Magyar évkönyv, 1984 (New York)

CSERES TIBOR: Justh Zsigmond szerelme Várta, mikor hozzák már a tisztát. Három hete, szombatonta, idehozatja a kastélyba asztali katonájának, asztalina­sának, Mihálynak váltó fehérneműjét, az­zal az ürüggyel, hogy nem nélkülözheti egy percre sem a legény szolgálatait. Ez a mai nap a negyedik szombat. Mért engeded édes fiam, hogy ez a paraszt bebüdösítse a fürdőszobádat - kor­holta anyja a múlt vasárnap. A kulcsárnő súghatta be neki a szagot, vele szokott elbeszélgetni a mama a szokásos esti ren­delkezések után. - Valahol kell tisztálkodnia - ellenke­zett ő kedvesen, s rátette kezét a fehér, ráncos kézre. - Csempés kádban? Erre nem felelt. Küldd le a konyhába - folytatta az anyja - a szolgálókhoz! Adjanak neki egy lavórt. S ha nem, hát ott van a tó! Oda még urak is lejárnak! Le, az igaz. Orosházáról jönnek hintán, fiakeron. Megmagyarázhatatlan volt, miért kel­lett s kell Czombos Mihálynak az ár­kádjá­ban fürödnie. A dolgozószoba ablaka arra a kerti útra nézett, amely a kaputól szelíd kanyarodás­sal a kastély felé hozta az érkezőt. S köze­ledett az idő, mikor jönnie kell a tisztá­nak. Függöny mögül figyelte a kertet. Ha valaki látná várakozását, s tudná mostani gondolatát, azt hihetné, az egész színi játékot csak evégett csinálja, csinál­tatja nyaranta, hogy ezt elérje. Pedig iga­zán nem, hiszen akkor nem lenne szüksé­ges, hogy inasa fürdetéséhez folyamodjon. Megtudhatná ezt a gondolatot valaki? Nin­csen olyan a környéken. Egyedül csak a tulajdon szive tudja. Szeretett szivére s nem eszére támasz­kodni egy idő óta. Összerezzent. Nesztelenül a szőnyeg szélére állva, Mihály szólalt meg mögötte.­­ Fürödhetek már, nagyságos úr? Mindenben ellentéte urának: zömök, csupasz, pozsgásképű s kerek a feje, alak­ja izmos mindenütt. Ellenkezik urával ab­ban is, hogy lesunyja szemét, ha valamit kér vagy kérdez. -Várjál még. A legény mozdulatot tett kezével, nincs egyéb dolgom, várhatok. - Lemehetnék az alsó házba is - kezdte el megint, mert neki is szólt a Kulcsárné. Az úr szórakozottan majdnem azt mond­ta, hogy menj hát, ha olyan nagyon akarsz, de idejében eszébe jutott, akkor a tisztát is le kell vinni, s az nem lesz jó. Intett kezével, hogy nem. - Mingyárt gyónnék a fehérrel. Újra felelni akart, kérdezni: kik jönnek? Ki jön ma?­­ Maradj nyugton - s csak most szégyell­­te el magát, hogy ez a fiú látja, tudja, mert les­z az útra. De Mihály megelége­dett azzal, hogy nem lehet még fürödni, pedig muszáj fürödni, s zaj nélkül kisom­­fordált. Bar Vera jönne s egyedül! Csak állt az ablaknál, karbatette kezét, néha, néha szakállába nyúlt. Tavaly Antigonét keresett, nem talált itten, a majorban alkalmasat. Az itteni lányok gömbölyűségre, nevetésre hajlók. Moliére-t győzik, de Sophoklészhez más kell. Komolyabb, méltóságosabb. 109

Next