Fejér Megyei Hírlap, 1971. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

I TZ C I ST O MC f"* \f C i ,ilao Ml a csendes ellenforradalom7 8 | | | | fH" g i egyesüljetek. Pillanatképek a tábor­ból -----------------------------­------------------------- "Spltit?| f ■ Csütörtök, 1971. július 22. KisziH a pártoktatás terve xxvil. évfolyam. Alapon 171. szám * ________Tudomány — technika_______ AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ar° 8° f'"er a szomszéd segítsége .E­mlékezzünk csak a korábbi évek aratásá­ra. Mindig voltak olyan kö­zös gazdaságok, amelyek előbb végeztek ezzel a fontos munkával és azonnal fel­ajánlották segítségüket a szomszédos termelőszövetke­zeteknek. Az évek gyakorlata szerint viszont ezt a segítő kezet nem a nyújtás pilla­natában, hanem akkor fogad­ják el, amikor botladozva mennek. Azaz, amikor meg­győzi őket az idő, hogy nincs más hátra, ha nem akarnak túlzottan nagy veszteséggel végezni. Sajnos ma is ilyen jelen­ségek tapasztalhatók. A megyei mezőgazdasági ope­ratív bizottság keddi ülésén valamennyi résztvevő hang­súlyozottan beszélt erről a témáról. Példának a kisapos­­tagiakat említették. A Nap­sugár Tsz a megyében első­nek végzett, s nyomban üzent a környező tsz-eknek: itt vannak a gépek, használ­játok. Nagy veszteséget jelenthet­nek az elmulasztott napok. Tavaly ugyancsak az aratás derekán kaptunk kiadós esőt, vihart. A szakemberek, amikor már a földre mehet­tek, kissé szomorúan állapí­tották meg: nagy a veszteség. Nemcsak a mennyiségire gondoltak — ez megyei át­lagban mintegy hét százalék volt —, hanem a minőségi veszteségre is. Ritka volt az olyan búza az­­ eső után, amely elérte a kívánt hekto­liter súlyt. Nem szabad hát, hogy megismételjük önmagunkat. Az idei búza valóban az ed­digiekhez képest rekordter­mést ígér. Még az óvatosak is meg merik kockáztatni azt a kijelentést, hogy túlszár­nyaljuk az 1969-es évi hoza­mokat. Ehhez viszont az kell, hogy legalább ebben a hó­napban a kombájnok tere­lője elé kerüljön az egész ve­tés. Nem véletlenül ajánlják tehát a megye vezetői: az időjárás, a későbbi érés mi­att kissé elmaradók, de első­­sorban azok a tsz-ek, ame­lyeknek gépi felszereltsége még nem a legjobb, feltétle­nül vegyék igénybe a szom­széd segítségét. Most ne azt számolgassák, hogy ennyi meg ennyi lesz a bérleti díj, hanem azt, ha idejében le­aratják a búzát, csupán a fel­vásárlótól kapott minőségi felárból is többszörösen meg­fizethetik. De sok más egyéb is amel­lett szól, hogy a korábban végző tsz-ek kombájnjai ne álljanak kihasználatlanul a gépudvarokban. A nedves ta­lajban erőteljesen kezdenek fejlődni a gyomnövények. S ha nem aratják le gyorsan a búzát, bizony sok „zöld” is lesz a piros búzaszem között. Jöhetnek még viharok, zápo­rok, amelyek kiverik a kalá­szokból a szemet, egy-két má­zsával csökkenhet a termés­átlag. Sotoljuk tovább? A té­­­nyek önmagukért be­szélnek. A megye mezőgaz­dasága talán soha nem adott annyi búzát az országnak, mint amennyit idén adhat. Bizonyításként ott a tény, hogy már eddig ezer vago­nok pótszerződést kötöttek a felvásárló vállalattal. A fel­adat tehát egyértelmű: min­den lehetőséget fel kell hasz­nálni arra, hogy minél gyor­sabban végezzenek az ara­tással, hogy augusztusban ne álljon lábon búza. . •• *■ A genfi egyezmény évfordulóján Szolidaritási nagygyí­lés IMI „Veled vagyunk Vietnam!” — hirdette a transzparens vörös szalagja a móri fém­mű új szerelőcsarnokában, az Indokínával kapcsolatos