Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)
1845-05-16 / 14. szám
Pest, pénteken ]majus 16. 19 15. Megjelenik minden kedden és pénteken legalább egyegy tömött nyomatású íven. — Iktatmánydij: egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 5 kr. háromszori hirdetés’ mind.pet.hasábsoráért 6 kr. ezp. TARTALOIVI: Német üvegháziak és egy példánygyár leírása. — Duna-Pöldvár iparstatistikai leírása. — Megtiszteltetés Pest megye Riei részéről. — Egyesületi mozgalmak (Iparegyesület. Leczkerend. Kép- és ügyviselők. Szakosztályi ülés máj. 18. Pestmegyei gazd. fiókegyesület, Gyáralapító társaság). Iparközi hirlő. Gabonaár. Előfizethetni helyben az Iparegyesület’ jegyzői hivatalában(Újvilágutcza Ilkey-ház) vagy alulirt szerkesztőnél (Al-Dunasor és Halpiacz, 56.); 1 évnegyedre helyben 1 ft. 30 kr., postán 2 ft., 3 évnegyedre helyben 4 for. 30 kr., postán 6 for. ezüst pénzben. Meinet üvegházfiak és egy példánygyár leírása. Ki ne akarná tudni, hogy mi az: egy német üvegházfi? Mindjárt megmondjuk. Volt egy idő Németországban , a’ midőn az európai háborgások következtében letiprott német műipar a’ fejedelmeknél védelemért kunyerált. És azonnal felszólaltak az angol journálok, balgaságnak nevezvén a’ műipar utáni csengést, — ’s azonnal támadt egy légió firkász, ki angol gyárosok zsoldjában állva a’ németeket mezőgazdasági sorsukkal ki akará békíteni —beatus ille, qui procus fabricis, utprisca gens mortalium ’stb. De az igazság végtére, minden fondorkodás ellenére győzött, és megszülemlett a’ műipart védő ’s a’ kereskedést pártoló vámszövetség. Azóta az angol journálok és az angol ágensek nagyobb részt elhallgattak; de a’ gyenge vén fejekben hátramaradt egy eszme, egy balga kis eszme, melly a’ német ifjúságot a’ műipari haladástól vissza akarja tartóztatni. Ezen vén fejek, a’ magok ezopfos eszméivel, neveztetnek üvegházfiaknak (Treibhaeusler), mert ők a’ haladó német műipart üvegházi növénynek tartják. ’S ezen ezoptos vén gyerekek, a’ Treichaeuslerek, sokat firkálnak a’ gyárállítás ellen, a’ nélkül hogy valaha egy becsületes gyárt láttak volna , épen úgy mint magyarországi, piszkolódásban gyönyörködő kofáink. Nem vélünk tehát felesleges munkát tenni, midőn egy Elberfeld melletti gyár leírását közöljük, mint azt egy német haladó írta; nem azért, mintha kofáinkat meg akarnók téríteni, hanem azért, hogy egy jobb sorsra méltó nemzetet hallatlan mystificatióktól megóvjunk. Csak azt adjuk még a’ mondottakhoz, hogy illy gyárak, külföldön, nevezet szerint Angliában, nagy számmal találtatnak. És most hadd szóljon a’ német beiró. Midőn ön kívánságát teljesítem, ’s önnek azon benyomásokról, ’s észrevételekről teszek jelentést, melylyek bennem nehány német iparkerület bejárásakor támadtak, előre kell azon vallomást bocsátnom, miszerint én korábban, bár elméletileg arra voltam képezve, nem valami nagy barátja voltam az iparosságnak, és azt sok másokkal együtt, kik csak hallomásból ismerték, a’ jelenkor veszedelmes irányának, ’s kevés híján, átkának tartottam. Azonban annyit mondhatok magamról, miszerint ezen véleménynek sohasem engedtem olly korlátlan befolyást, hogy a’ dolgot közelről, és nyílt szemekkel meg ne tekintettem volna, midőn rá alkalom ajánlkozott. Néhány évvel ezelőtt belgiumi és éjszak-francziaországi utamban magam szeme után egész más oldalról ismerém meg a’ dolgokat, mint a’ mint könyvekből, hírlapokból képzeltem magamnak, és midőn Lübichben és Flandernben, és mint szinte a franczia Nord megyében a’ nagy gyárakban foglalkozó munkásokat a’ mi mezőgazdasági és iparűző népünk nagy részével akaratlanul összehasonlítottam, ha eleinte nehezen esett is, de meg kellett vallanom, hogy a’ kettő közt ég és föld a’ különbség, mellynél azonban földjeim húzzák a’ rövidebbet. Később láttam Anglia nagyszerű iparát a’ helyszínén , és az emberi találós ész csudateremtményei felett való mély álmélkodással tértem vissza, de egyszersmind azon eleven érzettel is, miszerint az azáltal előmozdított munkásság szélesb kiterjedésétől függ nagyobb részint az emberiség gyors tovább haladása. Én enthusiasta nem vagyok, ’s hajlamom a’ már meglevőnek inkább hidegebb mint vérmes szemléletére vonz; de ha azon benyomásra gondolok, mellyet az annyira bámulatos művek látása rám tett, azon álmokat és reményeket kimagyarázhatóknak találom, mellyeket némellyek az ipar további kifejlődésére épitenek. — Fájdalom hogy ex professo német utazóink, ha átalában a’ jelen mivelődés története e’ részét futólagos vizsgálatra méltaták is, e’ végre mindig csak a’ külföldet szemelék ki, és igy történt aztán, hogy azt írták és rajzolták le, a’ mit legközelebb értek. Talán azért, hogy a’ proletariusok, és dolgozó osztály sorsa javításának kérdése körül, melly most mindenhol olly élénken foglalkodtatja az elméket, némellyek ama szellemdus tüzeskedök kö