Háromszék, 1990. május (2. évfolyam, 106-130. szám)
1990-05-03 / 106. szám
HÁROMSZÉK Sepsiszentgyörgy 1990. május 3., CSÜTÖRTÖK 106. szám ÁRA 1LEJ társadalmi-politikai napilap A lelkiismereted elől nem tántoroghatsz ki Akire a forradalom előtt a romániai magyarság (számukra) örvendetes sorvadásának folyamatát aktívan nyomon követték, az után megrettentek, hogy a „mű" befejezetlen marad. S jött a forradalom lassú, következetes visszaváltozása. Ez hívta életre — mint tudjuk — a Vátra Unió — úgymond — kulturális szervezetét: megvédeni a többség kultúráját a kisebbség kultúrájának újjászületésétől. S „véletlenül“ bekövetkeztek a márciusi marosvásárhelyi tragikus események. Mi lett az eredmény? Tegyük fel, hogy csak ennyi volt a cél: országos hecckampány a magyarság (és általában az „idegenek“) elleni pánikhangulat teremtése, s ezzel a magyarság tömeges kitelepedésének (önfelszámolásának) előmozdítása. Ha csak ennyi volt a cél, be kell vallanunk — sajnos —, elérték ezt. A kérdés most az, hogy népünk fiaiban az egyéni boldogulás és létbiztonság keresése erősebb-e a sorsközösség tudatánál és az egymás iránti felelősségérzetnél. S ha nem, akkor van-e annyi ebből a felelősségérzetből, amennyi megmaradásunkhoz szükségeltetik. Mert a jelek — most! — egyáltalán nem biztatóak! A forradalom előtt már sikerült 1:5-ös arányt „kialakítani“ az egy főre eső értelmiségiek számának tekintetében — a többségiek (a románság) javára. Ez az arány ma, a marosvásárhelyi események után napról napra romlik, és úgy romlik, hogy ennek következményei hosszú távon megváltoztathatatlanok lesznek, a magyarországi egyetemek tele vannak innen menekült is fáinkkal. Ki fog ezek közül hazajönni? Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy lássuk, ez hová vezet. Egy etnikum az ő érdekeit képviselő, kultúráját ápoló-művelő szakképzett/kiművelt fők — értelmiség nélkül: jövő nélküli etnikum. Gondoljuk el, hogy most (a romokból való újjáépítésben) mennyivel előnyösebb helyzetben lenne — csak itt, Háromszéken is — a magyarság, ha itthon lennének azok, akik az utóbbi tíz évben kivándoroltak. És képzeljük el azt, hogy milyen helyzetben lesz akkor, ha — a jelenlegi kivándorlási ütem mellett — még eltelik tíz év. Mert nem csak magánügy az életünk. Mert ha az lenne, akkor miért tennék kockára nemcsak a maguk, hanem a gyermekeik életét is azok, akik — a pillanatnyilag zavaros körülmények közepette is — maradnak, és teszik azt, amit tenni kell, azzal is számolva, hogy — adott esetben — hiába. Mindannyian örültek? Nem hiszem. Reméljük, hogy a kockázat nem életveszélyes. De akkor is tragikus, ha végül már nem — vagy alig — lesz, aki éljen majd az élet jogával. HORVÁTH ALPÁR Dr. Tőkés László Kézdivásárhelyen Háromszék lakóinak ma másodízben nyílik alkalmuk meghallgatni dr. Tőkés László református püspök igehirdetését. A forradalom szimbólumává magasodó lelkipásztor Kézdivásárhelyen, a Gábor Áron téren délután 5 órakor kezdődő ökumenikus istentiszteleten mond prédikációt. Mindannyiunk emlékezetében még elevenen él Tőkés László február 25-i sepsiszentgyörgyi igehirdetése, az abból áradó, hitet adó és hitet megtartó erő, amelyre most, a marosvásárhelyi események és az azokat követő