wiesbadenban, Bremenben, Hagenben, Karlsruhéban, Oldenburgban és Trierben. A mosoly országát Bernben, Giessenben, Münchenben és St. Pöltenben nézhette a közönség. Népszerű a Marien grófnő is. Aki akadnak-e a magyar zenés darabokhoz megfelelő művészek is az említett szín-házakban? Vannak. Magyarok! Karmesterek is A Fővárosi Operett Színház titkárságán óriási méretű falragaszon tüntetik fel a színészegyeztetéseket. Az igazgatóság ugyanis „exportál” olyan magyar színészeket, akiket külföldre hívnak vendégszerepelni, egyben Budapesten is ellátják feladatukat. A külföldi szerződéseket jó előre kötik meg az Interkoncert segítségével. Így történik aztán, hogy néhány operette Budapesten hármas szereposztásban kerül színpadra, nehogy az anyaszínházban zavar álljon be. Ennek következtében nemigen van műsorváltozás. A külföldi színigazgatók szívesen látják a temperamentumos budapesti művészeket, még akkor is, ha azok némi akcentussal beszélik a nyelvet, de a szerep a kisujjukban van. — Ebben az évadban — mondja Horváth Erzsébet művészeti titkárnő —, gondos, napra beosztott programok, előre meghatározott utazások tudtával engedhetjük el például időnként a Csárdáskirálynő ausztriai előadásaira Bécs kedvencét, Németh Sándort. Ott vendégszerepel gyakran Zsadon Andrea is. Az NSZK-ban Tiboldi Mária arat sikert, ahogy Felföldi Anikó, Farkas Bálint, Maros Gábor és Oszvald Marika is. Az utóbbiról azt írták a kritikusok, hogy jobb és népszerűbb, mint amilyen Rökk Marika volt. Nemcsak színészeket exportálunk, hanem karmestereket is. Makláry László zeneigazgatónk és Váradi Katalin karmester szintén sikeres út befejezésével érkezett haza. Persze mindez csak olyan módon volt lehetséges, hogy például a budapesti Marica grófnőcímszerepét Tiboldy Márián kívül még két primadonna játszotta: Kovács Brigitta és Domonkos Zsuzsa. Huszonkét év után — Színészexport tehát van bőven. És „import”? — Legközelebbi újdonságunk az 1962 óta nem játszott Lehár-operett, a Luxemburg grófja lesz. Az első szereposztásban március 23-án, a másodikban március 30-án hozzuk színre, de operaházi vendégeket importáltunk. Angéle szerepét Pitti Katalin, Renée-t Leblanc Győző énekli, őket Jankovits József, Virágh József, illetve Domonkos Zsuzsa váltják fel. Julietteet Lehoczky Zsuzsa és a héten külföldről hazatérő Oszvald Marika, valamint Meyer Aranka játssza. Fleury: Németh Marika és Petress Zsuzsa. Sir Basilt Luka Sándor személyesíti meg mindkét szereposztásban. Brissard: Farkas Bálint és Maros Gábor. A rendező: Seregi László. A karmester Makláry László és Váradi Katalin. A Luxemburg grófja Magyarországon először 1910. januárjában hangzott fel, az egykori Király Színházban. Kristóf Károly Évtizedek a színpadon Több mint harminc esztendeje láttam először, főiskolás volt még, s az első vagy második bérgyilkost játszotta a III. Richárd című Shakespeare-tragédiában. Kis szerepben egy növendék — pocakja piciikét akkor is domborodott, haja enyhén ritkult már —, de fel kellett figyelni rá. Megtörtént az a bizonyos színlapzizegtetés, amikor a nézőtéren mindenki az ismeretlen, új nevet keresi. Aztán évtizedeket töltött el a Nemzeti Színházban, mint a társulat egyik legmegbízhatóbb, megbecsült színművésze. Nem mindig jó szerepek — ilyen a színészsorsa, de mindig őszinte, igaz színpadi jelenlét, mindig a legbecsületesebb megoldása a feladatnak, mindig a tehetség csillogása. Az utóbbi két esztendőben a Katona József Színház tagja. Csaknem minden este színpadon van, tehetsége megérett, kiteljesedett, új dimenziókban mutatkozik meg. Játszik Az imposztor című új magyar drámában, Spiró György munkájában és egy sereg klasszikusban: látjuk Shakespeare-ben, Moliéreben, Goldoniban, Cseholban, olyan kitűnő darabokban, mint