Hévíz, 1999 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1999 / 1. szám - Kardos Gy. József: Csokonai Vitéz Mihály a középiskolában (tanulmány)
KARDOS GY. JÓZSEF Csokonai Vitéz Mihály a középiskolában Mindenkiben él valamilyen kép Csokonai Vitéz Mihályról. S ez részben magyartanárának hatására alakult ki. Nem mindegy tehát, hogy a tanár milyen Csokonai-képet vetít diákjai elé. Előadásom arról szól: Csokonai-képem milyen, illetve ezt hogyan próbáltam közvetíteni tanulóimnak tanári pályámon. Ne várjanak patentokat, örökérvényű módszereket és megállapításokat, inkább szubjektív gyakorlatomból leszűrt megjegyzéseket. Hogyan kellett volna, vagy kellene „hozzányúlni” a középiskolában Csokonaihoz? Ez természetesen csak az egyedi, egyéni, szubjektív utamat jelenti, amelyen megpróbáltam Csokonaihoz közeledni, illetve tanítványaimat közelíteni hozzá. * * Magyar-történelem szakos tanárként harminchat évet töltöttem el a pedagóguspályán különböző iskolatípusokban. Ez idő alatt az irodalom, s így Csokonai tanításához is rengeteg „segédanyagot” sikerült összegyűjtenem. Az elemzési szempontok alapján el tudjuk oszlatni tanulóink körében a Csokonaival kapcsolatos előítéleteket, hibás beidegződéseket, mert hiszen az elmúlt két évszázad alatt az utókor ki-kiragadta a sokoldalú költői és emberi egyéniség egy-egy vonását, és a többi rovására egész pályája alapvető jellemvonásának nagyította fel (elhanyagolva az összefüggéseket, a korba és a társadalomba való beágyazottságot). Lássunk néhány ilyen végletes megállapítást vele kapcsolatban! - „Elkésett trubadúr” - játékos formaművész. - A debreceni diákhumor és az ízes népiesség költője - a bárdolatlan ízlés, a paraszti durvaság képviselője. - Kora társadalmának szűkebb képviselőjével, a kollégiummal szemben álló lázadó könnyelmű, csak a borért és szerelemért hevülő, a komoly munkát kerülő, bohém alak, akinek a törekvéseit nem lehet komolyan venni. - Erotikus, illetlen szerelmi költeményeket író költő - „játékos”, egyoldalúan csak rokokó alkotó. Csalódásai miatt szentimentális, halálba vágyó, preromantikus költészetet teremtő költő - a korabeli társadalom áldozata. Mecénáskereső átmeneti megalkuvóként a „nemesi világhoz megtérő” alkotó - költői egyéniségből, a felvilágosodottságból következő feudalizmusellenes társadalomkriti