Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2023 / 2. szám
koszorú oka is van: 1. már a rögtöni, kortársi tudósítások szerzői sem egyeznek mindenben, akár ilyen-olyan elfogultságuk, akár részleges tájékozatlanságuk miatt. Ez után következtek azok az évek, melyek során tanácsosabb volt hallgatni - ahogy Arany János írta - a „végzetes évi nap" eseményeiről: „Ünnep volnál, de senki meg nem ül..." 2. Évtizedekkel később pedig, amikor Petőfi napjának ünneplését illett egybekötni őfelsége, Ferenc József érdemeinek méltatásával, a versengve emlékező-révedező egykori márciusi ifjak öregkori elfogultságaiknak s hiúságuknak foglyaiként meglehetősen összezilálták március tizenötödike történetét. Ezek után nem csodálható, hogy épp Petőfinek, mint a nagy nap vezérének kortársi ábrázolása túlnyomórészt a Nemzeti dal elszavalására szorítkozik. Természetesen eszembe sem jutna e Jókai által halottfeltámasztónak nevezett - költemény rendkívüli jelentőségét kétségbe vonni. Túlzásában is volt igazsága Petőfi egykori szerkesztőjének, Vahot Imrének, amikor azon melegében, még 1848 április elsején megjelent lapjában így írt: „Higgyétek meg barátim! Petőfinek nemzeti dala sokkal jobb és több mint az egész pesti forradalom vala." Azt a képet azonban mégsem fogadhatjuk el, mely a legtöbb akkori és sokkal későbbi tudósításból, illetve emlékezésből is kirajzolódik, s mely szerint Petőfi csupán egy nagy vers szerzőjeként és szavalójaként vett volna részt az általa kezdeményezett forradalmi akcióban, a sajtószabadság tettleges életbeléptetésének feledhetetlen aktusában. Már a kezdet kezdetén kellett beszélnie és „agitálnia" is. Saját naplójából tudjuk, hogy „korán reggel az ifjak kávéházába" sietett, ahol „még csak néhány fiatal ember volt, kik nagy busán politizáltak". Petőfi meghagyta nekik, hogy a további érkezőket tartsák a kávéházban, s magával hívta Bulyovszkit Jókaival közösen tartott lakásába, ahol íróbarátja mellett a már hamarabb oda irányított Vasvári is várta. Négyesben döntöttek - Petőfi szándéka szerint - „a sajtó rögtöni felszabadításáról". Amikor ezek után visszatértek a Pilvaxba, „melly már tele volt ifjakkal", Jókai felolvasta a 12 pontot, Petőfi elszavalta költeményét. „A kávéházban azt határoztuk - folytatódik a már idézett napló -, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát." Vagyis a két opus, a 12 pont és a Nemzeti dal cenzori engedély nélküli kinyomtatását. Ez a cselekvési program azonban csak implicite, vagyis értelemszerűen adódik a szóban forgó két szövegből, de ezt meg is kellett magyarázni a kávéházat megtöltő ifjaknak, el kellett velük fogadtatni. Nehéz elképzelni, hogy Petőfi megelégedett „riadó tetszéssel" fogadott versének elszavalásával, s egy székről vagy asztal tetejéről ne fejtette volna ki a teendőket. 90