Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-13 / 10. szám
Att Horn Gyula miniszterelnök úr, február 2- án, az Országgyűlés új ülésszaka első napján bejelentette, hogy a választások után is vállalja a miniszterelnökséget, ha képviselőtársai megválasztják. Ennek lényege az eddigi gyakorlat folytatásaként, „a gazdasági helyzet megszilárdítása, az infláció további leszorítása, a foglalkoztatottság bővítése.” Arról is szólt, hogy az ellenzéki pártoknak nincs programja. És vajon neki? Félre a kizsákmányoló rablógazdálkodással! Ennek a kormánynak olyan kimagasló pénzügyminisztere van, aki a Németh Miklós kormányában is pénzügyminiszterként ténykedett és a csőd szélére juttatta az országot. Azután kinevezték a Budapest Bank elnökének. Mivel ezt a bankot is a csőd felé kormányozta, csak az Antall-kormány idején nyújtott sok milliárdos pénzügyi értékpapír-bankügylet (az ő szóhasználatuk szerint tranzakció) menthette meg a pénzintézetet. Érdemei elismeréséül, Bokros Lajos többszöri lemondása után, (aki már nem bírta cérnával), Medgyessyt kérték fel a pénzügyminiszteri tisztségre, két évvel ezelőtt. Nyolc-tíz napi gondolkodás után elfogadta az ajánlatot. Le a korrupt újgazdagokkal! Az elmúlt két év alatt sikerült elérnie, hogy az ország ipari létesítményeinek és kereskedelmének, privatizációs ürüggyel, idegen nagytőkések tulajdonába juttatása már 70 százalék fölé emelkedett, hogy az infláció gazdaságilag teljesen indokolatlanul, a jóslatok ellenére, főleg az élelmiszerek terén, változatlanul igen magas, hogy a dolgozók és nyugdíjasok reálkeresete évről évre csökken, hogy a lakosság egynegyede éhezik, sőt többen éhen haltak, hogy a gyerekek nagy része csak az iskolában, óvodában kap enni, hogy a nagycsaládosok helyzete aggasztó, hogy sokakat kilakoltattak és még újabb százakat is ilyen veszély fenyeget, hogy dollármilliárdok áramlanak ki az országból ellenőrizetlenül, hogy munkaalkalmak és kisvállalkozások ezrei, ezzel adóalanyok sokasága szűnik meg, így csökken az adóalap, csökken a belföldi kereslet, miatta a termelési kapacitás és hogy az ország adóssága dollármilliárdokká nőtt stb. stb. A pénzügyi kormányzat, a bőséges árukínálat idején, a reálkeresetek csökkentését előidéző politikával éppen, az ellenkezőjét teszi, mint kellene! A rendszerváltáskor népi demokráciának induló államszervezetből, hamis ígéretekkel, az ellenzéki megnyilatkozások elfojtásával, valójában bankokráciát, monetáris diktatúrát kovácsoltak. Menjünk szavazni! Ellenzéki pártra! A hatalmas vagyont összeharácsolók pedig tovább gazdagodnak, így ténykedik minden idők legtehetségesebb pénzügyi kormányzata. De teljes bizalommal van a Világbank elnöksége, a pénzügyminiszter úr tevékenysége iránt. Budapesti tanácskozásukon kialakult vélemény szerint, az ország vezetőségeiben működő „szakemberek” mellett, elég 6 millió „magyar”. (C. J. Hadak útján 454. o.) Ergo: „Nem lehet mást csinálni!” - NA ÉS? Közli: dr. Porszem Jankó Embert próbáló idők... Kihívásnak tekintik az iraki kiküldetést - számolt be nemrégiben a magyar önkéntesek háborús készülődéséről egy fényképes tudósítás. (Hát persze, alighogy az amik kihívták, az itteni vezetés akár postafordultával küldte volna őket....) E férfias elszántságot látva az egyik képen ráadásul egy csinos orvoskatona-hölgy, tengerészgyalogoshoz illő rutinnal tart a szájában egy, feltehetően NATO-kompatíbilis cigarettát nem csoda, hogy Irak inkább harc nélkül megadta magát. Átmenetileg mindannyian fellélegezhetünk hát. Májusban viszont újabb, ezúttal országos kihívásnak