Gyógyászat, 1865 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1865-06-03 / 23. szám
Ötödik évfolyam 1865. 33. §Ж. Pest, junius 3. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak G.KÖZLÖNYE.^© Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre tr. Tartalom : Orvosgyakorlati tanulmányok a szívnek táj- és leiró bonctana köréből (Vége). Irta Arányi Lajos tanár. — Nincs ebdüh, nincs vizszony. Larinser tr.-tol. — Tárca. Egy delejes látogatás Pesten a „nemzeti szállodában“ (Vége). Különféle. ORVOSGYAKORLATI TANULMÁNYOK A SZÍVNEK TÁJ- ÉS LEÍRÓ BONCTANA KÖRÉBŐL. Irta ARÁNYI LAJOS tr. egyetemi ny. r. orvostanár. (Vége). D. 16. §. A tüdők.’*) Alig van boncoló, ki észre nem vette volna, hogy a tüdők összerohadnak, és némileg megrövidülnek, midőn a mellüreg fölnyittatik, minek is oka abban rejlik, hogy a tüdők rendes állapotban nem bírnak a küllégy oszlopának kellőleg ellentállani (a légdagos tüdők ezt megteszik). Hogy tehát az ép tüdők azon állapotban maradjanak meg a mellül’ felbontása után, melyben azok a mellül- felbontása előtt valának, szükség azokat megrögzíteni, mit megfagyasztás útján lehet ugyan legjobban kieszközleni, de miután ezen eljárás nem mindenkor foganatosítható: tűkkel való rögzítés az ajánlatos , 6—7 hüvelyk hosszú tűket szúrunk t. i. a mellűrbe, s ezen át az asztalba. Mind a két eljárást megkísértvén a következő érdekes adatokra juthatunk : *) A tüdőnek körvonala minden ábrán, conventio útján recézve, vagyis csipkézve (crenate) állíttatik elő, hogy az edények és a csontok határvonalától megkülönböztethessék.