Felvidéki Ujság, 1941. október (4. évfolyam, 224-250. szám)
1941-10-13 / 234. szám
1941 Oktober 13 - 234. sí?na Felvidéki Újság s Antal István államtitkári A magyarság európai hivatása a változatlan szentistváni misszió Az igazságügyi államtitkár nemzeti missziónkról, a keresztény hitről és fajszeretetről Madarász István megyéspüspök: Széchenyi vallásossá, jellemessé, műveltté, gazdaggá, naggyá akarja tenni népét Kassa magyarsága vasárnap áldozott a leghűbb és legnagyobb magyar emlékének Kassa, október 13. A kassai Széchenyi emlékbizottság vasárnap a Nemzeti Színházban rendezte meg Széchenyi emlékünnepét. Kassa magyarságának megemlékezése a leghűbb és legnagyobb magyarról az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb társadalmi eseménye volt, amely visszhangra talált a társadalom minden rétegében. A Nemzeti Színház zsúfolt Az ünnepség szónokai a Himnusz után, melyet a Kassai Zenekedvelők Koszorús Dalegylete Simkó Gusztáv országos karigazgató vezénylésével énekelt, a színpadon foglaltak helyet. Nagy figyelem közepette elsőnek dr. Madarász István megyéspüspök állott szólásra, hogy megnyitó beszédét elmondja. — Ha a tárgyilagos történetírás szemüvegén hátratekintünk az ezeréves magyar múltba, — mondotta — főleg három vezető géniusz alakja mered elénk: Szent István, Hunyadi Mátyás, gróf Széchenyi István. Szent István keresztet tart a pogány magyar nép szeme elé s prófétai hangon ezt hirdeti. ..Csak e jelben győzhetsz, csak e jelben élhetsz. Rávezeti pogány, műveletlen, nomád népét a kereszténység, az európai művelődés s az erős szervezettséggel biztosított nemzeti szabadság útjára és előkészíti az ezeréves magyar történelmi jövőt. Hunyadi Mátyás kardot ránt a magyar szabadság védelmére, dicsőséget szerez a magyar névnek, de ugyanakkor palotát emel a magyar kultúrának, mely gazdaságban, fényben, pompában vetekszik a legnagyobb európai népek kultúrájával. Tudósok és írók, költők és művészek, a budai és kassai gótika, egyetem és Corvina könyvtár hirdetik a magyar nemzet kulturális nagyságát. — Gróf Széchenyi István a harmadik üstökös e triászban: folytatja, korszerűsíti azt a feladatot, amit Szent István és Hunyadi Mátyás tűzött maga elé. Vallásossá, jellemessé, műveltté, gazdaggá, naggyá akarja tenni népét, magasabb polcra akarja emelni, mint amilyenen eddig volt, s azt hirdeti, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. — Miben áll Széchenyi István nagysága? Egy modern magyar író azt mondja: „Válassz egy nagy eszmét, tedd rá életedet, s nagy lehetsz.“ Széchenyi választott egy nagy eszmét: Felébreszteni a magyar nemzetet tespedő álmából s a művelt európai nemzetek színvonalára emelni. Erre rátette tehetségét, jellemét, vagyonát, egészségét, sőt, egész életét. Először erősen vallásos jellemmé akarja kovácsolni a szalmalángszerűen lelkesedő, de könnyen lelohadó, restségre, turáni széthúzásra hajló, elalélt nemzetét. Jól tudja, hogy csak a vallás természetfölötti mélységeiből meríthető az a lelki erő s földöntúli magasságaiból száll le az az isteni kegyelem, mely munkakedvre derít, munkabírásra ad lendületet és önmegtagadásra, áldozatkészségre és hősiességre képesít. — Erős a hite Istenben. „Mindenható Isten, töltsd be szivemet angyali tiszta szeretettel Istenért, hazámért és embertársaimért. Add tudtomra, hogy mit tegyek s miként kezdjem, hogy Neked egykor a rám nézőtere volt a bizonysága annak, hogy Széchenyi megismerésének vágya elevenen él Kassa magyarságának minden rétegében. Az ünnepélyen dr. Madarász István megyéspüspök Széchenyi nagyságát állította a hallgatóság elé, dr. Antal István államtitkár pedig azt az utat mutatta meg, amelyen haladva valóban Széchenyi nyomdokain járhat a magyarság. széki elnök, dr. Radványi Géza táblai tanácselnök, dr. Kurovszky László ügyészségi elnök, Kassa város képviseletében a tanácsnokok élén dr. Pohl Sándor polgármester, a vármegye részéről Beke Gyula vármegyei főjegyző jelent