Gazdasági Lapok, 1859 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-05 / 18. szám

Pest, 1859. Május 5. ^■61 &&­o ..Hozzunk mezei, gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ t^^/VWUWWJWWA/ulAJWWJ'J'\Vc)6^bA/'/'AA/wwuv'/v/'/'J'lJV wjvwO^Ie^ LV 1­ J 3 X XI. évi folyam első fele. GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE.­ ­ Megjelen minden csütörtökön két ív, a mellékle­­­­teken kívül. Előfizetési dij : Egész évre 10 ft p. (10 ft 50 kr ujp.) Fél évre 5 ft p. (5 ft 25 kr ujp.)­­ Negyed évre 2 ft 30 kr p. (2 ft 62 kr ujp.) Hirdetés­i dija: kétszer hasábozott sor 6 pkr (10 ujkr.) A­­ hivatalos bélyegdij, minden egyszeri hirdetés után £ 18 pkr (30 ujkr), külön fizetendő. p Előfizethetni : helyben a szerkesztőségnél, ül- C 5 fői­ úton, a Magyar Gazdasági Egyesület Köztel-­­ g­yén, vagy a könyvkereskedésekben. § 5 / 1 | Vidéken minden csász. kir. postahivatalnál, a­­ | szerkesztőséghez utasítandó és bérmentesen kü­l- |­e0­dendő levelekben. c, Gtf £^’096''-O/V/V v/v/OOUWOWiA/VUV/jW\j Qr^£) (OjAfV/v w wwv e-O'vyvvwvw1 --VWWUvAJ\f~ A/WWlAAA/1 W, Gazdasági egyesületeit. II Azt ígértem a minap, hogy a vidéki egyesületek külö­nös és tüzetes teendőiről szólandok. Beváltom ezúttal szava­mat, s követem jó részt azon nézeteimet, melyeket az 1857. évi „Gazdasági Lapok“ 39. számában a t. gazdaközönséggel k­­ölni már szerencsém volt. Azt óhajtanám a többi közt és mindenek előtt a megyei egyesületektől, hogy saját körük gazdasági állapotait minél alaposabban ismerjék fel. írják le és mutassák ki azon aka­dályokat, melyek gazdálkodásukat különösen terhelik, egye­t­emben azon forrásokkal, melyekből jövedelmük főleg szár­mazik. A „nosce te ipsum“ mindenesetre legelső feltétel ar­ra, hogy a választandó munkásság élethű és igazán termé­keny lehessen. És ha e munkát a megyei egyesületek azon­­ tervezet nyomán hajtanák végre, mely az országos egyesület­­ által Magyarország gazdasági leírása számára készíttetett , úgy nemcsak a megye érné el saját czélját, önmaga állapo­­ainak felismerését, hanem az egészre nézve is nagy lenne a nyereség Ezen munkák végrehajtásánál — mikép már em­lítik — sok tekintetben segíthetné az országos egyesület is a vidéki társulatokat. Eszközölhetné nevezetesen a geológiai meghatározásokat, megszerezhetné a terjedelmi adatokat, és segéd­kezet nyújthatna a leírások elkészítésénél, valamint ki­­í­rásánál is. Ilyszerű szövetkezéssel hazánk gazdasági leírása gyorsabban jöhetne létre kétségkívül, mint jelenleg csak re­mény nem is­merjük. Egy másik, szintén­­­en hasznos teendője volna a vidéki egyesületeknek — mikép a minap már hasonlag megemlí­tettük — a saját körükéért találtató példásaké és rendezettel)­) gazdaságok megismertetése. És ezen leírásokat, a mellett hogy az egyesület összejövetelei alkalmával róluk szólana és esz­mét cserélne, természetesen a sajtó útján is nyilvánosságra kellene hozni, sőt azokból egy-egy példányt adhatna saját tagjainak, s azokat közölhetné egyszersmind az országos egye­sülettel is, hol ez után idővel a jószágrendezés ügyében egy véghetlenül becses gyűjtemény folyhatna össze, és pedig sok­kal hamarabb és nagyobb változatossággal is, mint ha csupán maga az országos egyesület gyűjtené ez irányban az ismeret­forrásokat. Idevágólag az országos egyesület szintén dolgo­zott már egy használható tervezetet, melyet a nyerendő le­írások egységessége végett, czélszerű lenne a vidéki egyesüle­teknek is vezérfonalul elfogadni. S különösen a népnél szo­kásos gazdálkodásmódnak ismertetése lenne azon czél, me­lyet a vidéki egyesületeknek főleg szem előtt kellene tartani. Hogy a gazdasági kiállításokkal a vidéki egyesületek mily szempontból járjanak el? kimutattuk a minap. Felada­tuk ez irányban mindenesetre kettős Első és fő : ismertetni saját m­gukat szüntelenül, a második pedig : hatályosan gyámolítani a központi egyesületet, midőn az bizonyos idő­szakokban, átalános és országos kiállításokat rendez. Verseny szállításokat tartani, s ezeknél a legügyesebb cselédeket jutalmakkal illetni : egy oly speciális teendője a vidéki egyesületeknek, mely egyedül csak tőlük kerülhet ki. Tekintve azon jó sikert, mely ezen versenyzésekkel más or­szágokban, nevezetesen Angliában eléretett, nem lehet a felett kételkedni, hogy azok nálunk is meg ne teremjék leg­jobb gyümölcseiket. Vegyék azért a vidéki egyesületek a ver­senyszántásokat különös pártfogásuk alá, s bízzanak benne, hogy a magyar cselédség is, melyben annyi az ambitio, az ügyesség és becsületérzés, általuk szintén tetemesen emeltet­hetik. Hogy pedig ezen alkalmaknál a megyéből minél több gazda és cselédség vehessen részt, a verseny­szántásokat éven­­­kint többször, s mindig más és más helyeken kellene meg­tartani. Ezen versenyszántások, higgyük el, igen hathatós eszközök lennének egyszersmind a jobb és czélszerűbb ekék­nek megismertetése­ és elterjesztésére is. Lehetetlen, hogy a tökéletesen dolgozó eke, minden ily versenyzés után, né­hány kételkedőt a haladásnak meg ne nyerjen. Népszerűen írott jó gazdasági könyveket elterjeszteni a­ falvakban, s ezek által az okszerűbb gazdálkodás érdekében munkálni, a vidéki egyesületeknek szintén egyik előkelő fel­­­adatuk volna. Ha például azon egészséges és talpra esett gazdasági nézetek, melyek a nem­rég megjelent Kenessey és Martonfy-féle pályairatokban foglaltatnak, befolyással bír­nának népünk gazdasági eljárására ; jólét kerekednék rövid időn ottan is, hol jelenleg a nép — jórészt fonák gazdálko­dás miatt — szükség- és nélkülözésekkel küzd. Nézzük el azon sajnálatos eljárást, mely népünk legnagyobb részét 18

Next