Gyermekgyógyászat, 1986 (37. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám - Barbél László - Kulcsár Gizella - Dán Pál - Nász István - Lengyel Anna: Virológiai vizsgálatok gyermek- és felnőtt vulvovaginitisekben
Gyermekgyógyászat ЗТ. 384—390. 1986. A Fővárosi Róbert Károly krt.-i Kórház Család és Nővédelmi Tanácsadó, Semmelweis Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézet közleménye Virológiai vizsgálatok gyermek- és felnőtt vulvovaginitisekben : ARÁEL LÁSZLÓ dr., KULCSÁR GIZELLA dr., DÁN PÁL dr., NÁSZ ISTVÁN dr., LENGYEL ANNA dr. és JEISS CSABA dr. A gyermeknőgyógyászati esetek jelentős részét gyulladások és folyások képezik. A vulva és a vagina általában együtt betegszik meg. A fertőződéseket elősegíti az anus közelsége, a hüvely neutrális vagy enyhén lúgos pH-ja, a szekrétoros immunglobulinok hiánya stb. A folyások létrehozásában szerepet játszhatnak különböző baktériumok, vírusok, gombák, protozoonok, férgek [1—8]. E kórokozók közül a legkevésbé tisztázott a vírusok szerepe, jelentősége. Ezért vizsgálatainkat ilyen irányban végeztük. Mivel vulvovaginitisek felnőtt virgóknál is előfordulnak, a kisleányokkal egyidejűleg ilyen csoport vizsgálatára is sor került. A klinikai vizsgálatok során észleltük azt is, hogy gyakran a vulvovaginitisben szenvedő kisleányok édesanyjának, sőt különböző korú leánytestvéreinek is hasonló panaszai vannak. Ezért célzottan vizsgáltunk több családot egyidejűleg vírusfertőzés vagy látens vírushordozás irányában. Mivel korábban felnőtt nők erózió, colpitis és egyéb genitális elváltozásaiból onkogén képességgel rendelkező adeno- és herpesvírusok antigénjeit tudtuk kimutatni [9—10], jelen vizsgálatainkban is elsősorban e vírusokat vagy komponenseiket kerestük. Vizsgált beteganyag és módszer Összesen 93 beteget vizsgáltunk a következő csoportosításban: 20 kisleány (2—12 éves); 23 felnőtt virgo (13—19 éves); 44 családtag (16 fiatal anya és 28 leánygyermeke); 5 kisleány testvér és az apa (utóbbi a gyermekek kontrollja volt). A betegek panasza folyás, vulvovaginitis, erózió, colpitis vagy hólyagcsás elváltozás volt. Virológiai vizsgálat minden betegnél történt, szerológiai vizsgálatot 87 beteg és 37 kontroll esetében végeztünk. Vírustenyésztési próbálkozásokhoz cervixnyákot, hüvelyváladékot és hólyagcsatartalmat használtunk. A cervixnyák, illetve a hüvelyváladék nyerése kisleányok esetében a szűk hymen miatt néhány mm-es átmérőjű steril szondával történt — steril élettani konyhasó öblítéssel. Mivel többféle vírus esetleges jelenlétére kellett gondolni, a betegváladékokat különböző sejttenyészetekre vittük: humán embrió fibroblast és humán amnion primer tenyészetek, valamint folyamatosan fenntartott HBp—2 sejtkultúra. A beteganyagok ráhelyezése után a tenyészeteken 1—2 naponként fénymikroszkóppal kerestük a vírushatás megjelenését. Vírusantigének (látens vírushordozás) kimutatásához a váladékvétellel egyidejűleg a cervixről finom tamponnal tárgylemezeken cytológiai preparátumokat készítettünk, melyeket adeno- és herpesvírusok elleni, nyálban termelt immunsavókkal immunfluoreszcens módszerrel vizsgáltunk. Az indirekt eljáráshoz a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézetből beszerzett, kecskében termelt és fluoreszcein-izotiocianáttal konjugált anti-nyúl globulint alkalmaztunk. A vizsgálat Zeiss—Fluoral mikroszkóppal, 1000-szeres nagyítással történt a korábban már leírt módon [11]. Szerológiai vizsgálatokhoz a betegek és kontrollok savait komplementkötéssel mikromódszerrel vizsgáltuk, valamint a sokkal érzékenyebb passzív hemagglutinációs eljárással [12]. A vizsgálatokhoz antigénként adeno-, herpes és cytomegalovírusokat, illetve szeparált és tisztított adenovírus antigéneket használtunk [13]. Eredmények Vírustenyésztés. A vizsgálati anyagok egy részénél, különösen amelyek a vulván vagy környékén jelentkező hólyagcsás elváltozásokból származtak, humán embrió fibroblast sejttenyészeten már néhány nap alatt észlelhető volt herpes