meg. Ott volt az ünnepélyen dr. Dányi József miniszteri tanácsos, pénzügyigazgató, dr. Stolpa Károly, a kereskedelmi főiskola igazgatója, Porubszky Gyula rendőrfőtanácsos, Vitéz Árpád volt országgyűlési képviselő, az egyházak, intézmények és különböző társadalmi szervezetek képviselői. A színpad is ünnepi díszt kapott erre az alkalomra. Hatalmas nemzeti szinü zászlók és nemzeti szinü drapériák középpontjában állott gróf Széchenyi Istvánnak a színpad hátterében elhelyezett életnagyságu arcképe. bízott tőkéről beszámolhassak. Segítsd sikerre, ami jó. Tipord el csirájában, aminek rossz gyümölcse lehetne.“ „Mindenható bírája az embereknek s a megfoghatatlan nagy mindenségnek! Ki előtt,ámulattal és imádással borulok le s csak gyengeségemet és szorongó szívem dobbanását érzem; engeddmegérlelnem magamban azt az erényt és tökéletességet, melyet az ember minden fogyatkozásai dacára itt e földön is elérhet.“ Ilyen fennkölt hittel, mély alázattal indul el nemzetnevelő útjára és elsősorban a négy nemzeti vétkünk, hiúság, szalmatűz lelkesedés, közrestség és irigység kiirtására hívja fel honfitársait. Valóban vallás-erkölcsi megalapozás nélkül sem jelent, sem kultúra, sem ipari-kereskedelmi haladás, sem boldogság nem lehetséges. — Széchenyi István második nagy eszméje volt: a kiművelt emberfő, a szellemi kultúra terjesztése a legszélesebb rétegekben. Szent István lerakta a közművelődés első alapját, Hunyadi Mátyás a legmagasabb fokra emelte, de csak nagyon szűk körben. Széchenyi a legszélesebb rétegekben akarja az általános műveltséget, mint ő mondja: ,,a közértelmesség“-et elterjeszteni. Ezek után dr. Antal István igazságügyi államtitkár állott szólásra. . — Az a kor, az a történelmi háttér — mondotta Antal István —, amelyben a Legnagyobb Magyarra való emlékezés fáklyái most az ország minden sarkában felgyulladnak, a történelem logikájának szinte misztikus ismétlődése folytán szembetűnően hasonlatos ahhoz az időhöz és korhoz, amelyben 150 esztendővel ezelőtt az ő halhatatlan életének tüze fellobbant. Európa csaknem ugyanolyan világnézeti, nemzetközi, társadalmi és hatalmi válságban vívódik, mint Széchenyi korában s azok a kérdések, amelyekre a mai magyar nemzedéknek választ adni kell, szintén csaknem ugyanazok, mint amelyek Széchenyi István nyugtalan, aggódó és tépelődő lelke előtt is felmerültek. — Az egyik kérdés az, mi a magyarság európai hivatása azon a helyen, ahova történelmi sorsa állította, a másik pedig az: váljon a magyar nép nemzetfenntartó és államvezető tulajdonságai, erkölcsi, társadalmi, politikai és hatalmi értékállománya alkalmassá teszi-e e hivatás betöltésére? Az első kérdésre Széchenyi határozott igennel válaszolt és nekünk ugyanezzel kell válaszolnunk. — Európai hivatásunk a változatlan szentEzért ifjúkorától kezdve szüntelen képezi önmagát. Nyelveket tanul, szakkönyveket tanulmányoz, sokat utazik idehaza és külföldön, és állandóan olvas, ezért lelkesedik a Magyar Tudományos Akadémiáért és páratlan álozatkészséggel járul hozzá annak megalapításához. Csak a szelemi kultúra elsajátítása után lehet sikerrel bevezetni egy nemzet életébe a civilizációt, azaz a kultúra eredményeinek anyagi téren való felhasználását. Mit ér a technika, villamosság, rádió, motor minden vívmánya, mit ér a Lánchíd, kaszinó, gőzhajózás, lóverseny, folyószabályozás stb., szellemi és erkölcsi felkészültség nékül? Az értelmi s erkölcsi megalapozás nélkül fejlesztett és felhasznált technika az emberiségnek inkább átka, mint áldása. Széchenyi a kulturális közművelődés sürgetése után kezdte meg nagyszabású és sokoldalú közgazdasági tevékenységét és mozgalmait a műszaki alkotások érdekében. Először műveltté, erkölcsössé s csak azután gazdaggá akarta tenni népét. Széchenyi nagyságának harmadik fokmérője volt az igazi, tevékeny, áldozatkész hazaszeretet, így sóhajtozik: „Szegény kis hazám! Hűségesen szeretlek, dacára futóhomokodnak és felfuvalkodott lakóidnak. Mindenekelőtt áll előttem: a hűség a fajtánkhoz.