Fővárosi Lapok 1883. október (230-255. szám)
1883-10-09 / 236. szám
Kedd, 1883. október 9. 236. szám. Huszadik évfolyam. Szerkesztői iroda: Budapest, barátok tere 4. sz. I. emelet. Előfizetési dij: Félévre.................................8 frt. Negyedévre.......................4 frt. Megjelenik az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. FŐVÁROSI LAPOK, szépirodalmi napi közlöny. Hirdetések szintúgy mint előfizetések (Budapest, barátok tere, Athenaeum-épület) a kiadóhivatalba küldendők. Előfizetési felhívásunkat az októberdecemberi évnegyedre ajánljuk a szépirodalmat kedvelő közönség figyelmébe. A lap ára, évnegyedre négy, félévre nyolc, egész évre tizenhat forint. A postautalványok vagy pénzes levelek e cím alatt küldendők: »A Fővárosi Lapok kiadóhivatalába, Budapesten.« A zokoli uraság két leánya. (Elbeszélés.) irta Csiky Gergely. (Folytatás.) Spira Jakab törvénytelen összeggel honorálta az uj atyafiságot s mindennap nagy tisztelettel és oly nyájas mosolylyal veszi le fejéről prémes süvegét az uraság előtt, mintha már készpénzben látná markában a tengernyi kamatot, melyet Balázs úr vérmes reménynyel kilátásba helyezett. A termekből eltűntek a jó megszokott történeti bútorok s modern hiúságok foglalták el helyöket, a kárpitos fizetetten számláival és az asztalos tiszteletteljes figyelmeztető leveleivel. Ujhintó kevélykedik a színben és délceg lovak tüszkölnek az istállóban, nagy dolgot adva az igazi kocsisnak, a kinek az a sajátságos természete van, hogy minden hónap elején pontosan megkívánja bérét. E különcségében osztozik vele a többi uj cseléd is, a ki mind maga nevét viseli, saját, külön libériáját hordja, napjában négyszer lakmározik s mély megvetéssel tekint a hajdani egyeduralkodóra, aki sok neve közül csak az udvaros szerény tisztjét tartotta meg. A varrókisasszonyok serényen és nagy nyelveléssel dolgoznak a kerti szobában, drága vászon és patyolat tölti be a szekrényeket, fizetetten számláktól duzzad Balázs úr fiókja. És az aranyos vő levelei egyszerre csak elmaradtak. — Hajh! hajh! bizony! bizony ! hm ! hm ! De Balázs úr sokkal gyakorlatiabb ember, hogysem megelégednék ily üres sóhajtásokkal. Bizony ő is számlálta a napokat, éppen úgy, mint leánya s meg sem várta, hogy elteljék a huszonnégy nap. Már a hetediken, mikor a legengedékenyebb számítás szerint is levél dukálna a vőlegénytől, kapta magát s ajánlott levélben erősen lelkére kötötte régi jó barátjának, a rezsnicei kerület veterán képviselőjének, Zboray Achilles úrnak, hogy járjon utána nagy titokban annak a fiúnak s írjon róla kimerítő tudósítást. Nemsokára megérkezett Zboray Achilles úrnak szintén ajánlott levele. Először is tudósította kedves barátját, hogy Moholyi Kálmánt nem igen lehet oly helyeken találni, hol tisztességes élemedett urak meg szoktak fordulni. Egyelőre hát nem irhat róla mást, mint, hogy a házban és klubban soha sem találkozik vele. Hanem majd utána küldi öcscsét, aki tanácsjegyző a királyi táblánál és elsőrangú világfi s amit ettől megtudhat, hűségesen megírja kedves barátja urának. Öt nappal ezután ismét ajánlott levél érkezett, Zboray Achilles ökölnyi, kerek betűivel. Kevés volt benne a cselekvény s csaknem kizárólag a jellemzéssel foglalkozott. Zboray Achilles öcscse, a királyi táblai tanácsjegyző és első rangú világfi bátyja parancsára nemcsak megismerkedett Moholyi Kálmánnal, hanem szoros barátságot is kötött vele, ami ilyen fiatal emberek és egy megye fiai közt nagyon könnyen megy.Zboray úr tehát annyit írhat, hogy öcscse megismerkedett a kérdéses fiatal emberrel, részt vett vele többrendbeli mulatságban és éjjeli dorbézolásban, s általában annyit mondhat