hetek zűrzavarában a háromszéki magyarságnak talán még nagyobb szüksége van, mint ama ragyogó február végén. BERUHÁZÁSOK (3.) Miről beszélnek Kovásznán ? ■ 43 millió lejes beruházással 250 ágyas kórház és poliklinika épül a kézdivásárhelyi úton, az Alsó Páva utcában. ■ 24 tantermes általános iskola építését kell kezdeniük az új kórház szomszédságában. ■ 9 tanteremmel bővül a Gábor Áron utcai általános iskola, 6 teremmel, laboratóriummal, tornateremmel a vajnafalvi iskola. ■ Megkezdik a főút, a Ştefan cel Mare és Mihai Eminescu utcák csatornázását, teljes felújítását és korszerűsítését. ■ A város központi részén felépül a régen óhajtott művelődési ház. ■ Az idén befejezik a központi zóna kialakítását, az itt folyó lakásépítkezést. ■ Két ortodox templom építésére kértek engedélyt. ■ Megkezdik a városi ravatalozó építését. Nos, van munka, csak győzze a város. A kovásznaiak azonban nem csak erről beszélnek, a kovásznaiak megsértődtek egy újságcikk nyomán, melyben alulírott azt merte lejegyezni és közzétenni, hogy a városi tanács egyik tisztségviselője az NSZIT megyei tanácsának ülésszakán arról érdeklődött, hogy lesz vagy nem lesz művelődési ház Kovásznán. S e „tájékozatlansága“ miatt helyben megdorgálták. Aztán a város is felkapta a dolgot, az ingázók is megbeszélték a kézdivásárhelyi járatokon. A helyi tanács vehemensen tiltakozott e „sértés“ miatt, kocsit menesztett az újságíró után. Aztán a felek zöld asztal mellé telepedtek és tiszta vizet öntöttek ama nevezetes pohárba... * A városi tanács zöld asztala körül: Zsuffa Levente, Kovászna polgármestere, Luca loan, az NSZIT városi elnöke, Rákosi Áron, az NSZIT városi alelnöke, Chelbezan loan, a terület- és városrendezési osztály vezetője. A házigazdák tiltakoznak, én jegyzem: — Azon az inkriminált megyei ülésszakon a Kovászna város tanácsára elhangzott bírálat egy sajnálatos félreértés következménye, az alelnök úr nagyon is tisztában van a város dolgaival, a művelődési ház kérdésével is, csak épp nem akart személyeskedni. — Sokkal több megértést, türelmet és segítséget várunk a megyei szervektől. Hálásak lennénk, ha többször figyelembe vennék a mi észrevételeinket, az álláspontunkat. Ha meghallgatnak, mit akar a város, hová akar építkezni. Ne kényszerítsék reánk a saját elképzeléseiket. — Az nem igaz, hogy nem foglalkozunk a beruházásokkal. Többször is napirendre tűztük a városrendezés ügyét, a vitákon jelen voltak a megyei szervek, a tervezők, az építők, a megyei tanács vezető tagjai. Csodálkozunk, hogy épp az építő, Tulit igazgató úr panaszkodik a munka, a munkaprogram, az igénylés hiányára, amikor maguk is beismerik, hogy anyaghiány miatt nem haladnak a megkezdett munkálatokkal. Meglep, hogy Ritti úr azon a tanácskozáson azt állítja, hogy nem is ismeri az alelnökünket, nem beszéltek semmiféle beruházásról vele, többször is ültek egy asztalnál, épp vitatkozva ezekről a dolgokról... Így állunk tehát, s miután megkapta mindenki a magáét, nézzük a tényeket. Vegyük sorba a hatalmas beruházási terv objektumait, a tervezés, kivitelezés, igénylés pillanatnyi helyzetét. A kovásznaiak régi óhaja teljesülhet, ha felépítik a 250 ágyas kórházat és poliklinikát. 