Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-11 / 28. szám
A józsiság különleges adomány, tán Isten ajándéka vagy verése. A józsiság sok mindent egyesít magában: hőstettet, bátorságot, sok-sok piát, jólértesültséget, hangot, mely fület repeszt és ki tudná azt elsorolni, hogy még mi mindent. Józsinak tudományos és művészeti felkészültsége is van, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy gyakran használja azt a szót: fesztivál. Mégpedig igen merész összetételben: tegnap a sógorom megevett egy fesztivált. A Józsi barkácsol is, az ajtót, amelyet este betört, reggel megszögeli. És politizál. - A Gyula egy észkombájn. A hallgatósága, amely a kocsmaajtó előtt karéjba fogja, utána ismétli: Hallotta? A Józsi azt mondja: a Gyula észkombájn. - Talán nincs is jobb miniszter nála, meg az is lehet, hogy nem is lesz soha ebben a büdös életben! Ez már fenyegetésnek is felfogható, mert a kijelentés után Józsi körbenéz, hogy van-e ellenvélemény. Na! Merjen valaki ellentmondani neki, a Józsinak! De nem mer senki, meg nem is akar. Meg talán nem is ismerik a Gyulát, talán azt se tudják a Gyuláról, hogy miniszter. De Józsiság azért buzgón bólogatnak, hogy igaza van a Józsinak: a Gyulánál ebben a büdös életben nem lesz jobb miniszter. Ki merne ellentmondani, hisz a Józsi ökleit is mutogatja, üt vele, bele a levegőbe, így ütöttem orrba a kulákot. Persze, ezt senki se látta, nem is fontos, hogy látta-e valaki vagy nem. Az a fontos, hogy eme kulákverésről a hőstett híre szállong, többszörösen elmesélve, nagyítóüveg alá téve. A hallgatóság közül csak egyvalaki akad aki ellent próbál mondani: - Józsi úr, kérem, talán mégsem olyan jó miniszter a Gyula - Micsoda?! Egyáltalán, tudja maga szakikám, hogy kék az ég? És tudja maga, hogy zöld a fű? Nem tudni, miért mondja a Józsi e megcáfolhatatlan igazságokat, mert ki merné vitatni, hogy az ég tényleg kék, a fű is biztosan zöld, de nem jön össze a kék ég és a zöld fű Gyula miniszterségével. De nem is baj... Ne is jöjjön össze! A szesztársak arra gondolnak: Nem baj, ha ők nem értik a dolgot, a Józsi biztosan érti. A Józsi az utcatudós, persze nekünk nics akkora eszünk, mint a Józsinak. A Józsiban meg lehet bízni, csak fizesse már azt a féldecit, mert megveszünk a szomjságtól. De a Józsi nem fizeti, hanem tovább politizál. - A Gyula meg fogja nyerni... Valaki odasúgja: - Jön a Kati a sarkon, így abbamarad a mondat. Soha senki a szesztársak közül már meg nem tudja, hogy a Gyula mit fog megnyerni. Szépen szétszélednek. A Józsi is sutba dobja híres bátorságát és most békés bevásárlónak álcázva magát, gyorsan betér a közértbe. De az asszonyt nem lehet átverni... Usgyi, ő is be a közértbe, és ott helyben nyakon csípi a hőst, a politikust, a bátrat, a kocsmakirályt és a Jó Isten tudja, honnan előhúzott esernyőjével suhint egyet férje ura fejére. A kocsmakirály meg csak áll, lapít, ijedten, meglepetten néz, mint akinek elpárolgott a bátorsága, mint akit megfosztottak rangjától és politikai éleslátásától. Fazekas János Az más labancokrúl Melyk Európára tetszenek gondolni, midőn agyba-főbe emlegetik? Melyiket, könyörgöm, melyiket? Mert mintha már elnézést a leegyszerűsítésért, de hát mit tehet egy zarándi parasztszármazék, „tehát” könnyen leprosztózható ember: megkísérli maga is megérteni, mit gondol - már az ókorban sem lett volna egyértelmű a dolog Európa-ügyben. Mert (amúgy mondanom sem kellene), úgy emlékszem, tanulmányaimból s az azóta olvasott könyvekből, mozgóképekből, hangszóróbéli szárnyalásokból, európai volt a görög Athén, meg a szintúgy hellaszi Spárta. Mi több (hogy ne ragozzam to Európa, mely to vább), magában Athénban is ismerős volt mind a zsarnokság, mind a szabadság (a tirannvilág s a demokrácia). Európa? Hogyne lenne, ám hogy szárazföldünk neve maga a Paradicsomot jelentené, az emberi nem fejlődésének a csúcsára, a boldogság jellegtelen birodalmára utalna, aligha kétséges: tévedés, bölcsei - filozófusai - szociológusai -politológusai - államférfiújai - hölgyei - hírgyárosai a nagyvilágnak! Nem is beszélve - időben egész közel érve korunkhoz - Lenin, Hitler meg Sztálin Európájáról, avagy szóba sem hozván - kicsit visszanézve - Tolsztoj és Kossuth Európáját! Melyek hová, merre? Európai ez is, az. - Európa! Na ja. .. .Ha körülírod, melyikre gondoltál! Amelyik hazudik, rólunk, magyarokról, s ha úgy tetszik, földarabolja hazánk? Vagy amelyek emberszámba - nemzetnek - vesznek bennünket (melyhez nem nyúlhatól!)... E-u-r-ó-p-a. Hogy a csudába ne. Kurta Miska Zaránd vármegyéből EZ A HÉT