róla, hogy kissé együgyünek, nagyon hiúnak, de alapjában jó fiúnak találja. — Ennyit magam is tudtam, dörmögő Balázs úr, s tüstént asztalához ülve, új ajánlott levélben különösen arra kérte fel kedves barátja urát, igyekeznék biztos információt szerezni a felől, hogyan viseli magát Kálmán a női nem irányában, s jelesen, nem keveredett-e valami szerelmi viszonyba vagy effélébe ? Zboray Achilles levele, mely egy hét múlva pontosan beköszöntött,e tekintetben is tökéletesen kielégítette Balázs úr kívánságát. Többet kapott, mint amennyit legvérmesebb reménye álmodhatott; annyit, hogy csaknem hanyatt vágódott, mikor elolvasta. Kálmán feltűnően udvarol egy szép, fiatal és gazdag özvegynek. Nemcsak udvarol, hanem a tanácsjegyző állítása szerint, fülig bele van bolondulva. Mindenütt nyomában jár, úton-útfélen vele lehet látni. A kedvéért megtanult korcsolyázni is s mindennap vele együtt szántja végig a városliget tavát, mely alkalommal több ízben orra bukott s hangos kacagásra ingerelte a szép fiatal özvegyet. De úgy látszik, ez orrabukások csak emelték az özvegy kegyében, mert mindenütt magával hurcolja s valósággal parádéz vele, a mire nagy szüksége is van, mert a jó társaságba különben nincs befogadva, s egy ilyen nagybirtokos nemes ifjú és országgyűlési képviselő kitűnő firma lehet számára. (Zboray Achilles itt megjegyzé, hogy szóról szóra idézi világfi öcscse kifejezését.) Ami pedig az ifjú özvegyet illeti, a következő adatokat küldheti róla. Neve: Blumné, állapota: egy gazdag vállalkozó özvegye, kora: huszonnégy—huszonöt év, vagyoni állapota: fényes, külseje: csudaszép. (Ismét a tanácsjegyző szavai.) Múltja részint homályos, részint gyanús. Csak annyit lehet róla tudni, hogy férje Blum Albert nagy és merész vállalkozó volt, épített sok házat, mely összedőlt és alapított sok bankot, mely megbukott. E megdőlések és bukások azonban kedvezően ütöttek ki rá nézve, mert azt rebesgetik, hogy a milliónál többre megy, amit özvegyére hagyott. Harmadéve halt meg s csak temetésen tudta meg a világ, hogy feleséges ember volt. Életében, úgy látszik, zár alatt tartotta nejét, mert dühös féltékeny természettel birt. Özvegye most kárpótolni akarja magát a sok nélkülözésért, fényes házat tart, mindenhová elmegy és ragyog, nemcsak gyémántjainak, hanem szemeinek fénye által is. (Sit venia verbo, ezt is a tanácsjegyző mondta.) De a társaságból ki van zárva, csak az ingyenélők alkotják udvarát, akikkel a szép özvegy legkevésbbé sincs megelégedve, mert nagyravágyó és szeretne a legmagasabb körökben ragyogni. De itt még nem feledték el, mily úton jutott férje a nagy vagyonhoz, melylyel most özvegye hivalkodik; azt sem feledték, hányszor és mily közelről súrolta Blum Albert úr a fenyítő törvényszéket. Blumnénak nem lehet helye a jó társaságban, azért nagyon szívesen kicserélné nevét valami jó hangzású, igazi nemes névvel, s attól lehet tartani, hogy Moholyi Kálmánt szemelte ki e dicsőségre, aki elég együgyű, hogy rámenjen a lépre, téve hozzá Zboray Archilles úr saját szavaival. Spira Jakab alázatosan emelgeti prémes süvegét a kapu előtt, benn a házban folyik a nagy munka, lakodalomra készül mindenki, egyre nőnek a kiadások és kamatok, a menyasszony csendesen sír szobájában s Balázs urnak efféle leveleket izdogál Pestről kedves barátja ura. — Hajh! hajh! bizony! bizony! hm! hm! Milyen jó a tettetés, az ámítás művészete ! Milyen nagy hasznára van Balázs úrnak, hogy egész életében azt gyakorolta! Hajdanában csak a világot bolondította vele, hogy eltakarja vagyona romlását, urasága pusztulását; de most neki köszönheti, hogy szegény leányának meg nem szakad a szive. Itt tenni kell, gyorsan kell tenni, de