43 millió lejes beruházásról van szó. Csak szó, mert más nyoma még sehol nem látható. Hosszú vita után úgy tűnik, döntöttek a hellyel kapcsolatosan. Pro és kontra érvelés nyomán győzött az olcsóbb változat, a város akaratának ellenére, az új kórház a kézdivásárhelyi kijáratnál, a deszkalerakattal átellenben, az Alsó Páva utcában épül föl. A másik, a szebbik változatban a Domokos kert adott volna helyet e fontos létesítménynek, a kórház a fenyvesek alá, a dombokra épült volna. A tervezés: A Megyei Tervezőintézet kapta a megrendelést. Mihai Károly e munka vezetője. A topofelmérések elkészültek, a gazdasági-műszaki tanulmány két változatban készül. Ha minden jól megy, részleges tervek alapján, folyó év július havának végén kezdődhet a munka, az építés. Az építő a megyei szakvállalat kovásznál I-es brigádja. * Az 1-es számú építőbrigád főmestere Kocsis István. A jelenlegi munkatelepük a város központi részén, a posta mögött készülő tömbház. Adjuk át a szót: — 168 építő dolgozik ebben a brigádban. Súlyos anyaghiánnyal kínlódunk, de így is még csak egyhavi munkánk van. Bizonyos csoportokat már új munkatelepre kellene irányítanom. És mi itt állunk a bizonytalanságban, apró munkákkal taknyolódunk, raktárat, utat kell vállalnunk. Fennáll a veszély, hogy nem tudjuk fizetni az embereinket. Akkor pedig fuccs, a brigád felbomlik ... Már most kellene kezdenünk valamelyik nagy létesítmény munkálatait. Legyen az a kórház vagy művelődési ház, bármi, csak legyen munka. TORMA SÁNDOR (folytatjuk) Búzaszentelő Kivirágzott gyümölcsfák patyolatfehérjében, bontakozó lomb friss zöldjében fürdik a falu az áradó tavaszban, s elgyönyörködünk a látványban, ahogy a házsorok felé gördül velünk a kocsi, s tekintetünkkel igyekszünk befogni a magaslatokon megéledt erdő és a lejtőkön kiterülő vetések és szántások színárnyalatokban gazdag képét is. Az ember szívesen belefeledkezne a nézésbe (van-e szebb a tavasznál?), de a gyorsan mozgó megfigyelő szemét végül maga a mozgás vonzza. És nem kihalt a vasárnapi falu, a glédában álló jegenyesor őrizte úton tarka menet vonul kifelé a házak közül, s ami feltűnik, hogy az új módi szerinti vasárnapi ünneplőbe bújt emberekből áll. Lakodalmas sokasághoz hasonlítanám, ha nem vinnének kereszteket, templomi zászlókat magukkal, s nem kísérné fehér palástos pap őket. Nem részletezem, végignéztük Kőröspatak határában a búzaszentelés szertartását, ahogy a négy égtáj felé fordulva sorra áldást kértek a környező mezőkre, s utána egy-egy bokornyi friss zölddel visszaindultak a faluba. Elkísérve pillantásunktól a sok fiatalt és idősebbet, eltűnődtünk azon, amit egyiküktől tudtunk meg, hogy negyven éve nem volt példa arra, hogy a templomudvaron kívül tartsák meg e szertartást. Negyven év! — mondtuk, arra gondolva, hogy egy új világ, a gazdálkodói tulajdon és munka új világa eljövetelének sejtelme hozta ki e sokaságot épp most a viruló, más termést ígérő határba. B. KOVÁCS ANDRÁS A NÉP LÁTNI AKARTA A FÖLDJÉT Sikó Endre, bölöni termelőszövetkezeti elnökkel beszélgetve úgy érzi az ember, hogy ebben a községben, bár a maguk szabta csapáson haladnak, sikerült áthidalni a kora tavaszi földtulajdon körüli vitákat és felfordulást. Nem tökéletesen, mert az gyakorlatilag lehetetlen, hogy