Film Színház Muzsika, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-17 / 33. szám

emberi jellemet, s kiismer­jük még jobban a vagyo­non, rangon, címeken ala­puló rend farizeus termék­szetét, a törvénykezés meg­csúfolását. Comencini, akit eddig inkább jó érzékű kommersz rendezőnek tud­tunk, most feljebb zárkózik, a szókimondó modern olasz filmalkotók élvonalába. Módszerei egyben-másban rokoníthatók a fiatal Dino Risinek az „Előzés”-ban megmutatott elementáris stílusával. A film fanyarul humoros alapszínezetét, életteljes vibrálását sokban maga a főszereplő, Alberto Sordi adja meg. (Emlékezhetünk, milyen kitűnő volt „A rendőr” címszerepében: most még jobb.) Széles skálán játszik: egyszerre képes­ megmutatni az élni és érvényesülni vágyó kis­ember akarnokságát, aki­nek vérében benne lobog a néhai carabinieri-papa ke­mény, feszes,­­ tántorítha­tatlan tempója, de akinek idegeiben ott lappang az élet nagy lehetőségein kívül rekedt sok tűrést és hall­gatást próbált kisember megadó alázata is. Benne van játékában a törtetők fennhéjázása, de benne van egy­fajta kitörölhetetlen tisztesség is, amellyel min­den személyes érdek fölébe emelkedve, önfeláldozóan az igazság oldalára áll. S ez persze mi másssal járha­tott, csakis elbukással. Sor­di játéka — igazi tragiko­média. Elismeréssel szólha­tunk a többi szereplőről, ugyanígy a szinkronról. Sas György Őszi-téli tervek a Hunnia Filmstúdióban A naptár szerint az új év január elsején keződik­, de a színházak és­ a filmgyá­rak ősztől számítják az új év, az új szezon kezdetét. Ennek terveiről, illetőleg az előkészületben levő fil­mekről, forgatókönyvekről, a Hunnia alkotócsoportjai­nak vezetőitől kívántunk felvilágosítást kapni, de pillanatnyilag csak egyet, Herskó Jánost találtuk meg. Ú­j­helyi Szilárd és Nemeskürty István szabad­ságon vannak, Fejér Tamás pedig a tizenhárom részes ifjúsági TV-filmet forgatja Siklóson. — Csoportunk a követke­ző évben is ugyanúgy, mint eddig, öt filmet forgat majd — mondta Herskó János. — Minden rendező­nek van előkészületben egy­két könyve, de hogy me­lyikre kerül sor, azt pil­lanatnyilag még nem tu­dom. Bizonyos, hogy még ebben az évben a tv ren­dezője, Wiedermann­­ Ká­roly, mint vendég, lefor­gatja csoportunk egyik film­jét, a Tolnai Lajos novel­lájából készülő „Pénzcsi­­náló”-t, amelynek története a századforduló előtt játszó­dik és groteszk hangvételű, szatirikus vígjáték lesz. Szeretném még hozzátenni, hogy a Hunnia Filmstúdió­nak ez lesz 1963-ban az utolsó, huszadik filmje. — Milyen elvi elképzelé­sei vannak a csoportnak? — Az marad, ami volt. Igyekszünk két-három ér­­dekes, szórakoztató, nívós filmet forgatni és ezen kí­vül egy-két kiemelkedő alkotásit is létrehozni. A három másik alkotó­­csoport vezetőjének távol­létében, ha az egyes cso­portokra külön-külön nem is, de a gyár egészére vo­natkozóan azért mégis si­került valamit megtudnunk. A Hunnia Filmstúdió az idei filmévet gyakorlatilag lezártnak tekinti. Minden előkészítő munka, ami ez­után kezdődik, már 1964-re vonatkozik. A felszabadu­lás­ óta ez volt az első év, amikor húsz filmet készí­tettek el a gyárban. 1964- ben ezt a számot huszon­egyre kívánják emelni. A tervekben elsősorban mai témák szerepelnek. Műfaji megoszlás szerint látszólag eltolódás van a vígjátékok felé, de a filmgyár illeté­keseinek véleménye szerint ez nem jelent majd nívó­csökkenést. Az elmúlt évek­ben problémát okozott, va­jon lesz-e elég magyar filmvígjáték, így aztán az alkotócsoportok elsősorban ezeket szorgalmazták. A következő filmévben négy­et vígjáték, valószínűleg két zenés film és ,megfelelő mennyiségű” kalandfilm hagyja majd el a Hunnia stúdióit. Hazánk felszaba­dulásának húszéves­ évfor­dulójára már most kezd felkészülni a Hunnia. Több olyan témán dolgoznak, amelyek majd méltón tük­rözik a felszabadulásunk óta eltelt húsz esztendőt. A filmgyári tematikában természetesen helyet kap­nak szocialista társadal­munk legfontosabb és leg­aktuálisabb kérdései is. A „Pénzcsináló”-n kívül egyelőre három, illetőleg négy teljesen kész forgató­­könyve van a Hunniának, amelyeket még ebben az évben elkezdenek forgatni. Csurka­­Istvánnak az Új írásban jelent meg egy el­beszélése „Miért rosszak a magyar filmek?” címmel. Ez az írás forgatókönyvvé bővül s a forgatáshoz no­vember közepén kezd hoz­zá Fejér Tamás. November vége és de­cember eleje között két film felvételei kezdődnek. Az egyiket Kállai István írta, címe: „Elmúltak azok az idők”, műfaja: film — iróniával. A cím azokra az időkre utal, amikor min­denki­­mindenbe belebe­szélt. A film e gyakorlat fonákját kívánja megmu­tatni: azt, amikor mindenki elzárkózik attól, hogy bele­szóljon munkatársai ma­gánügyébe, még akkor is, ha ez indokolt, szükséges lenne. A film rendezője Marton Endre lesz. „A magyar kérdés” című filmet Róna Tibor írása alapján Ranódy László ren­dezi majd. Arról szól, hogy az ENSZ bonyolult gépek segítségével kikeres egy átlagpolgárt, hogy azt hallgassa meg a „magyar kérdésről”. Bizonyos technikai aka­dályok leküzdése esetén ugyancsak még ebben az évben kezdi el forgatni Makk Károly Hubay Mik­lósnak a Mikszáth-novellá­­ból írt forgatókönyvét, a „Szelistyei asszonyok”-at. (Még egy előkészületi hír: Banovich Tamás még az ősszel hozzálát egész estét betöltő táncfilmjének, „Az életre táncoltatott lány”­­nak a szervezéséhez. A forgatásra majd csak 1964 nyár elején kerül sor. Természetesen az emlí­tetteken kívül még számos könyvön dolgoznak. De, hogy ezek közül mi való­sul meg, melyikből lesz film, az Sok mindentől függ. Körmendi Judit A RENDŐRFELÜGYELŐ: A fáradhatatlan nyomozó „tettenéri” menyasszonyát. (Franca Ta­mantini és Alberto Sordi)

Next