genfi szerződés aláírásának 17. évfordulója alkalmából rendezett szolidaritási nagy­gyűlésen. Félezer móri dolgozó kö­szöntötte lelkes tapssal teg­nap délután a nagygyűlés érkező vendégeit, CHAU THO THONG elvtársat, a VDK budapesti nagykövet­ségének első titkárát és TRAN MINH TRIET-et, a DIFK budapesti nagykövet­ségének titkárát. Részt vett a nagygyűlésen Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei Bi­zottságának titkára, Hajba Kálmán, a Fejér megyei Ta­nács elnökhelyettese, Pál­­falvi András, az SZMT ve­zető titkára, Csapó Ferenc, a Hazafias Népfront megyei bizottságának képviseleté­ben, Szombath József, a KISZ megyei bizottságának titkára, Klujber László, az MSZMP móri járási bizott­ságának első titkára, vala­mint a megye, a járás és a járási székhely párt-, állami- és társadalmi szervezeteinek több más vezetője, képvise­lője. A Csepeli Fémművek Cső- és Elektróda Gyára móri gyáregységében rendezett nagygyűlésen elsőként Ko­vács János igazgató mon­dott beszédet. Beszédében megemlékezett 1954. július huszadikáról, az egyezmény aláírásának napjáról (érde­kes véletlen egyébként: me­gyénk egyik községében, Er­csiben került sor annak ide­jén az egyezmény évfordu­lójéval kapcsolatos első szo­lidaritási nagygyűlésre is.). A VDK budapesti nagy­­követségének első titkára beszédében szólt arról, hogy az Egyesült Államok kor­mányzata lábbal tiporja a genfi egyezményt, amelynek nyilvánvaló bizonyítéka a fasiszta jellegű saigon báb­rezsim amerikai támogatása és fenntartása. Emlékeztetett arra, hogy az imperialis ,­­ indokínai mesterkedései a világbékét is fenyegetik, vé­gül kifejezte azt a reményét, hogy a népek békeakarata nem marad eredménytelen. „A vietnami nép” — mon­dotta a VDK diplomatája, — „kezdettől fogva élvezte a magyar nép támogatását. Meghatottan látjuk, hogyan fejlődnek, szinte napról nap­ra, a szolidaritási akció meg­nyilvánulásai. A vietnami nép őszinte és mélységes há­láját fejezzük ki ezért a ma­gyar népnek, Fejér megye dolgozóinak.” A beszédeket követően az üzemi szakszervezeti bizott­ság felhívására a nagygyű­lés résztvevői egyhangúan határozatot fogadtak el, amelyben elítélik az ameri­kai imperialista agresszió bűncselekményeit, az impe­rialisták Indokínában elkö­vetett háborús bűntetteit, tö­meggyilkosságait, s kinyil­vánítják szolidaritásukat a szabadságukért küzdő indo­kínai népekkel. A határozat szövegét a nagygyűlés elnöksége továb­bította az illetékes szervek­hez. A gyár dolgozói — a nagy­gyűlést követően pedig a móri járás vezetői — aján­dékokat adtak át a vietna­mi vendégeknek. A gyár Ho Si Minh szocialista brigád­naplójában a vendégek be­jegyzésükkel örökítették meg a találkozó emlékét. (M­s) A vietnami vendégek az elnökségben Sárbogárdi tapasztalatok E 11 év­e sok változással Pontosan egy éve, hogy a Videoton sárbogárdi gyár­egységében jártam legutóbb. Az egy esztendő hozta vál­tozások az üzemben meg­lepően nagyok. Főként lét­szám vonatkozásában, hi­szen tavaly ilyenkor még csak 429-en, ma már 732-en dolgoznak ebben az üzem­ben. Nagy István gyáregység­igazgató, Fülöp Ferenc párt­/‡/w‡/WWWWWW›V­A/VWAA^^AA/WWWWWW»»VNAA/‡/S/WWWW»/~ titkár és Diós János szb-tit­­kár további számokkal told­ják meg a fenti adatot: száz férfi dolgozót vettek fel egy év alatt, s számuk jelenleg már 318, a nődolgozók lét­száma megkétszereződött: tavaly júliusban 210, jelen­leg már 414 nő dolgozik az üzemben. A szakmunkás­­gárda 119-ről 184 főre gya­rapodott, s a gyáregység