nézünk elébe: a balliberális kurzus 4 évére gondolva a szavazófülkében ugyanis kinek-kinek kezében lesz egy bizonyos fajta küld(h)etés lehetősége... Óvár I. Drága pékek Arra ébredtünk, hogy a miniszterelnök úr szidja a pékeket: drága kenyeret sütnek. Na szavazópolgár, ön mit szól ehhez?! Mert jóindulat aztán van zsákszámra a szoc. kib. kormányban. Lám a miniszterelnök úr is kész megvédeni a szavazópolgárokat (egy kis voksért) a fránya pékektől. De hiába mondja váltig a miniszterelnök úr a rossz pékeknek, hogy csináljanak olcsó kiflit, olcsó zsemlét és olcsó kenyeret, ők juszt se csinálnak. Azért is drága kenyeret sütnek! Hát látott már valaki ilyen pékeket, mint ezek a mi pékjeink? Nem hallgatnak a jó szóra, elengedik a fülük mellett, ha valaki csupa jószívűségből rájuk szól: - Ejnye, csináljanak már olcsó kenyeret. Nem csinálnak, nincs bennük jóakarat. Lám az MSZP-ből nem veszett ki a jóakarat, abban megmaradt. Jósággal van feltöltve. Meghal a választópolgárokért, sajnálja őket, hogy a pékek csak úgy packáznak velük, elnyomják a választópolgárokat. Pedig a pékek, ha akarnák, háromhatvanért is adhatnák a kenyeret, hisz ezt várták tőlük a választók 94-ben is. De a pékek nem! Azért is felverték az árakat. Mikor verték fel? Mikor közben a jóságos kormányzás alatt lement a gáz, a villany, a hús ára. Már csak alig volt munkanélküli. Felszaporodtak a kórházi ágyak, új iskolák nyitották ki kapuikat. Olcsóbb lett a tandíj, csak a kenyér nem lett olcsóbb. Millió gratulációt küldött a Világbank: bravó kormány, örülünk, hogy lejjebb ment a gyógyszerek ára, most már mindenki gyógyszerhez juthat, szinte ingyen. A busz, a villamos, a metró, a vonat utazás díját is olcsóbban szabták meg, meg a lakbéreket is a vízdíjjal. Csak a pékek nem szabják meg olcsón a zsemle, a kifli meg a kenyér árát. Minden olcsóbb ebben az országban. Olcsón el van adva az ország. Olcsón lövik le egymást az utcán az üzleti bandák. Egyes politikusok is olcsón jutnak vagyonhoz. De a pékek drágák, drága kenyeret sütnek. Hát ezért szólt most a miniszterelnök úr, ezért kell megszakadni a szívnek. Fazekas János Hová süllyedtünk? Kedd van, a Magyar Cirkusz napja, amit otthonról is nézhetünk, láthatunk. A képernyőn megjelennek az akrobaták, erőművészek, légtornászok, bűvészek, illuzionisták, állatidomárok és állatok. Van közöttük bohóc, bilincstörő, kötéltáncos, kardnyelő és késdobáló. Az attrakciót a magyar parlamentből közvetítik, s azok adják elő, akik artista jelöltként indultak a választáson, s a bekerülésük után profi életművésznek képezték át magukat. A nagyérdemű, ha sokáig nézi produkciójukat, úgy érzi, mindarra ő is képes. Ezért is egyre többen jelöltetik magukat a következő választáson. Gomba módra szaporodnak a pártok, a mindentudó önjelöltek, akik tudathasadáson átesve maguknak lesznek az ellenzékei. Akik nem hülyítik magukat a közvetítésnézéssel, azokat kísérleti állatoknak tekintik, jobb esetben médiumot próbálnak csinálni belőlük, amibe a média is besegít. A parlamentből a semmittevés lázas tevékenységnek látszik, s tagjai számára fedőszervnek bizonyul, amely a nép félrevezetésére, becsapására hivatott. Hogy ne tudjuk meg valójában kik ők és mit akarnak ezért szüntelenül változtatják nézeteiket, ideológiájukat, hitüket, helyüket és pártjukat. Az elaggott kövületek fiatalítják magukat, a fiatalabbak öregbítik, hogy nagyobb legyen a tekintélyük, az istállómeser pedig dirigál a nómenklatúra utasításai, parancsai szerint a lenini-sztálini hagyományoknak megfelelően. Itt tartunk most, idáig süllyedtünk! - r -