az Ahogy tetszik, a Mirandolina, A manó, A nők iskolája. És halljuk a rádióban, látjuk a képernyőn s a mozivásznon (többet, többször szeretnénk). Népszerű, kitűnő, a közönség által nagyon kedvelt színészünk Horváth József, aki most, február 11-én hatvan esztendős. Közönsége nevében üdvözöljük és kívánunk születése napján minden jót. (bt) LOVAGOK ÉS KERESZTESEK Shelby négy könyve TÖRTÉNELMI ISMERETEK Régen olvashattunk már kalandos történetet bátor lovagokról, cselszövő hadvezérekről, keresztes hadjáratokba induló királyokról! Mióta a felnőttkor kiütötte a kezünkből Robin Hoodot és Ivanhoe-t, kalandolvasói szomjunkat többnyire krimik, háborús filmek pisztoly- és gépfegyverropogásával, sci-fik vízfejű hőseinek űrhajóival csillapíthatjuk. A történelem iránti vonzalmunknak pedig a társadalmi viszonyokból következő szükségszerűségek túlhangsúlyozásával veszik el a kedvünket. Ezzel szemben alig olvastam el, már vagy öten kölcsönkérték Graham Shelby két kötetben megjelent 4 regényét: Sötét lovagok — Hiú királyok, A sátán széttöri láncát — Farkas a kertek alatt. Pedig mint írói alkotás hagy kivetnivalót maga után ez a tetralógia. Jellemek helyett jellemvázlatokat kapunk, érzelmek éreztetése helyett azok leírását, vagy megnevezését. Üdítően becsületes ez a négy könyv. Iszonyú divat a történelmi regényben, amikor az író a régmúlt királyokat, várakat, harcosokat, hercegnőket csak díszletnek használja, amelyhez a mondanivalónak, a hősök véget nem érő belső monológjainak semmi köze. Vagy ha a fülszövegből azt tudjuk meg, a könyv fikció, így is történhetett volna. Shelbynél ilyesmiről nincs szó. Ő történelemkönyvet írt. Olyat, ami tankönyveinkkel ellentétben nem elemzi, miért úgy történtek a dolgok, ahogy megtörténtek, csupán leírja őket. A harmadik keresztes hadjárat véres ütközeteit, Földnélküli János király cselszövéseit, Oroszlánszívű Richárd csatáit, lovagi tornákat, és lovagiatlan gyilkosságokat. S ha a négy kötet nem is éri el Waltert, vagy Duron történelmi regényeinek színvonalát, ismereteket ad, néhány kellemes órát szerez, és ez nem is kevés. (tótisz) A JÓZSEFVÁROSBAN A KÖR NÉGYSZÖGESÍTÉSE „Tegnap, amikor megismerkedtünk, telebeszélted a fejemet, hogy milyengyönyörűen fogunk élni. »Ludmillácskám, feltétlen hozzám kell költöznöd, majd meglátod, milyen szép, nagy szobám van«” — panaszkodik Ludmilla, az újdonsült feleség, amikor kiderül, hogy a „szép, nagy szobában” egyszerre két ifjú házaspárnak kell élnie. A csalódottság azonban hamar elmúlik,, ahogy hirtelen köttetett a házasság is. Ugyanilyen gyors és határozott a döntés, amikor másodjára már a lányok választanak férjet... egymásét. A kör négyszögesítését megoldani is gyerekjáték lenne Katajev fiatal hőseinek, akik a húszas évek rohanó eseményei között élnek, fejpárnájuk Marx, evés helyett pedig az Anti-Dühringet falják. Ma már kedvesen történelmi zamatúak Katajev vígjátékéinak ezek a jelenetei. De ha sikerült volna megéreztetni a komikum mögött egy valódi, s a maitól egészen különböző élettempót, életmódot, életértelmezést, s emögött a még konkrétabb szükségszerűségeket, a Népszínház józsefvárosi bemutatóján nemcsak nevethetne, el is gondolkodhatna a közönség. Persze a vígjáték akkor is vígjáték, ha nem látszik mögötte történelmi távlatból az őt szülő helyzet. Ludmilla akkor is túlgügyögi a szerelmet, Tanya akkor is „agyonelvizi” a házasságot, s a fiúk először felnőni nem tudnak kedveseik kiválóságaihoz, aztán elviselni nem bírják már a szélsőségeket. Ezek a túlzások, a házastársi meg nem felelések időtől és környezettől függetlenül mindig mulattatnak, s a rendező, Szigeti Károly egyébre nem is törekszik, engedi, hogy a négy főszerep, a négy kedves karikatúra helytálljon magáért. Ez