munkáját összesen 28 mű­szaki vezető — mérnök és technikus — irányítja, négy­gyel több, mint egy eszten­dővel ezelőtt. De miért ér­dekesek ezek az adatok? Először: a létszámnövekedés üteme jelzi a gyáregység szeren­csés helyzetét, s egyben az ebből eredő gondot is. Soha nem érezték a krónikus lét­számhiány hatását, ami te­kintve az országos helyzetet, valóban szerencsésnek mond­ható. Helyből, valamint a munkás­járatok rendszeresí­tésével, a környező falvak­ból a terveknek megfelelő nagyságú munkásgárdát tud­nak maguknak biztosítani. Je­lenleg 18—20 szerszámkészítő lakatost tudnának — néhány más, új szakmunkás mel­lett — felvenni és­ képesíté­süknek megfelelően alkal­mazni. A műszakiak létszá­ma sincs teljesen feltöltve, közel tíz technikusra és mér­nökre lenne még szüksége az üzemnek. Másodszor: sok mindent megmagyaráznak a fenti adatok. Olyan — vidéki ipa­ri üzemek viszonylatában — szokatlan, új intézkedéseket, kezdeményezéseket, amely a létszám „megszerzésének”, megtartásának és átképzésé­nek tudatos, s az eddigiek­nél hatásosabb eszközei. Július 1-től ■anfcüzl öteget létesítenek az általános iskolások részé­re, s reggel nyolc órától dél­után négyig leveszik a szü­lők válláról a gyerekek el­helyezésének gondját.­­Ar­ról már nem a gyáregység vezetősége tehet, hogy 30 gyermek helyett csak 15-nek (Folytatás a 3. oldalon) Esti beszélgetés - aratáskor d­élután kétszer is hívtam telefonon a tsz elnökét. Azt válaszolták, hogy nincs bent, Pesten van értekezleten, a főkönyvelő­vel együtt. Mentem a dolgom után a faluban, mely a kiadós esőzések után csendes­­volt, és egy ki­csit sáros is. Ezért azonban kivételesen senki sem zúgolódott, mert igaz ugyan, hogy ara­táskor kell a napfényes idő, de az eső — ahogy többen is megjegyezték — az utolsó órában jött. Régi ismerősöm, a tsz egyik traktorosa kö­zölte velem, hogy most egynapos szünetet tart. Szívesen tette volna ma is a dolgát, de nem lehetett a határba kimenni.­­ Több táblát learattunk már, 20 mázsá­nál kevesebbet még egyik sem adott. Volt olyan rész is, ahonnan átlag huszonnyolc má­zsát takarítottunk be. Az volt a véleménye, hogy a pillanatnyi munkaidő-kiesés bőven megtérül majd ősz­szel, amikor a kukoricát takarítják be. Ha­sonlóan vélekedtek mindazok, akikkel a falu­ban ezen a délutánon beszéltem. S bár az enyingi szövetkezet évek óta jól gazdálkodik, az idei eredmények minden korábbinál ked­vezőbbnek ígérkeznek. Hamar elmúlt a délután. Hét óra lett volna néhány perc múlva, amikor a tsz-iroda előtt mentem el. Fiatalember állt a kapuban, a tsz gépkocsivezetője. — Igen, az elnök és a főkönyvelő pár perce érkezett — mondta. — Bent vannak még, néz­ze meg őket. - ‘ " Az irodában megint szóba került az aratás. Mintegy 3 ezer holdról takarítanak be búzát. A főkönyvelő — szokásához híven — számok­kal operált. A jelenlegi helyzet szerint 7 mil­lió forint lesz búzából a többletbevétel. Ké­sőbb aztán az is szóba került, hogy az ő szö­vetkezetükben a terven felüli átlag minden mázsája 1 milliót hoz. Tizennyolc mázsa bú­zát terveztek, ezek szerint tehát 25 mázsára számítanak. Ez nem saccolás, hiszen a 3 ezer hold feléről már betakarították a termést. A számok, a kedvező terméseredmények, s a nyugodt, derűs hangulat kapcsán eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti aratás, amikor az elnök — bár nyugodt természetű — szinte egész nap nyugtalanul járt a határban. Hol itt, hol ott kellett valamit megnézni. Nemcsak a kombájnosokat, de kézi