Fejér Megyei Hírlap, 2022. október (67. évfolyam, 229-254. szám)

2022-10-22 / 247. szám

LÁZÁR ÁDÁM szerkesztoseg@f­m­h. h­u Öt történet, egy nyolcéves gyermek, tizenhárom nap és sok száz emlék. 1956 októbere gyerekszemmel. Zuglóban laktunk. Délután unokabátyámmal, Andrissal, izgatottan indultunk haza az iskolából. Kora délután volt, de már rengetegen voltak az utcákon. Nem tudtuk, hogy mi, csak azt, hogy valami ed­dig elképzelhetetlen történik a városban. Egy fiú felcsöngetett hozzánk:- Gyertek gyorsan a Ligetbe, valami nagy balhé van - mondta. Tíz perc múlva már a Hősök tere felé rohantunk. A tömeg arra tartott. Ennyi embert eddig csak a Népstadi­onban láttunk, amikor beszök­tünk a magyar-angol meccsre. A Sztálin-szoborhoz igyekezett mindenki. Ahol állt, azt Felvo­nulási térnek nevezték. Nagy kommunista ünnepeken ide hajtották ki az embereket fel­vonulni. Most senkit nem kel­lett hajtani, vonzott mindenkit a szobor. Drótkötelet dobtak Sztálin nyaka köré és teher­kocsival próbálták ledönteni a szobrot. Rengetegen dolgoz­tak, hogy letépjék a fejét, vé­gül sikerült. Csak a csizmája maradt. Ezt követően a teret a pestiek „átnevezték” Csizma térré. Ez 23-án történt, s ekkor már biztos volt, hogy kitört a forradalom. Andris mindig tudta, mi­kor, hol történik valami fontos. De az alatt a néhány nap alatt minden fontos volt. Október 25-én délelőtt a Parlament előtt gyülekeztek az emberek. Mi is odamentünk. Amíg a tömeg várta, hogy Nagy Imre megje­lenjen, és beszédet mondjon, az emberek énekeltek. Né­hány tank magyar zászlóval a térre gurult. A tankokon lévők segítettek, hogy Andrissal fel tudjunk kapaszkodni, zászlót lengetni. Azután más tankok, nem magyar zászlóval érkez­tek. Egyszerre, ezek közül és a Kossuth teret körülvevő több épület tetejéről is lőni kezd­tek. Egymásra is, de főleg a menekülni próbáló tömegbe. Leugrottunk. Ma sem tudjuk, hányan haltak meg ott. Nagyon sokan. A körülöttünk lelőttek közül többen is mellénk, ránk zuhantak. Amikor abbamaradt a lövöldözés, vértől átázva kimásztunk a hullák alól. Ak­kor, véres csütörtökön lett a forradalomból szabadságharc. Andris másnap meg akarta látogatni Katit, aki nagyon tet­szett neki. Amióta a forradalom kitört, semmit nem hallott róla. Katiék a Múzeum körúton, a RSnap, amikor Sztálin BHyF.SZTF.TTF. A FEJET Bródy Sándor utcai Magyar Rádióval szemben laktak, az ÁVO-sok itt kezdtek el elő­ször tüzelni a tüntetőkre. Már a Körúton átfutnunk is izgalmas volt, mert időnként lőttek. Nem tudtuk, honnan, kire. Katiék a harmadikon laktak. Amikor a másodikon lehettünk, felettünk kicsapódott egy ajtó és Kati anyukája zokogva állt az ajtó­ban, orvost, gyorsan mentsék meg! Katiék alatt egy orvos házaspár élt. A segélykérést hallva a férfi velünk együtt ért az emeletre. Az ablak alá csúszva feküdt Kati. Kinézett az ablakon, és valaki lelőtte. Mint Andris, 10 éves volt. Ek­kor vált az eseménymozaikok­ból számunkra a szabadságharc személyes tragédiává. A fájdalomtól bódultan, sír­va tántorogtunk ki a házból, nem a Múzeum körút, hanem a Mária utca felé. Az átjáró előtt gúlába­­ állítva puskák voltak. Felkaptunk kettőt. Pár lépés után megláttuk, hogy velünk szemben nyolc orosz katona jön, így gyorsan megszabadul­tunk a fegyverektől és eltűn­tünk az átjáróból. Miután Andris otthon el­mondta, mi történt, nagyné­­némék, Andris szülei, elhatá­rozták, hogy elmenekülnek, mert ki tudja, ki látott minket a tankon és a fegyverekkel. Kevesebbért is halálra ítéltek és ki is végeztek gyerekeket a szabadságharcot követő évek­ben. Novemberre már újra le-Az ablak alá csúszva feküdt Kati. Kinézett az ablakon, és valaki lelőtte. Mint Andris, 10 éves volt, zárták az osztrák határt. Andris papája orvos volt. Egy betege megszervezte, hogy Kelen­földről teherautóval elviszik őket Győrig, csak az állomásig kellett valahogy eljutniuk kora hajnalban. Tömegközlekedés már és még nem volt. Hideg, esős hajnalban gyalogoltunk át a Szabadság hídon. A híd budai oldalán kellett búcsút mon­danunk, hogy még hazaérjek, mielőtt szüleim felébrednek. Andris nekem olyan volt, mint­ha bátyám lett volna. Ahogy ők Kelenföld, a későbbi szabadság felé, és én Zuglóba indultunk, vissza-visszanéztünk. Néhány nappal később, je­lezve, hogy sikerült Ausztriába érniük, a Szabad Európa Rádi­óban hallottuk az előre meg­beszélt üzenetet: Kati sírjára vigyél virágot! FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 2022. OKTÓBER 22., SZOMBAT W miá — •: I „A tankokon lévők segítettek, hogy fel tudjunk kapaszkodni, zászlót lengetni Fotó: fortepan/Klausz ádám Drótkötelet dobtak Sztálin nyaka köré és teherkocsival próbálták ledönteni a szobrot. Rengetegen dolgoztak, hogy letépjék a fejét, végül sikerült Fotó: Fortepan/Hofbauer Róbert

Next