“ „A haza boldogságán munkálkodjunk s orvosoljuk sebeit ezen áldott édesanyának, mely minket annyi jóban részeltet és oly szabadsággal dicsőit, meynek megőrzésért más nemzetek utolsó csepp vérüket is készek volnának kiadni.“ — Széchenyi ezért a hazáért dolgozik, verejtékezik, fárad és szenved. Ezért a hazáért önzetlenül küzd a harctéren s a politika porondján, bátran viselvén el a sebeket, melyeket e kettős küzdelemben nyert. Nem dicsőségért, nem nagyravágyó álmokért, nem kitüntetésekért, hanem magáért a hazáért, népének boldogabb jövőjéért áldozza fel vagyonát, tekintélyét, idejét, egészségét és életét. — Nagy ember volt, a nagyok közt is kimagasló. Schaepmann, a holland katolikusok lánglelkű vezére, azt mondja: „Azok a nagy emberek, akiknek bátorságuk van oly ügynek szentelni életüket, melyet többre becsülnek önönmaguknál, akik élethivatásukat egy nagy eszme, egy megtámadhatatlan szent elv megvalósításába helyezik.“ Ilyen volt Széchenyi: életét áldozta fel hazájának felemeléséért. A nagyvonalú, klasszikus keretű beszéd végén viharos éljenzés zúgott fel. Utána Marossy Lajos szavalta el drámai erővel Arany János: Széchenyi emlékezete című költeményét. Ezután a Kassai Koszorús Lyra Dalkör tagjai sorakoztak fel és Stefancsik Tibor karnagy vezénylésével Eötvös— Beleznay: Búcsúját énekelték el. Istváni misszió: a magyar birodalom összes anyagi és erkölcsi javainak birtokában biztosítani a népek békéjét és együttműködését itt a Kárpátok medencéjében, Európa e kritikus pontján, kiegyenlíteni az itt ütköző népi erőket, összeegyeztetni az elütő érdekeket, harmonizálni a különböző faji kultúrákat és szellemiséget. A történelem azt bizonyítja, hogy ezt a hivatást megvalósítani csakis a szentistváni gondolat keresztülvitelével lehet, ha és amennyiben ezt a szentistváni elgondolást a maga valódi értelmében fogjuk fel. A szentistváni koncepció ugyanis egy egységes és oszthatatlan magyar államtlQé áttiolyáló és államvezető magyar nép a maga autonóm erőinek alkotmányos eszközeivel, a saját akarata szerint kormányoz. A magyarság ebben a hazában nem csupán többségi nép, hanem az államhatalom és a nemzeti szuverenitás jogarát égi és földi törvények alapján kezében tartó erkölcsi egység és nemzeti közösség, amely e kormányozó és igazságosztó jogar tartásához való jogát megszerezte azzal, hogy ezt a hazát ezer évvel ezelőtt karddal elfoglalta, ezer éven át karddal, igazsággal, kultúrával és politikai okossággal megtartotta s.az itt élő, s az ide később bejövő népek exisztenciáját, jogait, fejlődését, kultúráját ugyancsak a magyar kard védelme alatt — az igazságosság és a méltányosság szellemében biztosította. — E megállapításnak, — magyar testvéreim, — napjainkban különös jelentősége van, hiszen dicső honvédségünk az ország nagy és győzelmes szövetségeseink oldalán a végtelen orosz síkságokon ma is a magyar vér áldozatos hullajtásával pecsételi meg a szentistváni történelmi missziót, amely európai, de egyben nemzeti misszió is: európai, mert új, igazságos, szilárd és biztonságos európai elrendeződést akar s nemzeti, mert ez uj európai elrendeződés keretében egy jogai csorbítatlan birtokában lévő erős, szabad és független Magyarországot. Ezt a gondolatot Széchenyi egyik írásában így fejezte ki: „a magyarnak, hogy valami legyen Európában, egyedül magyarnak kell lennie: ez dicső és nemes öröksége.