persze a színészekre ró nagyobb terheket, de az ő fiatal energiájuk szerencsére feszülőbb is, mint amilyet a darab megkíván. Ezért lehet nagyon mulatságos és őszinte az a néhány perc, amikor Ludmilla, szájába gyűrve a díszpárnát, nevet, aggódik és reménykedik, hallgatva a szomszéd szerelmeseknek az övékéhez oly hasonló perlekedését. Réti Szilvia a lehetségesig visszafiatalítja ezt az asszonytípust, aki halálosan komolyan veszi a feleségszerepet, s amit ő nyújt férjének — nem igazán „elvi alapon” — azért megköveteli a miákolást és a puszit az orrocskára. Tánya, akit Strasszer Anikó játszik, nem ennyire örök típus. Ő a kor szülötte, aki még a vacsorafőzést is „etikus,nem etikus” alapon végzi. Mindkét alakítást színezi a jellemek mélyén megbújó bizonytalanság. A magukra hagyott, szertelenül élni akaró fiatalok válogatnak a kínálkozó minták közül, s a lehetetlenségig eltúlozva utánozzák őket. A fiúk a szerelem hevében eleinte feleségeikhez idomulnak, önálló karakterük csak a darab vége felé bontakozik ki. Kettőjük közül Iván, Gyürki István az emlékezetesebb, Kőhalmi Attila szerepe és alakítása is erőtlenebb. Iván figurája a legérettebb a kvartettben, természetes érzelmei és ösztönei csak ideig-óráig tűrik az erőszakot, kitörnek. Így aztán az ő szájából hangzik el legmulatságosabban minden jelszóízű mondat. Tánya szalmazsákjáról, Ludmilla díszpárnái közé költözik, éreztetve azonban, hogy ez a Katajev elindította örökmozgó tovább működik, valószínűleg újabb generációk folytatják még a kör négyszögesítésének fáradságos munkáját. Molnár Gabriella Valkai Pál, Réti Szilvia és Strasszer Anikó (MTI Fotó: Tóth István Csaba felvétele) A Bakfark Consort lemezsikerei Nem mindennapos siker fémjelzi ismét a Benkő Dániel lant- és gitárművész vezette Bakfark Consortot. Az Audio című rangos NSZK-beli hi-fi magazinban az európai országok szavazatai alapján a Tánczene Magyarországról című lemeze — a Telefunken- Decca világcég kiadásában — valamennyi minősítő kategóriában kimagasló eredményt ért el. Az „Év lemeze” kategóriában az Angliában élő Solti György vezényelte Wagner Ring-je után (a Bécsi Filharmonikusok előadásában) második lett a kibővített magyar együttes. Megelőzte többek között a nemrég elhunyt kanadai híres zongorista, Glenn Gould és Placido Domingo olasz énekes lemezeit. Az „Év művészei” között az első tízben olyan nevek társaságában találjuk a Benkő Consort lemezét, mint Herbert von Karajan, Glen Gould, a Berlini Filharmonikusok és Leonard Bernstein. „A legjobb együttes” címért az első öt között ugyancsak ott állnak a magyar művészek. Technikai kivitel szempontjából „Az év lemeze” a Tánczene Magyarországról lett. (Egyelőre e lemez még nem kapható nálunk — Kocsis Zoltán és Ránki Dezső külföldön készült lemezei már igen, de remélhetőleg hamarosan erről is beszámolhatunk majd!) A legfrissebb Bakfark Consort-hír: újabb Telefunken- Decca meghívásnak tesznek eleget. Márciusban immár a hetedik lemezt készíti el velük a cég. Ez ugyancsak csemegének ígérkezik: nyolcvanhárom hangszeren ezúttal reneszánsz muzsikát játszik — mai felfogásban — a tíz művész. Hazatértük után országos turnéra készülnek e reneszánsz show-ból. (cs. b. j.) 100. Hofélia A múlt év áprilisában mutatta be és azóta éjszakai előadásokon játssza a Madách Kamaraszínház a Hofélia című műsort, amelyet Hofi Géza, Szenes Iván és Malek Miklós írt. A programot minden alkalommal zsúfolt, pótszékes házak előtt játsszák. Hofi Géza műsora ma este jubilál: ekkor kerül sor a Hofélia 100. előadására. □ KÓS KÁROLY EST lesz — Varjúvári legenda címmel — 17-én 8 órakor az Egyetemi Színpadon. Bevezetőt Pomogáts Béla irodalomtörténész mond. Az előtérben Nagy Katalin művészettörténész Kós Károly kiállítást rendez.