aratókat is. Hány éve volt? Nem régen, de mégis tá­volinak tűnik, mert a fejlődés, a szocialista mezőgazdaság szervezettségének, technikai el­látottságának növekedése röpke esztendők alatt olyan ütemű előrelépést eredményezett, amilyent a közelmúltban is még csak évtize­dektől vártunk. Minel e beszélgetésben semmi különös. Megszólalásra az késztetett, hogy az újságokban, tv-ben az utóbbi napokban is sokszor jelenik meg híradás az alkatrész­­hiányról, a gondokról. Ezek közepette néha elveszik ez a nagy előrelépés értéke, melyet gondokkal, problémákkal — alkatrészhiánnyal is — küszködve, de elértünk. Bányász Béla A 700. évfordulón: Vásár 5200 nép Um­ il Bastri Ipari vásár sajtótájékoztatójáról jelentjük A dunántúli városok ma­tuzsálemkorú születésnapjai­nak sorát. Győr nyitotta meg, a városalapítás 700. év­fordulójának ünnepség- és rendezvénysorozatával. Az ezeresztendős születésnapra készülő Székesfehérvár és Fejér megye mindig is jó­szomszédi­ viszonyt tartott fenn Győr-Sopron megyé­vel, s érthető, hogy legjelen­tősebb iparának termékeivel most is részese az ünnepség­­sorozat egyik legjelentősebb eseményének­, a II. Győri Ipari Vásárnak. Annak a vásárnak, amelynek sajtótá­jékoztatóját tegnap tartották meg Győrben, s amelyen Farkas Tibor, Győr megye Városi Tanácsának elnökhelyettese igen nagy részletességgel ismertette a hét évszázad történetét, a győri vásárok évszázadok múltjába gyökerező hagyo­mányait. Egy esztendővel ezelőtt — mondotta Farkas Tibor — mindössze 6­9 kiállító vett részt az első vásáron, s a fe­dett és nyitott kiállítási te­rület 3600 négyzetméterét összesen alig több, mint negyvenezer ember látogatta meg. Idén már 105 kiállító jelentkezett a felhívásra, s az 5200 négyzetméternyi be­mutató felületből igen jelen­tős területet igényeltek a szomszédos Szlovákia ipari üzemei, nagykereskedelmi vállalatai. De a Győr—Sop­ron megyei vállalatokon kí­vül olyan hatalmas iparvál­lalatok is részt vesznek a vá­sáron, mint az Orion, vagy a székesfehérvári telephelyű Videoton. Mellettük ott van a hódmezővásárhelyi HÓD­­GÉP Vállalat, a MEZŐGÉP és a soproni FORFA is. S természetesen ott találjuk a kiállítók sorában a Hajdú­sági Iparművek sok-sok ter­mékét, a Hűtőgépgyár ízlé­ses, sokféle igényt kielégítő házi „jégvermeit” éppen úgy, mint a győri Grabo­plast Pamutszövő és Műbőr­gyár alapgyártmányait, s az ezekből készült divatcikke­ket, használati eszközöket. Hasznos közbenjárás ered­ményeként a július 23-tól augusztus 1-ig nyitvatartó vásár látogatóinak 33 szá­zalékos utazási kedvezményt nyújt a MÁV és a GYSEV, de számos kedvezményt biz­tosít a csoportos utazáshoz az IBUSZ és tagjainak a CSÉB is. (Folytatás a 3. oldalon) Parkerdők A Velencei-tó klímáját kedvezően befolyásoló, az üdülők kényelmét, pihenését szolgáló témáról, a tópart erdősítéséről tanácskoztak tegnap Agárdon, a Velencei­tavi Intéző Bizottság tanács­termében a VIB, valamint a fásításban illetékes szervek képviselői. Részt vett a ta­nácskozáson Homoki József, a Fejér megyei pártbizottság titkára is. Mint dr. Springer Ferenc, a VIB titkára elmondta, az Intéző Bizottság célja minél nagyobb zöldterület kialakí­tása a tó partján, parkerdők formájában. Telepítésüket a Mezőföldi Állami Erdőgazdaság végzi. A nagy szfunka már 1987-ben elkezdődött, s eddig 320 hek­tár előfosítást végeztek el. A negyedik ötéves tervben újabb 250—300 hektár park­erdő telepítését vállalták, s ebből 50—60 hektárt még az idén betelepítenek. D. E.

Next