negyvenéves nyakló nélküli birtokháborítás, ide-oda tagosítgatás után egyetlen ilyen, amúgy is feszült hangulattól terhes tavasz után minden azon nyomban a helyére kerüljön. Eljutottunk a községházához is, ahova éppen akkor állított be egy felháborodott özvegy, akinek a napokkal előbb kimért kerthelyiségét az egyik szomszéd „tévedésből“ elvetette kukoricával. Erre maga a panaszos is csak akkor jött rá, amikor kiment elmunkálni a szóban forgó parcellát. A téesz közös művelésében mintegy 900 hektár szántóföld maradt, míg 500 hektárt kiosztottak az igénylőknek használatba. A bölöniek szorgalmas, földet és földművelést szerető, becsülő emberek. Ezt a kijelentést ottjártunk alkalmával nem egy illetékestől hallottuk, akár vezető beosztásban tevékenykedik, akár egyszerűen csak szövetkezeti tag. A határ képe, mint névjegykártya igazolja az állítás helytállóságát. A közös gazdaságban lényegében végeztek a legsürgősebb vetési tennivalókkal. Egy napra való takarmányrépa-vetés volt április végével hátralékban és a szemes, illetve silókukorica talajba juttatása. A használatba kiadott parcellák zömét ugyancsak elvetették. A munkálatok minőségével szemben sem lehet lényeges kifogás, sőt előrelépés történt, amihez persze, jócskán alájátszott eleddig az időjárás is. A földeket a nem éppen ideális téli időjárás ellenére, alaposan elő lehetett készíteni. „A nép látni akarta a földjét, mert errefelé ilyenek az emberek“ — mondták a termelőszövetkezetben, s némi huzavona után a közgyűlés, rugalmas álláspontra helyezkedve, egyet is értett az igénylések kielégítésével. A munkálatokba bekapcsolódó tagságnak, a nyugdíjasoknak járó fél hektárokat a Nagyajta felé elterülő dűlőkben parcellázták ki, túl a Kisbölönpatakán. Nagyjából mindenkinek három helyen jelölték ki a háztájit, vigyázva arra, hogy ilyenformán minőség tekintetében ne kerüljenek a szerencsésebbek előnyös helyzetbe. Átlag mindenki a kerthelyiség 20 százalékát a belsőségben, 20 százalékát sima helyen, 30 százalékát közepes termőképességű talajon kapta meg, ahol kukoricát termelhet, ismét 30 százalék a búzaföldekből jár a tagoknak. Tucatnyi ember kért 25 árat, amit négyzetméterenként méltányos áron mértek ki nekik bérbe. Akik így jutottak parcellához, leginkább Brassóba ingáznak ipari munkahelyekre, viszont a feleség, család valamilyen formában kötődik a gazdasághoz. Közülük a fiatalabbak a közös birtok megművelésébe is bekapcsolódnak csúcsidényben. A kerthelyiségek elvetéséhez a tagok árpa-, kukorica-vetőmagot, burgonyát vásárolhattak a gazdaságtól. Van a határban 47 hektár magánbirtok 17 gazda tulajdonában, akik közül 11 kapott a völgyben földet, a többiek maradtak a régi határrészben, ahol megelőzően is termeltek. Sok gondja-baja volt ezekkel a földméricskélésekkel a vezető tanács által megbízottaknak, de nem régen járt náluk a Termelőszövetkezetek Megyei Szövetségének elnöke és megállapította: Bölönből a tavasz folyamán nem jut hozzánk panaszos. Tették, amint tették a községben, de ebből a megállapításból arra lehet következtetni, hogy a közgyűlés, a gazdaság, a község vezetősége általában reálisan viszonyult a helyi körülményekhez és megfelelő gyakorlati érzékkel is rendelkeznek. TOMPA ERNŐ