nemcsak gyorsan, hanem ügyesen és tapintatosan is. Heves, erőszakos fellépés, szemrehányás vagy fenyegetés csak elronthatná a dolgot s nyílttá tenné a titkos elidegenülést.Az olyan együgyű fickót,amint el lehetett csábítani, vissza is lehet csábítani, csak szép szerével kell hozzáfogni s hiúságánál kell megragadni, éppen úgy, mint az ökröt a szarvánál. Balázs úr Zboray Achilles utolsó levele óta már kétszer írt jövendőbeli vejének, a legnagyobb gyöngédséggel és szeretettel s oly arcátlan hízelgésekkel, hogy maga is elpirult, mikor átolvasta. Mind hiába! Nem jött rá semmi válasz, a huszonnegyedik nap is elmúlt s Balázs úrnak minden erejét és tudományát össze kell szednie, hogy megvigasztalja búsongó leányát. — Hajh! hajh! bizony ! bizony! hm ! hm! Szobájába érve Balázs úr, újra megvakarja fejét, azután orrát, azután fületövét és úgy sóhajtva újra elmondja a rejtelmes monológot, melylyel kilépett volt leánya szobájából. Az ajtó megnyílik s belép Gyurka, a huszár, igazi Gyurka és igazi huszár (évenkint kétszáz forint fizetés és uj libéria).Kezében ezüst tálcát tart — valóságos ezüstből (bizonyítja a számla Balázs úr fiókjában) — s a tálcán levél fekszik, ajánlott levél, Zboray Achilles tenyeres-talpas betűivel. Balázs úr aláírja a receptsset, kituszkolja drága huszárját a szobából, felszakitja a levelet és olvasni kezdi. Szerencséjére az ablak mellett állt s a falhoz támaszkodhatott, különben hanyatt vágódott volna, de így csak reszketett minden tagja, még a pápaszem is reszketett orrán, míg végig olvasta a rövid levelet. Csak ennyi állt benne: Kedves barátom uram! Utolsó levelem óta nem történt notabilis esemény. Ama bizonyos fiatal ember még egyre járja a bolondját s hogy valóban matrimoninális intenziója van, öcsém, a tanácsjegyző a következő incidensből konkludálja: Kálmán igen nagy confidentiával viseltetik nevezett öcsém iránt s mint elsőrangú világfitól, már többször kért tőle tanácsot. Példának okáért három nap előtt arra nézve kért tőle directivát, hogyan lehet legbiztosabban megtudni egy nagyvilági özvegynőtől, szeret-e avagy nem szeret ? Ma pedig az iránt kérte szíves utasításait, hogyan lehet egy művelt, fiatalembernek legkönnyebben és legtisztességesebb módon annullálni eljegyzését egy előkelő fiatal leánynyal, respective, hogyan adhatja tudtára legillendőbben, hogy nem szándékozik feleségül venni ? Gondolván, hogy e kérdésben talán a te kisasszony leányod foglaltatnék, kellemes kötelességemnek tartottam, neked barátilag insinuálni, melylyel maradok hű barátod Zboray Achilles, országos képviselő és a magyar történeti társulat tagja......... Balázs úr még egyszer elolvasta e sorokat, mintha minden szót jól emlékébe akarna vésni; azután meggyujtott egy gyufát, lángjához tartotta a levelet s hamuvá égette. (Folyt. köv.) A communard neje. (Francia elbeszélés.) Írta Adolphe Badin. (Folytatás.) Vissza akartam ezt utasítani a legnagyobb köszönettel, miközben könybe lábadt a szemem, de ő így szólt: Meglehet, nem lesz erre szüksége kegyednek , de végre is, nem tudhatjuk, mi minden körülmény nem merülhet föl. Ez a pénz rendelkezésére áll kegyednek a Riez-testvéreknél, ha igénybe veszi, majd később visszafizetheti azt nekem a többivel. S midőn nem találtam szavakat hálámnak a kifejezésére, megszorította a kezemet s folytatá : — Mondja meg kegyed a férjének, hogy én meg nem bocsátottam neki meg, a miért nem fordúlt hozzám rögtön, letartóztatásakor. Ő büszke volt hozzám is, mint másokkal szemben s ebben nagyot hibázott. Ő nekem az életemet mentette meg s fölhívhatott volna bátran, hogy én is tegyek valamit értté. Bármit tegyek is érdekében, mindig adósának érzem magamat.