** — Széchenyi második kérdésére, hogy alkalmas-e a nemzet eme missziójának betöltésére, szintén azt kell válaszolnunk, amit ő: igen, ha megreformálja önmagát. Megreformálja önmagát főként lelkileg és erkölcsileg, megreformálja magát társadalomvezetői eszméiben, nemzetnevelési elveiben és módszereiben s e lelki reformoknak megfelelően mindazokban a nemzeti, társadalmi és gazdasági intézményeiben, amelyek mai életfunkcióit kialakítják és irányítják. E reform lényegét Szécheny az egyik írásában a „központba egyesítés“ gondolatában jelölte meg, amelyen ö a széthúzó, partikuláris erőknek egységes és átfogó nemzeti célokban és e célokat hatályosan szolgálni tudó egységes és átfogó nemzeti erőkifejtésben való összefogását értette. —« A mai államférfiak közül az fogja leginkább megközelíteni a Széchenyi adta mélységeket és magasságokat, aki a magyar szellemiséget erőteljesebben tudja megtölteni a közösség iránti áldozatok és az egymás iránti szolidaritás kötelességével s ezzel elősegíti azoknak a szociális elválasztó vonalaknak a megszüntetését, amelyek útját keresztezik egy mindent átfogó és legyűrő nagy magyar összefogásnak. Az a magyar államférfiú, akinek lesz ereje és bátorsága leküzdeni az előítéletek, érdekek, elfogultság és önzés teremtette akadályokat és a naptalan oldaln lévő tömegek élethez, boldogsághoz való jogának igazságos biztosításával elérni azt, hogy ebben az országban minél több magyar gyermek szülessék, hogy ezáltal a magyar faji erők teljes intenzitásukban bontakozhassanak ismét széles ez országban. Száz évvel ezelelőtt Széchenyi ismerte fel elsőnek azt a biológiai törvényszerűséget, hogy a nemzetek sorsa nemcsak a véres csatatereken dől el, de talán sokkal inkább a bölcsek birodalmában s ezért irta, ezért hirdette, ezért követelte, hogy a magyar nemzeti eszmény hordozója ne egyedül a hétszázezer nemes ember legyen, de helyezzük a magyar nemzetállam épületét a 9 millió magyar jobbágy vállára is, — ki — mint irta: milyen, mely jó katona, minden terhelt türelmes viselője s amelynek nagy része a magyarság utolsó záloga, reménye és fenntartója. — A Széchenyi István kijelölte nemzeti missziót teljesiteni csak azzal a két erénnyel, annak a két erénynek a gyakorlati, politika mozgatórugójául való beállításával lehet, amely Széchenyi egyéniségének kimagasló vonása volt, mélységes keresztény hittel és izzó fajszeretettel, amely két nemes indulat Széchenyi lelkében csodálatos szintézisben egyesült. Ma sincs más kivezető út a nemzet számára s ha ebben az irányban haladunk, hűséges sáfárjai leszünk a Legnagyobb Magyar szellemi örökségének. Az államtitkár beszéde alatt ismételten lelkes taps és viharos éljenzés zúgott fel a hallgatóság soraiban jeléül annak, hogy az elmondottak komoly visszhangra találtak. A beszéd végén a közönség hosszasan ünnepelte az ünnepély kiváló szónokát. Vitéz Ujváry Lajos bejelenti a Széchenyi-testvériség mozgalmat Az ünnepély műsorát hosszabb szünet szakította meg. Szünet után vitéz Uijváry Lajos tankerületi főigazgató, a kassai Széchenyi emlékbizottság ügyvezető elnöke lépett a közönség elé és a következőkben ismertette a Széchenyi-testvériség mozgalmat: — Széchenyi tanítása valósággal nemzeti bibliánk: sajátosan a miénk s mégis egyetemes érvényű, mert egyetemesen emberi és mélységesen keresztény. Végső lényegében olyan egyszerű, hogy szinte egyetlen mondatba belefér, egész teljességében olyan tüzetes és sokoldalú, hogy az élet minden kérdésében pontosan eligazít. Száz esztendeje miénk ez a kiáss, mégsem ismerjük. Az ünnepély résztvevői A színház nézőterét teljesen megtöltő hall- ügyészhelyettes, Forgách Tivadar törvényhatóság soraiban jelen volt Kassa egyházi, katonai, polgári társadalmának minden számottevő vezetője. Báró Schell Péter főispán páholyában foglalt helyet dr. Antal István államtitkár, továbbá gróf Matuschka Péter német konzul. A szomszédos páholyban dr. Madarász István kassai megyéspüspök és kísérete várta az ünnepség megkezdését. Álgya Pap Zoltán vkszt. ezredes, vezérkari főnök kíséretében hadtest parancsnoka, érkezett meg a kassai vitéz csíkszentsimoni Lakatos Géza vezérőrnagy. A politikai életet Tost László, dr. Pajor Miklós, Kadlecz Antal és Vitéz Attila országgyűlési képviselők képviselték. Az igazságügyi hatóságok részéről Zachár István Ítélőtáblai elnök, Gazdy Béla kir. főügyész, dr. Altdorfer István fő Madarász István megyéspüspök Széchenyi magyarságáról Antal István államtitkár ünnepi beszéde